Vezess Naplót!

bea80 írta:

Falak:


Lelkében sziklafalak tornyosulnak.Kőfalak,amik lassan-lassan magasba nyúltak.A múlt nehéz köveiből emelkedett fallá,sziklákból s sárból:óriássá.Megvédeni önmagát.Néha virágok vették körbe,belenézhetett az éltető patak tiszta tükröző vizébe.Aztán nagy vihar dúlt.Mindenre megint kőzápor zúdult.Egy-egy kő,egy-egy kis halált jelentett.A virágot,patakot mind magába temetve.Hiába ápolta,gondozta és dédelgette a kertet.Miért mindez?
Sosem értette.Jobb lesz majd,remélte.A patakban már csak könnyek csordogáltak,valamire várva,tán egy szebb világra.Új virágra,rózsára és tán tulipánra.A tavaszra áhítozva,arra hogy minden új lesz.S zöld levelek szépet s jót üzenve érkeznek megint majd meg.De hiába várta.Sötét,szürke lett a tavasz is.Mint a kormos sziklafalak lelkében.Az övé volt,de nem ő építette.Hiába minden.S harcosan tépte a fákat a szél leple.S tövistől kicsavarta a gyökereket,s ebben semmi sem zavarta meg.Nem volt semmi erő,mely az átkozott gonosz szelet visszatartsa.Megint a múlt árnyai kísértettek.Újra s újra előjöttek.Lecsaptak és követeltek.Viharfelhők gyülekeztek.Le kéne rombolni a falat,a múlt nehéz köveit összezúzni apró porrá varázsolni,s jó messzire szétszórni,hogy ne tudjon tovább tornyosulni.Hisz a patakból már a könnyek is kiszáradtak...Bástyát kéne építeni,s abba zárni lelkében a múltat...aztán a fények is kigyúlnak...s örömkönnyek patakoznak...talán...jobb lesz...

Kattints a kibontásához...

kokusz31 írta:

De vajon miből épült ez a fal? Minden fal épül valamiből. A lelke körül épült fal alkotóelemei amorf, és különböző nagyságú "téglák". Ezek a téglák mind mind egy meg nem beszélt, meg nem oldott problémából készültek. Egyik kicsi másik nagy, sima és rücskös, szögletes, akármilyen. Mindig keresett egy helyet mindegyiknek, ahová épp beleillett a falba. Az alsó sorokban már senki sem tudja milyen tégla van. Talán amikor azokat letette, azt gondolta ha leteszi, elfedi őket a föld. De nem. Attól, hogy valamiről nem veszünk tudomást, nem szűnik meg létezni. Ő viszont makacsul hiszi, hogy a dolgokon egyszerűen túl kell tennünk magunkat. Átlépni rajtuk, mint egy térdig érő falon. Sajnos nem vette észre, hogy a lerakott téglák nem tűnnek el a talajban, azután mire észrevette, átléphető lett a fal. Hát átlépkedett rajta. De lassan eljutott odáig, hogy a téglákat már nyújtózkodva teszi a fal tetejére, és vállrántással azt gondolja, hát ez van. Az új téglára ráfintorodik, majd beépíti a falba. A legtöbb gondolata mostanában azon jár, hogy honnan kéne létrát szerezni?

Kattints a kibontásához...

