"... Az összhang teljes és megzavarhatatlan..." HALÁLTÁNC - Weöres Sándor - A teljesség felé
Weöres Sándor
- Téma inditó smuku
- Kezdés dátuma
"... Az összhang teljes és megzavarhatatlan..." HALÁLTÁNC - Weöres Sándor - A teljesség felé
"Mindenki csak a saját sorsát bírja elviselni; a másé alatt összeesne." Sors, uo.
"... lépcsője éppúgy egyéni, amiképpen ő is egyén a jelenségvilághoz való viszonylatában. Nincs két egyforma lépcső..."
Weöres Sándor - A teljesség felé
„Egész életemben arra kényszerítenek, / hogy tudatlanságomat kifecsegjem és tudásomat elhallgassam."
/töredék-sorok az Elhagyott versekből/
"... Lámpád vagyok, ha látsz engem,
Ajtód vagyok, ha zörgetsz rajtam.
Ki látod, mit teszek, hallgasd el munkám.)
Egy apokrif János-evangéliumából"
Weöres Sándor - A teljesség felé
"Elmentem messzire és itt vagyok,
magamból nem térhetek vissza soha."
Hegyi táj
A patakos völgyben
madárhangok kuszasága.
Fölötte a csend,
ahol az isten-arcú
függő sziklák honolnak.
És legfelül a senki éneke,
a hegytetőn a köszörükő-sivítás:
élesen reped a jég.
"... gömbölyded, szögletes, sima, redős, egyszinű, tarka gondolatok. Megnevezhetetlen élesség és tompaság, ragyogás és homály együttese borit mindent, mely leginkább "hangtalan zené"-nek nevezhető;..."
Weöres Sándor
TÚL
Fönn lakik a csillagsereg,
a rét,
a réten túli rét.
A hó,
a havon túli hó.
A jég,
a jégen túli jég.
A föld,
a földön túli föld.
Az ég,
az égen túli ég.
A túl,
a mindenen túli túl.
A túl.
Weöres Sándor
„Lassanként egyre jobban az abszolút szem leszek, aki csak néz, de nem vélekedik”
(Levél Kosztolányinak)
"... mint "van"-on túli, vonatkozás-nélküli lényeget; mint a mindenséget beburkoló és telesugárzó szerelmet; s mint a véges személyiség leomlása után felragyogó végtelen lelket."
Weöres Sándor
HATÁRTALANSÁG
A béka kuruttyol a tóban:
"Lenyelem az egész világot."
Vagy megpukkad,
vagy úgy kitágul,
hogy minden belefér.
Weöres Sándor
"A hullámokat az számlálja, aki sötétben hallgatja a hullámverést, és nem az, aki látja a tengert."
„Irmagját se tűrd magadban semmiféle társadalomjavító szándéknak. Mert minden elvont közösség ködkép; és aki a ködben rohangál, előbb-utóbb elevent tipor. Tiszteld, ápold szűkebb és tágabb otthonodat: a családot, nemzetet, emberiséget. De egyiket se téveszd össze azokkal, kik e fogalmakra hivatkozva ártalmasat követelnek. Mi ártalmas? ha Pétert azzal akarod segíteni, hogy Pált visszaszorítod. – Amelyik nemzet ezt homlokán viseli: nem vész el soha. "Péterrel azonosítom magam, Pált nem szeretem; Pétert megcsókolom, Pált megverem" – ez az érzelgősség; ez a közéleti elgondolások közös váza; a jelenkor ettől koldul. Bárkit csak úgy segíthetsz, hogy más rovására ne essék. Népedet és az emberiséget csak azáltal javíthatod, ha önmagadat javítod. Az igazság sosem az emberiséget, mindig csak az egy-embert válthatja meg.” (A közösség-javításról – A teljesség felé)
"... Gyakran kérdezd meg önmagadtól: "Van-e olyan közösség, vagy egyén, akit kéjjel bántanék?"... az igazi ok sosem az illetőben van... hanem önmagadban, teljesületlen vágyaidban... gyűlölködéssel... lelkületedet megmérgezed..."
Weöres Sándor - A közösség gyűlöletéről - A teljesség felé
Századvég
Huszadik század vége: az idősebb
fáradtan nyalogatja sérülését
mit háború és diktatúra ejtett,
s az ifjabb tombol emléktelenül.
Korszak-váltás. Tagolt beszéd helyett
néhány tucat indulatszó elég,
míg füst-gatyában és már ismerősen
s lomhán megérkezik az ismeretlen.
INFINITIVUS
Most kéne ébredni
aztán elaludni
madárrá változni
messzeségbe szállni
tág mezőn lépdelni
völgyi kútból inni
hegytetőre jutni
sziklával görögni
mélységbe lehullni
egy városba térni
ablakba repülni
és megint ébredni.
Weöres Sándor
hiszen
"Csak játszani tudnak,
fontosdit és lényegesdit.
Alig koptak ki az álmodásból
és álommá aszott a realitás
ápolt kezeik között.
Az élet, mint olcsó játékszer, úgy berreg-búg a kezükben,
elrontják, mielőtt kezdhettek volna valamit vele.
Ál-istent alkotnak maguknak,
hogy legyen kihez könyörögni
és önérzettel hajtják meg előtte
ál-tökélyük cifra lobogóját.
Lassanként istenekké nőnek
ők maguk is maguk előtt
és elfelejtik, hogyan kell
embernek lenni,
kicsinynek."
(Weöres Sándor: Kicsinyesek)
Hasonló témák
