Verseljünk mindannyian.Saját verseink:)

Rozsaszirom témája a 'Irodalom' fórumban , 2006 Május 1.

  1. ed-na

    ed-na Állandó Tag

    (egy kis nyáridéző)

    P Nagy Edina

    Szép is a szerelem!

    Nappal népét széjjel
    Félhomály, a bolond űzte,
    táguló szembogaramba
    káprázatot hintett,

    nyomában fontos álmokkal
    kísérten, elegáns
    udvarmesterként pózolva
    bevonult az Éjjel.Rebegtette a Hold
    szempilláit szerelmesen;
    kis csókjait elkapkodta
    szép hercege a Szél

    'míg felhőcskék között
    izgatottan kibogozta
    a Köd szövetéből
    túlcsomózott erényzsinórt.

    Az úrnő pimaszul
    évődött és incselkedett,
    - pajkosan egy "jóéccakát"
    telten rámkacsintott -

    majd elrejtő leple
    az égkék sejtelmes brokát
    halkan a hű tanácsadó,
    Nyugat fejére hullt.

    A prűd Horizontot
    kényes csillaglány cselédek
    húzgálták jó szűziesen
    tovább, rövidebbre.

    Leskelődtem: Azt ám
    hajnalig is volt nagy kedvem;
    Zsoldjukért megdolgozhattak
    éhes őrszúnyogok.
     
  2. heroeboy

    heroeboy Állandó Tag

    Sziasztok,

    tegnap elkészítettem első PDF verseskönyvemet néhány versemmel. Nem hivatalos, tényleg csak pár vers, de hátha tudok velük adni Nektek.

    Üdv,
    Sanyi
     

    Csatolt fájlok:

    zsici kedveli ezt.
  3. xerathon

    xerathon Állandó Tag

    ha nagy leszek
    költő leszek
    egyedül is
    énekelek
    egyedül is
    betegen is
    ha negy leszek
    költő leszek
    a piacon giccset veszek
    porcelánt a polcra teszek
    írok róla szép verseket
    hessegetek félelmeket

    sokat írok
    közzéteszek
    fórumokon szép verseket
    bennük rózsa
    bennük lélek
    belefúltam?
    még mindig élek!
    ha nagy leszek
    költő leszek
    egyedül is
    énekelek
    egyedül is
    betegen is
    ha negy leszek
    költő leszek

    még mindig élek!
    mind ígérek
    de olvasni már
    nem remélek
    minek azt
    én inkább írok
    a billentyűket
    amig bírom
    csépelem és
    ütöm verem
    versembe a
    szép szerelem
    belefér
    ha bele teszem
    pedig inkább
    raknám bele
    aminek itt
    nincsen neve
    nem szerelem
    nem is lélek
    nem is álom
    nem is szépen
    inkább csak úgy
    kicsit forrón
    petyhüdten
    és semmitmondón
    de amíg élek
    mégis
    mégis

    ha nagy leszek
    költő leszek
    egyedül is
    énekelek
    egyedül is
    betegen is
    ha negy leszek
    költő leszek
     
  4. korhely1

    korhely1 Állandó Tag

    Felirat

    Az elsuhant semmi egy pihét elejtett.

    Ringatva lejtő cirógatásra

    nem volt még keze,

    csak szárnya.

    Üres kupolából

    hulló égi jellel

    pontot írt a porba, s ledőlt

    mellé megnyugodva, hogy elérkezett.


    J.A.G./korhely/​
     
    Utoljára módosítva: 2014 Október 26
    JULA56 kedveli ezt.
  5. Furesz Tibor

    Furesz Tibor Új tag

    Fürész Tibor:
    Egységben az erő

    Nincsen tavasz a zord tél nélkül
    Nincsen ember kié a múlt emlékül
    Nincsenek szavak csak a gondolat
    Az mely szívből jött s igaz maradt

    Erős szív tette, de a lélek vezette
    Bárki is tette, őt Isten védelmezte
    Az Ő kardja s a mindenség tudása
    Az Ő pajzsa egy országnak javára