Vajon miből is készültek ezek a különleges kövek???
Sok mindenből tevődik össze,hiszen alapanyag van bőven.
Megaláztatás,harag,csalódás,szánalom,düh,tehetetlenség!!!
Csak pár kocka azokból,amiből acél kemény bástyát lehet építeni.
Mindegyik egy tapasztalat,egy kő ami beépül a falba tanulságként,hogy ezt a hibát többet ne kövesse el.
És gyorsan épül,talán túl gyorsan ahhoz,hogy megállítható vagy visszafordítható lehetne.
Minden sor követ,fájdalom szülte könnyzápor illesztett össze:amit az idő vasfoga nem koptathat el.
De hiszi még,hogy nem nőtt túl rajta az a fal,még képes bármikor átlépni ha Ő úgy akarja pedig a lelke mélyén tudja,már nem lehet!
Menekülne talán,de dacos és büszke!!!
A létra ott van az orra előtt,de az a kéz tartja amiből többet nem kér semmit.
Abból a kézből nem kér aki ellökte magától egykor.
Megveti,hogy az segíthet rajta:aki építette köré a falat.
Így inkább becsapja magát,hogy bármikor átlépheti!!!
S ott a fal árnyéban minden nap lerogyik és zokog egy jobb világért,jobb emberekért,igaz szerelemért.
Hiszi,hogy egy nap eljön az,aki lerombolja azt a falat és letörli minden könnyét!!!
De addig?????Vagy megpróbál életben maradni,vagy maga alá temeti büszkeségének kősora!!

bea80 írta:

Vajon miből is készültek ezek a különleges kövek???
Sok mindenből tevődik össze,hiszen alapanyag van bőven.
Megaláztatás,harag,csalódás,szánalom,düh,tehetetlenség!!!
Csak pár kocka azokból,amiből acél kemény bástyát lehet építeni.
Mindegyik egy tapasztalat,egy kő ami beépül a falba tanulságként,hogy ezt a hibát többet ne kövesse el.
És gyorsan épül,talán túl gyorsan ahhoz,hogy megállítható vagy visszafordítható lehetne.
Minden sor követ,fájdalom szülte könnyzápor illesztett össze:amit az idő vasfoga nem koptathat el.
De hiszi még,hogy nem nőtt túl rajta az a fal,még képes bármikor átlépni ha Ő úgy akarja pedig a lelke mélyén tudja,már nem lehet!
Menekülne talán,de dacos és büszke!!!
A létra ott van az orra előtt,de az a kéz tartja amiből többet nem kér semmit.
Abból a kézből nem kér aki ellökte magától egykor.
Megveti,hogy az segíthet rajta:aki építette köré a falat.
Így inkább becsapja magát,hogy bármikor átlépheti!!!
S ott a fal árnyéban minden nap lerogyik és zokog egy jobb világért,jobb emberekért,igaz szerelemért.
Hiszi,hogy egy nap eljön az,aki lerombolja azt a falat és letörli minden könnyét!!!
De addig?????Vagy megpróbál életben maradni,vagy maga alá temeti büszkeségének kősora!!

Kattints a kibontásához...

hannacska10 írta:

Milyen butaság, azért nem csinálni valamit, mert fél az ember mit gondolnak majd mások. Pedig leírni valamit nem csak könnyebb mint, elmondani, de megkönnyebbül az ember tőle.

Kattints a kibontásához...

kokusz31 írta:

Megállítható és leszedhető lenne a fal. Mivel minden téglának arca van, ha egyenként leszedné és elolvasná az üzenetét, látná, hogy egy megoldás is akad rá. Meg kéne beszélni valakivel, akivel kapcsolatos. Szinte minden téglára az van írva, hogy "majd", hisz eltervezte: majd megoldom, megbeszélem, megteszem. De nem tette. Inkább félretette a problémákat téglaként egy falba, ami egyre csak épül, lassan elszigetelve őt attól, aki minden erejével azon dolgozik, hogy legalább egy ajtót bontson ebbe a falba.

Sajnos ennek az ajtóbontásnak az a szörnyű következménye, hogy a téglák egyenként előkerülnek. Régi téglák és olyanok, amik mindkettejüknek közösen fájnak. És ha lehet, ezek a téglák kézbe véve még jobban fájnak. Ezért kiveszi őket ebből a kézből, és fanyar mosollyal felteszi az átkozott fal tetejére.

Kattints a kibontásához...

