Versek, idézetek...

Szergej Jeszenyin: Bokraink közt...


Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.


Arcod haván bogyók bíbor vére -
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.


Szemed magvai kihulltak régen,
neved, a törékeny, messzeszállt.
Gyűrött sálam őrzi már csak híven
fehér kezed hársméz-illatát.


Amikor a háztetőn a hajnal
macskamódra, lustán lépeget,
emlegetnek tűnődő szavakkal
vízimanók, dúdoló szelek.


Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom - aki formálta vállad,
fénylő titkoknak volt mestere.


Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.


(Rab Zsuzsa)

Szergej Jeszenyin

DŰLŐK ÁLMODNAK
Dűlők álmodnak piros alkonyokról,
bokrok tövén kék kutat ás a köd.
Kunyhó-anyóka csend-kenyeret morzsol,
tűnődve rágja ajka, a küszöb.

Az őszi fagy szelíd még és szemérmes,
szérűskert alján lopva lépeget.
Kéklő ablakból szöghajú legény les
suttogva szálló seregélyeket.

Zöld füstöt ont a kémény langyos kelyhe,
veresen izzik a kemence-mély.
Kutatva jár a szél, sehol se lelve
valakit, akit elnyelt rég az éj.

Valaki elment. Cserjés sűrűjében
nem jár zörögve csorbult lomb alatt.
Sóhaj szakad fel, útrakél az éjben,
s egy borzas bagoly csőrén fennakad.

A csend sűrűl, már szunnyadoz a pajta,
deres út hímzi a síkos mezőt.
Zizegve sír a vékony árpaszalma
el-elbólintó tehénkék előtt.

RAB ZSUZSA

ELLEN NITT:
AZT HITTEM
<O
Én azt hittem, hogy mindig kék,
ragyogó tükör a tenger,
s hogy rejtett aranyszemecskék
kincsével tele az ember.


Hogy járva a tengert, szembe kell
szállni merészen a széllel,
s akkor a hajós csodákra lel,
az idő nagy titkokat érlel.

Szálltam hát, Végtelen, feléd:
hullámok pörölye paskolt.
Ég s víz határa s a tengerfenék
derengett: messzi, deres folt.
<O
S akkor megtudtam, hogy csak néha,
nagyritkán kék a tenger,
és hogy üres és szürke, még ha
csillog is sokszor, az ember.
<O
Láttam földet, hol nincs tó, se folyó-
por és rög, semmi más:
nincs aranyszem a porban, melybõl ott
gyúrják az ember fiát.
<O
De tudtam: Nincs szebb feladat,
mint vágyva elõre törni:
keresni, kutatni, hol rejlik a mag,
s szeretni, és gyűlölni.
<O
És látni, hogy néha szürke homályon,
átragyog kéken a tenger,
s tudni: tisztább öröm nincs a világon
mint az, ha ember az ember.<O
(Fordította: Képes Géza)
<O

<TABLE cellSpacing=0 cols=2 cellPadding=0 width=650 border=0><TBODY><TR><TD>

1. O FORTUNA (Kórus)

Ó, Fortúna,
hűtlen Luna,
állhatatlan, csalfa Hold!
Olykor megversz,
olykor kedvelsz,
nem jut hozzám bú és gond,
egyszer látlak,
eltűnsz másnap,
borul le rám nagy sötét,
elszáll minden
kedvem, kincsem,
bajt hoz rám csak föld és ég.
Szörnyű sors ver,
átkos sors ver,
forgat, mint rút, nagy kerék.
Balga végzet!
Semmi így lett,
amit adtál rég elénk.
Hajdan szépen,
vígan éltem,
hűtlen Hold már fényt nem ád,
kedvem, pénzem,
mit nemrégen
nékem adtál, mind elszállt.
Tőled féltem,
ez lett végem,
kedved hozzám csalfa volt.
Árván, félve
hullok térdre:
újra nagy légy, régi Hold!
Ez a sorsunk:
nyögve hordunk
mindent, mit bús végzet ád,
s bajban, jajban,
síró dalban
visszavárunk, Fortúnánk! http://www.martonsandor.hu//zene/carmbur.htm#CB
</TD><TD>









