Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez

A csitári hegyek alatt régen leesett a hó.

Úgy hallottam, kisangyalom, véled esett el a ló.

Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet?

Így hát, kedves kisangyalom, nem lehetek a tied.

Akácos út, ha végigmegyek rajtad én,
Eszembe jut egy régi szép emlék.
Nyár este volt, pacsirta szólt talán,
Ott kóborolt, csavargott egy cigány.

Lord Huron - The World Ender

Megszólítám, de jó, hogy megtalállak itt,
A legszebb lány, tudod-e, hol lakik.
Amott lakik, túl az akácsoron,
Ma este lesz a nagy lakodalom.

Egy ablaknál állj meg, cigány,
Úgy muzsikálj, hogy hadd sírjon ez a barna lány.
Olyan legyen, mint egy szerelmes könnyes vallomás,
Csak csendesen, hogy ne hallja senki más.

Az éjmadár átsuhan a kis városon,
Éjfélre jár, én az utcát rovom.
A holdsugár a deres hajamra süt,
Sivár az élet, csend honol mindenütt.

Azóta már más asszonya lett a lány,
Ez a nóta fülembe zeng csupán,
Én Istenem, az idő hogy elszalad,
Szívembe már csupán e dal maradt.

Te csak dalolj, kacagj, nevess,
Enyém a könny, számomra úgysincs már öröm.
Attól se félj, hogy a kacaj a szívemen üt sebet,
Te csak dalolj, kacagj ki engemet.

Által mennék én a Tiszán ladikon, ladikon, de ladikon.
Azt se tudom, hol lakik a galambom, hol lakik a galambom.
Ott lakik a városba, a harmadik utcába,
Piros rózsa, kék nefelejcs, viola nyílik az ablakába.

Tisza partján lóra ülni nem merek, lóra ülni nem merek,
Attól félek félrecsúszik a nyereg, félrecsúszik a nyereg.
Félrecsúszik a nyereg, én meg a széles Tiszába beleesek,
Széles a Tisza, habjai közt elveszek, a babámé nem leszek.

Tisza partján nem jó mélyen aludni, nem jó mélyen aludni,
Mert a Tisza ki is szokott önteni, ki is szokott önteni.
Elviszi a kalapom, a szép fekete csárdás kalapom,
Mivel mondok jó éjszakát galambom, jó éjszakát galambom.

Darumadár fenn az égen hazafelé szálldogál,
Vándorbottal a kezében cigánylegény meg-megáll.
Repülj, madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,
Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson, felejtsen el engemet.

Ha majd egyszer, kisangyalom, veled együtt lehetnék,
Violaszín nyoszolyádba oldaladhoz simulnék.
Szívemet a szívedre, gyenge legény létemre,
Ráhajtanám bús fejemet hattyúfehér fehér hattyúkebledre.

Deres már a határ, őszül a vén betyár,
Rá se néz már sohasem a fehérnép.
Nem is vár több nyarat, senkije sem maradt,
Egyetlenegy hű társa a szegénység.
Más se kell az egész világból,
Csak a pipa meg egy pohár bor,
Deres már a határ, őszül a vén betyár,
Rá se néz már sohasem a fehérnép.

Deres már a határ, sose bánd, vén betyár,
Akad még az őszi erdőn virágszál.
Bár a nyár elszaladt, egy szív tied maradt,
Kivirulna, hogyha reá találnál.
Van az úgy, hogy egy szál virágtól,
Tavasz lesz az egész világból,
Deres már a határ, sose bánd, vén betyár,
Nyílik még az őszi erdőn virágszál.

Egy asszonynak kilenc lánya, mind a kilenc barna.
Este kiáll a kapuba, híja vacsorára:
Erzsi, Biri, Sári, Mariska, Rozáli,
Ella, Bella, Juci, Karolina, gyertek vacsorázni.

Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő,
Madár lakik benne, madár lakik tizenkettő.
Cukrot adnék annak a madárnak,
Dalolja ki nevét a babámnak.
Csárdás kisangyalom, érted fáj a szívem nagyon.