Az igazi kapcsolat kezdetei :
Dr. Daniel Fry történetéről :
Ő volt az első jelentős UFO-kontakta, aki már 1950. július 4-én kapcsolatba került pozitív földönkívüliekkel, mikor rakétamérnökként, a kutatóbázisát elhagyva, az új-mexikói sivatagban sétált.
Ekkor engedték neki, hogy beszálljon egy kis kutató-ufóba és elrepüljön 30 perc alatt New Yorkba oda-vissza, amely az akkor még hihetetlen 13.000 km/h sebességet jelentett.
A rövid utazása alatt, Daniel Fry és az ufo irányítója, egy Alan nevű földönkívüli főleg természettudományos kérdésekről beszélgettek.
Mikor Fry-t visszavitték a kutatóbázisa mellé, 4 évig hallgatott az esetről, mivel tudta, hogy úgy is ki fogják nevetni.
Másrészt azonban kalandjának érzelmileg olyan mellékhatása is volt, hogy TELJESEN ELVESZTETTE A HITÉT AZ EDDIGI KUTATÓTEVÉKENYSÉGÉBEN, mivel korábban azt hitte, tudatlansága miatt, hogy a legfejlettebb csúcstechnológián dolgozik, mely hitet, becsvágyat, büszkeséget és erőt adott neki, most meg 30 perc alatt kiderült számára, hogy a földönkívüli technológiával összehasonlítva a legfejlettebb földi technika is csak ócskavas.
Nos, 4 év után Daniel Fry 1954. áprilisában éppen a szabadságát élvezte az oregoni rengetegben, amikor Alannal telepatikusan ismét felvette a kapcsolatot.
Alan megkérte Fry-t, hogy egy könyvben írja le az eddigi tapasztalatait.
Fry először tiltakozott : "Nem tudjátok, hogy mit kértek tőlem! Ha megpróbálnám nyilvánosságra hozni ezeket az információkat, csak kigúnyolnának és kinevetnének érte! Ha megpróbálnám bevonni a napilapokat, vagy oda se figyelnének, vagy teljesen eltorzítanák a szavaimat!"
"Természetes, hogy kinevetnének", mondta Alan."A GÚNY AZ A VÉDŐFAL, MELYET A GYÁVÁK ÉS A KÖZÖMBÖSEK EMELNEK MAGUK ÉS A LEHETŐSÉGEK KÖZÉ, MELYEK MEGRÉMÍTIK VAGY FELKAVARJÁK ŐKET...Ilyen gúnyolódás vár mindenkire a Földön, aki lépéssel előrébb merészel járni a társainál!"
Fry próbált még tovább ellenállni : "Miért nem küldtök egy kisebb gépet a Fehér Ház gyepére egyik reggel, és kérnétek világszerte nyilvánosságot, hogy tanácsaitokat mindenkivel egyszerre osszátok meg?", kérdezte Fry.
"Egy ilyen egyszerű megoldás csak a te szempontodból lenne szerencsés", felelte Alan. "Ha gondolkodsz egy kicsit, te is belátod, hogy mennyi minden szól egy ilyen módszer ellen".
"Mert ha egy felsőbbrendű faj tagjaiként jelenünk meg előttetek, olyanokként, akik "fentről" jöttek, hogy vezessék a világotok népeit, az érkezésünk súlyos sebet ejtene a társadalmatok önmagába vetett hitén!"
"Az emberek milliói, azon kétségbeesésükben, hogy az univerzum másodrangú polgáraivá fokozzák őket, MINDENT megtennének, hogy ellehetetlenítsék, sőt akár LETAGADJÁK a létünket!"
"Ha erőnek erejével elfogadtatnánk a mi valóságunkat az ő elképzeléseik helyett, akkor az emberek 30%-a ragaszkodna ahhoz, hogy isteneknek tartson bennünket, és megkísérelne ÁTHÁRÍTANI RÁNK MINDEN FELELŐSSÉGET a saját boldogulása érdekében."
