Versek, idézetek...

boglárka-beatrix · 2011 Január 21

“Akkor szeress, amikor legkevésbé érdemlem. Mert akkor van rá nagy szükségem.” (kínai közmondás)

boglárka-beatrix · 2011 Január 21

“Légy tudatában esendő pillanataidnak, hiszen ember vagy. Ne ítéld el mások gyöngeségét, hiszen már tudod, hogy ember vagy. Aki ember, az szeret és megbocsát. A szeretet: megbocsátás.” (Tatiosz)

boglárka-beatrix · 2011 Január 21

“Ha répát akarunk, répát kell ültetnünk.
Ha retket akarunk, retket kell ültetnünk.
Ha szeretetet akarunk, szeretetet kell ültetnünk.
Ha megértést akarunk, megértőnek kell lennünk.
Ha megbecsülést akarunk, meg kell becsülnünk másokat.
Ha azt akarjuk, hogy szeressenek minket, szeretnünk kell másokat.”
(Dan Millman)

boglárka-beatrix · 2011 Január 21

“A szeretet hűséges marad jóban és rosszban. Beéri a tökélynél kevesebbel is, és tekintettel van az emberi gyarlóságokra.” (Dan Millman)

boglárka-beatrix · 2011 Január 21

“Ha szeretet van az életünkben, az pótol ezernyi dolgot, ami hiányzik. Ha nincs szeretet, mindegy, mink van, az sosem lesz elég.” (Dan Millman)

boglárka-beatrix · 2011 Január 21

“A szeretet és gyűlölet tükre által látod magad a legtisztábban.” (Tatiosz)

boglárka-beatrix · 2011 Január 21

“Megtaláltam azt, akit az én lelkem szeret.” (Károli Biblia – Énekek éneke 3:4)

boglárka-beatrix · 2011 Január 21

“Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat robotolunk, hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk, és olyan légkörben élünk, amelyben nincs szeretet. Ha valamit szeretettel teszünk, észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek. A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad. Fáradhatatlanná teszi az embert, feltölti erővel.” (Müller Péter: Szeretetkönyv)

boglárka-beatrix · 2011 Január 21

“Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudd, hogy a többiek is erre vágynak.” (Tatiosz)

boglárka-beatrix · 2011 Január 21

“Aligha van még egy tevékenység, még egy vállalkozás, amely olyan vérmes reményekkel és kilátásokkal indul, és mégis rendre olyan kudarcot vall, mint a szeretet. Ha bármely más tevékenységgel ez volna a helyzet, az emberek mohón igyekeznének kideríteni a kudarc okait és megtanulni, hogyan csinálhatnák jobban – vagy felhagynának vele. Mivel ez utóbbi a szeretet esetében lehetetlen, a kudarcon alighanem csakis úgy lehet felülkerekedni, ha megvizsgáljuk az okait, és elkezdjük tanulmányozni a szeretet jelentését.” (Erich Fromm)

boglárka-beatrix · 2011 Január 21

“Első lépésként tisztába kell vele jönnünk, hogy szeretni művészet, éppen úgy, ahogy élni is művészet; ha meg akarjuk tanulni, hogyan kell szeretni, ugyanúgy kell eljárnunk, mint amikor bármely más művészetet vagy mesterséget akarunk elsajátítani, mondjuk zenét, festészetet, ácsmesterséget vagy az orvosi, a mérnöki tudományt.” (Erich Fromm)

boglárka-beatrix · 2011 Január 21

“Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.” (Paulo Coelho: A fény harcosa)

Noci87 · 2011 Január 21

Minden dicsőségnek, minden tehetségnek többet ér : szeretni.
Nem az, hogy az embert szeretik, hanem az, hogy az ember szerethet!
Szeretni valakit, felolvadni benne, érte élni, vágyódni utána: ez az élet értelme!
Jászai Mari

kekerecsesedike · 2011 Január 22

Saint-John Perse - Nocturno

Beértek hát e félénk sors gyümölcsei. Álmunkból kelve fel,
vérünktől telve ki, éjeink bíborát kísérteni, a hosszú gond s
a hosszú vágy gyümölcsei, múltunk legtitkosabb cinkosai,
olykor készek is vallani, és minket éjeink örvényéből ragadni
ki... A napvilágé mind a kegy! beértek hát, s bíborlanak, e
félelmetes sors gyümölcsei. – De kedvünket immár nem tölthetik.