    Magyar, Te vagy kiről versem szól
    Magyar, légy te ki jövőjére gondol
    Ember légy te az ki tenni nem rest
    Mert az ország ilyen embert keres
     
  6. xerathon

    xerathon Állandó Tag

    ugatok a magyar ugaron
    száguld keresztül rajta vonatom
    vontatott vallomás lesz most ez itt néked
    benne mutatok föl egy jó pár szép képet
    vagyis olyat, ami volt valaha szép
    de képnek legalább még mindíg
    bizony hogy kép...
    a kereteket mára mind
    szerterágták a férgek
    kitinpáncéljukon címerével népnek
    címer s falragasz: Szolgáld a Hazádat!
    Kutya légy! Marha légy! Válassz -
    vagy levágnak.

    Akkor inkább mégis,
    ha lehet lennék kutya,
    igaz, marhából sem
    elég jó szalonna nem lesz,
    mert szép hazám:
    Bizony csak a mangalica örök,
    de mit ér, ha jön még kutyára dér,
    s a szép hazánkra török?

    Szóval rám a dér s a fagy,
    de Szibériában mi mást várnál?
    Igaz ember légy, a jövőre gondolj,
    tenni soha ne légy rest, s így,
    ha tábori őrt majd szádba veszed -
    hogy túlélj -
    elég lesz.
     
  7. Horvath.Sandor

    Horvath.Sandor Állandó Tag


    Ideteszem legújabb versemet, íme:

    Gnosztikus kör

    A teljes, nem teremtett énem
    Vándorútra indult –
    Megkeresni vétkem,
    Mi végre lettem én szittya-hun?
    Kerestem-kutattam az Istent -
    Hol teremt világot?
    A Föld fölé Napot?
    És a hatnapos munka után –
    Paradox eredmény -
    Vásárhelyi székelyt és kufár gazdagot.

    Irdatlan agyhomályba értem,
    És csak szólt a pentaton gyóntató ének,
    Körös-körül rokoni népek -
    Fiai Hunornak Magyarnak –
    Turulnak, Irának,
    Kárpát medencének -

    Minő ellentmondás?
    Szól a hang: Jin és Jang!
    Nem azonos Istennel a fény -
    Lucifer csak félelmes jele –
    Démoni rosszabbik ék szere -
    Isten rossz hasonlatának,
    Míg világbíró hun Atilla,
    Nimródi Öreg-isten fia,
    Ős-napúr királyi ostora –
    Sár-csillag, sugárzó magúra
    Ha lép, reszket a Föld bele?

    Csak ő tudja egymaga,
    Felfogni Isten ragyogását -
    Fészket rak a gyöngynek –
    Erénye létnek, Teremtésnek
    Az önismeret gyémánt kertje –
    Az értelem hangja,
    A teremtő fuga – akkordja,
    A pentatónia,
    És a mágusvallás
    Nyolcágú csillaga,
    A nem született öröklétnek.

    Isten ős-azonos arcképe,
    Benne van igéje, mag lénye:
    Tükör szelencéje, -
    Benne és általa
    Felragyog az ember dicsfénye:
    A szerelem napja –
    Testi és lelki üdvössége,
    A Teremtés kulcsa,
    Az Istenhez nyíló csatorna:
    Csak rajta múlik a remény
    Valósult végzete, temploma –
    Az élet beteljesülése:
    Az élet kezdete és vége –
    A Teremtés Boldogasszonya?!

    NTK HS Kaposvár, 2014. ádvent
     
  8. Taxita

    Taxita Állandó Tag

    Ezt a verset egy Ausztráliában élő ismerősömnek írtam még 2007-ben.

    Hazátlanul

    Ó hontalan Magyar, kinek hazádtól távol kell élned,
    Mily nagyot vétettél, mi volt a Te vétked?
    Miért büntet az Isten ily kegyetlenül,
    Hisz családtól, hazától távol lenni, Neked fáj belül.
    E fájdalmat nem látja más, neked kell cipelned,
    S néha a magányban, a sarokban pityeregned.