"Olyan felelősség ez, amit nem vállalhatunk fel, még ha képesek is lennék megfelelni az elvárásoknak... A fennmaradó 70% minden gondolkodás nélkül elfogadná azt a verziót, hogy az uralmunk alá akarjuk hajtani a világukat, és minden rendelkezésre álló eszközzel ők a pusztulásunkra tőrnének!"
"Hogy bármi jó és maradandó származzon az erőfeszítéseinkből, nektek kell vezetnetek magatokat - vagy legalábbis azokat, akiknek az emberiség hajlandó elfogadni az uralmát!"
Az anyagok átlátszóvá tételéről
"Most le fogom kapcsolni a fülke világítását ( az ufóban ), és aktiválom a látósugarat", mondta a hang. Egy pillanatra teljes sötétség lett a szobában. Ezután egy fénysugár kezdett a vetítőből kiáramlani." A fénysugár, vagy legalábbis annak látható része, sötét ibolyaszínű volt, a látható spektrum legfelső régióiból", magyarázta Fry. "A nyaláb pontosan az ajtón összpontosult, melyen keresztül a hajóba jöttem, és hatására az teljesen átlátszóvá vált. Olyan volt, mintha a legtisztább ablaküvegen keresztül néztem volna ki."
Miközben a hang továbbment, elmagyarázva néhány alapvető technikai részletet, Fry kezdett rádöbbeni, hogy a szavak, amiket hall, talán nem is a fülén keresztül érkeznek hozzá, mint hanghullámok, hanem közvetlenül az agyában keletkeznek. A hang tovább beszélt:
Mint látod, az ajtó átlátszóvá vált. Ez meglep téged, miután hozzászoktál ahhoz, hogy a fémeket átlátszatlan dologként kezeld. Mindazonáltal a szokványos üveg legalább olyan sűrűségű, mint a fémek többsége, és keményebb is a legtöbbjüknél, mégis kész átengedni a fénysugarakat. A legtöbb anyag átlátszatlan, mert a fény fotonjai áthaladásuk közben foglyul esnek az atomok elektronjainak. Ez következik be, valahányszor a foton frekvenciája megegyezik az atomok egyikének frekvenciájával. Az ily módon csapdába esett energia nemsokára újra kibocsátódik, de rendszerint a spektrum infravörös tarományában, mely a láthatóság küszöbértéke alatt helyezkedik el, ezért az ilyen fény nem látható. Számos módja van azonban az anyagok átlátszóvá, de legalábbis áttetszővé tételére.
Az ilyen módszer során egy mátrixmezőt kell létrehozni az atomok között, melyek hajlamosak meggátolni a fotonok továbbhaladását. Ilyen mátrix keletkezik számos anyagban a kristályosodás folyamata során. A másik módszer, hogy megemeljük a foton frekvenciáját, az atomok elnyelési frekvenciája fölé. Az az energianyaláb, melynek működését most a saját szemeddel is láthatod, a ti szakzsargonotokban valószínüleg a "frekvenciasokszorozó" nevet kapná. A nyaláb átjárja a fémet, és olyan hatást gyakorol az anyagot ért fénysugárzásra, hogy felemeli annak frekvenciáját a ti nyelveteken röntgensugárnak, illetve kozmikus sugárzásnak nevezett frekvenciák közötti tartományba. Ezeken a frekvenciákon a fény gond nélkül képes áthatolni az anyagon. Amikor aztán a sugarak elhagyják a fémfelületet az ajtó belső felén, ismét a látósugár lép kölcsönhatásba velük, előállítva azt, amit ti "beat vagy lebegő frekvenciának" hívnátok, mely nem más, mint a fény eredeti frekvenciája. Pontatlan hasonlattal úgy fogalmazhatnánk, hogy a rendszer úgy működik, mint a ti rádióadóitok vivőhulláma, azzal a különbséggel, hogy itt a modulációt az "ár ellen" alkalmazzuk, és nem a vivőhullám forrásánál.