Cenci botjával döfködte a földet: az még hamarébb rámegy! Az öregasszonyok csodálatos éleslátása dolgozott benne, Szibillák öröksége. A jövőbe látott. Szava hideg volt, mint a fátum: úgy kell! S a két öreg ott ült, élő fiaikat parentálva; míg köröttük egyre húzkodták, nyúzták, koptatták a rég nem tatarozott vén ház köveit, vakolatát e föld láthatatlan, de makacs erői. Nellit a pusztulás érzése lepte meg.