I
ionon
Vendég
Salem Alejkum minap így ébredtem ezt volt ajkaimon lehet hogy veled beszélgettem?...elérkezettnek láttam az időt, hogy kiszélesítsem "lakó és látó " körömet...kiss
Teremtő tudat... Ki vagyok...
- Téma inditó Bonaona
- Kezdés dátuma
A jelen-lét-i ívet tess kitölteni...de teljesen
a mindenkinekkiss
Ívelek a jelen-létbe, inkább egyenesedek, vagy mi (?)!
mi-mi-mi-mi-mi-mi ??????
mi mozog a ......... ott... figyelek ám! Engedem teljesen!
Ki is?? nem toom!
hálakiss
h
E
elke
Vendég
Hannah kis energia bombácska! te vagy én vagy mi
Hannah kis energia bombácska! te vagy én vagy mi
Drága elke is én!
Oly mind-egy.... én vagyok, akkor vagy te is....ő is .....
mi-nek osztogatni, aztán meg szorozgatni? ..... keveredés-kavarodás ... ki kicsoda ?
micsoda?.... minek az a bonyodalom? Szétszórni azt a "drága" energiát?Ezé hát asszondom mindegy!!!
Jelenbe egyenesedek, így van ez !!!
Egybe egyenesedünk, természeteskedünk?
Na és akkor mi van?kiss
óriáskiss
h
E
elke
Vendég
Milyen jó ha nem értem akkor érzem
I
ionon
Vendég
Megittam A LÉT ELMENT tudatom?
rossz LET ittal?
metakomunikatíve
nah... mán van valami mocorgás
kiss
...hát ez a jelen-lét-íve....már nem csak egyenesedik...hanem metakomunikat-íve....ez mán a valami...mocorgása
kiss
...hát ez a jelen-lét-íve....már nem csak egyenesedik...hanem metakomunikat-íve....ez mán a valami...mocorgása
bezony
a helyzet, az adott kiss
Tudás és tudatosság
Kétféle tudást lehet megkülönböztetni a világunkban: az egyiket saját (megélt élményen keresztüli), a másik pedig mások által megismert és begyűjtött ismeret. Mind kettő tulajdonképpen az, ami elvezet valódi belső valóságodtól, mert a tudás maga az akadálya annak, hogy tisztán lásd azt, ami van. A tudás már eleve tartalommal bír, ami a tiszta jelenlétedet mássá teszi. E kettő tudás, mégis nagyon különbözik egymástól. Mert, azok a dolgok, melyek ismeretként vannak jelen benned, számodra nem képviselhetnek belső értéket, hisz nem saját valóságodként megélt tapasztalat eredménye, csupán csak információ arról, amit más látott, halott és élt meg. A legjobban talán azzal tudnám számodra érzékeltetni a kettő közötti különbséget, ha most azt kérném tőled, beszélj a papaya ízéről, azzal a tudatossággal, hogy igazából még sosem kóstoltad meg. Képzeld csak el, hogy is tudnál róla valóban, átérezve beszélni, ha még nem érezted az ízét a szádban? Lehetetlen, minden ismeret csak is a megtapasztalás után válhat benned értékelhetővé, átadhatóvá.
Tudni valamiről, vagy megélni valamit nem ugyan az a két dolog. Tudomásod van például, arról hogy milyen a dzsungel, de még nem voltál igazából benne. Az ismereteddel, szerinted meddig úsznád meg épségben? Hát a tudásoddal, nem hiszem, hogy messzire merészkednél, meg maradnál inkább a biztonságot nyújtó valóságomban. Azt, hiszem sokan így vannak ezzel. De, ha találsz egy olyan egyént, aki tapasztalati úton szerzett ismeretet, arról, ami a dzsungelben várna rád. Abban minden bizonnyal megbíznál, mert tudnád, hogy a tapasztalatain keresztül segítségedre lehet.
