Versek, idézetek...
- Téma inditó Sz.Szonja
- Kezdés dátuma
<o
> </o>
<o></o>
> </o>Wass Albert : Gondolsz-e rám?
<o
></o>Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S madár dalol a zöldellő ligetben,
Mikor az égen első csillag ég,
S a nyárfa lombja suttog halk mesét,
Bíborba nyíló álmod alkonyán
Gondolsz-e rám?
Ha lelked, mint egy mámoros madár
Az ég sötétkék bársonyára száll,
Mikor a fényt koszorúba fonod,
S azzal köríted tiszta homlokod,
Repeső vágyad tündér-hajnalán
Gondolsz-e rám?
Én minden este kis faludba szállok,
Hol most javában nyílnak a virágok,
S szívem egy titkos, halk ütemre dobban,
Ha látlak olykor állni ablakodban;
El-el merengsz… s úgy érzem, igazán
Gondolsz reám! <o></o>
S madár dalol a zöldellő ligetben,
Mikor az égen első csillag ég,
S a nyárfa lombja suttog halk mesét,
Bíborba nyíló álmod alkonyán
Gondolsz-e rám?
Ha lelked, mint egy mámoros madár
Az ég sötétkék bársonyára száll,
Mikor a fényt koszorúba fonod,
S azzal köríted tiszta homlokod,
Repeső vágyad tündér-hajnalán
Gondolsz-e rám?
Én minden este kis faludba szállok,
Hol most javában nyílnak a virágok,
S szívem egy titkos, halk ütemre dobban,
Ha látlak olykor állni ablakodban;
El-el merengsz… s úgy érzem, igazán
Gondolsz reám! <o
></o><o> </o>
> </o>Nem tudom hogy fennt van-e már,de nagyon szép.
Gyökössy Endre: Boldogságok
BOLDOGOK, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
BOLDOGOK, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
BOLDOGOK, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömös lesz az életük.
BOLDOGOK, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.
BOLDOGOK, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.
BOLDOGOK, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.
BOLDOGOK, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.
BOLDOGOK, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.
BOLDOGOK, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.
BOLDOGOK, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.
BOLDOGOK, akik nem veszik túl komolyan önmagukat, mert környezetük megbecsüli őket.
BOLDOGOK, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.
BOLDOGOK, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.
BOLDOGOK, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.
BOLDOGOK, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.
BOLDOGOK, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének, és imádkoznak, mielőtt gondolkodnának, mert kevesebb csalódás éri őket.
BOLDOGOK, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.
BOLDOGOK, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.
Gyökössy Endre: Boldogságok
BOLDOGOK, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
BOLDOGOK, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
BOLDOGOK, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömös lesz az életük.
BOLDOGOK, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.
BOLDOGOK, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.
BOLDOGOK, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.
BOLDOGOK, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.
BOLDOGOK, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.
BOLDOGOK, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.
BOLDOGOK, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.
BOLDOGOK, akik nem veszik túl komolyan önmagukat, mert környezetük megbecsüli őket.
BOLDOGOK, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.
BOLDOGOK, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.
BOLDOGOK, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.
BOLDOGOK, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.
BOLDOGOK, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének, és imádkoznak, mielőtt gondolkodnának, mert kevesebb csalódás éri őket.
BOLDOGOK, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.
BOLDOGOK, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.
Svéd gyermekversek
Siv Widerberg
BÉLYEG
Bélyeget gyűjtöttem.
Papa hozott egyszer egy kilót.
Azóta nem gyűjtök bélyeget.
Siv Widerberg
SZERELEM
Sten-Malténak nagy, vörös és elálló
füle van.
Nekem tetszik
a nagy vörös és elálló
fül.
meghallgathatod a minden, ami HANGOS PRÓZA topicban
Siv Widerberg
BÉLYEG
Bélyeget gyűjtöttem.
Papa hozott egyszer egy kilót.
Azóta nem gyűjtök bélyeget.
Siv Widerberg
SZERELEM
Sten-Malténak nagy, vörös és elálló
füle van.
Nekem tetszik
a nagy vörös és elálló
fül.
meghallgathatod a minden, ami HANGOS PRÓZA topicban
Nádudvari Nagy János:
Óhajtás ősszel
Egy kis melegség kéne még
a gyorsan tűnő nyári fényből,
a lelkem borzadva fél a közelgő
tél zord hidegétől.
Egy kis gyöngédség kéne még,
felvidító, igazi jóság,
hiszen élni kell akkor is,
ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.
Egy kis megértés kéne még,
nem zord szavak hideg pengéje,
amik úgy döfnek belém, mint
bárány szívébe a hentes kése.
Egy kis szeretet kéne még,
hisz ez az élet íze, sója:
mi lényünket a végső úton
a nagy bukásoktól megóvja.
Óhajtás ősszel
Egy kis melegség kéne még
a gyorsan tűnő nyári fényből,
a lelkem borzadva fél a közelgő
tél zord hidegétől.
Egy kis gyöngédség kéne még,
felvidító, igazi jóság,
hiszen élni kell akkor is,
ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.
Egy kis megértés kéne még,
nem zord szavak hideg pengéje,
amik úgy döfnek belém, mint
bárány szívébe a hentes kése.
Egy kis szeretet kéne még,
hisz ez az élet íze, sója:
mi lényünket a végső úton
a nagy bukásoktól megóvja.
<center>Juhász Gyula - Őszi altató </center>
A bánatos és barna asztagok
Az őszi csönd ölén kallódva áznak,
Jegenye gunnyaszt a vén ég alatt,
Tükre alatt az elmulásnak.
Ó bánatos és barna asztagok,
Hol van a nyár, a tűznyilas, a táncos?
