Teremtő tudat... Ki vagyok...
- Téma inditó Bonaona
- Kezdés dátuma
A teremtést létrehozó és fenntartó erők magyarázata a Védikus Irodalomban
A teremtés létrejöttéért, fenntartásáért felelős erőknek a tudását a Védikus irodalom 6 külön*böző kötetgyűjteménye tartalmazza, melyek összefoglaló neve a Veganda. Ezen kötet*gyűj*temények pedig a Shiksha, Kalp, Vyakaran, Nirukt, Chhand és a Jyotish.
A vibrálást követően egy transzformáló erő által szubjektív természetet felöltve mint Elme, objektív természetet felöltve mint világ megnyilvánul. A megnyilvánulás ezen szintjén a Tiszta Tudat az abszolútból a relatívba, másnéven a megnyilvánulatlanból a megnyilvánultba transzformálódik. Ez a transzformáló erő a Kalp. A Védikus irodalom Kalp fejezete leírja miként lehet az egység az alapja a különbözőségeknek, hogyan lehet a Lét az alapja a létezésnek. A megnyilvánulást úgy kell érteni, mint egy tükröződést, és nem pedig mint egy átalakulást. A tükröződés során a Tiszta Tudat megőrzi saját természetét, és az Elme mint tükörkép jelenik meg. Ha átalakulásról lenne szó, akkor amiből az Elme kialakul, elvesztené a természetét, de nem erről van szó. A Tiszta Tudat mindig saját maga marad, a változatlan, legyőzhetetlen, örökérvényű, végtelen minőségében, miközben az Elme mint saját magának a tükröződése megnyilvánul. Az Elme megnyilvánulása után következő lépésként kialakul az elme működését lehetővé tevő működési mechanizmus, valamint az érzékeken keresztüli érzékelés működési mechanizmusa. Ezután az elme és az érzékek valósága anyagivá válik és létrejön az anyag, hogy megalkossa a testet amelyen keresztül az öt érzék kifejeződhet. Ez az érzékek, az idegrendszer és a test kialakulásának folyamata, mely a megnyilvánulatlan Abszolút Lét vibrálása utáni transzformációból emelkedik ki, s az örökkön táguló lehetőségekhez vezet.
Ez a kiemelkedés, kibontakozás minősége, a Vyakaran. A teremtés bármely megnyilvánulása a megnyilvánulatlan Abszolút Létből emelkedik ki és ebbe húzódik vissza. Ezt a kiemelkedést és visszahúzódást, a teremtést és feloszlatást ugyanúgy, mint az univerzumban fennálló bármely kölcsönhatást törvények irányítják melyeket a Természet Törvényeinek nevezhetünk. A tiszta tudat, az összes törvényt magában foglalja. A tiszta tudat a teljes teremtés összes törvényének és megnyilvánulásának a forrása, a quantum-mechanikai szinttől a megnyilvánult szinten levő elemi részecskéken, az atomokon, sejteken, biológiai rendszereken át a földi és kozmikus életig és a teljes univerzumig. A Tiszta Tudatnak látensen magában rejlő megnyilvá*nulatlan struktúrája, szerkezeti felépítése eredményezi a megnyilvánult szintek szerkezeti felépítését. A megnyilvánult teremtés sokfélesége és változatossága nem más mint a megnyilvánulatlan abszolút Lét egysége megnyilvánult relatív állapotaiban. Az abszolút és a relatív közösen, együtt alkotja az élet teljes igazságát. Száz százalék abszolút és száz százalék relatív létezés együttvéve képezi a száz százalékos életet a teremtésben.
Az abszolút és a relatív kapcsolata:
<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" height="221" width="657"> <tbody> <tr> <td valign="top" width="85">
↕ Relatív
</td> <td valign="top" width="104">
</td> <td colspan="2" valign="top" width="215">
A teremtés létrejöttéért, fenntartásáért felelős erőknek a tudását a Védikus irodalom 6 külön*böző kötetgyűjteménye tartalmazza, melyek összefoglaló neve a Veganda. Ezen kötet*gyűj*temények pedig a Shiksha, Kalp, Vyakaran, Nirukt, Chhand és a Jyotish.
A vibrálást követően egy transzformáló erő által szubjektív természetet felöltve mint Elme, objektív természetet felöltve mint világ megnyilvánul. A megnyilvánulás ezen szintjén a Tiszta Tudat az abszolútból a relatívba, másnéven a megnyilvánulatlanból a megnyilvánultba transzformálódik. Ez a transzformáló erő a Kalp. A Védikus irodalom Kalp fejezete leírja miként lehet az egység az alapja a különbözőségeknek, hogyan lehet a Lét az alapja a létezésnek. A megnyilvánulást úgy kell érteni, mint egy tükröződést, és nem pedig mint egy átalakulást. A tükröződés során a Tiszta Tudat megőrzi saját természetét, és az Elme mint tükörkép jelenik meg. Ha átalakulásról lenne szó, akkor amiből az Elme kialakul, elvesztené a természetét, de nem erről van szó. A Tiszta Tudat mindig saját maga marad, a változatlan, legyőzhetetlen, örökérvényű, végtelen minőségében, miközben az Elme mint saját magának a tükröződése megnyilvánul. Az Elme megnyilvánulása után következő lépésként kialakul az elme működését lehetővé tevő működési mechanizmus, valamint az érzékeken keresztüli érzékelés működési mechanizmusa. Ezután az elme és az érzékek valósága anyagivá válik és létrejön az anyag, hogy megalkossa a testet amelyen keresztül az öt érzék kifejeződhet. Ez az érzékek, az idegrendszer és a test kialakulásának folyamata, mely a megnyilvánulatlan Abszolút Lét vibrálása utáni transzformációból emelkedik ki, s az örökkön táguló lehetőségekhez vezet.
Ez a kiemelkedés, kibontakozás minősége, a Vyakaran. A teremtés bármely megnyilvánulása a megnyilvánulatlan Abszolút Létből emelkedik ki és ebbe húzódik vissza. Ezt a kiemelkedést és visszahúzódást, a teremtést és feloszlatást ugyanúgy, mint az univerzumban fennálló bármely kölcsönhatást törvények irányítják melyeket a Természet Törvényeinek nevezhetünk. A tiszta tudat, az összes törvényt magában foglalja. A tiszta tudat a teljes teremtés összes törvényének és megnyilvánulásának a forrása, a quantum-mechanikai szinttől a megnyilvánult szinten levő elemi részecskéken, az atomokon, sejteken, biológiai rendszereken át a földi és kozmikus életig és a teljes univerzumig. A Tiszta Tudatnak látensen magában rejlő megnyilvá*nulatlan struktúrája, szerkezeti felépítése eredményezi a megnyilvánult szintek szerkezeti felépítését. A megnyilvánult teremtés sokfélesége és változatossága nem más mint a megnyilvánulatlan abszolút Lét egysége megnyilvánult relatív állapotaiban. Az abszolút és a relatív közösen, együtt alkotja az élet teljes igazságát. Száz százalék abszolút és száz százalék relatív létezés együttvéve képezi a száz százalékos életet a teremtésben.
Az abszolút és a relatív kapcsolata:
<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" height="221" width="657"> <tbody> <tr> <td valign="top" width="85">
↕ Relatív
</td> <td valign="top" width="104">
Szubjektív aspektusában:
az elme
</td> <td valign="top" width="111"> Objektív aspektusában:
Test, érzékszervek, anyagi világ
</td> <td valign="top" width="156"> Karma területe, a cselekvés területe
(tapasztalatszerzésre való terület, tevé*kenységünk területe)
</td> <td valign="top" width="144"> (tapasztalatszerzésre való terület, tevé*kenységünk területe)
Egyéni intelligencia (szubjektív termé*sze*tében: elme, objektív természe*tében: világ)
</td></tr> <tr> <td valign="top" width="85"> ↕ Abszolút</td> <td colspan="2" valign="top" width="215">
A Lét
</td> <td valign="top" width="156"> Lét területe
(a lét területe, tudatunk tiszta, torzításmentes álla*pota, Tiszta Tudat)
</td> <td valign="top" width="144"> Kozmikus intelligencia (alaptermészetében benne rejlik a mindenható kreativitás)
</td></tr></tbody></table>Bármi ami megnyilvánul, vissza is tér az abszolútba. Ez biztosítja az egyensúlyt a természetben. Ezt az abszolúthoz való visszatérést fejezi ki a Nirukt. Ennek a megnyilvánulásnak, visszahúzódásnak az eredményeként körfolyamat alakul ki a teremtésben. Ez a körfolyamat periódusokra osztható. Ilyen például az Abszolút – Teremtés tágulása – Teremtés visszahúzódása, vagy Abszolút – Élet periódus – Halál periódus, de ilyen a mélyalvás – ébrenlét – álom körfolyamat is. Ismerjük a híres mondást: Ami fenn, úgy lenn. Ez azt jelenti, hogy a teremtés bármely szintjének szerkezete ugyanaz. A mélyalvás – ébrenlét – álom körfolyamat ismétlődése megtanít bennünket az Abszolút – Élet periódus – Halál periódus ismétlődésének jellegzetességeire, valamint az Abszolút – Teremtés tágulása – Teremtés visszahúzódása körfolyamatának ismétlődésére. Az előző teremtések jellegzetességei, tapasztalatai jelennek meg a soron következő teremtésben. Ugyanígy az élet során összegyűjtött tapasztalat benyomások is elraktározódnak, melyek hatnak a soron következő életperiódus alatt az Elme kialakult természetére. Az Elme az előző fejlődési periódusaiban elért tapasztalat benyomások révén veszi fel jelenlegi állapotát. Ugyanolyan ez, mint amikor az álmunkban az előző napi esemé*nyek jelennek meg dominánsan. Az ébrenlét folyamán összegyűjtött tapasztalatokról álmodik nagyrészt az ember, mely tapasztalat benyomásokat a mélyalvásba is belevisz, másnap az addig összegyűjtött tapasztalatok, benyomások eredőjeként ismerjük fel újból személyiségünket, s folytatjuk a napunkat.
A fent említett körfolyamat a teremtésnél azt jelenti, hogy a teremtés megnyilvánul, kitelje*sedik, majd visszahúzódik abszolút mivoltába. Amennyiben a teljes teremtés-visszahúzódás létfolyamatát világkorszaknak hívjuk, úgy a kiteljesedés periódusát világnappalnak, a vissza*húzó*dást pedig világ éjszakának.
A világkorszak időtartama 8.640.000.000 földi év.
A világnappal időtartama 4.320.000.000 földi év.
A világ éjszaka időtartama 4.320.000.000 földi év.
Egy világnappal 1000 földi korszakra osztható. Egy földi korszak időtartama 4.320.000 év.
Egy földi korszak alatt megfigyelhetjük a tudat anyagba irányultságának, az anyagi világgal azonosulásának a folyamatát, majd ennek ellenkezőjét is, mikor a tudatban az intelligencia minőségei veszik át folyamatosan a dominanciát. Attól függően, hogy a kollektív tudatban az intelligencia, vagy az anyag minőségei dominálnak jobban, négy periódusra osztható fel egy földi korszak. Ezeknek a periódusoknak juga nevet adnak egyes irodalmakban.