Megállítható és darabokra szedhető a fal!!
De élete során hány ember volt aki ezt meg is merte tenni önszántából??
Valahol mélyen mind tudjuk,hogy csak rajtunk múlik.
A mi művünk,mi szültük:csak mi tudjuk elpusztítani.
Mégis könnyebb hazugságokkal tovább építeni és megbújni mögötte mint valami vélt menedék,mert valóban elszigetel bennünket--de mindenkitől--
Hány ember van aki a "majd"tégláiból egekig érő tornyot emelt???
Mindenki!!!Nincs kivétel!!!
Csak a gyermekek maradnak tiszták,csak az ővék ez a kiváltság addig amíg nem nőnek fel.
Vajon hol kezdődik az egész és mikor simul a puha fűbe az első istenverte kődarab??
Foghatjuk másokra,vélt vagy valós sérelmekre:de a kő akkor is a mi kezünkben van.,
Az első és az utolsó is.
De semmi nem lesz könnyebb ha Én vagy Te kezded el bontogatni más falát:először talán a magunkét kellene.
Ha dupla a fal,amin át kell hatolni:dupla erővel zúdul ránk minden fájdalom.Ehhez senki nem elég bátor!!
Aztán jön valaki aki segíteni próbál,kihúzni abból a lyukból.
De inkább ne tenné!!!Nem biztos,hogy okos dolog háborgatni a múlt köveit.
Soha nem tudhatod:mikor ébreszted fel az alvó oroszlánt!!!

MerDzson írta:

Köszönöm a lehetőséget, többször is megfordult a fejembe, mire elővettem a füzetet elfelejtettem, hogy mit is akartam.
(csak vicc) 20db levélért hajtok

Később visszatérek és írok.

Kattints a kibontásához...

Meg van bocsátva!!!kiss
De ne feledd:be lesz hajtva!!!!

bea80 írta:

Megállítható és darabokra szedhető a fal!!
De élete során hány ember volt aki ezt meg is merte tenni önszántából??
Valahol mélyen mind tudjuk,hogy csak rajtunk múlik.
A mi művünk,mi szültük:csak mi tudjuk elpusztítani.
Mégis könnyebb hazugságokkal tovább építeni és megbújni mögötte mint valami vélt menedék,mert valóban elszigetel bennünket--de mindenkitől--
Hány ember van aki a "majd"tégláiból egekig érő tornyot emelt???
Mindenki!!!Nincs kivétel!!!
Csak a gyermekek maradnak tiszták,csak az ővék ez a kiváltság addig amíg nem nőnek fel.
Vajon hol kezdődik az egész és mikor simul a puha fűbe az első istenverte kődarab??
Foghatjuk másokra,vélt vagy valós sérelmekre:de a kő akkor is a mi kezünkben van.,
Az első és az utolsó is.
De semmi nem lesz könnyebb ha Én vagy Te kezded el bontogatni más falát:először talán a magunkét kellene.
Ha dupla a fal,amin át kell hatolni:dupla erővel zúdul ránk minden fájdalom.Ehhez senki nem elég bátor!!
Aztán jön valaki aki segíteni próbál,kihúzni abból a lyukból.
De inkább ne tenné!!!Nem biztos,hogy okos dolog háborgatni a múlt köveit.
Soha nem tudhatod:mikor ébreszted fel az alvó oroszlánt!!!

Kattints a kibontásához...

kokusz31 írta:

Na igen, de ott vannak a közös köveink, amik konkrétan a kettőnk ügyeiből épültek. A fal úgy rendeződik, hogy ha elkezdenék bontani, felém rendeződnek azok a kövek. Enélkül viszont sosem találhatjuk meg az igazi utat egymáshoz. Bátor vagyok. Csak túl nagy az ellenállás, ha sikerül vágni egy lyukat, mondjuk 6-8 tégla kidobálásával, az első kettőnél rám néz a kis lyukon, a harmadikat már ketten szedjük ki, és pár napig együtt kaparásszuk a vakolatot, de egyszercsak egy napon amikor felkelek, azt látom, hogy a lyuk helyére belökött egy vadonatúj, bazi nagy téglát. A felém eső felére semmi sincs írva.

Vajon ő miért ragaszkodik a saját falához? Igen, persze nekem is van. Mint mindenkinek. De miért, miért miért olyan fontos ezt a falat egyre magasabbra emelni, amikor leszedhetnénk?

