Én fölnéztem az est alól az egek fogaskerekére - csilló véletlen szálaiból törvényt szőtt a mult szövőszéke és megint fölnéztem az égre álmaim gőzei alól s láttam, a törvény szövedéke mindíg fölfeslik valahol.
Mint tenger, ráng az apró termet; a cucli csöpög, mint a csap; a lány elveszi és a gyermek nyel, vonít és utánakap. Majd ismét a szájába nyomja, mert már csak tátog és feszül s mire az szopva megnyugodna, kiveszi ajkai közül.
This site uses cookies to help personalise content, tailor your experience and to keep you logged in if you register.
By continuing to use this site, you are consenting to our use of cookies.