szellem oda vagy ide "kórosan"kiss hat az idegeimre...kiss
vigyáztam a gép faránál, árt a szépségnek.....kiss
aki nem hiszi, ne is higgye....
Teremtő tudat... Ki vagyok...
- Téma inditó Bonaona
- Kezdés dátuma
vigyáztam a gép faránál, árt a szépségnek.....kiss
aki nem hiszi, ne is higgye....
megtalálottam....mit kapok érte...kiss
na ja és ki az aki megtalálta és ki az aki mindezt gondolja...az lesz
az...
- aki kérdezte.......kiss
Mostanában azt látom egyre többen foglalkoznak a jövővel, mint a jelen valósággal.
Elég sok hiedelem és információ terjeng a világban az elkövetkező időkről. Nincs igazán célom azzal, amit most leírok csupán ki kívánkozott belőlem. Szeretnélek egy kicsit elvinni egy másik nézőpontba, valamilyen szinten megnyugtatni, és arra kérni enged el a félelmet az aggódást, mert ez az ami irányíthatóvá, rabszolgává tesz, ez az ami szenvedéssé változtatja saját valóságodat.
Volt egyszer egy önmaga tudatában lévő tudatosság, aki csak annyit tudott magáról, hogy Van.
Egyszer egy szép napon elindított egy gondolatot, ami ezt tartalmazta: Ki vagyok Én? Az önmaga tudatosságának tudatában lévő tudatosság, életre keltett egy gondolatot, amiből az Én vagyok tudatossága hirtelen megszületett. Az Én aztán tovább gondolkodott és egyre jobban önmaga megtapasztalására vágyott. Tehát minden ami van, abból ered aki vagy. Az Én vagyok is abból ered aki vagy. Az igazság tehát az ami Van, a valóság pedig az amit Te ebből megértettél.
A világ valósága az Én vagyok megtapasztalásából ered. A forrása az Énnek maga a Van -ság. A létező, ami önmaga tudatában van minden pillanatban. Ahogy Te magad se kérdőjelezed meg saját létezésed valóságát, hisz tudatában vagy annak, hogy létezel. Így elindult és megosztotta önmagát, hogy lássa azt ami. A valóság csupán tükörképe annak, amit elgondolt valamikor önmagáról, önmagának az „Én”, de mára már ezt elfelejtette és igen csak eltávolodott az Igazságtól...
Kérdőjelezd meg: Ki és miért indít el olyan gondolatokat, hogy félelem vezérelje minden cselekedetedet. A válasz egyszerű, maga az Én aki már nincs tisztába azzal, hogyan is született....
Nincs helye a félelemnek, nincs mitől félni, hisz maga a világ csupán az Én elgondolt gondolata, kivetülése. Engedd el a hamis illuzórikus képet és kezd tudatod megnyitni az Igazság befogadására, ne engedj elmédbe minden olyan gondolatot, ami félelmet kelt benned. Vállajunk felelősséget a világban zajló dolgokért, mert a tudatlanság nem ment fel a megtapasztalás alól. Kérdőjelezzetek meg mindent, ami azt sugallja, hogy kevesebb vagy, vagy értéktelenebb vagy másoknál, hogy mások irányítanak, vagy hogy függened kell bármitől, vagy bárkitől. „Nézetek az égi madarakra, nem vetnek se nem aratnak.... és a Jó atyjuk mégis eltartja azokat, Hát nem különbek vagytok-e azoknál.”
Nyisd ki a szemed és láss...szállj lényed legmélyére...és rájössz Te nem a csónakban ülsz a vihar közepén, szépen lassan rájössz...Te magad vagy a tenger....
Enged el a jövőt és ragadd meg a pillanatot...azzal máris többet tettél ...
Elég sok hiedelem és információ terjeng a világban az elkövetkező időkről. Nincs igazán célom azzal, amit most leírok csupán ki kívánkozott belőlem. Szeretnélek egy kicsit elvinni egy másik nézőpontba, valamilyen szinten megnyugtatni, és arra kérni enged el a félelmet az aggódást, mert ez az ami irányíthatóvá, rabszolgává tesz, ez az ami szenvedéssé változtatja saját valóságodat.
Volt egyszer egy önmaga tudatában lévő tudatosság, aki csak annyit tudott magáról, hogy Van.
