Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez

Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
ahol: E – rugalmassági tényező
I - a sínidom tehetetlenségi nyomatéka
S – a sín egységnyi hosszának a súlya.
A gyakorlat számára elegendő, ha az így kiszámított önrezgésszám nem esik 40-60, és 90-110 közé.
 
Kapcsoló-berendezések készülékeinek kiválasztása

A kapcsoló-berendezések kiválasztása szempontjából általános és alapvető műszaki jellemzőik vannak: feszültség, a hálózati frekvencia, az áram és a zárlatbiztonság. A kiválasztásnál kielégítő az a követelmény, hogy a tényleges igénybevétel értékei számszerűleg kisebbek legyenek a névlegeseknél.
A berendezést úgy kell méretezni, hogy az üzemi és a zárlati áramok az üzemben előforduló legkedvezőtlenebb esetben se okozhassák az alkatelemek tönkremenetelét.
 
Termikus szilárdság:
A termikus igénybevétel hatására a berendezés, készülék egyik részének melegedése sem lépheti túl a szabványban rögzített határhőmérsékletet.
A termikus szilárdságra történő méretezés, ill. ellenőrzés alapösszefüggése:
.
Iterm – termikus határáram: a zárlati áram effektív értékének azon legnagyobb értéke, amellyel a készülék a termikus időhatárnak megfelelő időtartamon át károsodásmentesen igénybe vehető anélkül, hogy a melegedés túllépné a megengedett mértéket
tterm – a legnagyobb zárlati időtartam, ameddig a készülék a termikus határáramot meghibásodás nélkül vezetni képes
 
Dinamikus szilárdságra történő méretezés:
Zárlati csúcsáramra történik:
A dinamikus határáram az a legnagyobb csúcsáram, amellyel a készülék egy alkalommal mechanikai meghibásodás nélkül igénybe vehető.
 
Érintésvédelmi törpefeszültség alkalmazása
A törpefeszültség (ELV) ® váltakozó áram esetén 50 V-nál, egyenáram esetén 120 V-nál nem nagyobb névleges feszültség.
A közvetett, ill. a közvetlen érintés elleni védelmet a SELV (biztonsági törpefeszültség), azaz az érintésvédelmi törpefeszültség földeletlen kialakításával, ill. PELV (védelmi törpefeszültség), azaz az érintésvédelmi törpefeszültség földelt kialakításával lehet megvalósítani.
Az év-i törpefeszültség SELV és PELV típusú kialakításánál biztosítani kell, hogy feszültségáthatolás ne történhessen.
 
Korlátozott zárlati teljesítményű áramkörök alkalmazása

Ez a védelmi mód olyan megoldás, amelynél az áramkörbe iktatott soros impedancia olyan kis értékre korlátozza az áramkör kimenő zárlati teljesítményét, hogy áramerőssége az emberre veszélytelennek tekinthető. Ilyenek:
- gyújtószikramentes áramkörből táplált berendezések /robbanásbiztos áramkörök/(Ex jelöléssel) ® ezekben a gyártmányokban olyan kis energia van, hogy nem veszélyes az életre
- információátviteli berendezések KIVÉTEL!: ha valamelyik kapcson piros villámjel található
 
Védelem II. év. Osztályú szerkezetek használatával vagy azzal egyenértékű elszigeteléssel
Az a rendeltetése, hogy az alapszigetelés hibája esetén egy további kiegészítő szigetelés segítségével megakadályozza az életveszélyes feszültség megjelenését a villamos szerkezet ember által megérinthető részein.
Jele:
- 0. év. osztályú ® az a gyártmány, amely nem törpefeszültségű, s érinthető burkolata nincs védővezető csatlakozásra alkalmas szerkezettel ellátva, s az aktív részektől nincs mindenütt kettős v. megerősített szigeteléssel ellátva.
- I. év. osztályú ® az a gyártmány, amelynek teste alapszigeteléssel van az aktív részektől elválasztva, és a villamosan összefüggő fémteste védővezető csatlakoztatására alkalmas szerkezettel van ellátva.
- II. év. osztályú ® az a gyártmány, amelynek érinthető burkolata kettős vagy megerősített szigeteléssel van az aktív részektől elválasztva.
- III. év. osztályú ® az a gyártmány, amelyben az áramütés elleni védelem érintésvédelmi törpefeszültségen (PELV vagy SELV) alapul, és benne sem állítanak elő a törpefeszültségnél nagyobb feszültséget.
 
Környezet elszigetelése
A testzárlatos villamos szerkezetek testének érintése nem okoz áramütést, ha az azt megérinítő személy nem kerül az áramkörbe.
A környezet elszigetelése:
- a padlót szigetelőanyaggal burkoljuk, elszigetelve magunkat a földpotenciáltól
- megakadályozzuk két eltérő potenciálú rész egyidejű érintését
Az egyidejű érintés megakadályozása történhet:
- egymástól megfelelő távolságra helyezéssel,
- vagy lehetőleg szigetelőanyagból készült hajlékony védőakadályok alkalmazásával,
idegen vezetőképes részek elszigetelésével
 
500 V-nál kisebb feszültségű elválasztott áramkört mind a táplálástól mind a földtől független potenciálon alakítjuk ki, így az alapszigetelés esetleges meghibásodásakor mind a test, mind a testet megérintő személy, mind a föld hibapotenciálra kerül, és így nem alakul ki áramkör, hibaáram nem folyik.
 