Jegenye gunnyaszt a vén ég alatt
S az őszi könny szivárog.
A bánatos és barna asztagok
Az őszi csönd ölén kallódva áznak.
Megint magánosabb lett a világ
S a szív megint halálrafárad
A bánatos és barna asztagok
Az őszi csönd ölén kallódva áznak,
Jegenye gunnyaszt a vén ég alatt,
Tükre alatt az elmulásnak.
Ó bánatos és barna asztagok,
Hol van a nyár, a tűznyilas, a táncos?
Jegenye gunnyaszt a vén ég alatt
S az őszi könny szivárog.
A bánatos és barna asztagok
Az őszi csönd ölén kallódva áznak.
Megint magánosabb lett a világ
S a szív megint halálrafárad
Erdős Olga:
<O
Tegnap-ma-holnap
<O
Tegnap
Még zöldaranyban álltak a fák,
és rózsakék volt a kora este.
De tudtuk, utolsót sóhajt a nyár,
és beleremeg bágyadt teste.
Ma
Ködfolttal ébreszt az őszi reggel,
a kertvégi nádas vöröslő hajnala.
Emléked elsárgul a levelekkel,
de velem marad tavaszunk dallama.
Holnap
Meztelen nyújtóznak felém az ágak,
meghitt ösvényünk hópaplan fedi.
Vakító fehéren tiszták a vágyak,
ha a Nap sugarát ajkamon feledi.<O</O
<O
Tegnap-ma-holnap
<O
Tegnap
Még zöldaranyban álltak a fák,
és rózsakék volt a kora este.
De tudtuk, utolsót sóhajt a nyár,
és beleremeg bágyadt teste.
Ma
Ködfolttal ébreszt az őszi reggel,
a kertvégi nádas vöröslő hajnala.
Emléked elsárgul a levelekkel,
de velem marad tavaszunk dallama.
Holnap
Meztelen nyújtóznak felém az ágak,
meghitt ösvényünk hópaplan fedi.
Vakító fehéren tiszták a vágyak,
ha a Nap sugarát ajkamon feledi.<O
</O
Nádudvari Nagy János:
Óhajtás ősszel
Egy kis melegség kéne még
a gyorsan tűnő nyári fényből,
a lelkem borzadva fél a közelgő
tél zord hidegétől.
Egy kis gyöngédség kéne még,
felvidító, igazi jóság,
hiszen élni kell akkor is,
ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.
Egy kis megértés kéne még,
nem zord szavak hideg pengéje,
amik úgy döfnek belém, mint
bárány szívébe a hentes kése.
Egy kis szeretet kéne még,
hisz ez az élet íze, sója:
mi lényünket a végső úton
a nagy bukásoktól megóvja.
Óhajtás ősszel
Egy kis melegség kéne még
a gyorsan tűnő nyári fényből,
a lelkem borzadva fél a közelgő
tél zord hidegétől.
Egy kis gyöngédség kéne még,
felvidító, igazi jóság,
hiszen élni kell akkor is,
ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.
Egy kis megértés kéne még,
nem zord szavak hideg pengéje,
amik úgy döfnek belém, mint
bárány szívébe a hentes kése.
Egy kis szeretet kéne még,
hisz ez az élet íze, sója:
mi lényünket a végső úton
a nagy bukásoktól megóvja.
György László: Fura szerzet az ember
Értsétek meg
végre már
törékeny
az igazság
mint az üvegpohár
végre már
törékeny
az igazság
mint az üvegpohár
ember
ember felett
ember dolgok felett
igaz szívvel
ítéletet
nem tehet
ember felett
ember dolgok felett
igaz szívvel
ítéletet
nem tehet
emberségünk
naponta
megalázzuk
a történelmet
csak magyarázzuk
naponta
megalázzuk
a történelmet
csak magyarázzuk
a látókra
igazat-akaróka
költőkre
s egyéb írástudókra
ezredévek óta már
Cassandra sorsa jár
hiába feszítette
keresztre magát
a múlt
jelenünk ebből
mit sem tanult
igazat-akaróka
költőkre
s egyéb írástudókra
ezredévek óta már
Cassandra sorsa jár
hiába feszítette
keresztre magát
a múlt
jelenünk ebből
mit sem tanult
értsétek meg
végre már
törékeny az igazság
mint az üvegpohár
végre már
törékeny az igazság
mint az üvegpohár
fura szerzet az ember
csodákra termett
de parancsra
sárba fekszik
megöregszik
és nem mer hinni
a csodákban
fél a sötét szobában
Istenhez menekszik
hogy űzné el a sötétet
és nem is sejti
hogy Istenről
már lekésett
csodákra termett
de parancsra
sárba fekszik
megöregszik
és nem mer hinni
a csodákban
fél a sötét szobában
Istenhez menekszik
hogy űzné el a sötétet
és nem is sejti
hogy Istenről
már lekésett
fura szerzet az ember
rombol és teremt
égig ér a vágyban
de saját magában
a legszebb csodában
hinni nem mer
szánnivaló
s védtelen
miként a meztelen
csiga
rombol és teremt
égig ér a vágyban
de saját magában
a legszebb csodában
hinni nem mer
szánnivaló
s védtelen
miként a meztelen
csiga
hagyja hogy álmait
hétköznapokká tapossák
szivárványszemét
szürkére mossák
s lenyessék szárnyait
hétköznapokká tapossák
szivárványszemét
szürkére mossák
s lenyessék szárnyait
fura szerzet az ember
teremthetne egy új világot
emberszépet nagyszerűt
de meghal inkább
mert az egyszerűbb...
teremthetne egy új világot
emberszépet nagyszerűt
de meghal inkább
mert az egyszerűbb...