Egyszer egy szép napon elindított egy gondolatot, ami ezt tartalmazta: Ki vagyok Én? Az önmaga tudatosságának tudatában lévő tudatosság, életre keltett egy gondolatot, amiből az Én vagyok tudatossága hirtelen megszületett. Az Én aztán tovább gondolkodott és egyre jobban önmaga megtapasztalására vágyott. Tehát minden ami van, abból ered aki vagy. Az Én vagyok is abból ered aki vagy. Az igazság tehát az ami Van, a valóság pedig az amit Te ebből megértettél.
A világ valósága az Én vagyok megtapasztalásából ered. A forrása az Énnek maga a Van -ság. A létező, ami önmaga tudatában van minden pillanatban. Ahogy Te magad se kérdőjelezed meg saját létezésed valóságát, hisz tudatában vagy annak, hogy létezel. Így elindult és megosztotta önmagát, hogy lássa azt ami. A valóság csupán tükörképe annak, amit elgondolt valamikor önmagáról, önmagának az „Én”, de mára már ezt elfelejtette és igen csak eltávolodott az Igazságtól...
Kérdőjelezd meg: Ki és miért indít el olyan gondolatokat, hogy félelem vezérelje minden cselekedetedet. A válasz egyszerű, maga az Én aki már nincs tisztába azzal, hogyan is született....
Nincs helye a félelemnek, nincs mitől félni, hisz maga a világ csupán az Én elgondolt gondolata, kivetülése. Engedd el a hamis illuzórikus képet és kezd tudatod megnyitni az Igazság befogadására, ne engedj elmédbe minden olyan gondolatot, ami félelmet kelt benned. Vállajunk felelősséget a világban zajló dolgokért, mert a tudatlanság nem ment fel a megtapasztalás alól. Kérdőjelezzetek meg mindent, ami azt sugallja, hogy kevesebb vagy, vagy értéktelenebb vagy másoknál, hogy mások irányítanak, vagy hogy függened kell bármitől, vagy bárkitől. „Nézetek az égi madarakra, nem vetnek se nem aratnak.... és a Jó atyjuk mégis eltartja azokat, Hát nem különbek vagytok-e azoknál.”
Nyisd ki a szemed és láss...szállj lényed legmélyére...és rájössz Te nem a csónakban ülsz a vihar közepén, szépen lassan rájössz...Te magad vagy a tenger....
Enged el a jövőt és ragadd meg a pillanatot...azzal máris többet tettél ...
E
elke
Vendég
[HIDE]http://belsohangok.kosza.eu/index.php/tapasztalasok/-tapasztalasok-4[/HIDE]
gondolatként
gondolatként
ionon
Kitiltott (BANned)
ismertem a jót benned él,Mostanában azt látom egyre többen foglalkoznak a jövővel, mint a jelen valósággal.
Elég sok hiedelem és információ terjeng a világban az elkövetkező időkről. Nincs igazán célom azzal, amit most leírok csupán ki kívánkozott belőlem. Szeretnélek egy kicsit elvinni egy másik nézőpontba, valamilyen szinten megnyugtatni, és arra kérni enged el a félelmet az aggódást, mert ez az ami irányíthatóvá, rabszolgává tesz, ez az ami szenvedéssé változtatja saját valóságodat.
Volt egyszer egy önmaga tudatában lévő tudatosság, aki csak annyit tudott magáról, hogy Van.
Egyszer egy szép napon elindított egy gondolatot, ami ezt tartalmazta: Ki vagyok Én? Az önmaga tudatosságának tudatában lévő tudatosság, életre keltett egy gondolatot, amiből az Én vagyok tudatossága hirtelen megszületett. Az Én aztán tovább gondolkodott és egyre jobban önmaga megtapasztalására vágyott. Tehát minden ami van, abból ered aki vagy. Az Én vagyok is abból ered aki vagy. Az igazság tehát az ami Van, a valóság pedig az amit Te ebből megértettél.
A világ valósága az Én vagyok megtapasztalásából ered. A forrása az Énnek maga a Van -ság. A létező, ami önmaga tudatában van minden pillanatban. Ahogy Te magad se kérdőjelezed meg saját létezésed valóságát, hisz tudatában vagy annak, hogy létezel. Így elindult és megosztotta önmagát, hogy lássa azt ami. A valóság csupán tükörképe annak, amit elgondolt valamikor önmagáról, önmagának az „Én”, de mára már ezt elfelejtette és igen csak eltávolodott az Igazságtól...