Létezés Napja, árulás! Hol volt a csel, a sérelem? hol a vétek,
az ártalom, s a tévedés mi volt? Kezdjük-e újra ugyanazt
a témát? éljük-e újra mind a lázat és a kínt?... Rózsák fönsége,
már nem érted buzdulunk: a vérünk keserűbb, a gondunk
szigorúbb, az utunk kétesebb, és mély az éj, amelyből kitörnek
isteneink. Vadrózsa és tüskebokor borítja el hajótörésünk partjait.

Beérnek hát a túlsó part gyümölcsei. „Létezés Napja, rejts el"
– így beszél a szökevény. S kik futni látták, kérdezik: ki volt ő,
és hol van hazája? Egymaga ment-e föl a napvilágra, hogy fel-
tárja éjeinek bíborát?... Létezés Napja te, Ura és Hercege!
Műveink szerteszét, munkánknak nincs becsülete, búzánkra
nincsen aratás: a kévekötőlány az est alján várakozik. – Íme,
vérünktől foltosak e viharvert sorsnak gyümölcsei.

Gyűlölet és sarc nélkül tűnik el az élet, kévekötőlány-lépteivel

Somlyó György fordítása

janka71 · 2011 Január 25

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:TrackMoves/> <w:TrackFormatting/> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w

oNotPromoteQF/> <w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther> <w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> <w:SplitPgBreakAndParaMark/> <w

ontVertAlignCellWithSp/> <w

ontBreakConstrainedForcedTables/> <w

ontVertAlignInTxbx/> <w:Word11KerningPairs/> <w:CachedColBalance/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> <m:mathPr> <m:mathFont m:val="Cambria Math"/> <m:brkBin m:val="before"/> <m:brkBinSub m:val="--"/> <m:smallFrac m:val="off"/> <m:dispDef/> <m:lMargin m:val="0"/> <m:rMargin m:val="0"/> <m:defJc m:val="centerGroup"/> <m:wrapIndent m:val="1440"/> <m:intLim m:val="subSup"/> <m:naryLim m:val="undOvr"/> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--> [FONT=&quot]József Attila: Gyöngy[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot]Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szöllő, fürtösen,
s mint a vizcsepp, hűvösen.

Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfüzik,
a bús földet diszitik.

Kezed csillag énnekem,
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden.

Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
egybefogva szíveink.[/FONT]

kekerecsesedike · 2011 Január 26

Christoph Martin Wieland (1733-1813) - Nadine

Nadine, jöjj, varázshangot vegyíts
csókodba, Philoméla, énekelvén:
lábbujjhegyen jő már az éjjel is,
a szűz napot meglepni Flóra keblén.

„A drága percet mért pazarlanánk?
Szárnyas bokával messzi-messzi szökken
a perc, az óra; csókunk ég, miközben
gyönyör-forrásnál szunnyad egy Najád.

Felcsókolgatta szád búcsú-lehelletem.
Mi jó velünk a puszta árnyvilágba?
Az emlék többet ád, gyönyörkelyhet kínálva,
annál, mi ránk vár még egy életen!"

Így szól Amyntas, és a hattyunyak
havára, mint parázs, az arca rátapad.
S amíg szerelme lágyan átölelte:
a röpke perc mily drága, érzi lelke.

S édes gyönyörré olvad ím
a szűz szemén a bú, s pirulva, ám repesve
a Természet s a Báj bilincsein
a forró csók elől lanyhán siklik ki teste.

S a huncut éjjel szűzies-szerényen
borít ezüstös fátyolfelleget
merev Lunára, míg fejük felett
egy rózsafácska hajt ki, s ott lebeg
az üdvöskék, szerelem-istenek
serege titkos táncfüzérben.

Csapatjukból csak egy kicsiny
a legszebb Faun s egy Grácia szülötte –
egy csintalan, merész manó lecsüccsen ím,
s Nadine barna tincsein,
a homlokán, ott ül befészkelődve.

Amyntas látja csalfa csíny
bűvészét: érte kap, miközben
a kis manó szélkönnyű lábain
elillan, és az arc gödröcskéjébe szökken.

Amyntas itt is üldözi.
Oltalmat ád – ez úgy gondolja – ajka.
De észbekap, s az üldözött pici
istent az űző csóközönbe fojtja.

Vergődik ám ez, mint vizes
hálóban halporonty, szárnyával egyre verdes,
míg alkonyfényü, rózsavölgyes
langy hómezőre nem lel szűzies
halmok között. Lesiklik észrevétlen
egy szalagokból font selyem
létrán – de lám! – a száj könyörtelen
csak űzi, mind tovább a hegy-völgyes vidéken.

Ó jaj, Venus, hol a segítség?
Bajból menekvést hol remélhet?
A szégyentől hogyan szökik, hogy el ne csípjék?
Hol lel kitárva menedéket?