Márai Sándor: Az élet értékéről
Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. Egy kissé szigorúan és általánosan hangzik, de ez az egyetlen igazság, melyet minden következménnyel megismertem. Senki nem ülhet a virágos réten, mint Ferdinánd, a bika, és nem szagolhatja büntetlenül a szép virágokat. Ember vagy, tehát embermódra és az emberek között kell élned.
Embermódra élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és szavad alján a szándék van: nem ártani az embereknek. Ha megkísérled feltűnés és hiú szerep nélkül segíteni az embereket. Néha csak azzal, hogy nem hallgatod el, az egyszerű igazságokat. Néha csak azzal, hogy nem mondod tovább, amit mások hazudnak. Néha csak azzal, hogy nem mondasz igent, amikor mindenki kiabál: Igen, Igen! Egy életen át, következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag, hangosan és mellveregetve tiltakozni ellene. A halálos ágyon csak akkor pihensz nyugodtan, ha minden nap, minden öntudatoddal, az igazságot szolgáltad. Néha nagyon egyszerű és kicsinyes az igazság. De te ne válogass. Ennyi az élet értéke.
Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. Egy kissé szigorúan és általánosan hangzik, de ez az egyetlen igazság, melyet minden következménnyel megismertem. Senki nem ülhet a virágos réten, mint Ferdinánd, a bika, és nem szagolhatja büntetlenül a szép virágokat. Ember vagy, tehát embermódra és az emberek között kell élned.
Embermódra élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és szavad alján a szándék van: nem ártani az embereknek. Ha megkísérled feltűnés és hiú szerep nélkül segíteni az embereket. Néha csak azzal, hogy nem hallgatod el, az egyszerű igazságokat. Néha csak azzal, hogy nem mondod tovább, amit mások hazudnak. Néha csak azzal, hogy nem mondasz igent, amikor mindenki kiabál: Igen, Igen! Egy életen át, következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag, hangosan és mellveregetve tiltakozni ellene. A halálos ágyon csak akkor pihensz nyugodtan, ha minden nap, minden öntudatoddal, az igazságot szolgáltad. Néha nagyon egyszerű és kicsinyes az igazság. De te ne válogass. Ennyi az élet értéke.
VÉGVÁRI-VERSEK
(1918-1921)
</I>Tormay Cécile-nek ajánlom
Hadak útja</I>
Ezeknek a verseknek egyetlen igaz magyar ember asztaláról sem szabad hiányozniok.
Meghallgathatod a minden, ami HANGOS PRÓZA topicban!
(1918-1921)
Reményik Sándor
álnéven publikált versei <TABLE width="100%" border=0><TBODY><TR><TD vAlign=center align=middle>
Reményik Sándor
(1890-1941)
</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE height=40 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD>
</TD></TR></TBODY></TABLE>
Nehéz homályba...álnéven publikált versei <TABLE width="100%" border=0><TBODY><TR><TD vAlign=center align=middle>
Reményik Sándor
(1890-1941)
</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE height=40 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD>
</TD></TR></TBODY></TABLE>
</I>Tormay Cécile-nek ajánlom
Nehéz homályba kúszik a jövő,
Mint szürkületkor erdőben az út...
Aki bemegy, nem tudja, merre jut
S nem tudja, ki lesz, aki szembe jő.
Tán a Balsors lesz, tán a Jószerencse,
Talán törpe lesz, talán óriás,
Talán lidérc, ki tőrt vet, vermet ás,
Talán angyal, hogy lelkünk égbe mentse.
Megyünk, eltévedt gyermekek: vakon,
Előttünk fel-felmordul a vadon,
A szélben száraz levél kavarog.
Legyen az erdő akármily setét,
Csak el ne engedjük egymás kezét,
Kitett, anyátlan árvák: magyarok.
1919 augusztus Mint szürkületkor erdőben az út...
Aki bemegy, nem tudja, merre jut
S nem tudja, ki lesz, aki szembe jő.
Tán a Balsors lesz, tán a Jószerencse,
Talán törpe lesz, talán óriás,
Talán lidérc, ki tőrt vet, vermet ás,
Talán angyal, hogy lelkünk égbe mentse.
Megyünk, eltévedt gyermekek: vakon,
Előttünk fel-felmordul a vadon,
A szélben száraz levél kavarog.
Legyen az erdő akármily setét,
Csak el ne engedjük egymás kezét,
Kitett, anyátlan árvák: magyarok.
Hadak útja</I>
Csaba királyfi... régi a mese,
Hogy táltos lovak lába lebegett
Az űrön át,
S a csillagok ezüst patkószegek,
Csaba királyfi... régi a mese...
Csaba királyfi... régi a mese,
De hinni benne jó,
S most kellene, aki mesélni tud,
Most kellene...
Ha százszor szép és ha százszor hazug
Ajkán a szó,
A mese hazug, de a mese jó,
A mese szép.
Csaba királyfi... régi a mese:
Hogy a tejút ott fenn a Hadak útja...
Nekünk mesére, álomra se futja,
Hitre se már,
Olyan szegények lettünk. -
Csaba királyfi... régi a mese.
1919 Hogy táltos lovak lába lebegett
Az űrön át,
S a csillagok ezüst patkószegek,
Csaba királyfi... régi a mese...
Csaba királyfi... régi a mese,
De hinni benne jó,
S most kellene, aki mesélni tud,
Most kellene...
Ha százszor szép és ha százszor hazug
Ajkán a szó,
A mese hazug, de a mese jó,
A mese szép.
Csaba királyfi... régi a mese:
Hogy a tejút ott fenn a Hadak útja...
Nekünk mesére, álomra se futja,
Hitre se már,
Olyan szegények lettünk. -
Csaba királyfi... régi a mese.