Mikor neki vág az ember az ismeretlennek, megérkezik a félelem is vele együtt, ami teljes mértékben normális, hisz feladjuk a biztonságosnak vélt ismert utat, egy teljesen ismeretlenért. Minden bizonnyal a félelem egy darabig bennünk marad, sőt fel-felerősödik, mert az út, amin járunk egyre ingoványosabb, de ahogy benne vagyunk a jelenlétünkkel, szépen lassan feloldódik. Nem kell ellene tenni semmit, nem kell, a félelmet elfojtana, eltitkolni, hisz teljesen természetes jelenség. Az elme igen kifinomult jelenség, figyeld, csak meg milyen könnyen feladja, milyen gyorsan visszavonul, ha veszélyt érez, mert akkor a jelenlétre van szükséged, ahol, nincs mibe kapaszkodnia. Az elme egyszerűen a jelenben leáll. Mert a dzsungel (a felfedezésre váró ismeretlen terület) a teljes figyelmedet igényli. Ehhez minden mást el kell engedned, éberré kell válnod minden pillanatra. Meg kell érkezned, de úgy Isten igazából. Ott már nem veszhetsz el magadban, mert különben nem jutsz át rajta. Nem veszítheted el a jelenléted felett az uralmat, mert akkor bármi történhet veled.
Ha most elindulsz és neki vágsz a dzsungelnek, a túl oldalán a fényt, a mindent átölelő békét, nyugalmat (megvilágosodást) találod. A dzsungel az elméd, a meditáció az egyetlen segédeszközöd. A meditáció a lámpásod a sötétben. A meditációban megjelenik a megfigyelő és a megfigyelt. A tudásod itt teljesen haszontalan, tudatossá kell válnod a jelen pillanatra. Arra, amit épp ott akkor számodra tartogat. Benne kell lenned totálisan, ez a jelenlét lényege, mikor a megfigyelő és a megfigyelt eggyé válik. Te magad vagy jelen teljes lényeddel. A szem csupán eszköze annak, hogy rajta keresztül figyelj. Ha ezt az éberséget egyszer megtapasztalod, bizonyosságot szerzel a belső erőről, már nem veszel el többé a dzsungel sűrűjében. Akkor már ezt a bizonyosságot Te is át tudod adni másoknak, mert belsődből tör majd elő. Ez van az igazsággal is. Hiába beszélek róla, az csak a felismeréssel párhuzamban a megtapasztaláson keresztül születik meg benned. Nem azt mondom a Tied lesz, mert akkor ott már nem lesz senki, aki magáénak tudhatná. Csak az értés lehet a tied. Az elme értése korlátozott, az elmén túl meg már nincs rá szükség. Az elmén túl az értés is feloldódik benned és nem marad más, mint a tanúság, maga a bizonyosság. Ezért ennél az útnál rád van szükség, és nem a begyűjtött tudásodra, az itt mit sem használ. Mert amíg nem vagy benne totálisan a jelenben, elveszel a dzsungelben, saját képzeteid lesznek az ellenségeid. Saját félelmeid fognak uralni téged. A jelen ereje csak akkor tud segíteni, ha jelen vagy benne. Ha túl szeretnél jutni a dzsungelen előbb, érkezz meg bele. Ismerd meg. Figyeld meg minden apró moccanását, zörrenését. A lényeg ne veszítsd el a figyelmedet, mert akkor a dzsungelben ragadsz. A tapasztalás nélkül tehát nem válhatsz tudatossá. Mert ha nem vagy benne, semmilyen hatást nem tud kifejteni életedre. Ami semmilyen belső átalakuláshoz nem vezet. Ahhoz rád van szükség, a jelenlétedre, az éberségedre.
A tudás és a tudatosság épp ezért nem ugyan az a két dolog. Az egyikből megszülethet a másik, de a kettő sose lesz ugyan az. A tudás maga nem az élmény, de elvezethet hozzá. Mikor megízleled, mikor már belsődben érzed, akkor tudsz csak igazán eggyé válni vele. Akkor, ha beszélsz róla, egész lényed beszél, ami megérint másokat is. Másokban is elindítasz egy folyamatot, a megtapasztalását ennek az élménynek. A jelenben átadható és érzékelhető az a belső bizonyosság, ami benned van. Csak a jelenben tudunk hatást gyakorolni másokra. Mert nincs más csak ez a pillanat, ha ebben a pillanatban éber vagy, egész lényed lesz jelen. A jelennek épp ezért ereje van. Aki megérkezik hozzá, megtapasztalja ezt a belső erőt, ami felébreszt benned valamit. Valamit, ami többé nem enged el! Valamit, ami benned, mint bizonyosság lesz jelen. Már nem veszel el többé a világ illuzórikus valóságában, mert egész lényeddel jelen leszel benne.