Jelenleg a kollektív tudatban az anyagi minőségek dominálnak. Ilyenkor a társadalom nagy része legfőbb értékként a pénzt és az anyagi javakat fogadja el, figyelmét teljesen leveszi a tudati fejlődésről, az intelligenciáról, elfordul a természetet irányító intelligencia természetes irányvonalától, káosz, szenvedés, elégedetlenség jelenik meg az emberekben, s ezek követ*kez*ményeként az anyagi világban természeti katasztrófák sújtanak.
Amikor a kollektív tudatban az intelligencia értékei dominálnak, harmónia, boldogság, elége*dett*ség jelenik meg általános érzésként az emberekben, s mivel a természetet irányító intelli*genciával teljes összhangban élnek, gondolkodnak, cselekednek az emberek, problémák nélküli általános jólét köszönt be. Ezt nevezik földi mennyországnak.
A megnyilvánulás és az abszolúthoz való visszatérés örökös egyensúlyához egy térben és időben való koordinálást, felmérést, mérlegelést kell biztosítani, melyért a Chhand a felelős.
<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"> <tbody> <tr> <td valign="top" width="168">
</td> <td valign="top" width="180">
</td> <td valign="top" width="163">
</td> <td valign="top" width="180">
</td> <td valign="top" width="48">
</td> <td valign="top" width="163">
</td> <td valign="top" width="180">
</td> <td valign="top" width="163">
</td></tr></tbody></table>Az abszolút, a tiszta tudat, a Lét vibrálni kezd és megnyilvánul. A tiszta tudatban felébred a saját magára való tudatosság. Ez által első lépésként mint megfigyelő a tudatosságra való ébredés folyamatával megfigyeli saját magát. Ugyanúgy ahogy az egy vezet a háromhoz, tehát az abszolút vezet a megfigyelőhöz, a megfigyelés folyamatához és a megfigyelthez, úgy vezet a három az örökké táguló lehetőségek végtelen számához, kialakul a relatív világ az abszolútból. Megfigyelőként, szubjektív természetet öltve elmévé válik, megfigyeltként objektív természetet öltve pedig anyaggá alakul. Mivel a tiszta tudat nyilvánul meg, mind szubjektív mind pedig objektív mivoltában intelligenciát képvisel. Tehát intelligencia az elme is és az anyag is. A szubjektív mivolta az alapja saját elménknek, objektív mivolta az alapja az elménken kívül érzékelt világnak. Saját elménknek az abszolútból való kialakulásakor elkülönítve érzékeljük a látszólag az elménken kívül levő világot. Az abszolút tudat egyéni tudattá alakul. Ez az elkülönülés az ára az emberi tudatunknak. Az elkülönülés által jön létre a tér és jöhet létre a vizsgálódás, a tudásszerzés. Gondoljuk át ezt egy rövid példán. Vegyük pl. a színeket. A fehér papíron ha fehérrel rajzolunk akkor nem érzékelünk semmit. Ha a fehértől eltérő színnel rajzolunk, például pirossal, akkor azt elkülönülten érzékeljük a fehér háttértől. Ha csak fehér szín lenne, akkor nem lenne sem piros, sem semmilyen szín, sőt még a szín fogalma is értelmét veszítené. Ugyanez a helyzet az abszolúttal és a tudatunkkal. Az abszo*lútban nincs vizsgálódás, mert csak önmaga létezik, a lét. Amikor az abszolútból a tudatunk (a megfigyelő) elkülönül szubjektív mivoltában, tehát különböző lesz az abszolúttól, akkor jön létre a vizsgálódás lehetősége (a megfigyelés folyamata), s az objektív, rajtunk kívül érzékelt világ (a megfigyelt), amit másként érzékelünk magunktól. Ezt érdemes nagyon figyelmesen átgondolnia az olvasónak, mert ez az egyik alapja a különböző tudatállapotok megértésének!
Tehát még egyszer: az abszolútból, ahol nincsen megkülönböztetés, ahol minden egységként létezik, létrejön az egyéni tudat, mely elkülönülten érzékeli a látszólag tőle eltérő dolgokat, figyelme mindig valamire irányul, megkülönböztet, mindig valaminek a viszonylatában érzé*kel, tapasztal. Az egyéni tudat, figyelme egy bizonyos állapotában teljesen a megnyilvánulás legdurvább szintjére, az anyagi világra összpontosul, és tévesen saját magát is ezzel a rész igazsággal azonosítja. Mivel a megnyilvánulásnak ez a szintje csak egy része az egésznek, ezért nem képezheti a végső teljes igazságot. A tudat ekkor nem fogja át a megnyilvánulás összes szintjét, csak az anyagi világra összpontosul, az anyagi minőségek fokozatos áthatják, elszakad az Istenitől, elszakad a Tiszta Tudattól és elfelejti azt. A fejlődés egy bizonyos szakaszában a kifele, az anyagi világra irányuló figyelem már nem tölti el elég boldogsággal az elmét, és a tudás útjára lép. A kifele irányuló figyelem irányt vált és befele irányuló figyelemmé válik. Ekkor az anyagi értékek helyett fokozatosan az intelligencia értékei kez*denek dominálni az elmében, a figyelme már nem csak a megnyilvánulás legdurvább szintjére összpontosul, hanem fokozatosan átfogja a megnyilvánulás finomabb szintjeit is. Hogyan lehetséges ez a váltás? Az elme mindig a nagyobb boldogságot keresi. A megnyilvánulás relatív területein a boldogság értéke is csak relatív lehet. Rövidebb hosszabb ideig az elme ráakad pillanatnyi boldogság tartamra, de az állandó boldogságot nem leli. Az egyik tapasztalatról átugrik a másikra, hátha ott nagyobb boldogságot talál. Egy idő után a relatív világ kínálta lehetőségek kimerülnek, az elme a tudás útjára lép és abszolút Tiszta Tudat felfedezésével megtalálja az abszolút boldogságot. Ekkor, mivel az idegrendszer még nem elég tiszta, az elme nem tudja megőrizni az abszolút boldogságot teljes terjedelmében, és kiesik ebből az állapotból. Viszont az abszolút megtapasztalása olyan élménnyel tölti el az elmét, ami nem hasonlítható semmilyen a relatív világ kínálta boldogsághoz, így újból és újból visszavágyik az elme ehhez a Tiszta Tudat állapothoz. Minél többet időzik ebben az állapotban az elme, annál jobban áthatja, s végül mikor teljesen áthatotta, egy idő után már nem vész el. Ekkor az elme visszatalál eredeti, méltó állapotába. Ez a megvilágosodás.
A világkorszak időtartama 8.640.000.000 földi év.
A világnappal időtartama 4.320.000.000 földi év.
A világ éjszaka időtartama 4.320.000.000 földi év.
Egy világnappal 1000 földi korszakra osztható. Egy földi korszak időtartama 4.320.000 év.
Egy földi korszak alatt megfigyelhetjük a tudat anyagba irányultságának, az anyagi világgal azonosulásának a folyamatát, majd ennek ellenkezőjét is, mikor a tudatban az intelligencia minőségei veszik át folyamatosan a dominanciát. Attól függően, hogy a kollektív tudatban az intelligencia, vagy az anyag minőségei dominálnak jobban, négy periódusra osztható fel egy földi korszak. Ezeknek a periódusoknak juga nevet adnak egyes irodalmakban.
Jelenleg a kollektív tudatban az anyagi minőségek dominálnak. Ilyenkor a társadalom nagy része legfőbb értékként a pénzt és az anyagi javakat fogadja el, figyelmét teljesen leveszi a tudati fejlődésről, az intelligenciáról, elfordul a természetet irányító intelligencia természetes irányvonalától, káosz, szenvedés, elégedetlenség jelenik meg az emberekben, s ezek követ*kez*ményeként az anyagi világban természeti katasztrófák sújtanak.
Amikor a kollektív tudatban az intelligencia értékei dominálnak, harmónia, boldogság, elége*dett*ség jelenik meg általános érzésként az emberekben, s mivel a természetet irányító intelli*genciával teljes összhangban élnek, gondolkodnak, cselekednek az emberek, problémák nélküli általános jólét köszönt be. Ezt nevezik földi mennyországnak.
A megnyilvánulás és az abszolúthoz való visszatérés örökös egyensúlyához egy térben és időben való koordinálást, felmérést, mérlegelést kell biztosítani, melyért a Chhand a felelős.
<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"> <tbody> <tr> <td valign="top" width="168">
Shiksha
</td> <td valign="top" width="48"> </td> <td valign="top" width="180">
Kalp
</td> <td valign="top" width="48"> </td> <td valign="top" width="163">
Vyakaran
</td></tr> <tr> <td valign="top" width="168"> az intelligenciának a kifejeződési hajlam minősége
</td> <td valign="top" width="48"> →
</td> <td valign="top" width="180"> transzformáló minőség
</td> <td valign="top" width="48"> →
</td> <td valign="top" width="163"> kibontakoztatás minőség
</td></tr> <tr> <td valign="top" width="168"> ↑
</td> <td valign="top" width="48"> </td> <td valign="top" width="180">
</td> <td valign="top" width="48">
</td> <td valign="top" width="163">
↓
</td></tr> <tr> <td valign="top" width="168"> Jyotish
</td> <td valign="top" width="48"> </td> <td valign="top" width="180">
Chhand
</td> <td valign="top" width="48"> </td> <td valign="top" width="163">
Nirukt
</td></tr> <tr> <td valign="top" width="168"> az intelligencia mindentudás minősége
</td> <td valign="top" width="48"> ←
</td> <td valign="top" width="180"> koordináló és mérlegelő minőség
</td> <td valign="top" width="48"> ←
</td> <td valign="top" width="163"> az abszolúthoz való visszatérés minősége
</td></tr></tbody></table>Az abszolút, a tiszta tudat, a Lét vibrálni kezd és megnyilvánul. A tiszta tudatban felébred a saját magára való tudatosság. Ez által első lépésként mint megfigyelő a tudatosságra való ébredés folyamatával megfigyeli saját magát. Ugyanúgy ahogy az egy vezet a háromhoz, tehát az abszolút vezet a megfigyelőhöz, a megfigyelés folyamatához és a megfigyelthez, úgy vezet a három az örökké táguló lehetőségek végtelen számához, kialakul a relatív világ az abszolútból. Megfigyelőként, szubjektív természetet öltve elmévé válik, megfigyeltként objektív természetet öltve pedig anyaggá alakul. Mivel a tiszta tudat nyilvánul meg, mind szubjektív mind pedig objektív mivoltában intelligenciát képvisel. Tehát intelligencia az elme is és az anyag is. A szubjektív mivolta az alapja saját elménknek, objektív mivolta az alapja az elménken kívül érzékelt világnak. Saját elménknek az abszolútból való kialakulásakor elkülönítve érzékeljük a látszólag az elménken kívül levő világot. Az abszolút tudat egyéni tudattá alakul. Ez az elkülönülés az ára az emberi tudatunknak. Az elkülönülés által jön létre a tér és jöhet létre a vizsgálódás, a tudásszerzés. Gondoljuk át ezt egy rövid példán. Vegyük pl. a színeket. A fehér papíron ha fehérrel rajzolunk akkor nem érzékelünk semmit. Ha a fehértől eltérő színnel rajzolunk, például pirossal, akkor azt elkülönülten érzékeljük a fehér háttértől. Ha csak fehér szín lenne, akkor nem lenne sem piros, sem semmilyen szín, sőt még a szín fogalma is értelmét veszítené. Ugyanez a helyzet az abszolúttal és a tudatunkkal. Az abszo*lútban nincs vizsgálódás, mert csak önmaga létezik, a lét. Amikor az abszolútból a tudatunk (a megfigyelő) elkülönül szubjektív mivoltában, tehát különböző lesz az abszolúttól, akkor jön létre a vizsgálódás lehetősége (a megfigyelés folyamata), s az objektív, rajtunk kívül érzékelt világ (a megfigyelt), amit másként érzékelünk magunktól. Ezt érdemes nagyon figyelmesen átgondolnia az olvasónak, mert ez az egyik alapja a különböző tudatállapotok megértésének!