Ezeknek a verseknek egyetlen igaz magyar ember asztaláról sem szabad hiányozniok.
Meghallgathatod a minden, ami HANGOS PRÓZA topicban!
Himnusz a csúcsokon
/vers: Reményik Sándor/
Nekünk csak ott szabad
Énekelni a tiltott éneket,
Ahol a szél szalad,
Ahol a zerge jár,
A völgyi köd felett.
Ahol a sziklafalnak füle nincs,
Csak visszhangja van, százezerszeres,
A kimondott szó: eltemetett kincs,
Titok, amelyet senki sem keres,
Nekünk csak ott szabad ...
És a dalnak a megszokott- simának
Ott a magasban örvénylése támad,
Soha nem hallott felséges zengése,
Könnyes és rettenetes üdesége:
"Isten, áldd meg a magyart!"
Nekünk csak ott szabad,
Ahol a zerge jár,
Ahol a szél szalad,
Ahol a sziklafalnak füle nincs,
S a kimondott szó kôbehantolt kincs.
Nekünk csak ott szabad ...
Nekünk már az örök hóig kell menni,
Az Isten zsámolyáig,
Ha ezt a dalt akarjuk énekelni...
/vers: Reményik Sándor/
Nekünk csak ott szabad
Énekelni a tiltott éneket,
Ahol a szél szalad,
Ahol a zerge jár,
A völgyi köd felett.
Ahol a sziklafalnak füle nincs,
Csak visszhangja van, százezerszeres,
A kimondott szó: eltemetett kincs,
Titok, amelyet senki sem keres,
Nekünk csak ott szabad ...
És a dalnak a megszokott- simának
Ott a magasban örvénylése támad,
Soha nem hallott felséges zengése,
Könnyes és rettenetes üdesége:
"Isten, áldd meg a magyart!"
Nekünk csak ott szabad,
Ahol a zerge jár,
Ahol a szél szalad,
Ahol a sziklafalnak füle nincs,
S a kimondott szó kôbehantolt kincs.
Nekünk csak ott szabad ...
Nekünk már az örök hóig kell menni,
Az Isten zsámolyáig,
Ha ezt a dalt akarjuk énekelni...
<TABLE cellSpacing=0 cols=2 cellPadding=0 width=650 border=0><TBODY><TR><TD>
CARL ORFF
CARMINA BURANA
XIII-XIV. századbeli versek a
Kloster Benedictbeuer 112 lapos gyűjteményéből
Pödör Ferenc fordítása
</TD><TD>
</TD></TR><TR><TD>13. OLIM LACUS COLUERAM
Hajdan szép hattyú voltam én.
Úsztam a tó kék, mély vizén.
Oly boldog voltam, én szegény.
Sülj már, sülj már,
árva gúnár!
Sülj már meg hirtelen!
Sülök most, nyárson sercegek.
Úszkálni többé nem lehet:
felfalnak szörnyű emberek.
Sülj már, sülj már,
árva gúnár!
Sülj már meg hirtelen!
Végezd el sorsom, rút halál.
Múljék a szív nagy kínja már,
éhes had széttép, felzabál.
Sülj már, sülj már,
árva gúnár!
Sülj már meg hirtelen!
</TD><TD>13. OLIM LACUS COLUERAM
Olim lacus colueram,
olim pulcher extiteram,
dum cignus ego fueram.
Miser, miser!
modo niger
et ustus fortiter!
Girat, regirat garcifer;
me rogus urit fortiter;
propinat me nunc dapifer,
Miser, miser!
modo niger
et ustus fortiter!
Nunc in scutella iaceo,
et volitare nequeo
dentes frendentes video:
Miser, miser!
modo niger
et ustus fortiter!
</TD></TR><TR><TD>14. EGO SUM ABBAS
Perjel, perjel vagyok a kicsapottak rendjében,
és e rend tagjai mind velem isznak,
és ebben a rendben akaratom az úr,
és akit én a kocsmában kiválasztok,
azt hajnal előtt én kifosztom,
és semmije se lévén,
balsorsát átkozva üvölthet:
Harcra!
Mit tettél, te szörnyűséges ég?
Életemnek örömét,
minden kincsem elvevéd!
Harcra!
Haha! http://www.martonsandor.hu//zene/carmbur.htm#CB
</TD><TD>14. EGO SUM ABBAS
Ego sum abbas Cucaniensis
et consilium meum est cum bibulis,
et in secta Decii voluntas mea est,
et qui mane me quesierit in taberna, post vesperam nudus egredietur,
et sic denudatus veste clamabit:
Wafna, wafna!
quid fecisti sors turpassi
Nostre vite gaudia
abstulisti omnia!
</TD></TR></TBODY></TABLE>
Hallgasd meg a Komolyzene topicban!
CARL ORFF
CARMINA BURANA
XIII-XIV. századbeli versek a
Kloster Benedictbeuer 112 lapos gyűjteményéből
Pödör Ferenc fordítása
</TD><TD>
</TD></TR><TR><TD>13. OLIM LACUS COLUERAM
Hajdan szép hattyú voltam én.
Úsztam a tó kék, mély vizén.
Oly boldog voltam, én szegény.
Sülj már, sülj már,
árva gúnár!
Sülj már meg hirtelen!
Sülök most, nyárson sercegek.
Úszkálni többé nem lehet:
felfalnak szörnyű emberek.
Sülj már, sülj már,
árva gúnár!
Sülj már meg hirtelen!
Végezd el sorsom, rút halál.
Múljék a szív nagy kínja már,
éhes had széttép, felzabál.
Sülj már, sülj már,
árva gúnár!
Sülj már meg hirtelen!