Kattints a kibontásához...

Így elsőre ezt tudnám mondani:
-Mert óriási marhák vagyunk!!!
-Mert emberek vagyunk!!!!

kokusz31 írta:

Na igen, de ott vannak a közös köveink, amik konkrétan a kettőnk ügyeiből épültek. A fal úgy rendeződik, hogy ha elkezdenék bontani, felém rendeződnek azok a kövek. Enélkül viszont sosem találhatjuk meg az igazi utat egymáshoz. Bátor vagyok. Csak túl nagy az ellenállás, ha sikerül vágni egy lyukat, mondjuk 6-8 tégla kidobálásával, az első kettőnél rám néz a kis lyukon, a harmadikat már ketten szedjük ki, és pár napig együtt kaparásszuk a vakolatot, de egyszercsak egy napon amikor felkelek, azt látom, hogy a lyuk helyére belökött egy vadonatúj, bazi nagy téglát. A felém eső felére semmi sincs írva.

Vajon ő miért ragaszkodik a saját falához? Igen, persze nekem is van. Mint mindenkinek. De miért, miért miért olyan fontos ezt a falat egyre magasabbra emelni, amikor leszedhetnénk?

Kattints a kibontásához...

A válaszokat még Én is keresem!!
Miért-ek mindig vannak:válaszok ritkán!
Amit letudok írni,az csak annyi,amennyit a saját falamról tudok!!
A közös "falazáshoz"két alkotó elem vezet.
Először a bizalom.Másodszor a bizalmatlanság.
Az első fázis az amikor úgy érzed,megbízhatsz egy emberben:nem csak a szíveddel a lelkeddel is.
Akkor megmutatod összes köved,falad,múltad:hogy ez is Te vagy.
Kibontod a falat hogy kiszabadulj vagy pont azért,hogy Őt beenged.
Ha mind ezzel együtt van aki elfogad,még nem biztos hogy tud is vele mit kezdeni,hogy tudja kezelni.
De nem mutatja mert fél,hogy ezzel esetleg csalódást okoz.
Innentől jönnek be a közös kövek,amik évek alatt szépen össze csiszolódtak ugyan:de egymás mellé!!!
Nem így kellene lennie,de ma már így van és így is marad:amíg gondolkodásban nem tudunk változni.
Aztán mikor már nincs titok és minden kő előkerül és mindketten megoldották ami megoldhatatlannak tűnt,valami megváltozik.
A saját köveinket fordítják ellenünk fegyvernek.
Elkezdődik a viszály apróságokon és a fegyver ebben a helyzetben nem más mint a múlt:mert mindent tud Rólunk:megbíztunk benne és visszaél vele.
Ez a legaljasabb fegyver és mégis a leghatásosabb.
Nem ismer mást csak egy módszert:övön aluli ütéseket.
Ettől kezdve végleg elszakad az ami soha nem is volt egy:csak a délibábok miatt néha megcsal a szemünk,vagy mi akarjuk az ellenkezőjét hinni rendületlenül.
S a kapocsból hirtelen esküdt ellenség lesz:mert ismerik egymást!
A cél,hogy bántsd a másikat,hogy bántson:had fájjon!!
Ha keresnénk is mentséget nem találnánk erre,nem találnánk mentséget neki,hogy miért falazta vissza azt,amit éppen miatta bontottunk le.
S hogy még véletlen se legyen hiba,még mindezt duplán is teszi:ne hogy véletlen újra meglehessen érinteni,vagy megkockáztatom ne hogy meggondolja magát:inkább dupla biztosítékot használ.
Látod:ezt hívják aljasságnak!!
Én sem kaptam még választ erre:ezt csak azt tudná megválaszolni,,aki nem is olyan régen egy qurva nagy téglát vágott a pofámba.
Kellett is pár hónap mire kicsit össze szedtem magam.
De Én nem vagyok bátor mint Te:már nem!!!
Nekem már nem kellenek mások kövei:egyszerűen nem éri meg.
Túl nagy a fájdalom:félek,ha ezt még egyszer hagynám,nem tudnék többé őszintén érezni!!!!
Többet senki nem vághat a pofámba semmit:ahhoz előbb kapjon el!!!!Aminek esélye egyenlő a nullával!!!
Mert most már figyelek és piszkosul bizalmatlan vagyok!