    S ha valahol felhangzik egy magyar nóta,
    Amit dúdolgatsz már évek óta,
    Akkor felvidulsz egy kis időre,
    S visszagondolsz a múltra, s előre a jövőre,
    Ilyenkor érzed, hogy hazádat újra kell látnod,
    A kis falut, a családot és a sok jó barátod.

    De nagy a távolság, mit átall kellene szelned,
    A rossz emlékek, amitől már régen szenvedsz.
    És ekkor visszacsöppensz a szomorú mába,
    Könnyezve intesz, hiszen minden hiába.
    Fájó szívvel gondolsz a hazádra,
    És a távolban nélküled élő szerető családra.

    Takács Zoltán
     
  9. Taxita

    Taxita Állandó Tag

    Községünk polgármestere hun kutató, ki Attila sírját keresi. Tanulmányai szerint itt a közelben van eltemetve az "Isten ostora". Erre írtam a következő versemet.

    Zsadány Attila fővárosa

    Ó, királyok legnagyobb királya
    A hunok vezére, a nagy Attilája.
    Ki velünk együtt e földet tapostad,
    Ki népedet e bőven termő földre hoztad.

    Palotádból kilépve keletre a hegyeket láttad,
    Nyugatra a mocsarat, a Sárréti tájat.
    Folyók vettek körül Északon és Délen,
    Biztonságot adva nyáron és télen.

    Innen jártál messzi útra hódítani a világot,
    Míg asszonyaid itt szedték a mezei virágot.
    A gyermekek itt látták meg először az eget,
    Kik felnőtt korukban érted harcoltak eleget.

    Már a Rómaiak is ismerték e földet,
    Hisz ide jártak hozzád és rettegtek Tőled.
    Egyszer útjukat Priszkosz prétor is lejegyezte,
    Részletesen taglalta e utat,.pár fejezetbe.

    Ezt elolvasva mindenki belátja,
    Hogy itt éltél népeddel hunok nagy királya.
    Tested is itt temették a hármas koporsóba.
    Lehet, hogy a Korhányba, vagy valamely folyóba?

    Ezt keressük, kutatjuk naphosszat minduntalan,
    S fáradságunk úgy érzem nem lesz haszontalan,
    Hisz a kutatást mi végezzük nagy kitartással,
    Egy bizakodó kis csapat Dudás Árpáddal.

    Zsadány, 2007. február 12.
     
  10. zsici

    zsici Állandó Tag

    Fogadjátok szeretettel versemet.

    Kopott Karácsony

    Legyen igaz hited

    Mikor már úgy érzed, hogy nem bírod tovább,
    nézz fel egy csillagra, és mondj el egy imát.
    Nehéz idők járnak, közönyös az élet,
    kik közel álltak hozzád, feléd sem néznek.
    Hajszolod a vagyont, túl nagy annak ára,
    nem jut elég időd szerető családra.

    Kigyúlnak a fények, közeleg az ünnep,
    arcodról a redők tova el nem tűnnek.
    Megfáradtan nézed, mire van még szükség,
    karácsonyfa alja ajándékkal teljék.
    Elveszett a lelke eme szép ünnepnek,
    megkopott a hite már a sok embernek.

    Mikor már úgy érzed, hogy nem bírod tovább,
    kulcsold össze két kezed, mondj el egy imát.
    Tedd le a válladról azt a súlyos jármot,
    vesd le magadról az elnyűtt, rossz kabátot.
    Öltöztesd fel lelked tiszta, fehér gyolcsba,
    vigyél igaz hitet kicsiny családodba.

    /Kóródi Ágnes, 2014.12.08/
     
    Utoljára módosítva: 2014 December 12
  11. zsici

    zsici Állandó Tag

    Modjuk...
    Mondjuk azt, hogy élünk,
    és mindig remélünk.
    Mondjuk azt, hogy hiszünk
    s reményt mindig viszünk.
    Mondjuk azt hogy nem fáj,
    bár a halál itt jár.

    Majd eljátsszuk hogy élünk,
    és csak néha remélünk.
    Mondjuk azt is, hogy hiszünk,
    de reményt sosem viszünk
    és nem mondjuk, hogy nem fájt,
    hisz a halál már itt járt.