Tehát még egyszer: az abszolútból, ahol nincsen megkülönböztetés, ahol minden egységként létezik, létrejön az egyéni tudat, mely elkülönülten érzékeli a látszólag tőle eltérő dolgokat, figyelme mindig valamire irányul, megkülönböztet, mindig valaminek a viszonylatában érzé*kel, tapasztal. Az egyéni tudat, figyelme egy bizonyos állapotában teljesen a megnyilvánulás legdurvább szintjére, az anyagi világra összpontosul, és tévesen saját magát is ezzel a rész igazsággal azonosítja. Mivel a megnyilvánulásnak ez a szintje csak egy része az egésznek, ezért nem képezheti a végső teljes igazságot. A tudat ekkor nem fogja át a megnyilvánulás összes szintjét, csak az anyagi világra összpontosul, az anyagi minőségek fokozatos áthatják, elszakad az Istenitől, elszakad a Tiszta Tudattól és elfelejti azt. A fejlődés egy bizonyos szakaszában a kifele, az anyagi világra irányuló figyelem már nem tölti el elég boldogsággal az elmét, és a tudás útjára lép. A kifele irányuló figyelem irányt vált és befele irányuló figyelemmé válik. Ekkor az anyagi értékek helyett fokozatosan az intelligencia értékei kez*denek dominálni az elmében, a figyelme már nem csak a megnyilvánulás legdurvább szintjére összpontosul, hanem fokozatosan átfogja a megnyilvánulás finomabb szintjeit is. Hogyan lehetséges ez a váltás? Az elme mindig a nagyobb boldogságot keresi. A megnyilvánulás relatív területein a boldogság értéke is csak relatív lehet. Rövidebb hosszabb ideig az elme ráakad pillanatnyi boldogság tartamra, de az állandó boldogságot nem leli. Az egyik tapasztalatról átugrik a másikra, hátha ott nagyobb boldogságot talál. Egy idő után a relatív világ kínálta lehetőségek kimerülnek, az elme a tudás útjára lép és abszolút Tiszta Tudat felfedezésével megtalálja az abszolút boldogságot. Ekkor, mivel az idegrendszer még nem elég tiszta, az elme nem tudja megőrizni az abszolút boldogságot teljes terjedelmében, és kiesik ebből az állapotból. Viszont az abszolút megtapasztalása olyan élménnyel tölti el az elmét, ami nem hasonlítható semmilyen a relatív világ kínálta boldogsághoz, így újból és újból visszavágyik az elme ehhez a Tiszta Tudat állapothoz. Minél többet időzik ebben az állapotban az elme, annál jobban áthatja, s végül mikor teljesen áthatotta, egy idő után már nem vész el. Ekkor az elme visszatalál eredeti, méltó állapotába. Ez a megvilágosodás.
Szija Bonaona!
Pontosan ,hogy értendő az ,hogy a termetés visszahúzódik, visszatér az abszolutba? Ez azt akarja kifejezni ,hogy a teremtés tágul, vagyis megjelenik a teremtett dolog a relatív világba , majd egy idő után úgy látszik ,hogy a teremtés visszahúzódik az abszolutba, ugyanis már nem érzékeljük a termetést a relatív világban, mert a tudatunk fókusza az illúzióként létező lienáris idő egyenes más pontján van, így a teremtés már csak az abszolutban tapasztalható?
Meg szeretnék kérdezni még vmit.
Olvastam ,hogy a szexuális enegrgiát fellehet emelni a gyökércsakrából a korona vagy a harmadikszem csakráig és ekkor nő a tudatosságunk. Szerinted ,hogy kell felemelni ezt az energiát?
Üdvözlettel Vidámtavirózsa!
Pontosan ,hogy értendő az ,hogy a termetés visszahúzódik, visszatér az abszolutba? Ez azt akarja kifejezni ,hogy a teremtés tágul, vagyis megjelenik a teremtett dolog a relatív világba , majd egy idő után úgy látszik ,hogy a teremtés visszahúzódik az abszolutba, ugyanis már nem érzékeljük a termetést a relatív világban, mert a tudatunk fókusza az illúzióként létező lienáris idő egyenes más pontján van, így a teremtés már csak az abszolutban tapasztalható?
Meg szeretnék kérdezni még vmit.
Olvastam ,hogy a szexuális enegrgiát fellehet emelni a gyökércsakrából a korona vagy a harmadikszem csakráig és ekkor nő a tudatosságunk. Szerinted ,hogy kell felemelni ezt az energiát?Üdvözlettel Vidámtavirózsa!
Látom ,hogy amíg írtam az üzentetet addig az első kérdésemre már válaszoltál is
A gyakorlat
A folyamat, mely a figyelmet a transzcendentális Lét szintjére vezeti, a Transzcendentális Meditáció rendszereként ismeretes. A Védikus Irodalom részét képező Bhagavad-Gítá című könyv elég világosan rámutat erre. A Védikus Irodalom egy másik része a Yoga. Ennek a tudását Patanjali az elme hullámzásainak lecsillapításáról, a meditációról, az ő szavai szerint a jógáról írt könyve fejti ki. Könyvében szintén megerősíti a Transzcendentális Meditáció fon*tosságát, melyet a magasabb tudatállapotok elérésének eszközeként ír le. Könyvének beveze*tésében a következőket írja az elmének az állapotairól és a meditációról:
“A jóga a mi jelenlegi értelmezésűnkben koncentrációt, figyelmet jelent. A figyelem az elmének egy jellemzője melyet 5 csoportra oszthatunk. A kővetkezőkben tárgyalt csoportok a figyelem koncentráltsága alapján lettek kialakítva: Ksipta, Mudha, Viksipta, Ekagra és Niruddha.
A Ksipta, az állandóan nyugtalan, melynek nincs meg a türelme, intelligenciája, ami a fino*mabb szintekről való elmélkedésben szükséges, nem tud felfogni egy nehezen meg*fogható, finom elvet. A nyugtalan elmében irigység, rosszhiszeműség van jelen. Ez az elme is képes időről-időre koncentrálni, de ez nem azonos a jogi koncentrációval.
A második a Mudha, elfogult, bódult, kábult elmét jelent, melynek tudatát rögeszmék, elfogultság jellemzi, szintén nem fog finomabb elveken elmélkedni. Az ilyen embert a családdal, vagyonnal való gondolatok kötik le.
A harmadik a Viksipta, néha nyugodt, néha zaklatott elme, mely különbözik az első, a nyug*talan elmétől. A legtöbb spiritualitással foglalkozó emberre ez jellemző. Az ilyen elme néha nyugodt, máskor pedig zaklatott. Amikor ideiglenesen nyugodt, mikor finomabb szintű információkhoz jut képes arra, hogy megértse a finomabb szintek valódi természetét, és el tud elmélkedni rajtuk egy ideig. Az intelligenciájukban levő különbségek miatt rengeteg alcso*portját alakíthatjuk ki ennek az elmecsoportnak. Ilyen elmével is lehet koncentrálni, de ez nem lesz tartós, mivel az ilyen elme alapállapota csak néha nyugodt. A nyugtalan és a zaklatott elmének a figyelme a nyugtalanságra irányul.
A negyedik, az Ekagra, az egy pontra irányított figyelem, melyben az elme csak egyetlen gondolattal foglalkozik. Ilyenkor egy gondolat eltűnése után, folyamatában ugyanolyan gondolatok merülnek fel. Ha az elme megszokja, hogy ugyanazzal az egyetlen gondolattal van elfoglalva, még az álmodás állapotában is, akkor tudjuk igazán csak egy pontra irányított*nak hívni. Az elmének ebben az állapotában eljutunk a Samprajnata-Samádhi-hoz. A Samádhi vagy koncentráció az igazi jogi Samádhi, mely a megváltáshoz vezet.
Az ötödik állapotban (Niruddha) a gondolkodási folyamat, tetszés szerint meg van fékezve. Ez az elme végső állapota, melyben az elme teljesen nyugodt, mentes minden gondolattól. Az ilyen koncentrációt Asamprajnata-nak hívjuk. Gyakorlás által minden gondolat kizárható az elméből.
A joga az elme hullámzásának a teljes lecsillapítása, a joga a legfelsőbb mentális hatalom. A Mahabharatában a következőket találjuk: “Nincs a Samkhya-hoz fogható tudás, és nincs a jogához fogható hatalom”. Hogy hogyan lehet az elme hullámzásának teljes lecsillapítása, a mentális erő forrása? A hullámzások lecsillapítása az elmének egy bizonyos dologra való rögzítését, koncentrációját jelenti, mely gyakorlása által elsajátítjuk azt a képességet, hogy az előbb említett dologról való elmélkedés alatt, az elmét nyugodt, zavartalan állapotában hagyjuk. Ahogy nő az elmének a nyugalma, úgy növekszik a mentális erő is. E nyugalmi állapotnak a csúcsa a Samadhi, ebben a nyugalmi állapotban a személyes Én tudat eltűnik. Habár a vallásos és filozófiai könyvek alapos tanulmányozása hozzásegíthet a gyötrelmeink, szenvedéseink okainak megértéséhez, és megmutathatja a tőlük való szabadulás különböző módjait, de nem segít a hiányzó mentális erő elérésében. Az Upanisadok azt tanítják, hogy aki ismeri a Brahman mennyei boldogság érzetét, az nem fél semmitől. Ez által a halál körüli tévesen értelmezett komor mizériát elvetve megszabadulhatunk a gyengeségünket tápláló félelemérzettől. Aki a koncentrációs technika által megvalósítja az érzékszervei feletti uralmat, és minden tekintetben elsajátítja az erkölcsösséget, az megszabadulhat a gyötrel*mektől is. Aki sikeresen tudja kezelni a koncentrációt, már az életében teljes szabadságot élvezhet. A teljes szabadság elérése, csak koncentrációs folyamat által érhető el. A szabadság az egyik legfőbb értéke a koncentrációs folyamatnak. Az Uatha Upanisadban le van szögezve: “Sem azok, akik nem tudnak megszabadulni az erkölcstelenségtől, sem azok, akiknek elméjük nyugtalan, nem tudják elérni ezt sima tanulással.” A Sastrákban benne van, hogy a koncent*ráció által elérhető tudás az önvalóról, a másik legfőbb érték. A folyamat eredménye a Boldogság, az önvaló megismerése, és az elért nyugalom állapota békét teremt a szenvedés megszűnése által, mely béke a boldogulás legfelső formája. Ezen a világon bárki, aki magasabb tudatállapotot kíván elérni, így vagy úgy, de ezt az utat követi.”
Mi is történik a meditáció folyamán? A teremtés leírásánál azt láthattuk, hogy az elme egyre durvább ás durvább szinteket tapasztal, a meditációban viszont egyre finomabb és fino*mabbakat. Ami egyre finomabb lesz, az nem más mint az elme vibrációja. A vibráló tudat egyre csendesebb lesz, majd mégcsendesebb, és végül teljesen nyugodt, vibráció mentes. Ez a Tiszta Tudat állapota, ami nem más mint a világon minden teremtett dolognak a forrása. Ez tiszta intelligencia, a lét állapota. Tehát ami a meditációban történik az nem más, mint ahogy a teremtés vibráló állapotának kevésbé, majd teljesen vibráció mentes állapotába jut el az elménk, majd a vibrációmentes állapotot elérve egybeolvadunk a teremtés alapját szolgáló intelligenciával. Ez a Tiszta Tudat a teremtés alapja, ezért ez univerzális, kozmikus. Ebből kijőve az elme individuális, egyéni lesz. Az egyéni elmének az első állapota az univerzálisból kijőve a boldogság tudat. A legfinomabb szinten levő egyéni elme természete és a kozmikus elme természete nagyon közel áll egymáshoz. A kozmikus, univerzális elme Tiszta Tudat állapota transzcendentális természetű tiszta boldogság, a relatív világnak első, legfinomabb egyéni elme állapota pedig egy boldogságteljesség. A különbség csak annyi a kettő között, mint a szaharin és a cukor között. A meditáció egy haladó szintjén a személyiség kiterjedését lehet érezni, mintha egyre nagyobbak és nagyobbak lennénk, s a végén végtelenek. Ez a kiterjedés tapasztalata nem más, mint az individuális elmének a kozmikus elme állapotának a felvétele. Így veszi fel az egyéni elme a végtelen, határtalan tudatosságot, így válik uni*verzálissá, kozmikussá. Mikor sikerült ezt a kozmikus állapotot felvennie az elmének, egy idő után kellőképpen átitatódik ezzel a minőséggel.
Elménk ekkortájt már sem a mélyalvás, sem az álmodás és sem az ébrenlét folyamán nem veszíti el a Tiszta Tudat állapotát. Ez a kozmikus elme állapota. Mivel a meditáció során belemerülünk a tiszta boldogság állapotába, egy idő után ezzel a boldogság állapottal is átitatódik elménk, már nem csak a meditációnk során, hanem napközben is érezni kezdünk boldogság hullámokat. Mi az elmondottakra a bizonyíték? Bármely ország meditálói ugyanarról a boldogság érzésről számolnak be. Miért? Azért mert ugyanaz a spirituális egység terjeszkedik, bontja ki magát mindenhol a teremtés folyamatában, az a tiszta boldogság amely egy és ugyanaz mindenki számára mindenhol. A másik dolog ami mindenki számára egy és ugyanaz, az nem más mint az abszolút Lét állapota, a legfinomabb, transzcendentális aspektusa életünknek. Mindaddig, míg elménk csak az átlagembereknél tapasztalt három relatív szintű alap tudatállapotot tapasztalja meg, a mélyalvást, az álomállapotot és az ébrenlét állapotát, addig létezésünk nagyon ingoványos ta*lajon áll. Ahhoz, hogy elménk stabil legyen, elengedhetetlen hogy megbarátkozzunk a transz*cendentális tudat állapotával, mely állandó, melyben semmilyen változás nem tapasztalható. Honnan tudhatjuk, hogy elménk kezd ezzel megbarátkozni? Egyre inkább belső éberséget kezdünk érezni akár ébrenlét során, de akár álomállapotban, vagy mélyalvás során is, valamint a napi tevékenységünk során boldogság hullámok járnak át. Ezek a tapasztalatok mind azt mutatják, hogy elménket kezdi áthatni a Tiszta Tudat, az abszolút Lét.
A folyamat, mely a figyelmet a transzcendentális Lét szintjére vezeti, a Transzcendentális Meditáció rendszereként ismeretes. A Védikus Irodalom részét képező Bhagavad-Gítá című könyv elég világosan rámutat erre. A Védikus Irodalom egy másik része a Yoga. Ennek a tudását Patanjali az elme hullámzásainak lecsillapításáról, a meditációról, az ő szavai szerint a jógáról írt könyve fejti ki. Könyvében szintén megerősíti a Transzcendentális Meditáció fon*tosságát, melyet a magasabb tudatállapotok elérésének eszközeként ír le. Könyvének beveze*tésében a következőket írja az elmének az állapotairól és a meditációról:
“A jóga a mi jelenlegi értelmezésűnkben koncentrációt, figyelmet jelent. A figyelem az elmének egy jellemzője melyet 5 csoportra oszthatunk. A kővetkezőkben tárgyalt csoportok a figyelem koncentráltsága alapján lettek kialakítva: Ksipta, Mudha, Viksipta, Ekagra és Niruddha.
A Ksipta, az állandóan nyugtalan, melynek nincs meg a türelme, intelligenciája, ami a fino*mabb szintekről való elmélkedésben szükséges, nem tud felfogni egy nehezen meg*fogható, finom elvet. A nyugtalan elmében irigység, rosszhiszeműség van jelen. Ez az elme is képes időről-időre koncentrálni, de ez nem azonos a jogi koncentrációval.
A második a Mudha, elfogult, bódult, kábult elmét jelent, melynek tudatát rögeszmék, elfogultság jellemzi, szintén nem fog finomabb elveken elmélkedni. Az ilyen embert a családdal, vagyonnal való gondolatok kötik le.
A harmadik a Viksipta, néha nyugodt, néha zaklatott elme, mely különbözik az első, a nyug*talan elmétől. A legtöbb spiritualitással foglalkozó emberre ez jellemző. Az ilyen elme néha nyugodt, máskor pedig zaklatott. Amikor ideiglenesen nyugodt, mikor finomabb szintű információkhoz jut képes arra, hogy megértse a finomabb szintek valódi természetét, és el tud elmélkedni rajtuk egy ideig. Az intelligenciájukban levő különbségek miatt rengeteg alcso*portját alakíthatjuk ki ennek az elmecsoportnak. Ilyen elmével is lehet koncentrálni, de ez nem lesz tartós, mivel az ilyen elme alapállapota csak néha nyugodt. A nyugtalan és a zaklatott elmének a figyelme a nyugtalanságra irányul.
A negyedik, az Ekagra, az egy pontra irányított figyelem, melyben az elme csak egyetlen gondolattal foglalkozik. Ilyenkor egy gondolat eltűnése után, folyamatában ugyanolyan gondolatok merülnek fel. Ha az elme megszokja, hogy ugyanazzal az egyetlen gondolattal van elfoglalva, még az álmodás állapotában is, akkor tudjuk igazán csak egy pontra irányított*nak hívni. Az elmének ebben az állapotában eljutunk a Samprajnata-Samádhi-hoz. A Samádhi vagy koncentráció az igazi jogi Samádhi, mely a megváltáshoz vezet.
Az ötödik állapotban (Niruddha) a gondolkodási folyamat, tetszés szerint meg van fékezve. Ez az elme végső állapota, melyben az elme teljesen nyugodt, mentes minden gondolattól. Az ilyen koncentrációt Asamprajnata-nak hívjuk. Gyakorlás által minden gondolat kizárható az elméből.
A joga az elme hullámzásának a teljes lecsillapítása, a joga a legfelsőbb mentális hatalom. A Mahabharatában a következőket találjuk: “Nincs a Samkhya-hoz fogható tudás, és nincs a jogához fogható hatalom”. Hogy hogyan lehet az elme hullámzásának teljes lecsillapítása, a mentális erő forrása? A hullámzások lecsillapítása az elmének egy bizonyos dologra való rögzítését, koncentrációját jelenti, mely gyakorlása által elsajátítjuk azt a képességet, hogy az előbb említett dologról való elmélkedés alatt, az elmét nyugodt, zavartalan állapotában hagyjuk. Ahogy nő az elmének a nyugalma, úgy növekszik a mentális erő is. E nyugalmi állapotnak a csúcsa a Samadhi, ebben a nyugalmi állapotban a személyes Én tudat eltűnik. Habár a vallásos és filozófiai könyvek alapos tanulmányozása hozzásegíthet a gyötrelmeink, szenvedéseink okainak megértéséhez, és megmutathatja a tőlük való szabadulás különböző módjait, de nem segít a hiányzó mentális erő elérésében. Az Upanisadok azt tanítják, hogy aki ismeri a Brahman mennyei boldogság érzetét, az nem fél semmitől. Ez által a halál körüli tévesen értelmezett komor mizériát elvetve megszabadulhatunk a gyengeségünket tápláló félelemérzettől. Aki a koncentrációs technika által megvalósítja az érzékszervei feletti uralmat, és minden tekintetben elsajátítja az erkölcsösséget, az megszabadulhat a gyötrel*mektől is. Aki sikeresen tudja kezelni a koncentrációt, már az életében teljes szabadságot élvezhet. A teljes szabadság elérése, csak koncentrációs folyamat által érhető el. A szabadság az egyik legfőbb értéke a koncentrációs folyamatnak. Az Uatha Upanisadban le van szögezve: “Sem azok, akik nem tudnak megszabadulni az erkölcstelenségtől, sem azok, akiknek elméjük nyugtalan, nem tudják elérni ezt sima tanulással.” A Sastrákban benne van, hogy a koncent*ráció által elérhető tudás az önvalóról, a másik legfőbb érték. A folyamat eredménye a Boldogság, az önvaló megismerése, és az elért nyugalom állapota békét teremt a szenvedés megszűnése által, mely béke a boldogulás legfelső formája. Ezen a világon bárki, aki magasabb tudatállapotot kíván elérni, így vagy úgy, de ezt az utat követi.”
Mi is történik a meditáció folyamán? A teremtés leírásánál azt láthattuk, hogy az elme egyre durvább ás durvább szinteket tapasztal, a meditációban viszont egyre finomabb és fino*mabbakat. Ami egyre finomabb lesz, az nem más mint az elme vibrációja. A vibráló tudat egyre csendesebb lesz, majd mégcsendesebb, és végül teljesen nyugodt, vibráció mentes. Ez a Tiszta Tudat állapota, ami nem más mint a világon minden teremtett dolognak a forrása. Ez tiszta intelligencia, a lét állapota. Tehát ami a meditációban történik az nem más, mint ahogy a teremtés vibráló állapotának kevésbé, majd teljesen vibráció mentes állapotába jut el az elménk, majd a vibrációmentes állapotot elérve egybeolvadunk a teremtés alapját szolgáló intelligenciával. Ez a Tiszta Tudat a teremtés alapja, ezért ez univerzális, kozmikus. Ebből kijőve az elme individuális, egyéni lesz. Az egyéni elmének az első állapota az univerzálisból kijőve a boldogság tudat. A legfinomabb szinten levő egyéni elme természete és a kozmikus elme természete nagyon közel áll egymáshoz. A kozmikus, univerzális elme Tiszta Tudat állapota transzcendentális természetű tiszta boldogság, a relatív világnak első, legfinomabb egyéni elme állapota pedig egy boldogságteljesség. A különbség csak annyi a kettő között, mint a szaharin és a cukor között. A meditáció egy haladó szintjén a személyiség kiterjedését lehet érezni, mintha egyre nagyobbak és nagyobbak lennénk, s a végén végtelenek. Ez a kiterjedés tapasztalata nem más, mint az individuális elmének a kozmikus elme állapotának a felvétele. Így veszi fel az egyéni elme a végtelen, határtalan tudatosságot, így válik uni*verzálissá, kozmikussá. Mikor sikerült ezt a kozmikus állapotot felvennie az elmének, egy idő után kellőképpen átitatódik ezzel a minőséggel.