1. O FORTUNA (Chorus)

O Fortuna
velut luna
statu variabilis,
semper crescis
aut decrescis;
vita detestabilis
nunc obdurat
et tunc curat
ludo mentis aciem,
egestatem,
potestatem
dissolvit ut glaciem.
Sors immanis
et inanis,
rota tu volubilis,
status malus,
vana salus
semper dissolubilis,
obumbrata
et velata
michi quoque niteris;
nunc per ludum
dorsum nudum
fero tui sceleris.
Sors salutis
et virtutis
michi nunc contraria,
est affectus
et defectus
semper in angaria.
Hac in hora
sine mora
corde pulsum tangite;
quod per sortem
sternit fortem,
mecum omnes plangite! http://www.martonsandor.hu//zene/carmbur.htm#CB
</TD></TR><TR><TD>2. FORTUNE PLANGO VULNERA

Fortúna megcsalt, összetört,
átkom utolérje.
E hűtlen, rossz, csalfa nőt
verje bosszúm érte.
Mint két kedves együtt élt,
úgy éltünk mi csendben.
Míg velem volt, el nem ért
semmi gond, baj engem.
Fortúna mellett szép az út,
könnyű sor az élet.
szíve ha érted lángra gyúlt,
rád hoz minden szépet.
Ám ha egyszer másra néz,
mást fog át a karja,
rád tör menten minden vész,
gyűlik baj a bajra. Fortúna mindig változó:
csókja rövid álom.
Hiába hívja őt a szó:
újra sosem látom.
Új kedvessel messze jár,
azt is majd megúnja,
állhatatlan kedve már
azt is bajba húzza.
http://www.martonsandor.hu//zene/carmbur.htm#CBhttp://www.martonsandor.hu//zene/carmbur.htm#CB
</TD><TD>2. FORTUNE PLANGO VULNERA

Fortune plango vulnera
stillantibus ocellis
quod sua michi munera
subtrahit rebellis.
Verum est, quod legitur,
fronte capillata,
sed plerumque sequitur
Occasio calvata. In Fortune solio
sederam elatus,
prosperitatis vario
flore coronatus;
quicquid enim florui
felix et beatus,
nunc a summo corrui
gloria privatus. Fortune rota volvitur:
descendo minoratus;
alter in altum tollitur;
nimis exaltatus
rex sedet in vertice
caveat ruinam!
nam sub axe legimus
Hecubam reginam.
</TD></TR></TBODY></TABLE>
A Carmin Burana meghallgatható a komolyzene kedvelőinek topicban!

CARL ORFF
CARMINA BURANA
XIII-XIV. századbeli versek a
Kloster Benedictbeuer 112 lapos gyűjteményéből
Pödör Ferenc fordítása
<TABLE cellSpacing=0 cols=2 cellPadding=0 width=650 border=0><TBODY><TR><TD>


3. VERIS LETA FACIES


Fényes arccal itt van ő
már, a kedves Flóra.
Tűnő télből újra jő,
arcát nyújtja csókra.
Tarka rétek bársonyán
szép színeket ébreszt,
új tavasz jön végre már,
minden szívet feléleszt.
Phoebus szórja szerteszét
tüzét minden ajkra.
Daltól hangos már a rét,
víg az erdő vadja.
Könnyű széltől zsong az éj,
Zephyrusz tesz így jót:
szívünk mélyén újra él,
vár a szerelem, vár a csók.
Énekszóval újra vár
édes Phyloména.
Lombos fákon, réten át
távol szárnyal hangja.
Boldog daltól zeng a lég,
vidám hangja árad.
Flóra, véled jó a lét,
új szépségek várnak.





</TD><TD>3. VERIS LETA FACIES

Veris leta facies
mundo propinatur,
hiemalis acies
victa iam fugatur,
in vestitu vario
Flora principatur,
nemorum dulcisono
que cantu celebratur. Flore fusus gremio
Phebus novo more
risum dat, hac vario
iam stipate flore.
Zephyrus nectareo
spirans in odore.
Certatim pro bravio
curramus in amore. Cytharizat cantico
dulcis Philomena,
flore rident vario
prata iam serena,
salit cetus avium
silve per amena,
chorus promit virgin
iam gaudia millena.