</TD><TD>13. OLIM LACUS COLUERAM
Olim lacus colueram,
olim pulcher extiteram,
dum cignus ego fueram.
Miser, miser!
modo niger
et ustus fortiter!
Girat, regirat garcifer;
me rogus urit fortiter;
propinat me nunc dapifer,
Miser, miser!
modo niger
et ustus fortiter!
Nunc in scutella iaceo,
et volitare nequeo
dentes frendentes video:
Miser, miser!
modo niger
et ustus fortiter!
</TD></TR><TR><TD>14. EGO SUM ABBAS
Perjel, perjel vagyok a kicsapottak rendjében,
és e rend tagjai mind velem isznak,
és ebben a rendben akaratom az úr,
és akit én a kocsmában kiválasztok,
azt hajnal előtt én kifosztom,
és semmije se lévén,
balsorsát átkozva üvölthet:
Harcra!
Mit tettél, te szörnyűséges ég?
Életemnek örömét,
minden kincsem elvevéd!
Harcra!
Haha! http://www.martonsandor.hu//zene/carmbur.htm#CB
</TD><TD>14. EGO SUM ABBAS
Ego sum abbas Cucaniensis
et consilium meum est cum bibulis,
et in secta Decii voluntas mea est,
et qui mane me quesierit in taberna, post vesperam nudus egredietur,
et sic denudatus veste clamabit:
Wafna, wafna!
quid fecisti sors turpassi
Nostre vite gaudia
abstulisti omnia!
</TD></TR></TBODY></TABLE>
Hallgasd meg a Komolyzene topicban!
<TABLE cellSpacing=0 cols=2 cellPadding=0 width=650 border=0><TBODY><TR><TD>CARL ORFF
CARMINA BURANA
XIII-XIV. századbeli versek a
Kloster Benedictbeuer 112 lapos gyűjteményéből
Pödör Ferenc fordítása
15. IN TABERNA QUANDO SUMUS
Itt a kocsma, vár apince,
kancsó telve, lámpa hív be.
Bor mellett a kockát rázzuk,
jó sorsunkat így vigyázzuk.
Víg az élet, nő a mámor,
nóta száll a vén kocsmából.
Hogyha ti is meghalljátok,
vidám kedvvel hallgassátok!
Jó bor járja, sűrűn nyelnek,
ének csendül, kockát vetnek.
Akinek nincs szerencséje,
elvész háza, földje, pénze.
Fortúnának jó barátja
nyerhet tőlük egyre-másra.
Könnyen jött pénz könnyen elmegy:
ihat a nép, ünnepelhet.
Éljen, ki a jó bort szereti.
Főleg éljen, aki fizeti.
Másodszor éljen, aki hozta,
harmadszor éljen minden kocsma.
Negyedikre éljen az Alma Mater,
Ötödikre éljen a kicsapott fráter.
Hatodszor éljen minden szép leányka,
hetedszer éljen erdők vad zsiványa.
Nyolcra éljen koldus, béna, sánta,
kilencre éljen a kocsmáros lánya.
Tízre a távoli gályarabok,
tizenegyre a jóhúsú kismalacok,
tizenkettőre éljen a hajnali fény,
tizenháromra éljen az ifjú, a vén.
Éljen császár, éljen pápa,
minden szent a bibliába'!
Borban fürdik asszony, férfi,
borban gyermek, borban néni.
Borban józan, borban részeg.
Borban bátor, borban félszeg.
Borban fürdik úr és szolga,
borban fürge, borban lomha,
borban okos, borban mafla,
borban kutya, borban macska.
Borban fürdik anyja, lánya,
borban minden unokája,
borban fivér, borban nővér,
borban sovány, borban kövér.
Borban fürdik szegény, gazdag,
borban vékony, borban vastag,
borban csendes, borban hangos,
borban koldus, borban rangos.
Három hordó bor leszaladt.
Három hektót érts ez alatt.
Szomjas, száraz, bő a torkunk,
nincsen másra semmi gondunk.
Itt a kancsó, benne bor van,
rajta pajtás, húzd meg gyorsan!
Aki pedig nem lett részeg,
nem is nyer majd üdvösséget! http://www.martonsandor.hu//zene/carmbur.htm#CB
</TD><TD>
15. IN TABERNA QUANDO SUMUS
In taberna quando sumus
non curamus quid sit humus,
sed ad ludum properamus,
cui semper insudamus.
Quid agatur in taberna
ubi nummus est pincerna,
hoc est opus ut queratur,
si quid loquar, audiatur.
Quidam ludunt, quidam bibunt,
quidam indiscrete vivunt.
Sed in ludo qui morantur,
ex his quidam denudantur
quidam ibi vestiuntur,
quidam saccis induuntur.
Ibi nullus timet mortem
sed pro Baccho mittunt sortem:
Primo pro nummata vini,
ex hac bibunt libertini;
semel bibunt pro captivis,
post hec bibunt ter pro vivis,
quater pro Christianis cunctis
quinquies pro fidelibus defunctis,
sexies pro sororibus vanis,
septies pro militibus silvanis.
Octies pro fratribus perversis,
nonies pro monachis dispersis,
decies pro navigantibus
undecies pro discordaniibus,
duodecies pro penitentibus,
tredecies pro iter agentibus.
Tam pro papa quam pro rege
bibunt omnes sine lege.
Bibit hera, bibit herus,
bibit miles, bibit clerus,
bibit ille, bibit illa,
bibit servis cum ancilla,
bibit velox, bibit piger,
bibit albus, bibit niger,
bibit constans, bibit vagus,
bibit rudis, bibit magnus.
Bibit pauper et egrotus,
bibit exul et ignotus,
bibit puer, bibit canus,
bibit presul et decanus,
bibit soror, bibit frater,
bibit anus, bibit mater,
bibit ista, bibit ille,
bibunt centum, bibunt mille.