Elménk ekkortájt már sem a mélyalvás, sem az álmodás és sem az ébrenlét folyamán nem veszíti el a Tiszta Tudat állapotát. Ez a kozmikus elme állapota. Mivel a meditáció során belemerülünk a tiszta boldogság állapotába, egy idő után ezzel a boldogság állapottal is átitatódik elménk, már nem csak a meditációnk során, hanem napközben is érezni kezdünk boldogság hullámokat. Mi az elmondottakra a bizonyíték? Bármely ország meditálói ugyanarról a boldogság érzésről számolnak be. Miért? Azért mert ugyanaz a spirituális egység terjeszkedik, bontja ki magát mindenhol a teremtés folyamatában, az a tiszta boldogság amely egy és ugyanaz mindenki számára mindenhol. A másik dolog ami mindenki számára egy és ugyanaz, az nem más mint az abszolút Lét állapota, a legfinomabb, transzcendentális aspektusa életünknek. Mindaddig, míg elménk csak az átlagembereknél tapasztalt három relatív szintű alap tudatállapotot tapasztalja meg, a mélyalvást, az álomállapotot és az ébrenlét állapotát, addig létezésünk nagyon ingoványos ta*lajon áll. Ahhoz, hogy elménk stabil legyen, elengedhetetlen hogy megbarátkozzunk a transz*cendentális tudat állapotával, mely állandó, melyben semmilyen változás nem tapasztalható. Honnan tudhatjuk, hogy elménk kezd ezzel megbarátkozni? Egyre inkább belső éberséget kezdünk érezni akár ébrenlét során, de akár álomállapotban, vagy mélyalvás során is, valamint a napi tevékenységünk során boldogság hullámok járnak át. Ezek a tapasztalatok mind azt mutatják, hogy elménket kezdi áthatni a Tiszta Tudat, az abszolút Lét.
Az egyszerűből bonyolultat? Szerintem inkább a megnem értettből megértettet.
Szerintem inkább a megnem értettből megértettet.Szió Vidámtavirózsa!
Semmi nem helyes vagy helytelen, semmi nem egyszerű vagy bonyolult, a lényeg az elme számára való beavatás. Ami egy belső folyamat, a tudatod megnyílik és így az elméd számára érthetőek lesznek azok a dolgok amiket eddig nem értett. A tudás sem rossz vagy jó az az élet körforgásának megértéséhez szükséges. Ha nem keletkezik benned vágy a tudásra, akkor a tudatlanság kötőerejében ragadsz hosszabb ideig, vagyis nem tudsz visszatérni a forrásba. Rengetegen élnek a földön megkötözve, az anyagi világ karmai között, mert nem értik az ittlétüket, és nem ismerik az eredetüket. Aki nem is törekszik az elme elcsendesítésével párhuzamban a felismerésekre, nem érheti el a legfelsőbb ént. A legfelsőbb a tiszta eredet az oka mindennek. Ahol már nincs megosztottság, ahol minden mindennek az eredete, és minden minden végeredménye. Aki elzárja magától a végső felismerést, az az anyagi világ szintjén ragad, hiába hozott létre egy csendes elmét. Maga a felismerés az ami felszabadít ami szabaddá tesz. Addig sajnos, az anyagi világ kötelékei tartják fogva, és így nem tapasztalhatja meg az igazi szabadságot. Nem kell neked más nézőpontjával azonosulnod. Minden lélek a saját útját járja és mindenki mást gyüjt. A védikus írásokat sem értheti meg mindenki, kevesen érik el a transzcendentális lét szintjét.
Csak haladj az utadon. Semmi nem helyes vagy helytelen, a tudat számára, hisz minden belőle ered. Ezért ezek csak a tapasztalat szerzések eszközei ahogy az anyag is. Az érzékek megélésének színhelye, de mindennek van egy eredendő oka. Ez a legfelsőbb az abszólut, ahonnan kezdődőtt és ahol végződik. Ahogy nappal ébren vagy , és ahogy este lefekszel, vagy élet után jön a halál, úgy a tudat is mikor visszatér megpihen egy kis időre , mielőtt újra útjára indul. Ez a megnyilvánult és a megnyílvánulatlan lét álapot. Így egészítik ki egy mást a nappal és az éjjel, az alvás és ébrenlét. A fény és a sötétség. Minden között van egy átmenet ez az átmenetet nevezzük ébredésnek. Ahol most te is tartasz. Ahogy a nap felkel. ahogy a sötétből világos lesz, és ahogy a mély alvásból felébredsz.
Üdv: Bona
Semmi nem helyes vagy helytelen, semmi nem egyszerű vagy bonyolult, a lényeg az elme számára való beavatás. Ami egy belső folyamat, a tudatod megnyílik és így az elméd számára érthetőek lesznek azok a dolgok amiket eddig nem értett. A tudás sem rossz vagy jó az az élet körforgásának megértéséhez szükséges. Ha nem keletkezik benned vágy a tudásra, akkor a tudatlanság kötőerejében ragadsz hosszabb ideig, vagyis nem tudsz visszatérni a forrásba. Rengetegen élnek a földön megkötözve, az anyagi világ karmai között, mert nem értik az ittlétüket, és nem ismerik az eredetüket. Aki nem is törekszik az elme elcsendesítésével párhuzamban a felismerésekre, nem érheti el a legfelsőbb ént. A legfelsőbb a tiszta eredet az oka mindennek. Ahol már nincs megosztottság, ahol minden mindennek az eredete, és minden minden végeredménye. Aki elzárja magától a végső felismerést, az az anyagi világ szintjén ragad, hiába hozott létre egy csendes elmét. Maga a felismerés az ami felszabadít ami szabaddá tesz. Addig sajnos, az anyagi világ kötelékei tartják fogva, és így nem tapasztalhatja meg az igazi szabadságot. Nem kell neked más nézőpontjával azonosulnod. Minden lélek a saját útját járja és mindenki mást gyüjt. A védikus írásokat sem értheti meg mindenki, kevesen érik el a transzcendentális lét szintjét.
Csak haladj az utadon. Semmi nem helyes vagy helytelen, a tudat számára, hisz minden belőle ered. Ezért ezek csak a tapasztalat szerzések eszközei ahogy az anyag is. Az érzékek megélésének színhelye, de mindennek van egy eredendő oka. Ez a legfelsőbb az abszólut, ahonnan kezdődőtt és ahol végződik. Ahogy nappal ébren vagy , és ahogy este lefekszel, vagy élet után jön a halál, úgy a tudat is mikor visszatér megpihen egy kis időre , mielőtt újra útjára indul. Ez a megnyilvánult és a megnyílvánulatlan lét álapot. Így egészítik ki egy mást a nappal és az éjjel, az alvás és ébrenlét. A fény és a sötétség. Minden között van egy átmenet ez az átmenetet nevezzük ébredésnek. Ahol most te is tartasz. Ahogy a nap felkel. ahogy a sötétből világos lesz, és ahogy a mély alvásból felébredsz.
Üdv: Bona
Szia!
Hogyan nyithatok a felismerések felé az elme elcsendesítésén kívül?
Üdv. Vidámtavirózsa.
Szió!
Az elme információk tárolására szolgál. Rengeteg információt halmoz fel élete során. Mindenre gyárt válaszokat, így lehet valaki nagyon okos, de az nem egyenlő a tudatosággal. Az elme tudhatja a saját szintén a választ. Csak annyit ért belőle amennyire tanult. A tudatnak nincs szüksége tanulásra, mert ő az eredet mindennek, ő az eredendő oka a létezésnek. Ami magába foglalja az elme tudását is. A tudat maga az értés. Az értés pedig az elmén túl van az nem fizikai tudás. Az az abszolút igazság a kezdete mindennek. Így aki nem lép túl az elmén, az csak a felfogásra képes az értése viszont korlátozott. Nem azért mert nem képes megérteni, azért mert csak egy része az egésznek.Ami mindig fél igazság lehet. Az elme a fél-elem gyártására képes, a szenvedés alap vető gyökere. Ezért kell visszatérni az egységhez, a tudathoz. A szeretet a másik ami vissza vezet, mert a szeretet megnyit, felemel. Jézus ezért tette a hangsúlyt a szeretet fontosságára. A szeretetben feloldódik a félelem. A szeretetben egyéválsz igazi valóddal. A kettő párban jár, a szeretet megszünteti a megosztottságot, és az elme elcsendesedik, mert elfogad mindent olyannak amilyen. A szeretet megbocsájt és nem tesz különbséget helyes vagy helytelen között. A szeretet az ami összeköt mindent a legtisztább energia áramlása, ő maga a létezés eredete.
David Icke… és az igazság felszabadít
Ezvan könyv kiadó
Ami a világban történik, tükörképe annak, ami itt és most bennünk, az <o></o>
egész emberi fajban játszódik. Mi hoztuk, hozzuk létre ezt a valóságot. De hogyan?
