Kareszboy:
Csalódás után
Sírni kell, de nem szabad,
Fáj a szív, majd' meghasad...
Szerelem gyötör, de az élet vad,
Megszorít, de élni hagy.
Megtörten hull veszejtőbe a lélek,
De tovább súlyt a kínzó kétely.
Meghalni vágysz, de nem hagy téged:
Szeret-e ő még, kiért élted élted?
Magadba roskadsz, száz gond bánt,
Pedig lelked társa csak rád vár!
Most kell dönteni, a válasz rajtad áll!
Mered-e szíved kitárni, ha bármi fáj?
Megteszed, amit szíved diktál?
Vagy elveszel, mert csak félni bírtál?
Nagy ajándék az élet,
Ne hagyd rombadőlni,...mélyen!
Tedd meg szerelmedért, amit tenned kell!
Még akkor is, ha félve kell!
Ne dőlj romba a gondolattól:
Nem tettem pedig alkalom volt.
A szív diktál, az ész irányít.
Ábrándozol, de az élet dönt.
Vágysz utána, de ő nem szeret.
Ilyen az élet ezt ne feledd!
Csalódás után
Sírni kell, de nem szabad,
Fáj a szív, majd' meghasad...
Szerelem gyötör, de az élet vad,
Megszorít, de élni hagy.
Megtörten hull veszejtőbe a lélek,
De tovább súlyt a kínzó kétely.
Meghalni vágysz, de nem hagy téged:
Szeret-e ő még, kiért élted élted?
Magadba roskadsz, száz gond bánt,
Pedig lelked társa csak rád vár!
Most kell dönteni, a válasz rajtad áll!
Mered-e szíved kitárni, ha bármi fáj?
Megteszed, amit szíved diktál?
Vagy elveszel, mert csak félni bírtál?
Nagy ajándék az élet,
Ne hagyd rombadőlni,...mélyen!
Tedd meg szerelmedért, amit tenned kell!
Még akkor is, ha félve kell!
Ne dőlj romba a gondolattól:
Nem tettem pedig alkalom volt.
A szív diktál, az ész irányít.
Ábrándozol, de az élet dönt.
Vágysz utána, de ő nem szeret.
Ilyen az élet ezt ne feledd!