Üdv mindenkinek a bona...csak, hogy kitöltsem a jelenléti-ívet teljesen
Kétféle tudást lehet megkülönböztetni a világunkban: az egyiket saját (megélt élményen keresztüli), a másik pedig mások által megismert és begyűjtött ismeret. Mind kettő tulajdonképpen az, ami elvezet valódi belső valóságodtól, mert a tudás maga az akadálya annak, hogy tisztán lásd azt, ami van. A tudás már eleve tartalommal bír, ami a tiszta jelenlétedet mássá teszi. E kettő tudás, mégis nagyon különbözik egymástól. Mert, azok a dolgok, melyek ismeretként vannak jelen benned, számodra nem képviselhetnek belső értéket, hisz nem saját valóságodként megélt tapasztalat eredménye, csupán csak információ arról, amit más látott, halott és élt meg. A legjobban talán azzal tudnám számodra érzékeltetni a kettő közötti különbséget, ha most azt kérném tőled, beszélj a papaya ízéről, azzal a tudatossággal, hogy igazából még sosem kóstoltad meg. Képzeld csak el, hogy is tudnál róla valóban, átérezve beszélni, ha még nem érezted az ízét a szádban? Lehetetlen, minden ismeret csak is a megtapasztalás után válhat benned értékelhetővé, átadhatóvá.
Tudni valamiről, vagy megélni valamit nem ugyan az a két dolog. Tudomásod van például, arról hogy milyen a dzsungel, de még nem voltál igazából benne. Az ismereteddel, szerinted meddig úsznád meg épségben? Hát a tudásoddal, nem hiszem, hogy messzire merészkednél, meg maradnál inkább a biztonságot nyújtó valóságomban. Azt, hiszem sokan így vannak ezzel. De, ha találsz egy olyan egyént, aki tapasztalati úton szerzett ismeretet, arról, ami a dzsungelben várna rád. Abban minden bizonnyal megbíznál, mert tudnád, hogy a tapasztalatain keresztül segítségedre lehet.
Mikor neki vág az ember az ismeretlennek, megérkezik a félelem is vele együtt, ami teljes mértékben normális, hisz feladjuk a biztonságosnak vélt ismert utat, egy teljesen ismeretlenért. Minden bizonnyal a félelem egy darabig bennünk marad, sőt fel-felerősödik, mert az út, amin járunk egyre ingoványosabb, de ahogy benne vagyunk a jelenlétünkkel, szépen lassan feloldódik. Nem kell ellene tenni semmit, nem kell, a félelmet elfojtana, eltitkolni, hisz teljesen természetes jelenség. Az elme igen kifinomult jelenség, figyeld, csak meg milyen könnyen feladja, milyen gyorsan visszavonul, ha veszélyt érez, mert akkor a jelenlétre van szükséged, ahol, nincs mibe kapaszkodnia. Az elme egyszerűen a jelenben leáll. Mert a dzsungel (a felfedezésre váró ismeretlen terület) a teljes figyelmedet igényli. Ehhez minden mást el kell engedned, éberré kell válnod minden pillanatra. Meg kell érkezned, de úgy Isten igazából. Ott már nem veszhetsz el magadban, mert különben nem jutsz át rajta. Nem veszítheted el a jelenléted felett az uralmat, mert akkor bármi történhet veled.