<o></o>
<o></o> Ellentétben azzal, amit az orvostudomány megszállottan szajkóz: a fizikai test nem <o></o>a teljes emberi lény. A test fantasztikus fizikai héj, mely révén örökkévaló önmagunk <o></o>megtapasztalja a fizikai világot. Messze többek vagyunk, mint a testünk. A Teremtés <o></o>nem más, mint az egyetlen, végtelen Szellem önkifejezése. Minden életforma az egyetlen<o></o> Szellem – amit sokan Istennek hívnak – egy-egy aspektusa (megjelenési módja, arculata, <o></o>
nézőpontja - a ford.). Egymás vagyunk. Mindannyian Isten vagyunk – ha ezt a megnevezést <o></o>kívánod használni. A Tudat, a Forrás-Tudat – amit én vakító fényként látok, és amely <o></o>minden mást létregondol – e Szellemközepén van. A Teremtés a valóság végtelen számú <o></o>
dimenzióiból, hullámhosszaiból és frekvenciáiból áll. A fizikai világ csak egy közülük. <o></o>
Az említett frekvenciák ugyanazt a teret foglalják el, mint a mi fizikai világunk. Pontosan <o></o>úgy, mint ahogy az összes, a környékedre sugárzott televíziós, rádiós és telekommunikációs <o></o>frekvencia egyszerre foglalja el azt a teret, ahol most éppen a tested van. Nem lépnek <o></o>kölcsönhatásba egymással, mert különböző frekvenciákon, dimenziókban vannak, különböző <o></o>
sebességgel rezegnek. Abban a pillanatban, amit halálnak hívunk, elménk-érzelmeink-<o></o>lelkünk – tehát gondolkodó és érző részünk – kilép a testből, vagy ahogy én hívom: <o></o>
a „genetikus űrruhából”. A mindörökké létező Szellem aspektusa, a lélek továbbhalad a <o></o>valóság másik hullámtartományába, egy másik „világba”, hogy ott folytassa fejlődését. <o></o>
Mindössze ez történik a „halálközeli” vagy „testen kívüli” élmények alatt is, amikor a <o></o>lélek egy kis időre elhagyja a testet, majd visszatér oda. Az ilyen élményeket átélők feltűnően <o></o>egyező tapasztalatokról számolnak be. Az élet mindörökké tart – mindenki számára. <o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>Szellemi, érzelmi, lelki énjeink mágneses energiamezők sorozatai, amelyek kölcsönhatásban <o></o>állnak egymással olyan energiaörvényeken keresztül, amelyek a hindu vagy <o></o>szanszkrit eredetű csakra – fénykerék – néven ismertek. Ezek az örvények energiaspirálok, <o></o>amik keresztezik lényünk minden síkját, és energiát közvetítenek közöttük. E rendszer <o></o>következménye, hogy az érzelmi sík kiegyensúlyozatlan állapota – amit talán stressz <o></o>okozott – átterjed lényünk más szintjeire, beleértve a fizikai testet is. Így okozhat a stressz <o></o>betegséget. Amit „fizikai” betegségnek hívunk, az valójában többdimenziós diszharmónia, <o></o>avagy a lelki nyugalom, jóllét, az egész-ség hiánya. A kozmoszból folyamatosan mágneses <o></o>energiát szívunk magunkba, főként a gerincoszlop alján lévő ún. „gyökércsakrán” át. <o></o>
Ez az életerő áthalad lényünk síkjain, és rezonanciába lépünk ránk jellemző frekvenciáival, <o></o>majd az így egyénivé vált, lenyomatunkat tartalmazó energiát csakráinkon át szétsugározzuk <o></o>a környezetünkbe... (1. ábra) Ezt az energiát érzékelik az emberek, amikor arról <o></o>beszélnek, hogy valakiből jó vagy rossz „rezgések” áradnak. Ugyanerről van szó, amikor <o></o>azt mondjuk egy házról vagy egy helyről, hogy „kellemesnek”, „hívogatónak” vagy éppen <o></o>
„ijesztőnek” érezzük. Az „atmoszféra, a légkör” valójában az emberek által – a jelenben <o></o>vagy a múltban – keltett rezgések, energialenyomatok összessége. Régi csaták helyszínein <o></o>gyakran kényelmetlenül érezzük magunkat, mert érzékeljük az energialenyomatot, amit a <o></o>résztvevők fájdalma, agressziója és szenvedése hagyott ott. <o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
Alapvető különbség van a gyökércsakrán át felvett energia, és az általunk kibocsátott <o></o>energia között. Ez azért van így, mert az energia természete és formája megváltozik, <o></o>miközben áthalad rajtunk. Rákerül a mi egyedi energiamintánk lenyomata, és ez a minta <o></o>pontosan tükrözi azt, ami bennünk, abban a pillanatban történik gondolatilag, érzelmileg <o></o>és lelkileg. Pillanatról pillanatra energiamezőt sugárzunk ki, amely tükrözi, hogy mit gondolunk <o></o>magunkról. Úgy tűnhet, ennek semmi köze a világ befolyásolásához, pedig ténylegesen <o></o>ebből fakad mindaz, ami történt és történni fog.<o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
Valahogy úgy lehetne elképzelni ezt a folyamatot, mintha mágneses köpenybe, aurába <o></o>burkolóznánk. A „hasonló hasonlót vonz” elve szerint mágneses energiamezőnk – belső <o></o>személyiségünk külső tükröződése – vele csereszabatos, összeegyeztethető energiamező energiamezőket vonz magához. Minden, ami létezik, energia – és ezt még az uralkodó, szűklátókörű tudomány is kezdi elfogadni.<o></o>
Az ember sem más, mint mágneses energiamezők egyfajta sorozata, akárcsak egy hely, egy tapasztalat, egy szituáció – minden. Az élet ezen energiamezők kölcsönhatása, melyek mindegyike rendelkezik a gondolkodás és információmegőrzés <o></o>képességével. Az energia tudatosság, a tudatosság energia. Ez a két dolog ugyanaz. Ha nehezen hihetőnek hangzik, hogy falak, a víz vagy sziklák gondolkodhatnak és információt tárolhatnak, akkor emlékezz rá, hogy mindezek energiamezőkből állnak. Vajon a komputerben – amin éppen dolgozom – mi őrzi meg az információt, amit leírok? Mágneslemez. Ugyanaz az alapelv. Azért vonzódunk <o></o>bizonyos emberekhez, helyekhez, élményekhez és életmódokhoz, mert mágnesesen vonzanak magukhoz. Ez a vonzás „köpenyünk” mágnesességéből fakad. Köpenyünk viszont pusztán tükre annak, amit hiszünk, vélünk, gondolunk magunkról. Az életünk pontos fizikai másolata a tudatalatti elménknek. Ahogyan az gondolkodik, érzékeli önmagát, másokat és a világot, pontosan az kel életre fizikailag a magunkhoz vonzott emberekben, helyekben és tapasztalatokban. <o></o>
Amikor gyerek voltam, az a mondás járta: „Gondold, hogy szerencsés vagy, és az <o></o>leszel!”. Örök igazságot tartalmaz ez a mondás, bár a szerencséhez semmi köze. Olyan embereket, helyeket és tapasztalatokat vonzunk magunkhoz, akik mágnesesen kapcsolódnak a „köpenyünkhöz”. Ezért ha belül azt hisszük, mindig szegények és elnyomottak leszünk, ezt a mintát tartalmazza majd köpenyünk. Azt mondhatnánk, a reménytelenség köpenyévé válik. Ez a mágneses minta magához vonzza azokat a tapasztalatokat, amelyek biztosítják, hogy szegények és elnyomottak maradjunk. Már meg is teremtettük a saját valóságunkat. Annyira, de annyira életbevágónak tartom, hogy megértsük:<o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
Mi teremtjük saját valóságunkat!<o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
Az évezredekre visszanyúló vallások és ősi szövegek közös témája: „amint vetsz, úgy <o></o>aratsz”, „szemet szemért, fogat fogért”, és „amit másokkal teszel, azt teszik majd veled <o></o>is”. A szó, amivel mostanában legtöbbször jelölik ezt a folyamatot: a „karma”. Nagyon <o></o>gyakran a karmát csak negatív értelemben tárgyalják. Valami kellemetlen dolog történik <o></o>valakivel, és erre azt mondja, ez biztosan az ő „karmája” miatt volt. Majdhogynem a büntetés <o></o>formájának tekintik. Egy bizonyos szinten valóban büntetés – önbüntetés. Mi hozzuk <o></o>létre, nem valami dühös, ítélkező, ujjával fenyegető Isten! Szerintem, amit karmának <o></o>hívunk az csak egy másik szó arra, hogy kifejezzük, miképpen teremtjük saját valóságunkat. <o></o>
Ha kiegyensúlyozatlanok vagyunk, és ez oda vezet, hogy másokkal rosszul bánunk, <o></o>ez a kiegyensúlyozatlanság fizikai tapasztalatot vonz hozzánk: „tükröt”, ami megmutatja, <o></o>mit gondolunk saját magunkról. Ily módon, amit másokkal teszünk, visszatér majd hozzánk, <o></o>mert még mindig ragaszkodunk ahhoz a kiegyensúlyozatlansághoz, az önmagunk-<o></o>iránt-érzett-szeretet hiányához, ami odavonzza majd a megfelelő eseményeket. Ha jó <o></o>viszonyban vagyunk saját magunkkal, és pozitív felfogásunk van az életünkről, akkor a <o></o>
jelenben ennek megfelelő világot teremtünk magunk körül. Ez a pozitív „karma”. Az én <o></o>felfogásom eltér a New Age áramlat karmaképétől, mely szerint: ha egyszer elkövettünk <o></o>valamit, akkor arra mindenképp karmikus választ kapunk, nem számít, hogy a későbbiekben <o></o>mit teszünk. Úgy érzem, ha valakivel negatívan viselkedünk, majd felismerjük, miért tettük, és megváltoztatjuk azon tettünk belső okát, vagyis megváltoztatjuk mágneses <o></o>
kisugárzásunkat, köpenyünk természetét, akkor nem vonzzuk a „karmát”. Nincs rá szükségünk, <o></o>mert felismertük benső egyensúlyvesztésünket. Ez minden, amiért a karma létezik. <o></o>A Teremtés a szeretetről szól. Önmagunk szeretetéről és mindenki más szeretetéről. <o></o>A karma része ennek a szeretetnek. Eszköz, amely lehetővé teszi, hogy szembenézzünk <o></o>
magunkkal, ledobjuk negatív málhánkat, és haladjunk tovább. Segítség a fejlődéshez, <o></o>ajándék, nem büntetés – hacsak úgy nem döntünk, hogy azzá tesszük. Nem számít, életedben milyen élmények értek eddig, vagy érnek most, te teremted őket, senki más.<o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
Két dologra érdemes emlékezni, amíg e könyvet olvasod és életed folyamán is folyamatosan:<o></o>
az áldozati gondolkodásmód, lelki beállítottság áldozati valóságot teremt! <o></o>
Valamint: ha hiszel valamiben, azt meg fogod valósítani!<o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
A valóság teremtése sok szinten történik. Az egyének közti kölcsönhatások összessége <o></o>felhalmozódik az emberiség kollektív elméjében. Minden faj rendelkezik kollektív elmével, <o></o>s ezzel a faj minden egyede össze van kapcsolva. Gondolati mintáinkat folyamatosan <o></o>hozzáadjuk a kollektív szinthez, és hozzáférésünk van a többi kollektív szinten tárolt <o></o>
mintához. Ez kétirányú áramlás: adunk és kapunk. A tudósok kimutattak valamit, amit <o></o>úgy hívnak, a századik majom jelenség: felfedezték, hogy ha egyszer egy faj bizonyos <o></o>számú egyede megtanul valami újat, hirtelen a faj többi tagja is meg tudja azt tenni anélkül, <o></o>hogy megmutatnák neki. Egyszerűen ösztönösen teszi. Habár a hivatalosan elismert <o></o>tudományok nem tudják megmagyarázni a jelenséget – lévén hihetetlenül szűk a rálátásuk <o></o>
az élet természetére – a folyamat rendkívül egyszerű. Amint egy fajon belül bizonyos <o></o>számú egyed kollektív szintre továbbítja az új tudást, a kollektív elme változása eléri a <o></o>„kritikus tömeget”. A tudás eléggé megerősödik a kollektív elmében ahhoz, hogy a faj <o></o>minden egyes tagja hozzáférjen. Miután ráhangolódtak a rezgésre, a gondolati mintára, <o></o>ami az adott tudást tartalmazza, tudják, hogyan tegyenek meg valamit anélkül, hogy bárki <o></o>
megmutatná nekik, mert a gondolati minta vezeti őket. Mi ezt ösztönnek vagy ihletnek <o></o>hívjuk, pedig valójában ráhangolódás egy rezgésre, frekvenciára, amely tartalmazza az új <o></o>információt.<o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
Mindaz, amit elmondtam arról, hogy az egyén hogyan teremti saját valóságát,<o></o>ugyanúgy vonatkozik a kollektív emberi tudatra is. Tükrözi az emberi gondolkodás végeredményét, <o></o>annak összességét, amit az emberi faj, mint egész gondol magáról. Ha az <o></o>emberiség nem kedveli önmagát, nem szereti és nem tiszteli magát, akkor ezen a bolygón <o></o>ezt a valóságot fogja megteremteni. Annak megfelelő fizikai megnyilvánulásokat vonz <o></o>magához, ahogyan a saját értékeit és lehetőségeit látja. A különbség csupán annyi, hogy <o></o>ez alkalommal a mágneses köpeny nem egy embert borít be, hanem az egész bolygót. Ez <o></o>teremti a világméretű valóságot.<o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
A mindennapi életünkben nézd meg ennek a folyamatnak a következményeit. Az<o></o>emberiség egésze szeretné elhárítani a felelősséget azért, ami a világban történik. Ha <o></o>bármi rosszul megy, halljuk az aggódó kérdést: „Mit tesznek majd ők ezzel kapcsolatban?”<o></o>
Ritkán tekintünk önmagunkra, amikor felelősségről van szó. Lehet, hogy szeretünk <o></o>panaszkodni a politikusokra, a bankárokra, de azért a legtöbb ember még mindig inkább <o></o>azt szeretné, hogy mások működtessék a világot, minthogy elfogadja a részvétel felelősségét. <o></o>
Ezek azok a gondolati minták, melyek uralják a kollektív elmét, és ezért az, ezt a <o></o>valóságot teremti meg kollektív, világméretekben – a saját képére és hasonlatosságára. A <o></o>kollektív elme válaszként arra a vágyra, hogy „csinálja valaki más”, egymáshoz vonzotta <o></o>az energiamezőket – embereket –, hogy építsék föl a titkos hálózatot, mely most irányt <o></o>szab mindenki életének. Megkaptuk, amit kértünk, amit „létregondoltunk”. Ugyanez igaz <o></o>a vallásokra is. Őket is a kollektív elme gondolatmintái hozták, hozzák létre, éppúgy,<o></o>
mint a médiát és más intézményeket, amelyek félelmet és bűntudatot használnak a manipulációhoz <o></o>és az irányításhoz. Kollektív szinten tükrözik, amit az emberek milliárdjai <o></o>mindennapi életükben tesznek. Félelemmel és bűntudatkeltéssel manipulálnak, hogy elérjék <o></o>céljaikat. Figyeld magad néhány napig, és nézd meg, hányszor használsz félelem- és <o></o>
bűntudatkeltést, hogy kézben tarthass egy helyzetet. Megtesszük, anélkül, hogy tudatában<o></o> lennénk, és ezt a viselkedésmódot adjuk tovább a gyermekeinknek. Mert mit is mondunk <o></o>nekik? <o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
„Rossz fiú vagy! Ha még egyszer ilyet teszel, elnáspángollak! Várj csak, amíg apád <o></o>hazajön! Majd megkeserülöd!” – félelem<o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]-->
<!--[if !supportEmptyParas]--><o></o>„Rossz kislány vagy! Hogy tehettél ilyet anyáddal és apáddal? Hogy okozhattál nekünk <o></o>ilyen bánatot, amikor annyi mindent megtettünk érted!” – bűntudat <o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]-->Ezek csak apró példák arra, hogyan használjuk a gyerekkel szemben a félelem- és bűntudatkeltést. <o></o>
A gyerekek már korán megtanulják, hogy ugyanezt tegyék másokkal. Mire <o></o>
elérjük a felnőttkort és e korra jellemző viszonyokat, az irányítás és manipulálás céljából .....