</TD></TR></TBODY></TABLE>

<TABLE cellSpacing=0 cols=2 cellPadding=0 width=650 border=0><TBODY><TR><TD>4. OMNIA SOL TEMPERAT

Jöjj, Nap fénye, melegíts,
aranyszínű, tiszta,
új életet telepíts,
jókedvet hozz vissza.
Várjuk, hogy majd te segítsz
ismét könnyű sorsra,
derült égből letekintsz
boldogságot hozva.
Tél adta a hideget,
havat, jeget hintett.
Szüntesse a Kikelet
sűrű könnyeinket.
Fázva sírunk teneked
könyörögve, kérve:
legyen végre melegebb,
új nap, jöjj az égre!
Űzd messze a hideget,
sugaradat szórd rám,
hadd daloljam teneked
vidám kedvű nótám.
Hű fiad ha szereted,
megadod, mit rég vár,
de ha nem lesz melegebb,
elpusztulok immár.





</TD><TD>4. OMNIA SOL TEMPERAT

Omnia sol temperat
purus et subtilis,
novo mundo reserat
faciem Aprilis,
ad amorem properat
animus herilis
et iocundis imperat
deus puerilis. Rerum tanta novitas
in solemni vere
et veris auctoritas
jubet nos gaudere;
vias prebet solitas,
et in tuo vere
fides est et probitas
tuum retinere. Ama me fideliter,
fidem meam noto:
de corde totaliter
et ex mente tota
sum presentialiter
absens in remota,
quisquis amat taliter,
volvitur in rota.


</TD></TR></TBODY></TABLE>A Carmin Burana meghallgatható a komolyzene kedvelőinek topicban!

Dsida Jenő: Ha...

Istenem!
Ha ez a hullott tömérdek levél
lehervadt, meghalt gyűlöletünk volna...

Istenem!
Ha ez a csöndes permeteg eső
szemünkbe-futó örömkönnyünk volna...

Istenem!
Ha ez a sűrű tejüveges köd
békélt tűzhelyek füstgomolya volna...

Istenem, Istenem!
Ha ez a vad szél a vágyott Szabadság
könnyebbült, tiszta lélegzete volna...

Felnagy Ida:

Fájó csend

Csend van,melyet megtötni vétek.
Ilyenkor előjönnek az emlékek.
Fájón táncolják a szívet körül,
S mardossák a lelket kegyetlenül.

Én mint emlék,vajon eszébe jutok-e valakinek?
Küld-e emlékem könnyet két szemébe?
S halk suttogásom jut-e még eszébe?

Mert számomra ami történt,el nem felejthető.
Nekem ö volt a fontos,s az első.
S míg eggyütt voltunk,boldogság ölelt át bennünket,
De most csend van,melyet megtörni vétek.

" Az igazi szeretet próbája egyedül az, hogy nem fél a másik ember szeretetétől, hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt."
(Pilinszky János)

CARL ORFF
CARMINA BURANA
XIII-XIV. századbeli versek a
Kloster Benedictbeuer 112 lapos gyűjteményéből
Pödör Ferenc fordítása


<TABLE cellSpacing=0 cols=2 cellPadding=0 width=650 border=0><TBODY><TR><TD>5. ECCE GRATUM

Ím, a drága
Nap sugára
fényét hinti szerteszét.
Bíborszínben
csillog minden,
vár ránk erdő, tarka rét.
Minden gondunk messze száll.
Bimbó pattan,
csók is csattan,
minden vidám: jön a nyár.
Fénytől éled
minden élet,
olvad gyorsan téli jég.
Zord tél múlhat,
mert már új Nap
szórja lángját szerteszét.
Tavasz jött a tél helyett.
Ad az élet
minden szépet,
tűz a Nap a Föld felett.
Dicsérjétek,
tiszteljétek,
tőle árad ránk a fény.
Vénusz küldte:
gyúljon tűzre
lángjától az ifjú vér.
Szájunk forró csókra vár.
Szellőszárnyon
boldog álom
minden szívhez eltalál. http://www.martonsandor.hu//zene/carmbur.htm#CB
</TD><TD>5. ECCE GRATUM

Ecce gratum
et optatum
Ver reducit gaudia,
purpuratum
floret pratum,
Sol serenat omnia.
Iamiam cedant tristia!
Estas redit,
nunc recedit
Hyemis sevitia.
Iam liquescit
et decrescit
grando, nix et cetera;
bruma fugit,
et iam sugit
Ver Estatis ubera;
illi mens est misera,
qui nec vivit,
nec lascivit
sub Estatis dextera.
Gloriantur
et letantur
in melle dulcedinis,
qui conantur,
ut utantur
premio Cupidinis:
simus jussu Cypridis
gloriantes
et letantes
pares esse Paridis. http://www.martonsandor.hu//zene/carmbur.htm#CB
</TD></TR><TR><TD>6. FLORET SILVA