Kérdőjelezd meg: Ki és miért indít el olyan gondolatokat, hogy félelem vezérelje minden cselekedetedet. A válasz egyszerű, maga az Én aki már nincs tisztába azzal, hogyan is született....
Nincs helye a félelemnek, nincs mitől félni, hisz maga a világ csupán az Én elgondolt gondolata, kivetülése. Engedd el a hamis illuzórikus képet és kezd tudatod megnyitni az Igazság befogadására, ne engedj elmédbe minden olyan gondolatot, ami félelmet kelt benned. Vállajunk felelősséget a világban zajló dolgokért, mert a tudatlanság nem ment fel a megtapasztalás alól. Kérdőjelezzetek meg mindent, ami azt sugallja, hogy kevesebb vagy, vagy értéktelenebb vagy másoknál, hogy mások irányítanak, vagy hogy függened kell bármitől, vagy bárkitől. „Nézetek az égi madarakra, nem vetnek se nem aratnak.... és a Jó atyjuk mégis eltartja azokat, Hát nem különbek vagytok-e azoknál.”
Nyisd ki a szemed és láss...szállj lényed legmélyére...és rájössz Te nem a csónakban ülsz a vihar közepén, szépen lassan rájössz...Te magad vagy a tenger....
Enged el a jövőt és ragadd meg a pillanatot...azzal máris többet tettél ...
ismertem a hőst benned él,
ismertem a szót benned él,
ismerem a hőn lényed benned él,
ismerem a mindenséged ki benned él,
de ismerni akarom azt ami mindig benned él a, gondolatod
gondolatbankiss
Sziasztok!
Lehet nem illik ide. Mit lehetne tenni ez ügyben?
Honapok óta érzem belső szomorúságom. Sokat dolgoztam rajta már nincs ott de én még mindig úgy teszek úgy nyilatkozom h ott van. Pedig ha ráhangolódom nincs ott
Csak a viselkedésben, szokásokban találom az érzelemben nem.
Hm?
circo
Lehet nem illik ide. Mit lehetne tenni ez ügyben?
Honapok óta érzem belső szomorúságom. Sokat dolgoztam rajta már nincs ott de én még mindig úgy teszek úgy nyilatkozom h ott van. Pedig ha ráhangolódom nincs ott
Csak a viselkedésben, szokásokban találom az érzelemben nem.
Hm?
circo
Mostanában azt látom egyre többen foglalkoznak a jövővel, mint a jelen valósággal.
Elég sok hiedelem és információ terjeng a világban az elkövetkező időkről. Nincs igazán célom azzal, amit most leírok csupán ki kívánkozott belőlem. Szeretnélek egy kicsit elvinni egy másik nézőpontba, valamilyen szinten megnyugtatni, és arra kérni enged el a félelmet az aggódást, mert ez az ami irányíthatóvá, rabszolgává tesz, ez az ami szenvedéssé változtatja saját valóságodat.
Volt egyszer egy önmaga tudatában lévő tudatosság, aki csak annyit tudott magáról, hogy Van.
Egyszer egy szép napon elindított egy gondolatot, ami ezt tartalmazta: Ki vagyok Én? Az önmaga tudatosságának tudatában lévő tudatosság, életre keltett egy gondolatot, amiből az Én vagyok tudatossága hirtelen megszületett. Az Én aztán tovább gondolkodott és egyre jobban önmaga megtapasztalására vágyott. Tehát minden ami van, abból ered aki vagy. Az Én vagyok is abból ered aki vagy. Az igazság tehát az ami Van, a valóság pedig az amit Te ebből megértettél.
A világ valósága az Én vagyok megtapasztalásából ered. A forrása az Énnek maga a Van -ság. A létező, ami önmaga tudatában van minden pillanatban. Ahogy Te magad se kérdőjelezed meg saját létezésed valóságát, hisz tudatában vagy annak, hogy létezel. Így elindult és megosztotta önmagát, hogy lássa azt ami. A valóság csupán tükörképe annak, amit elgondolt valamikor önmagáról, önmagának az „Én”, de mára már ezt elfelejtette és igen csak eltávolodott az Igazságtól...