Parum sexcente nummate
durant, cum immoderate
bibunt omnes sine meta.
Quamvis bibant mente leta,
sic nos rodunt omnes gentes
et sic erimus egentes.
Qui nos rodunt confundantur
et cum iustis non scribantur. http://www.martonsandor.hu//zene/carmbur.htm#CB
</TD></TR><TR><TD>16. AMOR VOLAT UNDIQUE
Ámor röpköd szerteszét,
minden szív most lánggal ég.
Várunk régen Ámor rád,
jöjjön el a boldogság.
Mindig árván él a lány.
Jókedvére hol talál?
Éjjel százszor
könnyet ejt,
bús sóhaj száll.
Árva szíve társra vár. http://www.martonsandor.hu//zene/carmbur.htm#CB
</TD><TD>16. AMOR VOLAT UNDIQUE
Amor volat undique,
captus est libidine.
Iuvenes, iuvencule
coniunguntur merito. Siqua sine socio,
caret omni gaudio;
tenet noctis infima
sub intimo
cordis in custodia: fit res amarissima.
</TD></TR></TBODY></TABLE>
Hallgasd meg a Komolyzene topicban!
CARMINA BURANA
XIII-XIV. századbeli versek a
Kloster Benedictbeuer 112 lapos gyűjteményéből
Pödör Ferenc fordítása
15. IN TABERNA QUANDO SUMUS
Itt a kocsma, vár apince,
kancsó telve, lámpa hív be.
Bor mellett a kockát rázzuk,
jó sorsunkat így vigyázzuk.
Víg az élet, nő a mámor,
nóta száll a vén kocsmából.
Hogyha ti is meghalljátok,
vidám kedvvel hallgassátok!
Jó bor járja, sűrűn nyelnek,
ének csendül, kockát vetnek.
Akinek nincs szerencséje,
elvész háza, földje, pénze.
Fortúnának jó barátja
nyerhet tőlük egyre-másra.
Könnyen jött pénz könnyen elmegy:
ihat a nép, ünnepelhet.
Éljen, ki a jó bort szereti.
Főleg éljen, aki fizeti.
Másodszor éljen, aki hozta,
harmadszor éljen minden kocsma.
Negyedikre éljen az Alma Mater,
Ötödikre éljen a kicsapott fráter.
Hatodszor éljen minden szép leányka,
hetedszer éljen erdők vad zsiványa.
Nyolcra éljen koldus, béna, sánta,
kilencre éljen a kocsmáros lánya.
Tízre a távoli gályarabok,
tizenegyre a jóhúsú kismalacok,
tizenkettőre éljen a hajnali fény,
tizenháromra éljen az ifjú, a vén.
Éljen császár, éljen pápa,
minden szent a bibliába'!
Borban fürdik asszony, férfi,
borban gyermek, borban néni.
Borban józan, borban részeg.
Borban bátor, borban félszeg.
Borban fürdik úr és szolga,
borban fürge, borban lomha,
borban okos, borban mafla,
borban kutya, borban macska.
Borban fürdik anyja, lánya,
borban minden unokája,
borban fivér, borban nővér,
borban sovány, borban kövér.
Borban fürdik szegény, gazdag,
borban vékony, borban vastag,
borban csendes, borban hangos,
borban koldus, borban rangos.
Három hordó bor leszaladt.
Három hektót érts ez alatt.
Szomjas, száraz, bő a torkunk,
nincsen másra semmi gondunk.
Itt a kancsó, benne bor van,
rajta pajtás, húzd meg gyorsan!
Aki pedig nem lett részeg,
nem is nyer majd üdvösséget! http://www.martonsandor.hu//zene/carmbur.htm#CB
</TD><TD>
15. IN TABERNA QUANDO SUMUS
In taberna quando sumus
non curamus quid sit humus,
sed ad ludum properamus,
cui semper insudamus.
Quid agatur in taberna
ubi nummus est pincerna,
hoc est opus ut queratur,
si quid loquar, audiatur.
Quidam ludunt, quidam bibunt,
quidam indiscrete vivunt.
Sed in ludo qui morantur,
ex his quidam denudantur
quidam ibi vestiuntur,
quidam saccis induuntur.
Ibi nullus timet mortem
sed pro Baccho mittunt sortem:
Primo pro nummata vini,
ex hac bibunt libertini;
semel bibunt pro captivis,
post hec bibunt ter pro vivis,
quater pro Christianis cunctis
quinquies pro fidelibus defunctis,
sexies pro sororibus vanis,
septies pro militibus silvanis.
Octies pro fratribus perversis,
nonies pro monachis dispersis,
decies pro navigantibus
undecies pro discordaniibus,
duodecies pro penitentibus,
tredecies pro iter agentibus.
Tam pro papa quam pro rege
bibunt omnes sine lege.
Bibit hera, bibit herus,
bibit miles, bibit clerus,
bibit ille, bibit illa,
bibit servis cum ancilla,
bibit velox, bibit piger,
bibit albus, bibit niger,
bibit constans, bibit vagus,
bibit rudis, bibit magnus.
Bibit pauper et egrotus,
bibit exul et ignotus,
bibit puer, bibit canus,
bibit presul et decanus,
bibit soror, bibit frater,
bibit anus, bibit mater,
bibit ista, bibit ille,
bibunt centum, bibunt mille.
Parum sexcente nummate
durant, cum immoderate
bibunt omnes sine meta.
Quamvis bibant mente leta,
sic nos rodunt omnes gentes
et sic erimus egentes.