Mint őz, ha kürtszó rebbentette fel,
szökellve, szinte fűre sem tiporva
száguld a hegyről, megtorpan, fülel:
visszhang riasztja, gyors iramra kel,
majd egy berekbe vész, mely éjbe vonja
az ellenség elől bozótos sűrüvel —

az ármányos manó riadtan, holtra válva
így sürgölődik loppal, ujjhegyen
megbújni biztos rejteken,
hol egy vadász se lel nyomára.

Nem biztosabb — az űzött úgy hiszi —
a nap tüzén is rejtett paphosi
erdőn, hol Ámor bosszút álla büszkén,
s Cytherea szentélyiben,
vagy, véli, Daedalus vak útvesztőiben,
s Elysium-mezőn, mint itt, e rejtek üdvén.

S a láthatatlan kis sereg,
az istenkék, ott csüggenék
Nadine arcán, mint a méhek,
fürtökben — s rózsás ajkain, temérdek —
s látván legott a csábos végzetet
kiáltanak — de későn — éleset:
„Testvérke, ó jaj, tetten értek!"

Kárpáty Csilla

Jecky · 2011 Január 26

W. Shakespeare

LXI. szonett

Te akarod, hogy képed nyitva tartsa
A fáradt éjszakán nehéz szemem?
Te kívánod, hogy szenderem rabolva,
Gúnyos árnyaid játszanak velem?
Szellemed küldöd messziről utánam,
Hogy tetteimet fürkészd és elég
Züllést és szégyent találj a barátban,
Féltékenységed célját s jogcímét?
Ó, nem; szeretsz, de annyira nem; álom
Csak a saját szívem miatt kerül;
Saját hű szívem zaklat: érte játszom
Virrasztót, őt téve meg őrödül.
Álmom én itt, te máshol veszted el,
Tőlem messze, másokhoz túlközel.

elfow · 2011 Január 27

Somlyó Zoltán

Somlyó Zoltán
Kosztolányi Dezsőnek

Hóval van behintve az Üllői út:
egykor itt laktál, az eszembe jut.

Egy hátsó lépcsősor volt az utad.
Emlékemben egy kéz arra mutat.

Névjegyed fehéren állt a falon;
te magad kevélyen, fiatalon.

Főzted a teát és írtad a sort;
adtad a verset, a fűszeres bort.

Tanultál, álmodtál könnyek alatt
s remegve nézted a szürke falat,

amelyre ördögöt rajzolt a vér;
ördögöt, mely angyalszárnyakat kér.

Emlékszel?... szavakkal játszadozánk.
Petőfit idéztük s mondtuk: Hazánk!...

S néztük a képet az ócska falon
s a vérező mellet oly fiatalon.

Az ujjat, mely önvérébe mártja magát
s a porba beírja mélytitku szavát...

Az arcot s a harcot, mely rája kiül;
s az élet szent fényét, mint hal el, kihül...

A legenda fátyolát, mit most a szél
föllebbent mindnyájunk könnyes szemén...

Petőfi! nagy magyar! önként-vitéz!
Tűzben láng! Békében költő-szinész!...

Hogy hívtuk őt az éj kábulatán!
Őt, akit ottfeledtek a csatán.

...Egyikőnk itt hal meg, a másik ott -
De azért Petőfi mégis halott!

*

zsilamg · 2011 Január 27

"..a világ nem tud megsemmisíteni bennünket, de mi tönkretehetjük magunkat azzal, hogy túlságosan is vágyódunk olyan dolgok után melyek nincsenek, és túl sokat emlékezünk." /Elfújta a szél/

kekerecsesedike · 2011 Január 29

Klabund - Egy polgár mondja

Egy polgár mondja

Vasárnap a kávéházba megyek.
Magamfajtákat látok ottan,
kik a legújabb vicceken mulatnak szórakozottan -
s dekoltált nőszemélyeket.

Bár egy-egy finom, méla úriember
mellett ülnek ők
rokonok közt gubbasztva, szemmel
simogatom az ilyenféle nőt.

Becézem bájos, fűzőtlen alakját,
s tapogatózom, mit engedne meg.
Néz a főpincér mosolyogva, s megvág
egy ifjú művész engemet.

Az éjt oltár előtt kapott hús mellett hálva töltöm,
s tudom, pénztárcám volt a bökkenő.
Hej, hogyha azt az öt márkát nem adtam volna kölcsön:
Ó, te dekoltált, drága nő!

Kálnoky László

Versek, idézetek...

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Új tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák