Vezess Naplót!

Júniusra járt a naptár,amikor egyik éjjel a versenyek miatt sokáig fenn maradtam.
Nem voltam igazán álmos és gondoltam,keresek egy mahjong játékot,amíg a kihívóm megérkezik.
Keresgéltem,de egyik sem fogta meg a figyelmem.
A sokadik majong után,amikor ki akartam lépni,véletlenül félre kattintottam valamire és rögtön egy furcsa oldalon találtam magam,ahol nevezetesen éppen a bibliáról,azon belül pedig gilgal-ról volt egy-két történet.
Sok helyen gilgál-ként írják,de ez helytelen,ha jól olvastam.
Már nem tudnám megmondani miért olvastam el,de elolvastam és azonnal megfogott.
Úgy éreztem,éppen így zajlik az életem és Én is ilyen vagyok.
Gilgal azt jelenti nagy kő,,de a héber szerint jelentése:a kör bezárul.
Pontosan megfogalmazva:számomra is bezárult a kör és ezért Gilgal már a nevem.
Szeretem és enyémnek érzem,függetlenül attól,hogy csak részben birtoklom,,de történetét azóta is kísérem és sokat kutatok utána még ma is.
Nem részletezem,hány nickem volt már,de ez most a biztos befutó.:656:

bíborszél írta:

Ajaj,megsírattál boszorkám.

Ez a mese nem tetszik és a daltól meg még jobban bőgök.
Átmenjek?Beszéljük meg.
Szépet írtál,de xerintem visszacsúsztál.
Pedig már olyan jó irányba indultál.
Sajnálom,.Vannak dolgok,amik mindig pótolhatatlanok lesznek.

Kattints a kibontásához...

Koki Diána:Szív és agy!

Hatalmas csatát vív szív az aggyal.

Harcolnak marják egymást szüntelen.

Percről percre,napról napra dúl a viadal:

A szív még mindig szeret.

Hiába súg az agy:értelmetlen.

Felsír a szív könnyeket ejtve,

de nem riad meg semmitől.

Űzi maga formált igazát kétségbe esve,

S míg létezik érzés,hite nem gyengül.

Tudja jól az elme,hogy nem szeret,

Mégis van valaki,kit a szív egy életen át sem felejt.

Goldi,ezt már megkérdezhetted volna,ha ennyire kis kíváncsi vagy.
Nekem nincs érdekes történetem a nick nevemmel kapcsolatban,mert ezt barátnőm és egyben szomszédom csinálta.
Ebből soha nem is csináltam titkot,és xerintem ő sem.
Nem tudom Bea miért pont a bíborszélt választotta.
Szerintem azért mert,akkoriban sokat bömböltette a házimoziban Bíborszél Furcsa évek című dalát.
Ha nyitva volt az ablak,mindig ezt hallottam náluk.
Más magyarázatot nem tudok adni,hogy miért.
Ezt talán tőle kellene megkérdezni.
A profil képemet is ő választotta és nem volt szívem lecserélni.
Annyit dolgozott vele,hogy én is itt legyek,hát nem nyúltam semmihez.
Minden úgy van,ahogy elkészítette nekem és nagyon ceretem.
A képet is,pedig én szőke vagyok.
Ez volt fekete boszim ajándéka 1 éve,amikor nyári szünet lett és többet ér minden pénznél.
Különleges barát,aki még arra is gondolt,hogy ne unatkozzam.

Aztán fontolgattam a kérést Goldi és látom G is döntött.
Mindig az idősebb a bölcs,ezt ne vedd sértésnek.
Nem tudtam dönteni,de ti már úgy is megtettétek helyettem.
Vége a titoknak,megyek utánatok,nyitottam.
Azt még elmondom,hogy nem én zártam be és nem is figyeltem ezt eddig.

Ha egyszer végre ide érsz,azt akarom,hogy tudd.-

Mindegy mennyit változtál és nem számít mennyit változtattak rajtad mások.
Mindegy,hogy már nem nevetsz és nem bohóckodsz velem,úgy mint régen.
Mindegy hányszor mordulsz rám,mert élni sincs kedved,nem még beszélgetni velem.
És végül mindegy,hogy ki voltál régen!
Nem érdekel ki vagy most!
Mindez nem számít!
Azt akarom-tudd,hogy szeretlek és mindig te leszel a legjobb barátnőm.
Elfogadom,hogy felnőttél,hogy már nem hívsz játszani,hogy nincs rám időd.
Abban bízom,hogy ezt elolvasod.
Érzem,hogy ez a hely fontos volt neked és életed fő műveként,büszke voltál rá.
Ezért írok ide és nem mondom a szemedbe.
Mert változtál.Annyit amennyit ember nem képes változni ilyen rövid idő alatt.
Én láttam milyen voltál és milyen lettél.
De győznöd kell!Hinned még hogy jó lesz újra minden!
Emlékszel?Régen mindig te bátorítottál,most rajtam a sor,hogy mindezt viszonozzam.
Mit tegyek,hogy érezd,maradt még valaki,aki szeret és érted bármit megtenne?
Nem voltam sokat itt,de fájt amikor töröltek.
Látod,mit tettél?Sírtam mikor nem találtalak és a youtube volt a kegyelem döfés.
Miért csinálod Bea?Miért menekülsz mindig?
Nem így ismerlek!Te mindig lázadó voltál és kemény.
Soha nem alázkodtál meg senkinek és a büszkeséged nem ismert határokat.
Ezzel szemben most,még meghallgatni sem nagyon akarsz.
Inkább eltűrsz.De ez sem érdekel.
Akkor is ott leszek ha nem akarod és mindegy hányszor küldesz még el.
Te vagy a legigazibb barátom,mindig te voltál és senki más nem értett meg úgy és nem érezte a bánatom úgy..
Akarom,hogy vissza gyere.
A régit,a kacagót,a harsogót,a bolondost,a túl büszkét,a dilist.
Azt a lökött lányt,aki minden hülyeségbe belekeveredett.
Hagyod,hogy legyőzzenek?
Hát talpra barátom!Én majd segítek!

Azért ide írtam ezt neked,mert az írás kiábrándítóbb,mint beszélni.
Lehet ezzel célt érek,mert szeretnélek nagyon felébreszteni végre.
Csak legalább már fejbe vágnál-akkor tudnám,hogy megint minden rendben.
Bocsáss meg nekem,hogy mások előtt mondtam ezt el,de kirobbant belőlem,felszínre jött,mert írtam arról,hogy te hoztál ide és így kelt életre bíborszél.
Ide hoztál erre a fórumra és szépen itt hagytál.
Nem is merem írni,hogy érezd azt a hiányt,amit érzek én itt nélküled.
Remélem éjjel bejössz és ezt elolvasod.
Hiányzol.

Puszillak. Reni.

Parancs János:Ami hiányzik

Igen, az hiányzik, az egészséges élni akarás,
a minden bajt legyűrő erő és remény,
ami átlendít a holtpontokon, és segít,
repít tovább, amíg csak lehet,
a veszteségeket tudomásul veszi,
de oktalanul nem bánkódik, nem álmodozik,
a következő lépést latolgatja, és csak azt,
ha kell, mindent újrakezdve, más irányban
indul el sietve, tépelődés és kétely nélkül,
mint a hegyomlás, mint a kilőtt nyíl,
vakon, céljának értelmét nem keresve,
csüggedetlen bizakodással, ravaszkodva,
csak tovább, csak előre, bármi áron,
mérhetetlen önbizalommal félresöpörve
az akadályokat, a vétlen útjába kerülőket,
hátra se pillantva, a végpontra se nézve,
lépésről-lépésre eredményesen, biztatóan.
Igen,az hiányzik,a makacs élni akarás.

Köszönöm,hogy válaszoltatok a kérdésemre.
Érdekes volt mindkét történet.

Azt terveztem,hogy írok nektek Siófokról,de már nincs kedvem.
Renit olvasva,megrohantak az emlékek.
Nekem is voltak ilyen barátaim?Akik tűzbe mentek volna értem?
Már nem tudok rá választ adni.
Hogy igaziak voltak az kétlem,mert most egy sincs itt mellettem.
Pedig a váláskor nagy segítség lett volna.
Siófok helyett és Reni kedvéért,hogy jobb kedve legyen szegénykémnek,beszélek az alapítóról.
Engem is Ő hívott meg ide,előtte nem is jártam itt.
Február volt talán,amikor szólt,hogy nézzek be,de nem volt időm és utána már el is felejtettem.
Aztán májusban ismét előjött egy beszélgetés kapcsán,mert panaszkodott,hogy van egy napló,de már nem tud mit írni,mert mindent leírt,amit fontosnak tartott.
De kezdem az elején.
Én az iwiw-en találkoztam vele első alkalommal.
Sikerült az adatlapjára tévednem és (ezt most sokan fúrcsálják)nagyon megfogott az arca.
Van benne valami karakter,amit nem lehet elfelejteni könnyen.
Nem vagyok ferde hajlamú,de amelyik nő társam mást mondana rá,az hazudik vagy pusztán csak irigy.
Az egyik fotónál sokáig leragadtam.
Ötvözi a dinamikusságot,a dacot,de ugyan akkor huncut a tekintete.
Nem tudom,ki volt a fotós,de oscar díjas munkát végzett.
Szerettem volna rögtön megismerni,gyorsan írtam is neki.
Nagyon meglepett,hogy válaszolt,mert arra számítottam,hogy elküld a fenébe.
Nem küldött el,ellenkezőleg.Barátságos volt és közvetlen.
Nem félmondatokban ír,csak úgy hogy odavessen valamit,hanem hosszú mondatokban és amit írt,az volt még csak az álom.
Még most is emlékszem,ahogy olvastam,úgy éreztem,mintha mi már ezer éve ismernénk egymást.
Így lett komoly barátság a képeiből és nem érzem,hogy a távolság befolyásolná barátságunk minőségét.
Hiszek benne,hogy a rokon lelkek mindig megtalálják egymást.
Abba talán nem mennék bele,hogy milyen.
Mert ha a milyen-re kell válaszolnom,ennyit mondanék:rejtély.
Lassan elmúlik egy év,de nem mondom,hogy ismerem.
Kívül olyan mint egy tükör.Azt az oldalát látod csak,amit látni akarsz.De belül?Nem tudom!Ahhoz látni kell és beszélni vele,látni hogyan mozog,vagy reagál bizonyos helyzetekben.
Erről inkább elmesélek egy régi esetet.
Egyik este,amikor felhívtam(ahogy szoktam),pár mondat után már éreztem,hogy nincs jó kedve és nem akar beszélgetni.
Megkérdeztem,mi a baj-mire Ő azt mondta,hogy hagyjam a francba,ne is törődjek vele és jobb lenne nekem,ha nem rá pazarolnám az időmet,mert egyszer majd akaratlanul fájdalmat fog okozni nekem,úgy mint mindenki másnak.
Megdöbbentem,aztán bölcs módjára javasoltam,hogy máskor beszélgessünk.
Akkor azt gondoltam,hogy velem van baj,talán elege lett a panaszaimból,csak nem meri megmondani.
Idővel rájöttem,hogy védekezik.Megtévesztő tud lenni.
Nem tudom mással megmagyarázni ha valaki ilyen különleges tulajdonságokat hordoz.
Egyszerre meleg szívű,barátságos-ugyan akkor mégis küzd azért a csepp távolságért,hogy elkerülje a csalódást.
Vagy rosszul látom és valóban arról van szó,hogy mindenkit meg akar óvni attól,hogy közel kerüljön hozzá.
Bonyolult!Én mondtam!
Nem akarom a háta mögött kibeszélni,de olyat nem írtam,amit nem mondtam már neki.
Ő mondta,hogy addig jó,amíg beszélnek róla.
Ezért és sok minden másért is tisztelem és nem haragudtam meg azért,mert nem szólt,hogy törölték innen és nyugodt szívvel hagyta,hogy regisztráljak.
Alig várom,hogy találkozzam vele.
Megfordult a fejemben,hogy milyen sokan böngészünk a világhálón,de addig nem jutunk el,hogy szívesen megismernénk személyesen valakit.
Én ezt most nagyon szeretném és nem bánom,hogy majdnem egy napot kell volán mögött ülnöm,hogy lássam.
Barátnőmként fontosnak tekintem a személyes kapcsolatot is,mert ez adja az igazi köteléket.
Meséltem már a naplóban,hogy mióta elváltam,volt sok magányos estém.
Amióta ismerem Őt,azóta ez ritkán fordul elő.
Csak akkor,amikor fogja magát és elbújik.
Ez is egy külön történet lenne.Egyszer talán leírom,milyen mikor napokra,hetekre eltűnik a szemem elől és nem tudok róla semmit.
Nem szándékos teszi,hogy bántson ezzel engem,hanem mert kell neki ez a kis magány,úgy érzem.
Most is bújócskát játszik velem,de majd csak elő kerül.
Nem beszéltem vele egy hete és bevallom,kezd aggasztani.
Bonyolult!Nagyon!
Ennyi lett volna,amit le lehet írni,úgy hogy nem sértek meg senkit.

Amy:Csak egy perc..

Csak egy perc még,
S többé nem láthattok.
Soha többé
Rám ne várjatok...
Magányban rég élek én...

Eljött az idő,
Ez végső tettem.
Még nincs túl késő...
Ezután életem
Már mit sem ér...

A fény kigyúlt:
Mind alszotok.
Nincs többé múlt,
S mint mártírok,
A mélybe vetném magam...

De nem teszem!
Az apró tőrt,
Némán elejtem,
Mely bűnös szívem
Döfte volna át...

Mit csinálok?
Oh, mi lett belőlem?
Az önző álmok...!
Őrülté lettem!
Félelemmel teli...

De oly sok rosszat
Tettem, ha akaratlanul
Is... Már épül a fal,
S a kapu bezárul...
Elzárkózom!

Csendben piruló Hajnal,
Mind alszotok...
S az éj leple alatt,
Az emlék halványult.
Gyanútlan reggel...

Halvány mosoly arcomon,
S barátok közt
Most is magányos
Vagyok, s készülök...
Megváltozom!

Létezem.


http://www.youtube.com/watch?v=YxxI6zu9r8A


.Ma így ment el a napom.Kétélű fegyver.

Reni.

Sokat tépelődtem,mit lehetne írni a bejegyzésedre.
Vajon belegondoltad már magad barátnőd helyzetébe?
Megpróbáltad?kiss

Nem,ugye?
Emlékeztetlek,mit írtam egyszer.
Először próbáld magad mások helyébe képzelni és utána hozz ítéletet.
Addig pedig nem szabad.
Azért,mert senkit nem lehet elítélni a természetéért.
Valaki tömegbe megy,emberek közé,hogy könnyebben viselje a gyötrődést,de vannak akik
magányosan,elbújva vívják belső csatáikat.
Tudom,hogy fáj,ha egy közeli barátunk,nem osztja meg velünk bánatát,de nem tudsz igaz
barát lenni,ha nem fogadod ezt el.
Ha fontos ez a barátság neked,már pedig úgy érzem:nagyon-akkor adj neki időt,hogy
megtalálja az útját,a célját,de soha ne hagyd magára.

Jöjjön egy igaz történet,hogy láss:ne csak nézz.
Van egy kedves csaj a számomra,akivel Én szintén hasonló helyzetbe kerültem pár hónapja.
A vita azért robbant ki mert,a férfi akit szeretett elvárta tőle,hogy változzon meg
az Ő kedvéért.
Amikor mesélt nekem erről,dühös lettem.
Szerintem ha szeretek valakit,ne akarjon átformálni,hanem szeressen,úgy ahogy megszeretett.
Barátnőm szerette ezt a férfit és minden erejét bevetette,hogy megfeleljen az elvárásoknak.
Hiába próbáltam lebeszélni,nem hallgatott rám.
Elzárkózott előlem,és ha néha jó kedvében eszébe jutott,hogy Én is létezem:foghegyről oda
vetette,hogy ne aggódjak érte mert így boldog.
Amikor megtörtént a szakítás,barátnőm összeomlott.
Szerettem volna,ha eljön hozzám és jól kisírja magát,de nem ez történt.
Egyszerűen elbújt.Bezárkózott és magányos lett.
Nem érdekelte semmi és később már dolgozni sem ment be.
Rengeteg kísérletet tettem,hogy beszéljek vele,de a történtek hatására Ő már nem volt
többé ugyan az az ember.
Megváltozott.Megváltozott egy férfi kedvéért,feladta az elveit azért,hogy boldog lehessen.
Én küzdöttem érte.A barátom volt és tudtam soha nem lesz nagyobb szüksége rám mint most.
Amit igazán szörnyű volt végignézni,hogy soha nem sírt.
Egy nőnek ki kell sírnia magából a fájdalmat.Ő nem tudta.Nem üvöltött,nem kiabált.
Egyszerűen semmit nem csinált.Nem evet,nem ivott,csak bámult maga elé.
Kétségbe voltam esve,hogy elveszítem legjobb barátomat és nem teszek semmit.
Nem tudtam tenni,mert nem engedte.
Kezdetben minden próbálkozásom kudarcba fulladt,de pár hónap után végül mégis
szóba állt velem.
Megkérdezte,hogy Én miért vagyok még mindig itt,,mert a többiek már mind elhagyták.
Elmondtam,hogy nem érdekelnek a többiek és nem érdekel,hogy nem akar velem beszélni,
Én akkor is itt maradok és segítek.
Rám nézett,szép mogyoró barna szemeivel,melyekben nem láttam mást csak hatalmas fájdalmat
és végre sírni kezdett.
Sírt mint egy gyermek és Én nem bántam meg,hogy ott maradtam vele egész éjjel.
A történtek után végre talpra állt,de nagyon nehezen.
Olyan érzéseim voltak,mint ha most tanulna újra járni.
Ma már jól van,igaz moziba még nem tudom elcsalni.
Töretlen bizalma az emberek felé,ezen belül a férfiak iránt darabokra hullott.
Próbálom meggyőzni,hogy nem mind egyforma,ám tudom,hogy ezzel nem fogok menni semmire.
Túl mély a seb és barátnőm még mindig nem tud ettől elszakadni.
De büszke vagyok rá,hogy végig mellette maradtam és nem hagytam cserbe.
Reni,azt nem szabad hagyni,hogy teljesen bezárkozzon a barátod.Ő most magát okolja
mindenért,minden hibát magára vállal és mártír szerepet játszik.
Nem értek egyet Golden azzal,hogy békén kell hagyni.Ez a legrosszabb amit tehetsz.
Ez a típusú emberi tulajdonság nagyon veszélyes.
Ha félrevonul és másképpen viselkedik,mint ahogy szokott:annak komoly okai vannak és
legtöbbször azt gondoljátok,hogy hagyni kell az illetőt magában lenni kicsit.
Nem szabad magára hagyni!
A barátnőm erős jellem,de állítom,ha Én is elpártolok mellőle,lehet,hogy már nem is élne.
Aki nem tud az ilyen barátért harcolni,az ne lepődjön meg,ha csalódás éri.
Reni!Bárhol élsz is,ne hagyd elveszni a barátnődet!
Nem hagytam Én sem,de megérte:egy életre szól ez a kapcsolat.
És Reni!A történet remélem ismerős lesz neked,ki tudja:talán te is voltál már hasonló helyzetben.
Ha ezt a mesét nem úgy olvasod,ahogy a többiek:hanem úgy,
mintha barátnőd írta volna,akkor összerakod a mozaikokat és választ kapsz minden kérdésedre.
A BARÁT akkor is igazi marad,ha összedől a világ.

Egy dalt is hoztam neked,vagyis inkább magamnak.:lol:

Ceretem mikor szépet olvasok.:shock:
Most mesélek én Gilgal picikét.

Tiniként éldegéltem a bulizós,vidám,pattanásos életem és nem törődtem semmivel.
Rosszul tanultam,sokat lógtam a suliból.
4 éve az üres házba új lakók költőztem.
Amikor először láttam az új szomszédunkat,majd a fene evett meg az irigységtől,amikor megpillantottam az ablakból egy fekete bombázót.
Féltékeny lettem,hogy a fiúk mind sorba ejtenek majd miatta.
Riválist láttam benne és gyűlöltem,hogy odaköltözött.
Az egyik hétvégén átjöttek hozzánk bemutatkozni és én nem voltam hajlandó még a szobámból sem kijönni.
Megvártam amíg elmennek és utána kérdeztem meg Anyáékat,hogy milyen az új szomszéd.
Ők meg csak áradoztak róla,amitől én még jobban utáltam azt a fekete csajt.
Elment fél év,nem szóltam hozzá,csak köszöntem neki ha muszály volt.
Az öcsémnek sikerült tönkre vágnia egyik cd-met,amit szerettem és nagyon mérges voltam a kis xarosra.
A kiabálás áthallatszott a szomszédba és az új szomszéd fél óra múlva kopogtatott nálunk,hogy engem keres.
A kezében volt egy cd,amit nekem adott és annyit mondott-több is veszett már.
A kedvenc együttesem volt a cd-n,amit öcsém halálba küldött.
Most álltam vele először szembe és amikor rám kacsintott,megtört a jég.
Áthívott egy üdítőre és estig beszélgettünk.
Elmeséltem,milyen féltékeny voltam rá:``: ő meg bemutatta a gyerekeit.
Innen indult el minden.
Belevaló csaj az én barátnőm,olyan akár egy testvér.
Kicsit nem azért,mert öcsém az tutkóra lökött,boszim meg nagyon okos.kiss
Voltak jó és rossz pillanataink és sokat ugrattuk egymást.
Volt olyan is,hogy pasit akartam szerezni neki jó szándékból és szivatásból,de mindig vissza adta a kölcsönt.
Volt olyan is,hogy elkerültük egymást,másfelé vitt utunk,de mindig kerestük egymást.
Volt szünet is mikor barátomhoz költöztem és abban az időben nagyon hiányzott nekem.
Olyan jó volt minden pillanat vele.
Senkinek nincs ilyen barátja és nem is lesz,ha csak nem talál valaki még egy ilyen fekete boszit.
Vers neki-csak ma,csak most.

Mosolyogj minden mosolyra,
írj dalt minden szóra,
búcsúztasd a Napot mikor nyugszik,
és áldd mikor érkezik,
szeress mikor szeretnek,
álmodj míg nem költenek,
élj azokkal akik élhetnek,
válaszolj ha kérdeznek,
nevess ha nevetnek,
és légy jó, amíg engednek.

Egyszer úgyis felbukkan
az érem másik oldala.

Nagy Zoltán

Jó éjszakát lányok.kiss
B+G=(80)újra Nekem+Neked Reni és ez jóóóóóóóóó.
Végül is főnök mindig tudja mit csinál.Vagy nem?

[FONT=courier new, courier, mono]Éjszakai város.[/FONT]
[FONT=courier new, courier, mono]
[/FONT]
[FONT=courier new, courier, mono]Elém borulnak az esti fák árnyékai
eltakarják utam
sötétbe lépek
és kicsit összehúzom magam
el-eltűnök néhány pillanatra
az éjszakai városból[/FONT]
[FONT=courier new, courier, mono]a nem-vagyok
a nem lét
kicsit elrejt
kicsit felold
innen az árnyékból nézve
talán kicsit tisztább is a világ
talán azért
mert nincs benne
sok ezernyi hibám[/FONT]
[FONT=courier new, courier, mono]milyen narancssárgán
izzanak most a házfalak
két ember siet a járdán
a fák árnyékában
látszanak
nem látszanak
itt vannak
és nincsenek
és újra
mint a zongora billentyűi
olyan most a fény
sötét-világos
fekete-fehér[/FONT]
[FONT=courier new, courier, mono]mintha vágyakkal telt volna meg
bár kihaltnak látszik a város
hív
kíván ez az üresség
ez a csend
ez a halálos
sötét és mély
elnyelő semmi
ami most elönt mindent
végig hömpölyög az utcákon
lassan feltölti a tereket
a föld mélyéről indult
és már eléri az egeket.[/FONT]


[FONT=courier new, courier, mono](Szerző:Ismeretlen).
[/FONT]

Me Muero de Amor.



Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről most számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstben szárítottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most kerge megbánás fog át:
várhattam volna még tíz évet.

Tudatból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.

Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.

Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most kerge megbánás fog át:
várhattam volna még 10 évet...

(Szerző:Ismeretlen)

http://www.youtube.com/watch?v=DmcD_UOj2l8

Ma ezt hoztam,így nem kell részletesen leírnom.Jön az ősz.

A válasz..



Hirtelen ült fel az ágyban. Álmából riadt. Mintha figyelnék, ez volt az első gondolata. A szobába csak az utcai lámpák halvány fénye jutott be a sötétítőkön keresztül. Tisztán emlékezett rá, hogy mikor lefeküdt, csak úgy ruhástul, égve hagyta a feje feletti éjjeli lámpát. Hisz tanult, tanulás közben nyomta el az álom. A füzet is ott hevert mellette az ágyon.
- Jó estét! - hallott egy hangot az asztal felől.
A teste egy pillanatra megremegett, a hátán verejték ütött ki.
- Ki van ott? - kérdezte. A hang felé fordította a tekintetét. Ám nem látott mást a sötétségben, csak egy még sötétebb alakot.
- Nem az a lényeg, hogy ki. Sokkal inkább az, hogy mit akarok! - felelte a hang.
A fiú agyán egy pillanatra azon sok filmek egyikének jelenete villant át, amikor egy elmebeteg csap le áldozatára. Kiszáradt torokkal kérdezte ismét.
- Ki vagy te és mit akarsz? - csodálkozva hallotta saját hangját. Hogy merte egyáltalán letegezni az idegent?
De az idegen vagy nem vette észre, vagy ha észre is vette, nem foglalkozott a dologgal.
- Érdekes, én úgy gondoltam, hogy ezen az éjszakán én fogok kérdezni, te pedig válaszolsz majd nekem.
- Akkor elenged? - a fiú észre sem vette, hogy félelmében magázza az idegent.
Az idegen felkacagott.
- Elengedni? Hisz nem is tartalak fogva, csak ahogy már utaltam rá szeretnék feltenni pár kérdést. Csak egy szavadba kerül, és már itt sem vagyok. De ha úgy döntesz mégis válaszolt a kérdéseimre, kérlek, azt döntsd el, hogy magázol vagy letegezel.
Nem akar bántani, gondolta a fiú és megkönnyebbülésében nagyot fújt. Akkor még is mit akar, és egyáltalán, hogy kerül ide. És ki ő?
- Rendben, hallgatlak!
- Ez már beszéd...
- Nem nyithatnánk villanyt?
- Nem! - a hang élesen csattant, majd lágyabban folytatta. - Mondtam már nem akarlak bántani, de a puszipajtásod sem akarok lenni, csak pár kérdést had tegyek fel.
A fiú felült az ágyban, hátát a falnak vetette.
- Jöhet az első.
- Rendben - mintha az alak biccentett volna. - Úgy hallottam a gondolataid nagy része forog a "miért?" körül. Igaz?
- Ha arra gondolsz, hogy azon töprengek néha, hogy miért is vagyunk a földön, mi értelme az életnek, akkor igaz. De honnan tudsz te erről?
- Ez had maradjon az én titkom. De, hogy lásd, milyen nagylelkű is vagyok, egy alkut ajánlok, ha válaszolsz a kérdéseimre, és a válaszaid kielégítenek, akkor megjutalmazlak. Áll az alku?
- Jutalom, alku? Mi ez? - a fiú hangja ideges volt, pár pillanat múlva azonban már magabiztosan felet. - Oké, áll az alku.
Most már tisztán látta, ahogy az alak összedörzsöli a két tenyerét.
- Akkor vágjunk is bele. Szóval akkor mi az élet értelme? A dicsőség?
- Dicsőség? - a fiú elmosolyodott. - Talán, de biztosan nem ebben a korban. Régebben a középkorban még volt jelentése ennek a szónak. A "sötét középkorban" még megbecsülték, aki tisztességes, becsületes, és a harcban nincs párja. Akkor még a dicsőség ranggal járt, de egyáltalán nem olyannal, mint amilyennel ma. A dicsőséggel és a ranggal a lovagok szerezhettek maguknak földet, birtokot, vagyont, sőt néha még asszonyt is, de ma a katona, aki háborúban harcol és dicsőséggel, kitüntetéssel, ranggal tér vissza nemhogy földet, vagyont vagy asszonyt szerez, sokkal inkább ezt mindet elveszti. Sőt valamit elveszt magából, valamit, ami emberivé tette. Talán az érzelmei nagy részét, nem marad más belőle csak egy emberi roncs, aki éli mindennapjait, de érzéketlen a mindennapi csodákkal szemben. Ez végül ahhoz vezet, hogy a hitét és a reményt is elveszti, ami segítene abban, hogy elviselje, megbirkózzon a múltjával.
A dicsőség nem lehet az élet értelem, túl nagy árat kell érte fizetnünk.
- Hm, érdekes gondolat.
- Magánvélemény.
- A következő a pénz, a hatalom. Szerinted ez kimeríti az élet értelmét? Elvégre, ha van, hatalmad van pénzed, és ugyebár a pénzzel minden megvásárolható. A dicsőség, a nők, luxusházak, autók, sőt néha még emberi érzelmek is.
A fiú nagy odafigyeléssel tűrte fel az ing úját. Csak mikor már mindkettővel készen volt, nézett az alakra és válaszolt neki.
- Tulajdonképpen már kimondtad azt a szót, amiért én teljességgel lehetetlennek tartom, hogy egy ember életében a pénz és a hatalom játssza a főszerepet. Gondolkozz csak el rajta! - egyre jobban érdekelte a beszélgetés. Elvégre igaza van az idegennek, szabad idejében sokat töpreng az élet miértjén. Csak még nem kapott választ rá önmagától sem. Félt, hogy nem is fog sosem. Kissé keserűen folytatta. - Na, rájöttél mire gondolok?
- Talán a megvásárolhatón van a hangsúly?
- Na, látod, mire kellek én akkor?
- Mert ez csak egy tipp. Fogalmam sincs miért ezt mondta, csak belülről egy hang súgta.
- Lehet, hogy már egyszer átélted, csak nem is vetted észre, vagy nem akartad észrevenni.
- Kötve hiszem...
- Hogy?
- Folytasd csak!
- Hát jó. Két érvem is van - hogy stílusos legyek - amiért semmi pénzért nem választanám a pénzt és a hatalmat életem értelmének. Első: ez a két fogalom, a pénz, és a hatalom képes teljesen átformálni az embert. A múltját, a régi emberi vonásait, erkölcsi normáit szemrebbenés nélkül veszi semmibe. Egy kedves, becsületes emberből csinálhatnak egy kegyetlen, minden hájjal megkent olajmágnást.
Másodszor: az után, hogy az ember hatalomra jutott, milliárdokat őriz a páncéltermében, sosem lehet biztos az emberi kapcsolatokban. Vajon a barát igaz barát? Vagy csak azért barát, hogy befizesd a legpuccosabb partikra, vagy, hogy elvigyed egy körre a legújabb Ferraridon?
Vagy a barátnőd, a feleséged tényleg szeret? Vagy csak legújabb bundákért, vagy a csilli-villi ékszerek miatt van veled? Élhetsz bizonytalanságban. És ha a pénz és a hatalom nem is, de ez a bizonytalanság egészen biztos megváltoztatna. És nem akarom, hogy teljesen átformáljon a pénz, meg akarok maradni annak, ami most, vagyok. Szerénynek, barátságosnak, nem akarom elveszteni az értékrendemet sem. És legfőképpen nem akarok bizonytalanságban élni.
- De ha van, pénzed nem kell sem egy állandó barát sem egy szerető. A pénzért minden megkapható, így a barát és nő is. Ami a legjobb mindkettőt évente, havonta vagy akár hetente lecserélhető.
- És szerinted így van értelme az életnek? - annyira felizgatta a beszélgetés, hogy hirtelen az ágy szélére ült. Mire az idegen alatt csikorogva hátrébb csusszant a szék. De a fiú nem vette észre.
- Akkor el is érkeztünk az emberi kapcsolatokhoz? Vajon az élet értelme a barátság vagy a szerelem? Vagy egyszerre mindkettő?
- A barátság nem az élet értelme, a barátság csak átsegít az életen. Egy igaz barát felbecsülhetetlen értékekkel bír. Aki ott van, ha szükség van rá, és akkor is ha minden rendben van az életedben. Akinek kiöntheted a szíved, és aki neked is elmondhatja, mi baj van.
- Ez nem lehet a miértre a válasz? Minél több igaz barátot gyűjteni magad köré?
- Nem tudom - mondta kétségbeesetten a fiú. Ez volt az egyetlen bizonytalan pont az élet értelmét kutató teóriájában. Nem tudott sem mellette érveket felhozni, sem pedig ellene. Vagy talán az volt a baj, hogy mellette és ellene is egy csomó érvet tudott. - Mindenre én sem tudhatom a választ!
Kétségbeesve bámult maga elé, így azt sem látta, ahogy odalent az úton elhúz egy autó és a reflektorainak fénye megvilágítja a hívatlan vendégét. Jobban mondva nem világítja meg. Mintha a fény kikerülte volna, épp olyan sötét maradt, mint azelőtt és azután hogy az autó fénye végigsuhant a szobán.
- Akkor a barátságot hagyjuk is, mi a helyzet a szerelemmel?
- A szerelemmel? - ismételte egy nagy sóhaj kíséretében a fiú. - A szerelem még a barátságnál is szentebb dolog. Jó ha van egy társ az ember mellett akivel megbeszélheti a dolgokat és aki csak az övé. Talán ez a baj a barátsággal is. Egy baráton osztozni kell, más barátokkal, a barátod szerelmével, feleségével. Ha van egy személy, akit szeretsz, szerelmes vagy belé arra törekedsz, hogy csak a tiéd legyen, ne kelljen osztozkodni senkivel. Talán ez lehet egy életcél. De a szerelem gyakran szeretetté, majd ami engem nagyon elszomorít, megszokássá válik. És ekkor az életünk célja alábbhagy és a megszokással talán teljesen el is múlik.
Ezekre a kérdésekre nincs válaszom, gyanítom, senkinek sincs. Valószínűleg nem is lesz, hacsak nem születik egy nagyon okos ember, vagy valakinek odafentről meg nem súgják az igazságot. Bár - felnevetett - lehet, hogy odafent sem tudják erre a választ. Talán cél nélkül teremtettünk.
- Ha ez igaz, akkor tényleg nagyon kitolt az emberekkel! - szólt az idegen. A fiú felfigyelt a hangjára, mintha a beszélgetésük során először csengett volna a hangja igazán emberien. - Még egy kérdésem van. Mit gondolsz mi a nevetés és a könny?
- A nevetés és a könny? - ismételte a fiú, és ismét felhúzta az ing úját. - A nevetés és a könny azok az Isteni ajándékok, amik megtanítanak minket embernek lenni.
- Hm...
Mély, nyúlós csönd vette őket körül. Sokáig egyikük sem szólalt meg, elmerültek a gondolataikba. Majd nagy sokára az idegen szólalt meg.
- Azt hiszem megkaptam, amit akartam, válaszokat. Íme, az alkum tárgy: jó feleltél ezért felajánlom számodra az örök élet titkát. Ha elfogadod, örök időkön keresztül tanulmányozhatod az élet értelmét.
A fiú megdöbbenve ült az ágyán - Az örök élet - suttogta. Az első gondolta nem a kétely volt, hanem, hogy elfogadja az ajánlatott és valóban örökké tanulmányozhatja majd a lét kérdését. És ha megfejti milyen dicsőségben lesz része. Azonban ahogy tovább szőtte a gondolatait rájött, hogy a dicsőség múlandó. Lehet, hogy már senki sem fog rá emlékezni sem rá, sem arra az óriási tettre, amit ő valaha végrehajtott. De ő ekkor még mindig ezen a világon lesz. És ekkor valami, valami olyan gondolat született meg benne, amire az egész eddigi életében várt.
- Köszönöm - mondta mosolyogva. - Nem kell az örök élet.
- Nem? - az idegen hangja döbbent volt.
- Nem mert rájöttem valamire.
- Hadd halljam!
- Valószínűleg az élet értelme épp az, hogy egyszer majd mind meghalunk. Ki előbb, ki utóbb. De mind elmegyünk. Az élet értelme, hogy mindent átéljünk, a dicsőséget, a pénzt, a hatalmat, a barátságot, szerelmet mindet. Én is át akarom élni a szerelmet, a szeretet, sőt még a megszokást is ha úgy adódik. A dicsőséget, hogy nekem van a legszebb feleségem vagy a legokosabb kisfiam. Sőt pénzt is akarok, hatalmat is.
De ezt mindet csak mértékkel. Mert mi történne, ha örökké élnénk? Fásulttá válnánk eme csodákkal szemben, megszoknánk őket. És én nem akarom megszokni. Örülni akarok a szerelemnek, a szeretetnek, a dicsőségnek, nem akarok érzéketlenné válni ezekkel szemben.
A fiú arca ragyogott, ahogy kimondta ezeket a szavakat. Magabiztosság árasztotta el a jövőjével kapcsolatban. Nem volt több kérdés, nem volt több miért.
- Érdekes - szólt az idegen. Hátrébb tolta a széket, felállt és az ajtó felé indult. - De azt hiszem nem is jöhettem volna ennél jobb helyre. - Lenyomta a kilincset - Még látjuk egymást!
- Héj várj, állj meg! - pattant fel a fiú. - Ki vagy te?
- Ha ilyen okos vagy rájössz te arra magadtól is! Örülök, hogy találkoztunk! - mondta az idegen és kilépett az ajtón.
A fiú három lépéssel átszelte a szobát és felrántotta az ajtót. Odakint a folyosón senkit sem látott. Csak a neonlámpák halk duruzsolását hallotta.
(Szerző:Nick)

Nem szoktam történetet másolni,de ennek itt a helye.
Nick tud valamit,amit én most tanulok.

Reni és Gilgal!

Eljött az idő.
Hálátlan szerep ez nekem.

De hoztam nektek valamit és remélem egyszer
mindketten megértitek és kellően megértek.(az élethez)

A kudarc nem azt jelenti, hogy selejt vagyok,
Hanem azt, hogy nem arattam sikert.
A kudarc nem azt jelenti, hogy nem értem el semmit,
Hanem azt, hogy tanultam valamit.
A kudarc nem azt jelenti, hogy bolond voltam,
Hanem azt, hogy volt bennem hit a kísérletezéshez.
A kudarc nem azt jelenti, hogy dicstelenné váltam,
Hanem azt, hogy volt merszem próbálkozni.
A kudarc nem azt jelenti, hogy nem értettem a lényeget,
Hanem azt, hogy valamit másképp kell csinálnom.
A kudarc nem azt jelenti, hogy alábbvaló vagyok,
Hanem azt, hogy nem vagyok tökéletes.
A kudarc nem azt jelenti, hogy elvesztegettem az időt,
Hanem azt, hogy van ürügyem az újrakezdéshez.
A kudarc nem azt jelenti, hogy fel kell adnom,
Hanem azt, hogy még jobban kell igyekeznem.
A kudarc nem azt jelenti, hogy sohasem fog sikerülni,
Hanem azt, hogy türelmesebbnek kell lennem.
A kudarc nem azt jelenti, hogy Istenem elhagytál engem,
Hanem azt, hogy Neked bizonyosan van egy jobb ötleted.
/Szerző:Eszti/

Picit hanyagoltam az írást:millió ok miatt,de most jó,hogy végre
nyugodtan kopogtathatom a billentyűt.
Nagyon reggel van még(Nekem),mert 5 perce keltem fel.
Ismételten tettem egy felfedezést:újra fázom reggel.
És ha Én fázom,annak oka van...számomra azt jelenti,itt az ősz.
Hétköznapokon,amikor korán kelek,már vannak ködfoltok a derengő napsugárban,már nem tudok végigszaladni a fűben a harmat miatt.
Pár hete,amikor egyik éjjel az ablak alatt megszólaltak a tücskök hegedűi,már sejtettem,hogy korán ránk köszönt az ősz.
Talán Ti ezt még nem is érzitek.
Mindenki most megy nyaralni,aki eddig nem tudott és azzal vigasztalja magát,hogy az augusztus is a nyárhoz tartozik.
De Én már láttam az első sárga faleveleket és látom a termést,milyen gyorsan érik be...
Ezek nem a két hetes kánikula nyomai és az sem,hogy hűvösek a hajnalok.
Nem a nyárhoz illő arculat,hogy tegnap reggel a teraszon belemásztam egy "méteres"pókhálóba.:lol:Ami nem is volt vicces.
Minden porcikám érzi a változást:újra eljött ezerarcú évszakunk,amit Én nagyon szeretek,de azért lelomboz.
A hangulata átjár:már nincs kedvem pancsolni,meg dinnyét enni.A fagyi sem kell már.És gyűlölöm a pofátlan legyeket is,ideje hogy eltünjenek.,
Amit a legjobban sajnálok,hogy nem is volt igazi nyár.
És utálom,hogy megint fázom...
Ám,nézem a jó oldalát.
Színes lesz a világ és oltári nagy sétákat tehetek a földkerekség legszebb fái között.
Hancúrozni a sárga levelekben,mókázni,élvezni a színeket:isteni dolog.Aki még nem csinált ilyet,feltétlenül próbálja ki.
Garantáltan egy 10-st fiatalodik.
De ha nem rakoncátlankodunk,az sem baj.
Az őszi csendben sok mindent megláthatunk,amit rosszalkodás közben nem vennénk észre.
Szeretek leülni és figyelni a természetet.
Ha itt van Ősz barátom,az Én erdőmben a szél is másképp fúj.
És ilyenkor már az őzik is bátrabbak:sokat látok,ha csendben maradok.Lenyűgözőek,kecsesek és olyan szép szemük van közelről.Amit a saját szemeddel látsz,azt egy kép sem tudja visszaadni.
Leírni sem lehet igazán,hogy milyen érzés ez.
Egyszerűen látni kell.Érezni.Ráhangolódni..
Mázlistának érzem magam,hogy Én mindezt átélhetem,leszámítva a szélben úszó pókhálókat,amikbe mindig sikerül belemásznom.
Még nem néztem,de biztos mára is kapok egy kis ajándékot pókbarátomtól és minden éjjel,sikerül olyan ravaszul az útba szőnie a tákolmányát,hogy engem egyből megfog.
Na,megyek megnézem.:lol:




Hajas György

Már szeptember...

Már szeptember szag van, és
Fakó sárga lánggal ragyog a nap.
Még úgy tűnik, hogy égnek,
De már nem símogatnak,
A sápadt, halvány fényű sugarak.

Már szeptember íz van,
Pedig augusztus kenyere javát
Még nem ette meg a tékozló év.
Dinnyék hűs, vörös húsába rejtve
Őrzi a július arany hevét.

Már szeptember szín van.
Régvolt tintakék irkák emlékét
Tükrözi vissza reggel a tó.
Köd mossa tompává a távoli erdőt,
Már sárgálló lombokra néz a folyó.

Már szeptemberi dal zeng.
Még távoli hang, de jaj, közelít!
Halkul a léptek friss ropogása, mert
Elhalt levelek színes varázsa
Lepi el az ösvények fehér köveit.

Már őszt ígér szeptember,
És kéklő hegyeken túl rejtőzik még
A harsány illatú új tavasz.
Ölelj szívedre kedves, és őrizd a télre
Szerelmes nyári vágyaimat.

Aztaaaa!!!
Ilyet még nem láttam a ch-tól,pedig voltak problémák régebben is.
Ez is csak múló állapot...remélem..
Na de nem erről akartam regélni.(Bár,beismerem,még nem tudom mi lesz a mai mondani valóm,mert pasimat hiába kérdeztem:Ő azt felelte-írjak a szex-ről.)
Jót nevettem!!...pasik,pasik,pasik....Ti mindig csak arra tudtok gondolni.
Nektek kellene erről írni,mivel Nálatok van szex az első helyen.
A nőknél más a fontossági sorrend:ebben biztos vagyok.
És akkor:most váltok témát.
Újra esik az eső,ami miatt szabadnapos lettem.
De jó is ez!!!Kicsit lazulni-!!!
Tegnap volt időm körülnézni és tettem egy-két meglepő felfedezést,ami inkább megérzés mint felismerés.
Nem vagyok benne biztos,hogy igazam van,de találtam egy két tagot,akiknek alkotásai nagyon is hasonlítanak más valakikéhez:sőt mondhatom,hogy egyezik,,,de persze messze menő következtetéseket nem akarok levonni.
És nem kezdek el filózni azon sem,hogy hirtelen miért lett ennyi kitiltás.Lehet,hogy Én leszek a következő?????Ki tudja!
Egészség!!!Ennyi a lényeg..
De soha nem fogom megérteni,mi az amit nem lehet megbeszélni.
Ebből már biztos,le lehet vonni a véleményem:nem értek egyet a kitiltással.
Ez a legegyszerűbb módja annak,hogy homokba dugjuk a fejünket.
Mindenki véleményét meg kell hallgatni és ha nem is értünk mindenben egyet:akkor is lehetünk annyira emberiek,hogy tudomásul vesszük:mindannyiunknak más a fontos és ezt tiszteletben kell(ene)tartani.
Láttam a szabályzatot és volt példa,amikor olyan blogba csöppentem,hogy azonnal kitiltottam volna a gazdáját,de ezzel szemben,Ő még most is itt van és nem történt semmi.
Nem is kell,hogy történjen...elismerem,hogy nem tudok humánus lenni mindig.
Aztán Én voltam,aki jelentést tett bizonyos képek miatt,amik a humor kategóriába kerültek.
Bevállalom,hogy jelentettem!!!Mert szerintem az árvíz egyáltalán nem vicces.Aki ezen tud röhögni,az ássa el magát jó mélyre.
Az eláztatásom nem számít,de a Napló úgy igazi,ha őszinték a sorai.És az őszinteségnél nem fontosabb semmi.
Pedig nem mindig alakul jól a történet:mert viszályára is fordulhat ha rosszkor,rossz időben jön ránk az őszinteség.
Néha megesett velem,hogy azt kívántam:bár ne mondtam volna igazat,,de kimondtam és visszaszívni már nem lehetett.
Akkor mindig úgy éreztem:na most itt a világ vége.Mi lesz,hogy megint nem tudtam lakatot tenni a számra??Nem lett semmi.Akadt aki elfogadta ezt és olyan is volt,aki megutált érte.
Amikor érzem,hogy el kell mondanom és tudom,hogy el is mondom azért hogy esetleg ezzel segítsek:akkor az idegeim pattanásig feszülnek,mert pengeélen táncolok,az által,hogy nem számíthatom ki előre a várható következményeket.
Ez még mindig elfogadhatóbb így,mint a pletykaság.
A pletyinél rombolóbb eszközzel még soha nem találkoztam.
Hányszor volt,hogy vigaszt nyújtottam egy barátnak:ne üljön fel,holmi pletykáknak...aztán Én is sikeresen beleszaladtam.
Hittem a hazugságnak és sokat vesztettem miatta.
Az ilyen jellegű dolgokat mindig a kétség táplálja.
De mivel örök kétkedők vagyunk,ezért mindig lesz táptalaja és utánpótlása ennek a"szörnyetegnek."
Csak,hogy lassan nem tudom eldönteni,mi számít ma kibeszélésnek.
Ki akar jót és ki nem???
Honnan fogom tudni,hogy nem ismét egy csapdába sétálok bele,ha hiszek????Jó kérdés ugye??
Egyszerű apróságról beszélek,egy apróságról ami 5 perc alatt tönkre teheti egy ember boldogságát,vagy többét is.
Mégis az élet eme leckéjén ma már ötössel megyek át.
Alig egy éve még mindent és mindenkinek hittem.
Nem tudtam ezen változtatni,hiszen ilyen voltam.
Az átalakuláshoz tulajdonképpen nem kellett semmi,észre nagyon nem is vettem a változást,amíg egyszer nem szembesültem egyik kedves barátom szavaival,amik jól hangzottak ugyan és őszintének tűntek,,de számomra nem voltak hihetőek.
Soha nem fordult még elő velem ilyesmi és nagyon megdöbbentett,hogy ilyet is tudok:nem ülni fel,minden dumának..
A folyamat még tart,de talán kicsit túlzásba estem.
Ma már arra sem figyelek,aki esetleg igazat mond Nekem(ha van ilyen egyáltalán).
Mondhat igazat,de mivel nem vagyok gondolat olvasó és nem tudom jól megítélni az emberi természetet,ezért lepereg rólam minden mondat,kétséget sem hagyva maga után.
Nevezhetjük bizalmatlanságnak,de mára inkább ez lett a túlélés törvénye.
Ha mindent elhittem volna mostanában,akkor már párszor felakaszthattam volna magam.
Nem!De nem ám!!!
Mert az élet nem erről szól!!
Csak emeld fel a fejed és nézz körül.
Mit látsz???Azt amit látni akarsz!!!
De nem mindegy hogyan állsz hozzá és milyen hangulatban...
És ha bárki így feltud állni a bukás után,mint Én:annak szívből gratulálok!!!Megérdemli....és Én is...:lol:

