Versek, idézetek...

Azt szeretem benned, amit nem akarsz nekem adni
a magányodat szeretem és lelked kételyeit
mert örök szomorúság borzong benned
mikor a megismerhetetlen ajtait nyitogatod elöttem...
 
TIBULLUS: Bocsánatkérés

Esküszöm - és ne szeress, ne legyen rám gondja szivednek,
mely még pár nap előtt híven epedt szivemért,
hogyha egész fiatalságom ezer ostobasága
jobban bánt valaha, mint az a tegnapi egy
bánt: hogy csóktalan elmentem tőled haragomban,
és letagadta magát ajkamon a szerelem.
 
Ne szégyellj elállni a harctól, ha úgy látod, hogy az ellenfeled erősebb nálad: nem a csatát kell megnyerni, hanem a háborút.
Paulo Coelho
 
A józan ész a tizennyolc éves korban összegyűjtött előítéletek gyűjteménye.
Albert Einstein
 
Ha olyannak látjuk az embereket, amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket; ha viszont úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, aminek lenniük kellene, akkor segítjük őket azzá válni, amivé képesek.
Johann Wolfgang von Goethe
 
A tapasztalat nem az, ami történik velünk, hanem az, amit kezdünk a velünk történtekkel. A tapasztalat - képesség az élet eseményeinek kezelésére, nem pedig maguk az események.
Aldous Huxley
 
Holott náddal ringat,
holott csobogással,
kékelő derűvel,
tavi csókolással.

Lehet, hogy szerelme
felmerül majd mással,
ringassa azt is
ilyen ringatással...
 
Az igaz ember hitét, meggyőződéseit nagy katasztrófák sem képesek sarkaiból kifordítani.
(Jókai Mór)


5025092.png
 
Kedvenc idézet

Bethlehemi csillag
Szelíd fénye mellett
Ma az égen és a földön
Angyalok lebegnek.
Isten hirvivői
Könnyezve dalolnak
Békességet, boldogságot
Földi vándoroknak.
 
Karácsonyi idézet

Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörög, gőzöl a tejsűrű.

Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.
 
Ady Endre Kis Karácsonyi ének

Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.
Szeretném az Istent
Nagyosan dicsérni,
De én még kisfiú vagyok,
Csak most kezdek élni.
Isten-dicséretre
Mégiscsak kiállok,
De boldogok a pásztorok
S a három királyok.
Én is mennék, mennék,
Énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék.
Új csizmám a sárban
Százszor bepiszkolnám,
Csak az Úrnak szerelmemet
Szépen igazolnám.
 
Na akkor félig megvolnánk!!!!

A tőkések a munkásosztályt egyre több és több drága áru, épület, és technika megvásárlására fogják buzdítani.
Ezzel együtt arra ösztönözve őket, hogy egyre több drága hitelt vegyenek fel mindaddig, amíg a hitelek visszafizethetetlenekké válnak.
A bedőlt hitelek csődbe juttatják a bankokat, amelyek emiatt államosítva lesznek, és mindez végeredményben a kommunizmus születéséhez vezet.

Karl Marx, 1867
 
Ágai Ágnes: Szó, ami szó
<O:p></O:p>
Nagyon egyszerűen kellene szólni
ebben az agyonbonyolított világban.
Veretes, tiszta, igaz beszéddel
lehántva a sallangokat,
az utánzatok idegen koloncát,
a cifra cikornyák vadhajtásait.
<O:p></O:p>
Fehér szavak kellenének,
újra felfénylő, megtalált szavak,
lesikált, erős tölgyfa szavak,
masszívak, faraghatóak,
kemények, érthetők.
<O:p></O:p>
Vissza kell adni hitelét,
becsét, szépségét a szónak,
a szóra érdemes szavaknak,
melyekkel szót válthatunk,
és szót érthetünk egymással
jó szóban szűkölködő korunkban.
 
Balogh József: Mit kívánok
<O:p></O:p>
Kívánok én hitet, kedvet,
szép szerelmet, hű türelmet,
utakhoz fényt, csodát, álmot,
békességes boldogságot,
magyar szót és égre kéket,
emberarcú emberséget,
verseket, célt, igazságot,
daltól derűs jobb világot,
bokrok mellé társnak fákat,
napfényt, amely el nem fárad,
tekintetet szembe nézve,
éjt meg nappalt soha félve,
kézfogásos tiszta csöndet,
és mosolyból minél többet!
 
Oly furcsák vagyunk mi emberek,
a lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Egymásról azt hisszük, boldog talán,
s irigykedünk minden szaván.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
gondolatai tiszták szabadok.
S nem vesszük észre, hogy vennénk észre,
hogy könnyei égnek csillogó szemében.
Hazugság az egész életünk,
hisz akkor is sírunk, ha nevetünk.
 
Szomoró Idézetek

"Elmélázva, lassú, szende léptekkel sétálgatok a parkban. Körülöttem magas, ijesztő fenyőfák, úgy állnak ott, mint rémisztő strázsák, mint képek a falakon, úgy bámulnak rám. Nem félek. Miért kéne? Ha már meg kell halnom, legalább félelem nélkül tegyem, úgy is ez az utolsó napom. Meg fogok halni, mert Isten úgy akarja. Ha választanom kéne, akkor inkább haljak meg, eleget éltem már..."

Úgy szeretnék meghalni. Annyira. Annyira szorít a mellkasomban egy fájó érzés, és úgy érzem, levegőt sem kapok, rögtön megfulladok. De senki nem jön, hogy segítsen. Vízben fulldoklom, a barátaim pedig a parton állva nézik végig, ahogy szenvedek.

Behunyom a szemem. Néhány hónappal ezelőtt, mikor ezt tettem, élénk, éles képeket láttam arról, ami kettőnk közt volt.
Most nem látok mást, mint elmosódott képeket, fájdalmas, torz alakokat, amikből semmit sem lehet kivenni. Nos, azt hiszem, sikerült lezárnom a múltam.

Mindig is ebben a sötét, felszín alatti világban akartam élni, ahová a napfény sem ér el. Vajon van-e olyan hely a földön, ahol nincs gyermeknevetés és nincs szerelem?
/Kanehara Hitomi/
 
Oldal tetejére