Kérdőjelezd meg: Ki és miért indít el olyan gondolatokat, hogy félelem vezérelje minden cselekedetedet. A válasz egyszerű, maga az Én aki már nincs tisztába azzal, hogyan is született....
Nincs helye a félelemnek, nincs mitől félni, hisz maga a világ csupán az Én elgondolt gondolata, kivetülése. Engedd el a hamis illuzórikus képet és kezd tudatod megnyitni az Igazság befogadására, ne engedj elmédbe minden olyan gondolatot, ami félelmet kelt benned. Vállajunk felelősséget a világban zajló dolgokért, mert a tudatlanság nem ment fel a megtapasztalás alól. Kérdőjelezzetek meg mindent, ami azt sugallja, hogy kevesebb vagy, vagy értéktelenebb vagy másoknál, hogy mások irányítanak, vagy hogy függened kell bármitől, vagy bárkitől. „Nézetek az égi madarakra, nem vetnek se nem aratnak.... és a Jó atyjuk mégis eltartja azokat, Hát nem különbek vagytok-e azoknál.”
Nyisd ki a szemed és láss...szállj lényed legmélyére...és rájössz Te nem a csónakban ülsz a vihar közepén, szépen lassan rájössz...Te magad vagy a tenger....
Enged el a jövőt és ragadd meg a pillanatot...azzal máris többet tettél ...
Kézcsók!
Minek aggódni a holnap miatt...mikor még a Ma is MOST van
Üdv Kedves Circo!
Ezek az érzések teljesen normálisak...igazából, nem kell ellene tenni semmit...minden változás az elfogadással kezdődik...ahogy elfogadod, hogy belső szomorúságod van és elkezdesz neki örülni, hogy épp most érző lény vagy...máris elillan...bármit is érzel örülj neki...azt jelenti élsz...lüktetsz, együtt rezegsz a létezéssel....abban a pillanatban, ahogy megállsz és szembe nézel vele....feloldódik....csak játssz a mindenséggel...és semmit ne vegyél komolyan.... jönnek mennek...benned...kiss
Üdv: Bona
Kézcsók!
Minek aggódni a holnap miatt...mikor még a Ma is MOST van
kiss
carpediem...
h
Kézcsók!
Minek aggódni a holnap miatt...mikor még a Ma is MOST van
...aggódni nem kell, csak alázattal elfogadni, amit magával hoz és eléd tár...lehet hogy ma most van, de a holnapi mostban mi lesz, ha olyan dolog történik veled, amire nem vágysz? Ha ellenállnál, nem fogadnád alázattal, ez a jövőbeli tagadás lenne a most aggodalma....
Rájöttem ,hogy eddig rosszul tettem fel a kérdéseimet. A kérdésem valójában az, hogy hogy telhetek meg szeretettel? Az ilyen válaszokkal nem tudok mit kezdeni, hogy "már most is benned van" meg "te vagy a szeretet" meg "csak légy a jelenben", mert én nem érzékelem ,hogy én vagyok a szeretet, csak azt ,hogy van egy üres, érzés nélküli tudatom. Ha jelen vagyok akkor pláne ezt érzem. De semmi szeretetet. És azt sem értem, hogy miként fogjam fel a szeretetet spirituálisan. Most bennem van, vagy én vagyok? Milyen viszonyban áll a valós énemmel? Talán ha tudnám, hamarabb meglelném. És miért alakult úgy, hogy ezt az érzést a fizikai valóságban akkor érezzük, ha van a környezetünkben egy ember, aki megfelel az elvárásainknak és szeret? Miért alakult úgy ,hogy ez az érzés biztosítja a fajnak a szociális összetartást? Mi köze hozzá?
Kedves Vidámtavirózsa!
Ha a nevedet nézem...a nevedben minden benne van...az életöröm maga a szeretet...a vidám ember sugárzik....a tavirózsa jelképezi a kinyílást, a szabadságot, a megérkezést...magát a szépséget...ami lényéből árad...