Az a helyzet,hogy nagyon lusta vagyok már írni,
tehát most ezerrel linkelni fogok aztán olvasni a naplóban,mert ilyen kedvem van.
Pár perce hangulatomhoz illő nótára tomboltam,azt is hoztam magammal...
Kis szíverősítő:http://www.youtube.com/watch?v=NO4sxK6c_RE


Koltay Gergő:Égjen neked a fény.

Nem voltál soha velem, mégis mellettem álltál,
Féltem azt a csókot, amit titkon adtál,
Emlék az a pillanat, amikor lehetett volna minden,
De kinevetted a szót, eldobtad a kincsem.

Előttem egy kép, amit nekem adtál,
Mely mutatja az árnyakat, mennyit hibáztál,
Valahová messze nézel, ahol eltűnik a nap,
Ahol hiába keresem gyógyító sugarad.

Nézed a semmit, ami hús vér gyönyör, ami a lét,
Megőrzöm emlékként, hogy lehetett volna egész,
Nem voltál soha velem, mégis mellettem álltál,
Féltem azt a csókot, amit titkon adtál.

Jó itthon a sötétben, a csendben ülni,
De lelkünk lezárt ládájában elveszik az élet,
Bor is kerül majd elő, néhány korty bánat,
Mely rátenyerel a lelkemre és bebújik velem az ágyba.

Azt a keveset, amit kaphattál, vaspántok vigyázzák,
De a tengerek mélyéről egyszer kihalásszák,
Kérdik, majd a túlélők: - Mi volt ide bezárva?
Nem tudod te sem, én sem, az egész csupán látszat.

Nem voltál soha velem, mégis mellettem álltál,
Féltem azt a csókot, amit titkon adtál,
A bátorságra egyedül csak a hitem vigyázhat,
De szakadt ruhában is ragyoghat királylánya.

Lehet, csak egy pillanat volt,mely megszülte a vágyat,
Mikor szemedbe nézek, mezítelenül látlak,
A homokba írtam bután, legtöbb versemet,
De elmosta a tenger, elveszett mindenem.

A homokba rajzoltam elképzelt tested,
De amit nem vehet el a tenger, az a tekinteted.
Nem voltál soha velem, mégis mellettem álltál,
Apám temetésén, egy csókot titkon adtál.

Jönnek zord idők, meg leszünk feszítve,
Tavaszok jönnek, nyarak, sima fáradt ősz, elrepül minden,
De a szívek válaszait nem mossa el a tenger,
Ülünk majd kopott csónakunkban, csendesen evezve.
Mekkora volt a vihar! –emlékezünk nevetve.
Lesz egy csendes téli este, mikor könnycsepp indul arcodon,
Minden kérdésre, amit nem tettél fel, ez lesz a válaszom.

Hosszú idő után ma:nagyon mérges lettem.
Aki idejár vagy néha idetéved az már tudja,hogy Reni és Golden itt lettek barátok.
Azt gondoltam,hogy jó ez így,legalább lesz majd új téma az új arccal együtt.
De váratlanul a barátimból két fúria lett.
És nem tudom még most sem,hogy mi a fenén tudtak ennyire összeveszni.
Megérthetnék már végre,hogy nem a kíváncsiság hajt,hanem szeretnék rendet tenni.
Nem hiszem el,hogy ezt nem lehet megbeszélni.:99:
Töröm a fejem már egy hete,hogy két egymásnak ismeretlen ember,hogy tud vitába keveredni a neten.(lehet nem is volt vita.)
Mégis bánt,hogy nem tudok békéltető lenni,mert nem kérnek belőlem.Pedig úgy érzem,külsősként talán másképpen látnám a helyzetet ha mindketten elmondanák a problémájukat.
Na ez van kérem,ezért firkálok Én itt egyedül mint az árva gyerek.
Az egyik duzzog a másik meg feltúrta az orrát.
(De lányok!Nem vagyunk már gyerekek.Rövid az élet,ahhoz hogy haraggal töltsünk akár egy percet is.)
Erről ennyit:remélem megjön az eszük hamarosan.
Tegnap este itt maradtam mazsolázni,mert eddig nem sok időm volt rá.
Amikor azt gondoljuk milyen jó lesz egyszer visszaolvasni amit írtunk,akkor nagyon-nagyot tévedünk.
Pocsék egy érzés.
Már nem vagyok biztos benne,hogy mindent le kell írni.
Főleg azt nem érdemes,ami fájt.Pillanatok alatt feltépi a sebeket.
Ugyan akkor rádöbbentem,hogy Én soha nem fogok,nem tudok ilyen határozottan írni az érzéseimről.
Egyszer Glóriától(Golditól)megkaptam a leosztást,mert szerinte Én csak unalmas hétköznapi dolgokról írok,ami senkit nem érdekel.
De kinek lenne jó,ha elmondanám mi fáj?.Értené azt bárki??-..
Mindenkinek más fáj és másképp.
Miért írnék ezekről,ha úgy sem találna megértő fülekre??
Meg aztán,nem tudok Én már olyat írni,ami újdonság lenne.
A szeretlek,utállak,elhagylak,imádlak,hiányzol fázison a legtöbben már átestünk.Nincs új a nap alatt!!Körberágott csont ez már.
Mégis:tegyük fel,hogy előkaparom a jó mélyre elásott szerelmes,szenvedős "költőmet."
Vele már nehezebb lenne írni.Visszahozna ezer olyan emléket,amit elfelejtettem vagy szeretnék már túl lenni rajta.
Persze kreálhatnék kitalált történetet is,de ide úgy érzem nem szabad,elrontanám a hangulatot.
Nem tudom más,hogy van ezzel:de ennek a helynek varázsa van.
Ezt akkor érzem igazán,ha leülök és írok.
Teljesen más mint a blogok:nem arról szól,hogy hányan olvassák és nem erőltetem rá senkire magam,arról nem is beszélve,hogy mennyivel tágasabb.
Ez így jó,hogy a fórumon van egy ilyen hely:ahol aztán beleadhatsz apait ,anyait..
Eredetileg verselni jöttem,írni nem is akartam a naplóba:aztán meggondoltam magam.
És láss csodát,el is szállt a méreg,amit a két csaj okozott.
Terápiaként írtam fél órát.Olcsó gyógyszer,de hatásos.
Most kellene kezdenem írni a szokásos sódert,ami egy naplóba illik,hogy-Ma átlagos napom volt...Nem történt semmi különös.. meg Bla,bla,bla...
Hi,hi:hát ez tényleg unalmasan hangzik.:``:
És mivel semmi érdekes nem jut most eszembe,lapos kúszásban betámadom az ágyikóm.Jó éjt.