Qui nos rodunt confundantur
et cum iustis non scribantur. http://www.martonsandor.hu//zene/carmbur.htm#CB
</TD></TR><TR><TD>16. AMOR VOLAT UNDIQUE
Ámor röpköd szerteszét,
minden szív most lánggal ég.
Várunk régen Ámor rád,
jöjjön el a boldogság.
Mindig árván él a lány.
Jókedvére hol talál?
Éjjel százszor
könnyet ejt,
bús sóhaj száll.
Árva szíve társra vár. http://www.martonsandor.hu//zene/carmbur.htm#CB
</TD><TD>16. AMOR VOLAT UNDIQUE
Amor volat undique,
captus est libidine.
Iuvenes, iuvencule
coniunguntur merito. Siqua sine socio,
caret omni gaudio;
tenet noctis infima
sub intimo
cordis in custodia: fit res amarissima.
</TD></TR></TBODY></TABLE>
Hallgasd meg a Komolyzene topicban!
Sinka István
Szalad a ballangó
Szalad a ballangó,
szaladnak az évek -
a megfutott utak,
hogy milyen fehérek!
Eltemetett kedves,
mint elveszett álom,
nincs sehol a csendben:
nincsen a világon.
Elmúlt mosolyával
szegényke ott pihen
kint az emlék álom-
messzeségeiben.
Évek és ballangók
útukat szaladják.
Milyen csend és mennyi
megfoghatatlanság.
1949
Szalad a ballangó
Szalad a ballangó,
szaladnak az évek -
a megfutott utak,
hogy milyen fehérek!
Eltemetett kedves,
mint elveszett álom,
nincs sehol a csendben:
nincsen a világon.
Elmúlt mosolyával
szegényke ott pihen
kint az emlék álom-
messzeségeiben.
Évek és ballangók
útukat szaladják.
Milyen csend és mennyi
megfoghatatlanság.
1949
Szabó Lőrinc
Dsuang Dszi álma
Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
- Álmomban - mondta - ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.
- Lepke - mesélte, - igen, lepke voltam,
s a lepke vigan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi...
És felébredtem... És most nem tudom,
most nem tudom - folytatta eltünődve -,
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? -
Én jót nevettem: - Ne tréfálj, Dsuang Dszi!
Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! -
Ő mosolygott: - Az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! -
Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,
és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.
Dsuang Dszi álma
Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
- Álmomban - mondta - ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.
- Lepke - mesélte, - igen, lepke voltam,
s a lepke vigan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi...
És felébredtem... És most nem tudom,
most nem tudom - folytatta eltünődve -,
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? -
Én jót nevettem: - Ne tréfálj, Dsuang Dszi!
Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! -
Ő mosolygott: - Az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! -
Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,
és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.
Reviczky Gyula:
Őszi remény
A nyár végső virága is lehull.
Az ég is ezt siratja: elborul.
E hervadás, e gyász ugy fáj neki!
Csak hullnak, egyre hullnak könnyei.
Fagyos mosollyal néz alá a nap,
S az égen olyan álmosan halad.
Nincs dal az erdőn, letarolt a rét;
Mért pazarolná fényét, melegét?...
De a midőn vidám szüretelők
Felett halad, mosolygó képet ölt,
Mikéntha szólna: »Vígan legyetek,
A hervadást ugyis megéritek!«
De véget ér a végső vígalom;
A szél süvít be ajtón, ablakon.
Azt mondja: »Nincs virág, meghalt a nyár!
Nem lesz derüs, meleg nap soha már!«
Lesz! Mert a föld csak alszik, nem halott,
Megtérnek napsugár, madárdalok.
És akárhányszor lesz még kikelet,
Rózsás napok, napfényes ég, meleg!
Őszi remény
A nyár végső virága is lehull.
Az ég is ezt siratja: elborul.
E hervadás, e gyász ugy fáj neki!
Csak hullnak, egyre hullnak könnyei.
Fagyos mosollyal néz alá a nap,
S az égen olyan álmosan halad.
Nincs dal az erdőn, letarolt a rét;
Mért pazarolná fényét, melegét?...
De a midőn vidám szüretelők
Felett halad, mosolygó képet ölt,
Mikéntha szólna: »Vígan legyetek,
A hervadást ugyis megéritek!«
De véget ér a végső vígalom;
A szél süvít be ajtón, ablakon.
Azt mondja: »Nincs virág, meghalt a nyár!
Nem lesz derüs, meleg nap soha már!«
Lesz! Mert a föld csak alszik, nem halott,
Megtérnek napsugár, madárdalok.
És akárhányszor lesz még kikelet,
Rózsás napok, napfényes ég, meleg!
<TABLE cellSpacing=0 cols=2 cellPadding=0 width=650 border=0><TBODY><TR><TD>CARL ORFF
CARMINA BURANA
XIII-XIV. századbeli versek a
Kloster Benedictbeuer 112 lapos gyűjteményéből
Pödör Ferenc fordítása
17. DIES, NOX ET OMNIA
Éjjel-nappal kérem én:
fordítsd szíved énfelém.
Szépséges szép rózsaszál,
minden álmom,
vágyam tehozzád száll,
csókodra vár.
Holdfény, kedves csillagok:
jó testvérek, szánjatok!
Ablakára szálljatok
hajnal-órán,
kérjétek, hogy szívesen
gondoljon rám.
Szép szemednél rab vagyok,
érted könnyen meghalok,
szíved hogyha fordítod
egyszer hozzám:
forró csókban rád talál
végre a szám. http://www.martonsandor.hu//zene/carmbur.htm#CB
</TD><TD>
17. DIES, NOX ET OMNIA
Dies, nox et omnia
michi sunt contraria;
virginum colloquia
me fay planszer,
oy suvenz suspirer,
plu me fay temer.