részlet a könyvből<o></o>
<o></o>
Ezvan könyv kiadó
Ami a világban történik, tükörképe annak, ami itt és most bennünk, az <o></o>
egész emberi fajban játszódik. Mi hoztuk, hozzuk létre ezt a valóságot. De hogyan?
<o></o>
<o></o> Ellentétben azzal, amit az orvostudomány megszállottan szajkóz: a fizikai test nem <o></o>a teljes emberi lény. A test fantasztikus fizikai héj, mely révén örökkévaló önmagunk <o></o>megtapasztalja a fizikai világot. Messze többek vagyunk, mint a testünk. A Teremtés <o></o>nem más, mint az egyetlen, végtelen Szellem önkifejezése. Minden életforma az egyetlen<o></o> Szellem – amit sokan Istennek hívnak – egy-egy aspektusa (megjelenési módja, arculata, <o></o>
nézőpontja - a ford.). Egymás vagyunk. Mindannyian Isten vagyunk – ha ezt a megnevezést <o></o>kívánod használni. A Tudat, a Forrás-Tudat – amit én vakító fényként látok, és amely <o></o>minden mást létregondol – e Szellemközepén van. A Teremtés a valóság végtelen számú <o></o>
dimenzióiból, hullámhosszaiból és frekvenciáiból áll. A fizikai világ csak egy közülük. <o></o>
Az említett frekvenciák ugyanazt a teret foglalják el, mint a mi fizikai világunk. Pontosan <o></o>úgy, mint ahogy az összes, a környékedre sugárzott televíziós, rádiós és telekommunikációs <o></o>frekvencia egyszerre foglalja el azt a teret, ahol most éppen a tested van. Nem lépnek <o></o>kölcsönhatásba egymással, mert különböző frekvenciákon, dimenziókban vannak, különböző <o></o>
sebességgel rezegnek. Abban a pillanatban, amit halálnak hívunk, elménk-érzelmeink-<o></o>lelkünk – tehát gondolkodó és érző részünk – kilép a testből, vagy ahogy én hívom: <o></o>
a „genetikus űrruhából”. A mindörökké létező Szellem aspektusa, a lélek továbbhalad a <o></o>valóság másik hullámtartományába, egy másik „világba”, hogy ott folytassa fejlődését. <o></o>
Mindössze ez történik a „halálközeli” vagy „testen kívüli” élmények alatt is, amikor a <o></o>lélek egy kis időre elhagyja a testet, majd visszatér oda. Az ilyen élményeket átélők feltűnően <o></o>egyező tapasztalatokról számolnak be. Az élet mindörökké tart – mindenki számára. <o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>Szellemi, érzelmi, lelki énjeink mágneses energiamezők sorozatai, amelyek kölcsönhatásban <o></o>állnak egymással olyan energiaörvényeken keresztül, amelyek a hindu vagy <o></o>szanszkrit eredetű csakra – fénykerék – néven ismertek. Ezek az örvények energiaspirálok, <o></o>amik keresztezik lényünk minden síkját, és energiát közvetítenek közöttük. E rendszer <o></o>következménye, hogy az érzelmi sík kiegyensúlyozatlan állapota – amit talán stressz <o></o>okozott – átterjed lényünk más szintjeire, beleértve a fizikai testet is. Így okozhat a stressz <o></o>betegséget. Amit „fizikai” betegségnek hívunk, az valójában többdimenziós diszharmónia, <o></o>avagy a lelki nyugalom, jóllét, az egész-ség hiánya. A kozmoszból folyamatosan mágneses <o></o>energiát szívunk magunkba, főként a gerincoszlop alján lévő ún. „gyökércsakrán” át. <o></o>
Ez az életerő áthalad lényünk síkjain, és rezonanciába lépünk ránk jellemző frekvenciáival, <o></o>majd az így egyénivé vált, lenyomatunkat tartalmazó energiát csakráinkon át szétsugározzuk <o></o>a környezetünkbe... (1. ábra) Ezt az energiát érzékelik az emberek, amikor arról <o></o>beszélnek, hogy valakiből jó vagy rossz „rezgések” áradnak. Ugyanerről van szó, amikor <o></o>azt mondjuk egy házról vagy egy helyről, hogy „kellemesnek”, „hívogatónak” vagy éppen <o></o>
„ijesztőnek” érezzük. Az „atmoszféra, a légkör” valójában az emberek által – a jelenben <o></o>vagy a múltban – keltett rezgések, energialenyomatok összessége. Régi csaták helyszínein <o></o>gyakran kényelmetlenül érezzük magunkat, mert érzékeljük az energialenyomatot, amit a <o></o>résztvevők fájdalma, agressziója és szenvedése hagyott ott. <o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
Alapvető különbség van a gyökércsakrán át felvett energia, és az általunk kibocsátott <o></o>energia között. Ez azért van így, mert az energia természete és formája megváltozik, <o></o>miközben áthalad rajtunk. Rákerül a mi egyedi energiamintánk lenyomata, és ez a minta <o></o>pontosan tükrözi azt, ami bennünk, abban a pillanatban történik gondolatilag, érzelmileg <o></o>és lelkileg. Pillanatról pillanatra energiamezőt sugárzunk ki, amely tükrözi, hogy mit gondolunk <o></o>magunkról. Úgy tűnhet, ennek semmi köze a világ befolyásolásához, pedig ténylegesen <o></o>ebből fakad mindaz, ami történt és történni fog.<o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
Valahogy úgy lehetne elképzelni ezt a folyamatot, mintha mágneses köpenybe, aurába <o></o>burkolóznánk. A „hasonló hasonlót vonz” elve szerint mágneses energiamezőnk – belső <o></o>személyiségünk külső tükröződése – vele csereszabatos, összeegyeztethető energiamező energiamezőket vonz magához. Minden, ami létezik, energia – és ezt még az uralkodó, szűklátókörű tudomány is kezdi elfogadni.<o></o>
Az ember sem más, mint mágneses energiamezők egyfajta sorozata, akárcsak egy hely, egy tapasztalat, egy szituáció – minden. Az élet ezen energiamezők kölcsönhatása, melyek mindegyike rendelkezik a gondolkodás és információmegőrzés <o></o>képességével. Az energia tudatosság, a tudatosság energia. Ez a két dolog ugyanaz. Ha nehezen hihetőnek hangzik, hogy falak, a víz vagy sziklák gondolkodhatnak és információt tárolhatnak, akkor emlékezz rá, hogy mindezek energiamezőkből állnak. Vajon a komputerben – amin éppen dolgozom – mi őrzi meg az információt, amit leírok? Mágneslemez. Ugyanaz az alapelv. Azért vonzódunk <o></o>bizonyos emberekhez, helyekhez, élményekhez és életmódokhoz, mert mágnesesen vonzanak magukhoz. Ez a vonzás „köpenyünk” mágnesességéből fakad. Köpenyünk viszont pusztán tükre annak, amit hiszünk, vélünk, gondolunk magunkról. Az életünk pontos fizikai másolata a tudatalatti elménknek. Ahogyan az gondolkodik, érzékeli önmagát, másokat és a világot, pontosan az kel életre fizikailag a magunkhoz vonzott emberekben, helyekben és tapasztalatokban. <o></o>
Amikor gyerek voltam, az a mondás járta: „Gondold, hogy szerencsés vagy, és az <o></o>leszel!”. Örök igazságot tartalmaz ez a mondás, bár a szerencséhez semmi köze. Olyan embereket, helyeket és tapasztalatokat vonzunk magunkhoz, akik mágnesesen kapcsolódnak a „köpenyünkhöz”. Ezért ha belül azt hisszük, mindig szegények és elnyomottak leszünk, ezt a mintát tartalmazza majd köpenyünk. Azt mondhatnánk, a reménytelenség köpenyévé válik. Ez a mágneses minta magához vonzza azokat a tapasztalatokat, amelyek biztosítják, hogy szegények és elnyomottak maradjunk. Már meg is teremtettük a saját valóságunkat. Annyira, de annyira életbevágónak tartom, hogy megértsük:<o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
Mi teremtjük saját valóságunkat!<o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
Az évezredekre visszanyúló vallások és ősi szövegek közös témája: „amint vetsz, úgy <o></o>aratsz”, „szemet szemért, fogat fogért”, és „amit másokkal teszel, azt teszik majd veled <o></o>is”. A szó, amivel mostanában legtöbbször jelölik ezt a folyamatot: a „karma”. Nagyon <o></o>gyakran a karmát csak negatív értelemben tárgyalják. Valami kellemetlen dolog történik <o></o>valakivel, és erre azt mondja, ez biztosan az ő „karmája” miatt volt. Majdhogynem a büntetés <o></o>formájának tekintik. Egy bizonyos szinten valóban büntetés – önbüntetés. Mi hozzuk <o></o>létre, nem valami dühös, ítélkező, ujjával fenyegető Isten! Szerintem, amit karmának <o></o>hívunk az csak egy másik szó arra, hogy kifejezzük, miképpen teremtjük saját valóságunkat. <o></o>
Ha kiegyensúlyozatlanok vagyunk, és ez oda vezet, hogy másokkal rosszul bánunk, <o></o>ez a kiegyensúlyozatlanság fizikai tapasztalatot vonz hozzánk: „tükröt”, ami megmutatja, <o></o>mit gondolunk saját magunkról. Ily módon, amit másokkal teszünk, visszatér majd hozzánk, <o></o>mert még mindig ragaszkodunk ahhoz a kiegyensúlyozatlansághoz, az önmagunk-<o></o>iránt-érzett-szeretet hiányához, ami odavonzza majd a megfelelő eseményeket. Ha jó <o></o>viszonyban vagyunk saját magunkkal, és pozitív felfogásunk van az életünkről, akkor a <o></o>
