A KRIZANTÉM IMÁJA
Amikor a legtöbb virág
hervadásnak indul
és fáradtan lekonyul,
amikor múlóban
a mosolygó szépség,
akkor érkezek sugárvirágként.
Lassan, szívósan növekszem,
erős a száram, gyökerem.
Talán, mert a tőbbi virág
már elhull,
több időt szentelnek nekem.
Olykor letépik egy-egy
mellékhajtásom, levelem,
hogy szabadabbá
tegyék növekedésemet,
s lám, minél többet
törnek le rólam,
annál szebb, annál nagyobb leszek.
Olykor dermesztő a hideg éjszaka,
és változékony szelek cibálnak.
Istenem, küldj nekem
még sok sugarat,
és őrízz az éjjeli fagyoktól.
Add, hogy csak néhány percre is,
de díszítsem jászolod,
azután itt a földön
el is száradhatok.
Amen