O sodales, ludite,
vos qui scitis dicite
michi mesto parcite,
grand ey dolur,
attamen consulite
per voster honur.
Tua pulchra facies
me fay planszer milies,
pectus habet glacies.
A remender
statim vivus fierem
per un baser. http://www.martonsandor.hu//zene/carmbur.htm#CB
</TD></TR><TR><TD>18. STETIT PUELLA
Fényére tárul
bimbó a rózsafán.
Álmot lát, csókra vár,
új tűzben ég a lány.
Mint bimbós rózsa,
vár a szép leány.
Új vágy ég szemén,
sóhaj száll ajakán. http://www.martonsandor.hu//zene/carmbur.htm#CB
</TD><TD>18. STETIT PUELLA
Stetit puella
rufa tunica;
si quis eam tetigit,
tunica crepuit.
Eia.
Stetit puella
tamquam rosula;
facie splenduit,
os eius fioruit.
Eia. http://www.martonsandor.hu//zene/carmbur.htm#CB
</TD></TR><TR><TD>19. CIRCA MEA PECTORA
Súlyos kő ül szívemen,
számon sóhaj száz terem:
szépségedtől betegen
várlak téged kedvesem.
Hívlak én,
hívlak én,
kedves párom,
jöjj felém!
Fénylik, csillog szép szemed,
mint a Hold a Föld felett.
Tüzén lángra gyulladok,
érte rabod maradok.
Hívlak én,
hívlak én,
kedves párom,
jöjj felém!
Boldogságot küld neked
Vénusz és az istenek.
Szűz szépséged ne sirasd,
szerelem ad nagy vigaszt.
Hívlak én,
hívlak én,
kedves párom,
jöjj felém! http://www.martonsandor.hu//zene/carmbur.htm#CB
</TD><TD>19. CIRCA MEA PECTORA
Circa mea pectora
multa sunt suspiria
de tua pulchritudine,
que me ledunt misere.
Manda liet,
Manda liet
min geselle
chumet niet.
Tui lucent oculi
sicut solis radii,
sicut splendor fulguris
lucem donat tenebris.
Manda liet
Manda liet,
min geselle
chumet niet. Vellet deus, vallent dii
quod mente proposui:
ut eius virginea
reserassem vincula. Manda liet,
Manda liet,
min geselle
chumet niet
</TD></TR></TBODY></TABLE>
CARMINA BURANA
XIII-XIV. századbeli versek a
Kloster Benedictbeuer 112 lapos gyűjteményéből
Pödör Ferenc fordítása
17. DIES, NOX ET OMNIA
Éjjel-nappal kérem én:
fordítsd szíved énfelém.
Szépséges szép rózsaszál,
minden álmom,
vágyam tehozzád száll,
csókodra vár.
Holdfény, kedves csillagok:
jó testvérek, szánjatok!
Ablakára szálljatok
hajnal-órán,
kérjétek, hogy szívesen
gondoljon rám.
Szép szemednél rab vagyok,
érted könnyen meghalok,
szíved hogyha fordítod
egyszer hozzám:
forró csókban rád talál
végre a szám. http://www.martonsandor.hu//zene/carmbur.htm#CB
</TD><TD>
17. DIES, NOX ET OMNIA
Dies, nox et omnia
michi sunt contraria;
virginum colloquia
me fay planszer,
oy suvenz suspirer,
plu me fay temer.
O sodales, ludite,
vos qui scitis dicite
michi mesto parcite,
grand ey dolur,
attamen consulite
per voster honur.
Tua pulchra facies
me fay planszer milies,
pectus habet glacies.
A remender
statim vivus fierem
per un baser. http://www.martonsandor.hu//zene/carmbur.htm#CB
</TD></TR><TR><TD>18. STETIT PUELLA
Fényére tárul
bimbó a rózsafán.
Álmot lát, csókra vár,
új tűzben ég a lány.
Mint bimbós rózsa,
vár a szép leány.
Új vágy ég szemén,
sóhaj száll ajakán. http://www.martonsandor.hu//zene/carmbur.htm#CB
</TD><TD>18. STETIT PUELLA
Stetit puella
rufa tunica;
si quis eam tetigit,
tunica crepuit.
Eia.
Stetit puella
tamquam rosula;
facie splenduit,
os eius fioruit.
Eia. http://www.martonsandor.hu//zene/carmbur.htm#CB
</TD></TR><TR><TD>19. CIRCA MEA PECTORA
Súlyos kő ül szívemen,
számon sóhaj száz terem:
szépségedtől betegen
várlak téged kedvesem.
Hívlak én,
hívlak én,
kedves párom,
jöjj felém!
Fénylik, csillog szép szemed,
mint a Hold a Föld felett.
Tüzén lángra gyulladok,
érte rabod maradok.
Hívlak én,
hívlak én,
kedves párom,
jöjj felém!
Boldogságot küld neked
Vénusz és az istenek.
Szűz szépséged ne sirasd,
szerelem ad nagy vigaszt.
Hívlak én,
hívlak én,
kedves párom,
jöjj felém! http://www.martonsandor.hu//zene/carmbur.htm#CB
</TD><TD>19. CIRCA MEA PECTORA
Circa mea pectora
multa sunt suspiria
de tua pulchritudine,
que me ledunt misere.
Manda liet,
Manda liet
min geselle
chumet niet.
Tui lucent oculi
sicut solis radii,
sicut splendor fulguris
lucem donat tenebris.
Manda liet
Manda liet,
min geselle
chumet niet. Vellet deus, vallent dii
quod mente proposui:
ut eius virginea
reserassem vincula. Manda liet,
Manda liet,
min geselle
chumet niet
</TD></TR></TBODY></TABLE>