a kereső azt jelenti nem rendelkezel mind ezzel...ezért előbb a keresést kell feladnod...bármit mondhatunk neked, információkat adhatunk, ami nem visz közelebb, sőt még jobban eltávolodsz eme tapasztalástól...elvárásaid lesznek...elképzeled milyennek is kéne lennie..és ha nem olyan akkor nem is értékes...felruházod a csendet üres érzéssel...mert vársz valamire és nem adod....pedig adni mindig jobb...akkor tényleg kinyílsz mint a tavirózsa...kezd szeretni magad...kezd a kezeddel...milyen hasznos, mert mindent megtehetsz vele...kezd szeretni a szád....a szemed ami a megmutat neked sok mindent...szeresd a levegőt, ami élteti testedet...csak egyszerűen szeress....ez nem egy bonyolult dolog...nem egy elérendő dolog...nem függ senkitől....az, hogy egy másik ember képes kiváltani belőled....a létezés játéka...segít, hogy felismerd...a létezés egy hatalmas tükör...ha látod odakint...akkor benned van....szociális összetartozás, fajfenntartás...ejnyebejnye...az egy-én egysége...bármerre nézel...nem látsz mást...mint a létezést..ami tapasztalja önmagát...hogy miként teszi...ez a választás szabadsága...de mindnek ugyanaz a forrása...
Ha a nevedet nézem...a nevedben minden benne van...az életöröm maga a szeretet...a vidám ember sugárzik....a tavirózsa jelképezi a kinyílást, a szabadságot, a megérkezést...magát a szépséget...ami lényéből árad...
a kereső azt jelenti nem rendelkezel mind ezzel...ezért előbb a keresést kell feladnod...bármit mondhatunk neked, információkat adhatunk, ami nem visz közelebb, sőt még jobban eltávolodsz eme tapasztalástól...elvárásaid lesznek...elképzeled milyennek is kéne lennie..és ha nem olyan akkor nem is értékes...felruházod a csendet üres érzéssel...mert vársz valamire és nem adod....pedig adni mindig jobb...akkor tényleg kinyílsz mint a tavirózsa...kezd szeretni magad...kezd a kezeddel...milyen hasznos, mert mindent megtehetsz vele...kezd szeretni a szád....a szemed ami a megmutat neked sok mindent...szeresd a levegőt, ami élteti testedet...csak egyszerűen szeress....ez nem egy bonyolult dolog...nem egy elérendő dolog...nem függ senkitől....az, hogy egy másik ember képes kiváltani belőled....a létezés játéka...segít, hogy felismerd...a létezés egy hatalmas tükör...ha látod odakint...akkor benned van....szociális összetartozás, fajfenntartás...ejnyebejnye...az egy-én egysége...bármerre nézel...nem látsz mást...mint a létezést..ami tapasztalja önmagát...hogy miként teszi...ez a választás szabadsága...de mindnek ugyanaz a forrása...
a szeretet...hm, mint a tér...kézzel meg nem fogható, szemmel meg nem látható...mégcsak nem is hallható...ésszel föl nem fogható...nem leled ha keresed...mégis mindig ott van veled...atomok közt, szerelmes szavak közt, a könnytől csillogó szembogárban...a gyermekét ölelő anyában....ne keresd és megleled, csak tárd ki a szíved, és figyeld...!
Azt hiszem rájöttem. Hallgassátok meg ezt a zenét: http://www.youtube.com/watch?v=9cdlpVaew4M&feature=related
Nem tudom értetek- e.
Csak vmi olyannak érezhetjük a hiányát, amire vagy vissza tudunk emlékezni, vagy el tudunk képzelni. S csak vmi olyat tudunk elképzelni, ami a végső valóságban létezik, mert képzelni annyit jelent léteztetni, s létezni annyit ,hogy elképzelve lenni. Tehát az ,hogy el tudom képzelni a szeretetet azt jelenti, hogy létezik, s mivel rajtam kívül nem létezhet semmi, ezért szükségképpen bennem létezik, bennem van.
...elképzelni a szeretetet, épp csak annyira lehet...mint a végtelent...a semmit...vagy a teret...építhesz bármilyen magas tornyot szavakból, ideákból, színes formákból...de a szeretetet annak ablakából sem láthatod meg...mert ahhoz befelé kell nézned...s ha nem keresed, a szíved mélyén egyből megleled...
O
oliyboty
Vendég
Vagy csak kitárni szívünket, nem félve semmitől sem, és merni érzéseket kimutatni, mert előbb utóbb csodás érzések bukkannak fel, s felfedezed magadban a szeretetet, ami tényleg mindenkiben jelen van, csak van akinek kicsit mélyebbre kell "lemenni" érte.:wink:
:wink:Hasonló témák