jelenben ennek megfelelő világot teremtünk magunk körül. Ez a pozitív „karma”. Az én <o></o>felfogásom eltér a New Age áramlat karmaképétől, mely szerint: ha egyszer elkövettünk <o></o>valamit, akkor arra mindenképp karmikus választ kapunk, nem számít, hogy a későbbiekben <o></o>mit teszünk. Úgy érzem, ha valakivel negatívan viselkedünk, majd felismerjük, miért tettük, és megváltoztatjuk azon tettünk belső okát, vagyis megváltoztatjuk mágneses <o></o>
kisugárzásunkat, köpenyünk természetét, akkor nem vonzzuk a „karmát”. Nincs rá szükségünk, <o></o>mert felismertük benső egyensúlyvesztésünket. Ez minden, amiért a karma létezik. <o></o>A Teremtés a szeretetről szól. Önmagunk szeretetéről és mindenki más szeretetéről. <o></o>A karma része ennek a szeretetnek. Eszköz, amely lehetővé teszi, hogy szembenézzünk <o></o>
magunkkal, ledobjuk negatív málhánkat, és haladjunk tovább. Segítség a fejlődéshez, <o></o>ajándék, nem büntetés – hacsak úgy nem döntünk, hogy azzá tesszük. Nem számít, életedben milyen élmények értek eddig, vagy érnek most, te teremted őket, senki más.<o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
Két dologra érdemes emlékezni, amíg e könyvet olvasod és életed folyamán is folyamatosan:<o></o>
az áldozati gondolkodásmód, lelki beállítottság áldozati valóságot teremt! <o></o>
Valamint: ha hiszel valamiben, azt meg fogod valósítani!<o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
A valóság teremtése sok szinten történik. Az egyének közti kölcsönhatások összessége <o></o>felhalmozódik az emberiség kollektív elméjében. Minden faj rendelkezik kollektív elmével, <o></o>s ezzel a faj minden egyede össze van kapcsolva. Gondolati mintáinkat folyamatosan <o></o>hozzáadjuk a kollektív szinthez, és hozzáférésünk van a többi kollektív szinten tárolt <o></o>
mintához. Ez kétirányú áramlás: adunk és kapunk. A tudósok kimutattak valamit, amit <o></o>úgy hívnak, a századik majom jelenség: felfedezték, hogy ha egyszer egy faj bizonyos <o></o>számú egyede megtanul valami újat, hirtelen a faj többi tagja is meg tudja azt tenni anélkül, <o></o>hogy megmutatnák neki. Egyszerűen ösztönösen teszi. Habár a hivatalosan elismert <o></o>tudományok nem tudják megmagyarázni a jelenséget – lévén hihetetlenül szűk a rálátásuk <o></o>
az élet természetére – a folyamat rendkívül egyszerű. Amint egy fajon belül bizonyos <o></o>számú egyed kollektív szintre továbbítja az új tudást, a kollektív elme változása eléri a <o></o>„kritikus tömeget”. A tudás eléggé megerősödik a kollektív elmében ahhoz, hogy a faj <o></o>minden egyes tagja hozzáférjen. Miután ráhangolódtak a rezgésre, a gondolati mintára, <o></o>ami az adott tudást tartalmazza, tudják, hogyan tegyenek meg valamit anélkül, hogy bárki <o></o>
megmutatná nekik, mert a gondolati minta vezeti őket. Mi ezt ösztönnek vagy ihletnek <o></o>hívjuk, pedig valójában ráhangolódás egy rezgésre, frekvenciára, amely tartalmazza az új <o></o>információt.<o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
Mindaz, amit elmondtam arról, hogy az egyén hogyan teremti saját valóságát,<o></o>ugyanúgy vonatkozik a kollektív emberi tudatra is. Tükrözi az emberi gondolkodás végeredményét, <o></o>annak összességét, amit az emberi faj, mint egész gondol magáról. Ha az <o></o>emberiség nem kedveli önmagát, nem szereti és nem tiszteli magát, akkor ezen a bolygón <o></o>ezt a valóságot fogja megteremteni. Annak megfelelő fizikai megnyilvánulásokat vonz <o></o>magához, ahogyan a saját értékeit és lehetőségeit látja. A különbség csupán annyi, hogy <o></o>ez alkalommal a mágneses köpeny nem egy embert borít be, hanem az egész bolygót. Ez <o></o>teremti a világméretű valóságot.<o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
A mindennapi életünkben nézd meg ennek a folyamatnak a következményeit. Az<o></o>emberiség egésze szeretné elhárítani a felelősséget azért, ami a világban történik. Ha <o></o>bármi rosszul megy, halljuk az aggódó kérdést: „Mit tesznek majd ők ezzel kapcsolatban?”<o></o>
Ritkán tekintünk önmagunkra, amikor felelősségről van szó. Lehet, hogy szeretünk <o></o>panaszkodni a politikusokra, a bankárokra, de azért a legtöbb ember még mindig inkább <o></o>azt szeretné, hogy mások működtessék a világot, minthogy elfogadja a részvétel felelősségét. <o></o>
Ezek azok a gondolati minták, melyek uralják a kollektív elmét, és ezért az, ezt a <o></o>valóságot teremti meg kollektív, világméretekben – a saját képére és hasonlatosságára. A <o></o>kollektív elme válaszként arra a vágyra, hogy „csinálja valaki más”, egymáshoz vonzotta <o></o>az energiamezőket – embereket –, hogy építsék föl a titkos hálózatot, mely most irányt <o></o>szab mindenki életének. Megkaptuk, amit kértünk, amit „létregondoltunk”. Ugyanez igaz <o></o>a vallásokra is. Őket is a kollektív elme gondolatmintái hozták, hozzák létre, éppúgy,<o></o>
mint a médiát és más intézményeket, amelyek félelmet és bűntudatot használnak a manipulációhoz <o></o>és az irányításhoz. Kollektív szinten tükrözik, amit az emberek milliárdjai <o></o>mindennapi életükben tesznek. Félelemmel és bűntudatkeltéssel manipulálnak, hogy elérjék <o></o>céljaikat. Figyeld magad néhány napig, és nézd meg, hányszor használsz félelem- és <o></o>
bűntudatkeltést, hogy kézben tarthass egy helyzetet. Megtesszük, anélkül, hogy tudatában<o></o> lennénk, és ezt a viselkedésmódot adjuk tovább a gyermekeinknek. Mert mit is mondunk <o></o>nekik? <o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
„Rossz fiú vagy! Ha még egyszer ilyet teszel, elnáspángollak! Várj csak, amíg apád <o></o>hazajön! Majd megkeserülöd!” – félelem<o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]-->
<!--[if !supportEmptyParas]--><o></o>„Rossz kislány vagy! Hogy tehettél ilyet anyáddal és apáddal? Hogy okozhattál nekünk <o></o>ilyen bánatot, amikor annyi mindent megtettünk érted!” – bűntudat <o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o></o>
<!--[if !supportEmptyParas]-->Ezek csak apró példák arra, hogyan használjuk a gyerekkel szemben a félelem- és bűntudatkeltést. <o></o>
A gyerekek már korán megtanulják, hogy ugyanezt tegyék másokkal. Mire <o></o>
elérjük a felnőttkort és e korra jellemző viszonyokat, az irányítás és manipulálás céljából .....
részlet a könyvből<o></o>
<o></o>
Helló Shanti!
Azt észre vettem, hogy te csak véleményt formálsz, ezzel nem sokat segítettél.
Szerintem sincs jó és rossz, helyes vagy helytelen, de nálad mindenki aki kérdez és választ keres tévúton jár. Régen bennem is több volt a kérdés, sőt szerintem benned is, és faltad a könyveket, meg kerested a válaszokat, ezért vagy szerintem itt is.
Ha benned megtörtént a felismerés el is tudod mondani, ahogy Buddha, Jézus, Osho és a többi teszi. Sokan nem jutnak el az elme elcsendesítéséig, de ha már értik miért kell, könnyebb lesz. Mert a felismerés, hogy a gondolatot mi formálja és mi az igazi én, és a tudat kapcsolata magába foglalja a felszabadulást. A szabad akarat addíg nem lehetséges, még az anyagi világ kötelékei hatnak rád. A felszabadulás az elmén túl van.
Ha ezt eltudod magyarázni már is segítettél. Addig, hiába beszélsz arról, hogy nincs mit megérteni és nincs mit megmagyarázni.
tovább
A gondolkodás által létrehozott energiamező ( erő kontra erő könyvben is olvastam) meghatározott betegségekhez vezet.Ezeket az energia mezőket ki lehet dolgozni és ahol hiány van kiküszöbölni. Majd a hogy változik a gondolkodás ugy jut el az ember a bátorságon át a szerteten keresztul a saját lényegéhez ( isteni rész).
sziasztok circo
A gondolkodás által létrehozott energiamező ( erő kontra erő könyvben is olvastam) meghatározott betegségekhez vezet.Ezeket az energia mezőket ki lehet dolgozni és ahol hiány van kiküszöbölni. Majd a hogy változik a gondolkodás ugy jut el az ember a bátorságon át a szerteten keresztul a saját lényegéhez ( isteni rész).
sziasztok circo
szia sziszusz,
...elérhetővé tudnád tenni, hogy "véleményformáló" hatásúvá tehessem ...
hello xawier,
Mit tegyek elérhetővé?
Mert ha a fimre gondolsz akkor tessék: http://www.canadahun.com/forum/showthread.php?p=656588&highlight=Peaceful+Warrior#post656588
A vélemény nem fontos, mert az a tiéd
, biztos lesz majd olyan aki ossza a véleményét veled. Akkor meg a tiétek . Tapasztalatot megosztani másokkal sokkal hasznosabb, ez nem a véleményem.
summa-summarum jó szórakozást
Üdv: Sziszusz
Hasonló témák