kokusz31 írta:

Túl nagy a káosz a fejemben, de megpróbálom. Az én pofámba nem repül a tégla. Legalábbis nem tipikusan. Számomra a tégla szépen megjelenik egyszer csak. Az estére kiszedett, mondjuk nyolcadik tégla helyére reggel születik egy akkora, mint a nyolc másik volt. Magyarázat nélkül. Kérdésemre süket csönd.

Megbízom, nyitva vagyok. Ő nem bízik. Senkiben. Bennem sem. Nincs ember a földön, akinek elmondana bármit a bensőjéből. Egyszercsak kinyílik, mondhatjuk megnyílik. Hallgatom, iszom szavait. Azután másnap úgy tesz, mintha mindez sosem történt volna meg, és nem érti mi bajom van.

Kattints a kibontásához...

Szia Kokusz!!!
Mivel most már nagyon benne vagyunk a lecsóban,végig visszük ezt a témát,,bár nem vagyok benne biztos,hogy a válaszok is megérkeznek.
Amit tegnap éjjel írtam,az a nagyítása és rövid változata volt annak ami az Én falam körül vagyon éppen.
Tudod,ezek a téglák tényleg szépen érkeznek meg.
így volt Velem.
Úgy,de úgy be vannak csomagolva szép szavak és gesztusok mögé,hogy észre sem veszed,hogy az nem az ami.
Egyik nap még úgy érzed,hogy nagyon közel vagytok,,,nincs tégla,nincs fal:másnak meg 2x akkora nőt.
Nagyon is jól ismerem ezt az érzést.
Pár éve"ismertem"valakit,aki nem biztos,hogy konkrétan utánzata volt ennek,de elmesélem.
Mosolygós barna szemű kis tégla volt,aki nagyon szeretett élni.
Már nem tudom,hogyan akadtunk egymásra:de megtörtént.
Összejárók lettünk,nagyon sokat beszélgettünk,,de aztán észrevettem valamit.
Hogy értelmetlen halandzsa az Én fülemnek az Ő monológja.
Hogy felszínes mindennapi dolgokról hadovál és róla semmit nem tudok.
Közhelyekkel elrejtett mindent előlem amit látni és tudni szerettem volna róla.
Ezt szóvá is tettem neki,mire Ő csak legyintett,hogy butaságokat beszélek.
Aztán ahogy telt az idő és vele jött a szorosabb kapcsolat,valami átalakult.
Bár még mindig utáltam a felszínes dumáját,mégis elfogadtam Őt így.
Egyszer egy alkalommal nagyon szomorú volt:kérdeztem Tőle mi a baj.
Akkor kiborult a bili Nála:szinte mindet elmondott a múltjáról,az életéről.
Ittam minden szavát,hogy végre beszél arról is amit tudni akarok.
Nem tudom mi történt vele azon a napon,,,de Én boldog voltam,,Ő meg meglett férfi létére,úgy zokogott a vállamon mint egy taknyos gyerek.
Hittem,hogy most már olyan közel állunk mint még soha.
Megbíztam benne és bár hihetetlen még most is bízom benne.
Ő az aki soha nem nem csapott be és nem árult el.
Nem ígért zsákba macskát,nem ígért olyat amit Ő sem tudott előre.Ezért még ma is tisztelem.
Mindezek után másnap röhögve köszöntött,mint ha mi sem történt volna és megint kezdte a számomra érthetetlen mindennapos közhelyes blablát.
Mélységesen csalódott lettem és így szóltam neki:
-Te olyan vagy mint egy hagyma.
-Annyi réteg van benned,hogy mire odaérek az igazi emberhez,nem marad más csak a könny,a csípés,kellemetlen percek.
Soha többet nem jött el hozzám,,pedig vártam.
Persze mindennap találkozom azzal a barna szempárral,amiben már szomorúság bujkál ha rám néz.
És Én nyitnám már a szám,hogy miért,miért,miért???
Miért hagyott így el???
De már nem akarom tudni:lehet,hogy az jobban fájna mint a jelenlegi állapot.
Ő a legnagyobb téglám,egy áthatolhatatlan betonfal,amit csak percekre voltam képes betörni.
Egy napon talán megtudok neki bocsátani mindenért és a szemébe nézve megkérdezem Tőle,hogy megérte-e neki????
Nekem megérte,vele minden óra egy másodpercnek tűnt!!!
S mikor már azt hiszed boldog vagy,végre élsz:imádatod tárgya a pofádba vág egy szép nagy téglát és eltűnik.
És elviszi mind azt ami Te voltál,,nem marad más csak egy árnyék:belőlem.!!
Így ment el keserves másfél év,de a válaszokat még mindig keresem!
Azt hiszem nem is lesznek válaszok:a büszkeségem sokkal nagyobb a kíváncsiságomnál.
Egy beforratlan nagy seb:ennyi lett az élet.:12::12:
Talán így már érted,hogy Én miért értelek Téged.