    /Kóródi Ágnes, 2014.12.11./
     
    Mnc99 kedveli ezt.
  12. korhely1

    korhely1 Állandó Tag

    Karácsonyi utólagos-előzetes
     

    Csatolt fájlok:

  13. Ewoyn

    Ewoyn Állandó Tag

    Nincs válasz

    Ki hazudott vagy ki mondott igazat?
    Már rég nem fontos az.
    Valahol elveszetten bolyong a
    féligazságok erdejének ágai között.

    És az ágy sarkán, egyedül ülve,
    ahol egykor együtt a plafont bámulva terveztétek a jövőt, -
    hallgasd csak - most a szíved csendben-zörögve
    hullik darabokra.

    Keskeny rés csak az időben, de
    hallod még, ahogy a csendben
    remeg egy el-nem-felejtett szó:
    Miért Velem?

    [​IMG]
     
  14. Ewoyn

    Ewoyn Állandó Tag

  15. Horvath.Sandor

    Horvath.Sandor Állandó Tag

    Egy téli szonettet hoztam, íme:

    A tél ígérete

    Fázik a barázda ázott földeken -
    Kopár az erdő és halott a rét –
    Szendereg szívemen a szürkeség, -
    Ahogy átüt az alkony a fényeken, -

    A tó fölött kacsákat rejt a felhő -
    Haza siet mind a vízre szállva -
    A parti láp biztos otthonába,
    Várja őket a nád-mocsaras fertő –

    Milyen félelmetes itt a puszta lét?
    Szívszorító a didergő élet –
    Nyoma sincs a nyár ígéretének –
    Rablókkal fenyeget a téli sötét:.

    A Teremtésből, elköltözött Isten –
    Elárult, mammon-préda lett az ember.
     
  16. Mnc99

    Mnc99 Állandó Tag

    Akkor is!

    Az élet lehet
    kegyetlen, gonosz
    és fájhat is,
    de Te nekem itt vagy
    akkor is!

    Bár néha mégsem,
    nem tudom, nem érzem,
    nem hiszem,
    talán ha voltál
    csak képzeltem.

    ...

    látlak, megérintelek,
    hozzád bújok,
    ölellek, érezlek,
    szorítalak, nem engedlek...
    aztán felébredek...

    de az álmom az enyém
    akkor is!
     
  17. Horvath.Sandor

    Horvath.Sandor Állandó Tag


    Talányos feddés balladája
    (Ch. Baudelaire a Fedő parafrázisa)


    Járjak bár vízen, vagy szárazon - testi vértem
    bőr páncélja alatt, vágy szaggasson agyon, -
    s a Nőt szolgálva - csaljon víg kalandra vétkem:
    kopott Gogó legyek, vagy Cézár – gazdagon.

    S ha lennél mániám? Mardosva, űzzön vérem
    kint az utcán, vagy rejtsen el egy csöpp szalon?
    Mindegy, fájó titkot szegezzen dúlt szívünkre
    a vágy - s ha szeretkeznénk, szeressünk nagyon!

    És mert fölöttem még a futó hites élet,
    csillagos derű, s lent az édes, könnyű vétek –
    oly színpad ez: hová a szív rabolni jő!

    Kéjenc félelme, és bolond reménye ez -
    fent talányos feddés, de dönt a roppant érdek,
    még lelkem szent, de farkas-kedvem egyre nő!
     
  18. Merciink

    Merciink Tag

    Esti téboly

    Másik oldalára fordul a Nap,

    nagyot ásítva rám sem figyel.

    Távolinak tűnik még a holnap,

    pedig néhány óra választ csak el.


    Lassan magasba ível a Hold,

    sápadt fényében a rút is szép,

    körülötte néhány csillagfolt

    pislákol… szívmelengető a kép.


    Nézem a fényesedő esti csodát,

    gondolatom csak körülötted jár.

    Most mégis hagyom a nosztalgiát,

    mert megaláztál, végleg elhagytál.


    Megszédített szavad minden színe,

    szelidített ígéreted… Hittem, mert

    hinni akartam. Csábított csókod íze,

    tested íve… szívem előtted hevert.