Nyílik már a kis virág.
Minden ág hűs árnyat ád.
Rád várok, merre jársz,
én kedves társam?
Ott tovavágtat...
Ó jaj, szívem hiába várhat.
Nyílik már a lombos ág.
Elvesztett társam, visszajöjj! Bimbót hord sok kis ág, száz rügy kipattan.
Oly árva lettem már, jöjj vissza gyorsan!
Kár hivogatni vissza...
Ó jaj, szívem hiába hívja...

meghalgathatod a komolyzene kedvelőinek topicban!http://www.martonsandor.hu//zene/carmbur.htm#CB
</TD><TD>6. FLORET SILVA

Floret silva nobilis
floribus et foliis.
Ubi est antiquus
meus amicus?
Hinc equitavit,
eia, quis me amabit?
Floret silva undique,
nah min gesellen ist mir we.
Gruonet der walt allenthalben,
wa ist min geselle alse lange?
Der ist geriten hinnen,
o wi, wer sol mich minnen?
</TD></TR></TBODY></TABLE>

" Sohasem vagyunk annyira boldogok, sem boldogtalanok, mint amennyire képzeljük" (La Rochefoucauld: Maximák.)

Októberi lakoma


Sárgul, ritkuló lombú fák,
Üresen ásító fészkek.
A fák alatt egy kis legény
vidáman fütyörészget.
Almát tallózgat, lomb között
lapító almát, körtét.
(Kár, hogy a dióágakat
a verők összetörték.)
Megrakja zsebét, kebelét,
s kiül az őszi napra.
Mellette dióval tele
üldögél a kalapja.
Követ keres, két jó követ,
föl sem kell állni érte.
Körülötte már ott csücsül
utcája kicsi népe.
Elkezdődik a lakoma.
A szomszédban lekvárt főznek.
Süt a nap, finom szilvaíz
illata van az ősznek.



(Kányádi S)

"Egyszer talán kiderül minden:
Szerethetsz, s szerethetlek-e Téged,
hogy a Nap milyen fénnyel világít meg minket
S a nyári éjjen, látjuk-e a hullócsillagokat rejtő legendás meséket."

Juhász Gyula: Emlék

Egy nyári éjre emlékszel-e még?
Mint csillag fénye a lelkemben ég.
Egy nyári csókra még emlékszel-e?
A télben is melenget melege.
Egy nyári éj volt és egy nyári csók.
Édes valóság és boldog titok.

Vagy mese volt csak, álom? Nem tudom.
Már ballagok a temetõ uton.
Mese volt, álom, káprázat? Lehet!
Megszépítette bús életemet!

Reményik Sándor:VADVIZEK ZÚGÁSA

Minden embert egyformán szeretni kell,
Mnden állítást igazolni,
Minden ítéletet gondosan mérlegelni.

Gelu Pateanu

Nagy László:
KI VISZI ÁT A SZERELMET?

Létem ha végleg lemerűlt,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a sziklacsípőket
ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

A Republic megzenésítette ezt a verset, hallgasd meg a Zene topicban!

Négyen négy sorban az ötödiktől...

VILLON NÉGY SOROCSKÁJA

Francia vagyok, mérgelődhetem.
Ponthoise-i Párizs volt szülőhelyem.
Most hát egy kenderkötéltől fejem
megtudja majd, hogy mit nyom fenekem.

József Attila fordítása


NÉGY SOR

Francia vagyok, csak ez kellett,
Párizs szült (Ponthoise mellett);
rőf kötél súgja majd fejemnek,
hogy mi a súlya fenekemnek.

Illyés Gyula fordítása


NÉGYSORORS VERSEZET

Francnak születtem - megbántam nagyon -,
Párizs szűlt, ott, hol Pontoise vagyon.-
Egy jó öles kötéllel nyakamon
Immáron seggem súlyát latolom.

Mészöly Dezső fordítása


NÉGYSOROS VERS,
melyet Villon halálítélete szélére írt

Francia vagyok Párizs városából,
mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,
s most méter hosszan lógok egy nyárfaágról,
és nyakamon érzem, hogy seggem míly nehéz.

/Faludy György átköltése/
<o>
</o>