szellem oda vagy ide "kórosan"kiss hat az idegeimre...kiss
vigyáztam a gép faránál, árt a szépségnek.....kiss
aki nem hiszi, ne is higgye....
szellem oda vagy ide "kórosan"kiss hat az idegeimre...kiss
megtalálottam....mit kapok érte...kiss....vagy megtarthatom....
na ja és ki az aki megtalálta és ki az aki mindezt gondolja...az lesz
az...kiss
ismertem a jót benned él,Mostanában azt látom egyre többen foglalkoznak a jövővel, mint a jelen valósággal.
Elég sok hiedelem és információ terjeng a világban az elkövetkező időkről. Nincs igazán célom azzal, amit most leírok csupán ki kívánkozott belőlem. Szeretnélek egy kicsit elvinni egy másik nézőpontba, valamilyen szinten megnyugtatni, és arra kérni enged el a félelmet az aggódást, mert ez az ami irányíthatóvá, rabszolgává tesz, ez az ami szenvedéssé változtatja saját valóságodat.
Volt egyszer egy önmaga tudatában lévő tudatosság, aki csak annyit tudott magáról, hogy Van.
Egyszer egy szép napon elindított egy gondolatot, ami ezt tartalmazta: Ki vagyok Én? Az önmaga tudatosságának tudatában lévő tudatosság, életre keltett egy gondolatot, amiből az Én vagyok tudatossága hirtelen megszületett. Az Én aztán tovább gondolkodott és egyre jobban önmaga megtapasztalására vágyott. Tehát minden ami van, abból ered aki vagy. Az Én vagyok is abból ered aki vagy. Az igazság tehát az ami Van, a valóság pedig az amit Te ebből megértettél.
A világ valósága az Én vagyok megtapasztalásából ered. A forrása az Énnek maga a Van -ság. A létező, ami önmaga tudatában van minden pillanatban. Ahogy Te magad se kérdőjelezed meg saját létezésed valóságát, hisz tudatában vagy annak, hogy létezel. Így elindult és megosztotta önmagát, hogy lássa azt ami. A valóság csupán tükörképe annak, amit elgondolt valamikor önmagáról, önmagának az „Én”, de mára már ezt elfelejtette és igen csak eltávolodott az Igazságtól...
Kérdőjelezd meg: Ki és miért indít el olyan gondolatokat, hogy félelem vezérelje minden cselekedetedet. A válasz egyszerű, maga az Én aki már nincs tisztába azzal, hogyan is született....
Nincs helye a félelemnek, nincs mitől félni, hisz maga a világ csupán az Én elgondolt gondolata, kivetülése. Engedd el a hamis illuzórikus képet és kezd tudatod megnyitni az Igazság befogadására, ne engedj elmédbe minden olyan gondolatot, ami félelmet kelt benned. Vállajunk felelősséget a világban zajló dolgokért, mert a tudatlanság nem ment fel a megtapasztalás alól. Kérdőjelezzetek meg mindent, ami azt sugallja, hogy kevesebb vagy, vagy értéktelenebb vagy másoknál, hogy mások irányítanak, vagy hogy függened kell bármitől, vagy bárkitől. „Nézetek az égi madarakra, nem vetnek se nem aratnak.... és a Jó atyjuk mégis eltartja azokat, Hát nem különbek vagytok-e azoknál.”
Nyisd ki a szemed és láss...szállj lényed legmélyére...és rájössz Te nem a csónakban ülsz a vihar közepén, szépen lassan rájössz...Te magad vagy a tenger....
Enged el a jövőt és ragadd meg a pillanatot...azzal máris többet tettél ...
Mostanában azt látom egyre többen foglalkoznak a jövővel, mint a jelen valósággal.
Elég sok hiedelem és információ terjeng a világban az elkövetkező időkről. Nincs igazán célom azzal, amit most leírok csupán ki kívánkozott belőlem. Szeretnélek egy kicsit elvinni egy másik nézőpontba, valamilyen szinten megnyugtatni, és arra kérni enged el a félelmet az aggódást, mert ez az ami irányíthatóvá, rabszolgává tesz, ez az ami szenvedéssé változtatja saját valóságodat.
Volt egyszer egy önmaga tudatában lévő tudatosság, aki csak annyit tudott magáról, hogy Van.