    Mikor végre mindezt elérted nálam,

    már nem voltam érdekes számodra.

    Most hűvös üveghez döntöm vállam,

    könnyem csordul, nevetek a Holdra.


    Visszamosolyog szerelmünk tanúja

    bíztat, hogy lesz még új holnapom.

    Ablakot nyitok, és jól tudom, tudja,

    hogy végleg le akarom zárni a napom.


    Rémülten küldi szellőjét az éjszaka,

    fagyasztani akarja elborult elmém…

    Ekkor felriasztott végre az ébresztőóra,

    és Te kávéval az ágyra ültél mellém.
     
  19. Merciink

    Merciink Tag

    The End

    Ne nézz ily’ mélyen a szemembe…

    így csak a vágy jut az eszembe.

    Komoly dologról esne szó,

    mégis karjaidban lenne jó,

    mikor dús puha szád megfeszül

    és csókod újabb csókokat szül,

    mikor heves, forró lehelet éri el

    bőrömet, és kezed testem méri fel,

    akkor az idő végleg megáll,

    szaggatott lélegzetem eláll,

    kifulladásig tartó küzdelemben,

    a lelassuló édes lendületben

    a szájat elhagyó éles sikoly helyett,

    szerelmes szavakat suttogok Neked,

    majd csendben fejem menedéket keres

    rajtad, feledve minden bajt… csak szeress!





    Majd évek telnek el így hangtalan,

    a szív már nem verdes, boldogtalan,

    és az örömittas émelyítően édes szavak,

    minek fülemben nyoma sem marad,

    mert talán soha nem is volt ilyen,

    csak érezni akartam, hogy milyen

    valakihez végre igazán tartozni,

    csak szeretni, nem pedig harcolni.


    Alattomos néma napok osontak el a poros

    úton mellettem, éveim száma már koros,

    gyermeki lelkem hagytam elillanni,

    mert Neked akartam megmaradni.

    Megszoktam titokzatos szótlanságod,

    szokatlan konfliktust lezáró megoldásod,

    de szemed csillogása már nem elég nekem.

    Amit adni tudtál az a vágy, nem a szerelem.
     
  20. Merciink

    Merciink Tag

    Szomorú vasárnap

    Ideje leülnöm és számadást tennem,

    magamnak magamról és mindenről mit tettem.

    Leltárt készítenem és selejteznem, ha kell,

    mert hiába várok választ, senki sem felel.

    Púp vagyok saját hátamon,

    évtizednyi fájdalom vállamon…

    a nevetések mögé rejtett gyötrelem…

    a hátrahagyott mindent elsöprő szerelem…

    a semmit sem érő türelem…

    a valóságtól való félelem…

    magam sem tudom van-e megoldás,

    vagy csak felesleges önmarcangolás,

    hiábavaló vallomás

    e kétségbeesett számadás.


    A mosoly, idővel vigyorrá lett

    és évek szálltak el fejem felett.

    Fuldoklom, saját kezem állt görcsbe nyakamon,

    de szorításom nem enged, így állva bosszút magamon.

    Féltem átgondolni, csak töprengtem azon,

    hogy hová lett az a bátor amazon,

    ki sosem vett fel védekező vértet,

    hagyta veséjébe taposni a térdet,

    és hagyta, hogy fájjon az összes szúrás,

    hősiesen tűrte, hogy meg ne tudja más…

    Most hang nélkül üvöltök értelmetlenül,

    feszít a kín, rettegek mélyen legbelül,

    csak kiírom magamból a nyomasztó sérelmet,

    bár magam sem látok benne már értelmet…


    A magányos sírás medret vájt arcomra,

    hiába emlékezem minden harcomra,

    buzdítás helyett inkább tönkretesz.

    Már nem érdekel, hogy holnap mi lesz.

    Négy évtized alatt élnem nem sikerült.

    Elvesztek a rózsaszín álmok, erőm végleg kimerült.

    Az értelmetlen küzdelmet, és önmagam feladom…

    nem marad utánam más, csak egy apró sírhalom.
     
    GadMar és rituevu kedveli ezt.

Megosztás