Ha most elindulsz és neki vágsz a dzsungelnek, a túl oldalán a fényt, a mindent átölelő békét, nyugalmat (megvilágosodást) találod. A dzsungel az elméd, a meditáció az egyetlen segédeszközöd. A meditáció a lámpásod a sötétben. A meditációban megjelenik a megfigyelő és a megfigyelt. A tudásod itt teljesen haszontalan, tudatossá kell válnod a jelen pillanatra. Arra, amit épp ott akkor számodra tartogat. Benne kell lenned totálisan, ez a jelenlét lényege, mikor a megfigyelő és a megfigyelt eggyé válik. Te magad vagy jelen teljes lényeddel. A szem csupán eszköze annak, hogy rajta keresztül figyelj. Ha ezt az éberséget egyszer megtapasztalod, bizonyosságot szerzel a belső erőről, már nem veszel el többé a dzsungel sűrűjében. Akkor már ezt a bizonyosságot Te is át tudod adni másoknak, mert belsődből tör majd elő. Ez van az igazsággal is. Hiába beszélek róla, az csak a felismeréssel párhuzamban a megtapasztaláson keresztül születik meg benned. Nem azt mondom a Tied lesz, mert akkor ott már nem lesz senki, aki magáénak tudhatná. Csak az értés lehet a tied. Az elme értése korlátozott, az elmén túl meg már nincs rá szükség. Az elmén túl az értés is feloldódik benned és nem marad más, mint a tanúság, maga a bizonyosság. Ezért ennél az útnál rád van szükség, és nem a begyűjtött tudásodra, az itt mit sem használ. Mert amíg nem vagy benne totálisan a jelenben, elveszel a dzsungelben, saját képzeteid lesznek az ellenségeid. Saját félelmeid fognak uralni téged. A jelen ereje csak akkor tud segíteni, ha jelen vagy benne. Ha túl szeretnél jutni a dzsungelen előbb, érkezz meg bele. Ismerd meg. Figyeld meg minden apró moccanását, zörrenését. A lényeg ne veszítsd el a figyelmedet, mert akkor a dzsungelben ragadsz. A tapasztalás nélkül tehát nem válhatsz tudatossá. Mert ha nem vagy benne, semmilyen hatást nem tud kifejteni életedre. Ami semmilyen belső átalakuláshoz nem vezet. Ahhoz rád van szükség, a jelenlétedre, az éberségedre.
A tudás és a tudatosság épp ezért nem ugyan az a két dolog. Az egyikből megszülethet a másik, de a kettő sose lesz ugyan az. A tudás maga nem az élmény, de elvezethet hozzá. Mikor megízleled, mikor már belsődben érzed, akkor tudsz csak igazán eggyé válni vele. Akkor, ha beszélsz róla, egész lényed beszél, ami megérint másokat is. Másokban is elindítasz egy folyamatot, a megtapasztalását ennek az élménynek. A jelenben átadható és érzékelhető az a belső bizonyosság, ami benned van. Csak a jelenben tudunk hatást gyakorolni másokra. Mert nincs más csak ez a pillanat, ha ebben a pillanatban éber vagy, egész lényed lesz jelen. A jelennek épp ezért ereje van. Aki megérkezik hozzá, megtapasztalja ezt a belső erőt, ami felébreszt benned valamit. Valamit, ami többé nem enged el! Valamit, ami benned, mint bizonyosság lesz jelen. Már nem veszel el többé a világ illuzórikus valóságában, mert egész lényeddel jelen leszel benne.
Üdv mindenkinek a bona...csak, hogy kitöltsem a jelenléti-ívet teljesen
I
ionon
Vendég
orosz lét?
vagy EROS LET? Erosz fonetikusan
I
ionon
Vendég
Képzeletedre bízza a pontokat egész bivalycsorda szaladgál ha olvasom a pontjait képzeletemben mert a pontok sokasodnak sokasodnak.Bona gyanús nekem, nem rakott pontokat(.....) az írásában.
Ja és.. aki, nem akar tapasztalni a jelenbe hanem csak úgy hátradőlne és nézni "páholyból" az egészet?
Bona gyanús nekem, nem rakott pontokat(.....) az írásában.
Ja és.. aki, nem akar tapasztalni a jelenbe hanem csak úgy hátradőlne és nézni "páholyból" az egészet?
A jelenben...csak is hátra dölve lehet nézni az egészet....és jön egy következő pillanat...meg még egy...meg még egy...meg még egy...és mindvégig tapasztalod önmagad
Hasonló témák