Szepes Mária:Barátság mágiája

Fodor Ákos:Tündérpárbeszéd

Tudsz játszani?
- Tudok.
- És szeretsz is?

- És szeretlek is.


Aki barátságra szomjazik, annak először jó baráttá kell válnia a barátság fogalmának legmagasabb értelmében. Mert amit az emberek általában barátságnak neveznek, az rendszerint nem egyéb átmeneti cinkosságnál, s csaknem minden esetben egyensúlytalan érdekkapcsolatokat rejt akkor is, ha nem pusztán anyagi érdekről van szó. A nagy, időálló barátságok éppolyan ritkák, mint az egész életre szóló szerelmek. Az adottságoknak ugyanolyan különleges találkozása szükséges hozzá. A különféle társulások, amelyekre a barátság elnevezést aggatják, az emberi együttélés konfliktusainak bonyolításához szükségesek, s a szolidaritás törvényét teljesítik be. Mert míg a ritka nagy barátságoknál mindkét fél ad és kap, addig e társulások rendszerint olyan egymásra utaltságon alapulnak, amelyben gyengeségek keresnek támaszt, hátteret, igazolást a másikban.
A barát legmélyebb értelmében annyit jelent, hogy nem ellenfél.


Üdv,sziasztok ez jutott eszembe szerintem nagyon szép,nem hozok
képet szerintem teljeskiss
Szepes Máriá:A mindennapi élet mágiája c.könyvéből.
http://www.youtube.com/watch?v=IblZhvaiHUo&NR=1

dolphin3 írta:

Fodor Ákos:Tündérpárbeszéd

Tudsz játszani?
- Tudok.
- És szeretsz is?

- És szeretlek is.


Aki barátságra szomjazik, annak először jó baráttá kell válnia a barátság fogalmának legmagasabb értelmében. Mert amit az emberek általában barátságnak neveznek, az rendszerint nem egyéb átmeneti cinkosságnál, s csaknem minden esetben egyensúlytalan érdekkapcsolatokat rejt akkor is, ha nem pusztán anyagi érdekről van szó. A nagy, időálló barátságok éppolyan ritkák, mint az egész életre szóló szerelmek. Az adottságoknak ugyanolyan különleges találkozása szükséges hozzá. A különféle társulások, amelyekre a barátság elnevezést aggatják, az emberi együttélés konfliktusainak bonyolításához szükségesek, s a szolidaritás törvényét teljesítik be. Mert míg a ritka nagy barátságoknál mindkét fél ad és kap, addig e társulások rendszerint olyan egymásra utaltságon alapulnak, amelyben gyengeségek keresnek támaszt, hátteret, igazolást a másikban.
A barát legmélyebb értelmében annyit jelent, hogy nem ellenfél.


Üdv,sziasztok ez jutott eszembe szerintem nagyon szép,nem hozok
képet szerintem teljeskiss
Szepes Máriá:A mindennapi élet mágiája c.könyvéből.
http://www.youtube.com/watch?v=IblZhvaiHUo&NR=1

Kattints a kibontásához...

Szia Dolphin.:..:

Ehhez nem is kell hozzárakni semmit.Így is tökéletesen értettem.
Bután viselkedtem én is,Bíborszél meg..lássuk be-nagyon fiatal.
Nem egyezett a véleményünk,de dühödten kiálltunk a magunk igazát szajkózva és a büszkeség,hirtelen fontosabb lett a barátságnál.

Itt és most bocsánatot kérek Reni.kiss
Ne haragudj rám.

"Aki azt kérdezi tőled: haragszol-e még rá,
az biztos, hogy közel áll hozzád,
hiszen ezt nem lehet kiáltva mondani,csak halkan.
Ehhez talán már három lépés távolság is túl sok."
Ancsel Éva




Fájsz!!

Fáj, fájsz, fájdogálsz, fájok?
Hiány, hiányzol, hiányzok?

Tagad, tagadsz, tagadok,
Hazudsz és én is hazudok.

Még érzem, hogy érzed, hogy élek
És féltesz, és én is félek.

Bánat, bántok, bánod?
Fáradt vagy és én is fáradok.

Még látom, ha látok, ha látsz
Ki nem mondjuk, de érezzük
Egymást.

(Aslinakta)

bea80 írta:

Bennem van:


Van bennem egy, ki meghalni szeretne.Lefeküdni mint a kutya,aki tudja,hogy rosszat tett, mancsaival eltakarva szemét. Ne lássa a világ...Szeretne csendben elbújni,s csak sokára visszajönni,mire elül a sistergő suttogás mögötte.

Van bennem egy,ki hatalmas kézre vágyik,amely megsimogatná arcát. Olyan szempárra,melynek tiszta tükréből hangtalanul hallhatná a"szeretlek"-et. S egy ismerős illatra,melybe belefúrhatnám kócos fejem,válla megnyugtatna és elrendezne mindent szótlanul,hiszen ha ott állok karjaiban,lecsendesül a vihar.

Így is lecsendesült-pusztán a tudattól,hogy létezik a Kéz,a Szem,a Váll,az Illat-hogy létezel

Van bennem egy,ki most elkerülné az összes embert. Rónákon barangolna egymaga,tétován,céltalan,kuszán,míg elcsitulna benne a sok miért.Menne úton,s ott,hol véget ér bokrok közt,hegytetőre fel,gerincen,lába alatt süppedő vörös föld vagy lapos kövek,nem nézne egyetlen pillanatra sem vissza,lépkedne csak ritmusra,kőkemény kopogó menekülésbe,egyenes vonalban minél távolabb...S tóparti halk mohameséken,fehérlő felhők égi szántóin békét találna a lengő szélben,árnyas napnyugtában hűvös enyhet,s lelkét teleszívva az erdő szeretetével kimért léptekkel,hálával indulna vissza a völgybe.

S van bennem egy,melynek szemébe könny szökne a félhomálynál éjibb halott szobán,ki párnáin forgolódva soká hiába várná az enyhet adó álom öntudatlan fátylát.S a sötétben bámulva a sűrű fénytelenséget-oly fáradtan,amilyen fáradt csak teher alatt roskadt vándor lehet-nyögne néma,rázó könnycseppekkel,holtként fekvő testébe zárva-várva a feloldozást.

Kattints a kibontásához...

Gilgal!

Vannak napok,mikor minden elnyomott érzésünk váratlanul felszínre tör.
Ezt hívják annak,hogy túl csordul a szív.
Szeretném ha írnál arról,most mi van benned.Mire gondolsz???
Nem az őszre vagyok kíváncsi,meg a pókokra.
Mutasd meg,mit tudsz!Mutasd meg és büszke leszek rád.kiss
Viccből írtam,hogy unalmas vagy.És te legalább írsz.
Most hoztam neked 2 olyan dalt,amitől fogsz örülni,
(mert biztos,hogy nincs meg)és sírni is,ha végig hallgatod.
Zenével értesz engem(mindenkit) meg.
A célom-csorduljon ki a szíved.Írj végre normálisan!

Az album:Magic of music 2010

Első-TÚL SOK VOLT AZ ÉRZÉS.
Második-INDULJ ÉS JÁTSZ!\\m/