kokusz31 írta:

Értettem én, és most is értem. Annak ellenére, hogy én kis adagokban kapom ezt, nem egy szuszra. Volt már úgy, hogy azt hittem vége. Egy évig csak vegetálás volt. Nem enyhült, nem múlt el. Aztán elkezdődött újra.

Az érthetetlen közhelyes blabla, nem más, mint az álarc amit naponta rám és a világra villant. Elhiszi a tükörnek, hogy az a valóság. Az az élete. Mert választotta ezt az életet, egy biztonságos fal mögött. A tükörben ő az álarcát látja, neki már a tükör is hazudik, akkora hazugságot épített maga köré. Számomra nyitva hagyott egy-két lyukat, amin benézhetek néha. Ha feszíti a kín, akkor pár téglát együtt arrébb teszünk. De ha megnyugodott, megvárja amíg nem figyelek, újat tesz a helyükre, és másnap jön felém röhögve, hogy téged idézzelek. Kérdésemre értetlen döbbenet a válasz, mintha valami furcsa nyelven mondtam volna valamit, amit ő nem ismer. Látom, ahogy bebújik a csigaházba. Mivel más módszer nem létezik, az életemet azzal töltöm, hogy ülök és várok, mikor dugja elő a kis teleszkópos szemeit ama bizonyos csiga.

Azt, hogy ez elmúlik valaha, már kivertem a fejemből. Van, mi sosem múlik el. És van, amire sosem lesz válasz. De nem adhatjuk fel a reményt annak ellenére, hogy Ők sokszor csak a haláluk pillanatában jönnek rá, hogy tán ki kellett volna nyitni a szemüket/szívüket/lelküket, semmi más titok nincs.

Kattints a kibontásához...

Keserves érzés ez:"Se vele,se nélküle""...
Vársz,mást nem tehetsz:ezt pont tegnap mondtam.
De soha nem fogom ezeket a bonyolult lelkű pasikat megérteni.
Hogy mi az-az átkozott titok bennük,amiért nem engednek a szívükbe.
Azt hiszik Ők nem lehetnek gyöngék,mert Ők az erősebbik nem.
Hát nagy tévedés!!!
Nem egy meg nem kettő férfi zokogott a vállamon:utána meg gyűlölködve néztek rám,mert láttam őket gyenge pillanataikban.
A kérdésedre válaszolva nem tudom,miért csinálja ezt Veled:viszont csak addig teheti mindezt ameddig hagyod.
Minden történethez 2 szereplő kell,tehát ebben Te is partner vagy.
Azt már nem is merem mondani,hogy kihasznál.
A kérdéseidre csak Ő adhat választ!!
Én nem tudok!!!
Azért jó ha tudod,hogy legbelül Ők is félnek:mindentől!!