Ez a védelmi mód olyan megoldás, amelynél az áramkörbe iktatott soros impedancia olyan kis értékre korlátozza az áramkör kimenő zárlati teljesítményét, hogy áramerőssége az emberre veszélytelennek tekinthető. Ilyenek:
- gyújtószikramentes áramkörből táplált berendezések /robbanásbiztos áramkörök/(Ex jelöléssel) ® ezekben a gyártmányokban olyan kis energia van, hogy nem veszélyes az életre
- információátviteli berendezések KIVÉTEL!: ha valamelyik kapcson piros villámjel található
 
Az elmúlt 25 évben az addiktológiában szemléleti fordulat történt (Gerevich, 2000a). Az új kutatások tükrében kibővült az addikció spektruma. A nyolcvanas évek második felében megfogalmazott WHO-definíció értelmében nincs szükség kémiai anyag jelenlétére az addiktív kórképekben ahhoz, hogy a diagnózist fel lehessen állítani (Bácskai, Gerevich, Lévai, 1990).
 
A mai felfogás szerint az addiktív spektrum különféle kémiai és viselkedéses addikciókat ölel fel (Németh, 1994). Az addikciók alapvetően kétfélék lehetnek. A kémiai szerek okozta függőséget kémiai addikciónak nevezzük. A függőségek másik csoportját a viselkedési addikciók adják, ahol szintén tapasztalható a viselkedés ciklikussága, kényszeressége és impulzivitása, de nincs jelen a kémiai szer az addiktív viselkedésben (Demetrovics, 2007a).
 
A jelenlegi diagnosztikus kritériumrendszerek pszichoaktív szerekkel kapcsolatos zavarokat és kóros szokásokat, impulzuskontroll zavarokat különböztetnek meg (DSM-IV, 2001; BNO-10, 2002). A két típusú addikciót közös jellegzetességek kötik össze. Gerevich (1995) alapján az addiktív ciklus jellemzői: az ismételt késztetés egy viselkedési sztereotípia véghezvitelére, ahol az egyes komponensek meghatározott szekvenciát követnek.
 
A viselkedéssor befejezéséig nő az egyén belső feszültsége. A viselkedéssor befejezésekor átmeneti és gyors feszültségcsökkenés következik be – ez közvetlen viselkedés-megerősítésként szerepel, ami a legfontosabb tényező e viselkedésformák fennmaradásában. Valamint a késztetés fokozatosan visszatér (napok, órák alatt), miközben az egyén negatív következményeket él át.
 
Ezek a negatív következmények lehetnek fizikaiak, társasak, vagy az önértékeléssel kapcsolatosak. A következmény az ismétlési kényszer, az addiktív ciklus ismételt elindulása. Jellemző a kompulzivitás, a kontrollvesztés valamint a viselkedés ön- és környezetet károsító volta. A függőségek terápiás folyamatában, továbbá a relapszus jelenségében is hasonló jellegzetességeket fedezhetünk fel. Az addikcióváltás illetve az addikciók halmozott megjelenése szintén jelzi e kórképek közös eredetét (Rácz, 2001, 1999; Buda, 1995; Marks, 1990).
 
Az addiktológiai szemlélet a fent említett tünetbeli hasonlóságok miatt ma közös keretben értelmezi a pszichoaktív szer dependenciát, a játék- és munkaszenvedélyt, a szex-addikciókat, parafíliákat, egyes étkezési zavarokat, a video-, számítógép- és Internet-függőséget, a mozgásaddikciót, a vásárlási kényszert, a kleptomániát, a piromániát és a társfüggőséget (Németh és Gerevich, 2000; Rácz, 1999).
 
A biokémiai kutatások arra összpontosítottak, hogyan befolyásolják a pszichoaktív szerek az agyi neurotranszmitter-rendszereket. Az eredmények arra utalnak, hogy a különböző drogok, bár eltérő agyi rendszereken keresztül, de a dopaminerg-rendszerre fejtik ki a hatásukat. A legújabb vizsgálatok szerint a drogok a ventrális tegmentális terület és a nucleus accubens között elhelyezkedő területet stimulálják (Comer, 2000). Ez nem meglepő, hisz ennek a rendszernek alapvető szerepe van a középagyi jutalmazó körben (Demetrovics, 2002).
 
Olds és Milner (1954) kutatási eredményei szerint léteznek az agyban olyan magcsoportok, melyek aktivációja emocionálisan pozitív, jutalmazó, valamint emocionálisan negatív, vagyis büntető hatású. A meghatározott terület ingerlésével az adott viselkedés közvetlenül megerősítést nyer, így az állat öningerlésre kondícionálható. Ezt a területet „örömközpontnak” nevezik és három agyi rendszert foglal magába: a GABA-, opiát- és dopaminerg-rendszert (Koob, 1992).
 
E jutalmazási mechanizmusban központi szerepet játszik a mezolimbikus és elsősorban a nucleus accumbens területén bekövetkező dopamin felszabadulás, melyet további neurotranszmitterek (szerotonin, endogén opioidok, GABA) felszabadulása illetve gátlása és egyéb agyi területek (hypothalamus, substancia nigra) aktivációja egészít ki. A D2 dopamin-receptorok diszfunkciója addiktív, impulzív és kényszeres viselkedésekhez vezethet, akárcsak súlyos alkoholizmushoz, kokain, heroin, marihuána használathoz, patológiás játékhoz, szexfüggőséghez, antiszociális viselkedéshez, melyeket összefoglalóan jutalomhiányos szindrómáknak tekintünk (Blum és mtsai, 2000; Comings, 2000; Blum és mtsai, 1996).
 
Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Oldal tetejére