Egyszer egy szép napon elindított egy gondolatot, ami ezt tartalmazta: Ki vagyok Én? Az önmaga tudatosságának tudatában lévő tudatosság, életre keltett egy gondolatot, amiből az Én vagyok tudatossága hirtelen megszületett. Az Én aztán tovább gondolkodott és egyre jobban önmaga megtapasztalására vágyott. Tehát minden ami van, abból ered aki vagy. Az Én vagyok is abból ered aki vagy. Az igazság tehát az ami Van, a valóság pedig az amit Te ebből megértettél.
A világ valósága az Én vagyok megtapasztalásából ered. A forrása az Énnek maga a Van -ság. A létező, ami önmaga tudatában van minden pillanatban. Ahogy Te magad se kérdőjelezed meg saját létezésed valóságát, hisz tudatában vagy annak, hogy létezel. Így elindult és megosztotta önmagát, hogy lássa azt ami. A valóság csupán tükörképe annak, amit elgondolt valamikor önmagáról, önmagának az „Én”, de mára már ezt elfelejtette és igen csak eltávolodott az Igazságtól...
Kérdőjelezd meg: Ki és miért indít el olyan gondolatokat, hogy félelem vezérelje minden cselekedetedet. A válasz egyszerű, maga az Én aki már nincs tisztába azzal, hogyan is született....
Nincs helye a félelemnek, nincs mitől félni, hisz maga a világ csupán az Én elgondolt gondolata, kivetülése. Engedd el a hamis illuzórikus képet és kezd tudatod megnyitni az Igazság befogadására, ne engedj elmédbe minden olyan gondolatot, ami félelmet kelt benned. Vállajunk felelősséget a világban zajló dolgokért, mert a tudatlanság nem ment fel a megtapasztalás alól. Kérdőjelezzetek meg mindent, ami azt sugallja, hogy kevesebb vagy, vagy értéktelenebb vagy másoknál, hogy mások irányítanak, vagy hogy függened kell bármitől, vagy bárkitől. „Nézetek az égi madarakra, nem vetnek se nem aratnak.... és a Jó atyjuk mégis eltartja azokat, Hát nem különbek vagytok-e azoknál.”
Nyisd ki a szemed és láss...szállj lényed legmélyére...és rájössz Te nem a csónakban ülsz a vihar közepén, szépen lassan rájössz...Te magad vagy a tenger....
Enged el a jövőt és ragadd meg a pillanatot...azzal máris többet tettél ...
Sziasztok!
Lehet nem illik ide. Mit lehetne tenni ez ügyben?
Honapok óta érzem belső szomorúságom. Sokat dolgoztam rajta már nincs ott de én még mindig úgy teszek úgy nyilatkozom h ott van. Pedig ha ráhangolódom nincs ott
Csak a viselkedésben, szokásokban találom az érzelemben nem.
Hm?
circo
Kézcsók!
Minek aggódni a holnap miatt...mikor még a Ma is MOST van
Kézcsók!
Minek aggódni a holnap miatt...mikor még a Ma is MOST van
Rájöttem ,hogy eddig rosszul tettem fel a kérdéseimet. A kérdésem valójában az, hogy hogy telhetek meg szeretettel? Az ilyen válaszokkal nem tudok mit kezdeni, hogy "már most is benned van" meg "te vagy a szeretet" meg "csak légy a jelenben", mert én nem érzékelem ,hogy én vagyok a szeretet, csak azt ,hogy van egy üres, érzés nélküli tudatom. Ha jelen vagyok akkor pláne ezt érzem. De semmi szeretetet. És azt sem értem, hogy miként fogjam fel a szeretetet spirituálisan. Most bennem van, vagy én vagyok? Milyen viszonyban áll a valós énemmel? Talán ha tudnám, hamarabb meglelném. És miért alakult úgy, hogy ezt az érzést a fizikai valóságban akkor érezzük, ha van a környezetünkben egy ember, aki megfelel az elvárásainknak és szeret? Miért alakult úgy ,hogy ez az érzés biztosítja a fajnak a szociális összetartást? Mi köze hozzá?
Csak vmi olyannak érezhetjük a hiányát, amire vagy vissza tudunk emlékezni, vagy el tudunk képzelni. S csak vmi olyat tudunk elképzelni, ami a végső valóságban létezik, mert képzelni annyit jelent léteztetni, s létezni annyit ,hogy elképzelve lenni. Tehát az ,hogy el tudom képzelni a szeretetet azt jelenti, hogy létezik, s mivel rajtam kívül nem létezhet semmi, ezért szükségképpen bennem létezik, bennem van.