Történelemmel kapcsolatos könyvek II.

Edward Gibbon - A hunok hódításai és Attila birodalma

„Mesés eredetet tulajdonítottak nekik, amely méltó volt megjelenésükhöz és viselkedésükhöz; eszerint Szkítia boszorkányai, akik piszkos és gyilkos üzelmeik miatt kiűzettek a társadalomból, a pusztaságban közösültek pokolbéli szellemekkel; s a hunok voltak eme utálatos közösülés sarjadékai. Ezt a mesét, bármennyire is tele volt borzalmakkal és abszurditással, mohón szívta magába a gótok hiszékeny gyűlölete; de, miközben kielégítette a gyűlöletüket, a félelmüket is növelte, mert a démonok és boszorkányok utódai feltételezhetően örökölhettek is valamit szüleik természetfeletti erejéből és gonosz lelkületéből.”
„De Európának még a legtapasztaltabb államférfija sem állíttatott soha olyan kihívás elé, hogy mérlegelnie kelljen annak helyességét vagy veszélyét, vajon beengedje vagy elutasítsa ama barbárok megszámlálhatatlan sokaságát, akik a kétségbeesés és az éhség által űzetve kérnek letelepedési lehetőséget egy civilizált nemzet felségterületén.”
2016

Knoll Gyula - UFO - Az elhallgatott valóság
Űrhajósok, pilóták hihetetlen vallomása a közeli találkozás nagy pillanatairól / Titkos magyar UFO akták

1959. július 21-én, éjfél előtt nem sokkal rendkívül nagy meglepetés érte kötetünk szerzőjét, amikor hazánk légterében egy UFO-val találkozott. Megfigyelése nem nevezhető szokványosnak, ugyanis a kor legmodernebb harci repülőgépén többezer méteres magasságban repülve egészen közelről látogatta meg őt egy kékes fényt kibocsátó tárgy, majd elrepült felette. Amikor közel hangsebességgel üldözőbe vette hívatlan látogatóját és megközelítette, hogy ha kell, a földi utasításnak megfelelően megsemmisítse, vagy leszállásra kényszerítse a titokzatos „betolakodót", az objektum úgy otthagyta, mintha puskából lőtték volna ki. A találkozás olyan mély nyomokat hagyott szerzőnkben, hogy titokban - tekintve, hogy észlelésével kapcsolatban a taszári légibázis parancsnokhelyetteseként 50 éves titoktartásra kötelezték - minden UFO-kal kapcsolatos hírre felfigyelt.
Hamar világossá vált számára, hogy a levegőben számtalan esetben találkoztak már pilóták azonosítatlan repülő objektumokkal. Hosszas kutatómunka folyamán gyűjtötte össze a katonai repülők, a polgári pilóták és az űrhajósok e találkozásainak rendkívül izgalmas beszámolóit.
2012

120.91 MB file on MEGA

mega.nz

Gbr67 írta:

Ez TÖRTÉNELEMmel kapcsolatos...?... Hát ja, végülis...

Kattints a kibontásához...

A maga módján Roswell is beírta magát a történelembe, szóval lehet.

Bibó István : Bibó megmondja
(Király Levente szerkesztésében)

Bibó István naiv álmodozó, ködszurkáló idealista lett volna, aki negyven éven át többször is közzétette közigazgatási reformjavaslatait, mert szerinte a megyerendszer súlyosan elavult? Vagy aki részletesen megvizsgálja a nemzetek világszintű együttműködésének lehetőségeit és előfeltételeit, miközben javában dúl a hidegháború? Inkább arról van szó, amit Petri György úgy fogalmazott meg, hogy ő a „Lehetséges Történelem” egyik legfontosabb képviselője. Ugyanis Magyarország valós és lehetséges történelme között egyre mélyül a szakadék: az ország makacsul nem akarja megismerni valóságos történelmi múltját, ábrándképekhez ragaszkodik, ebből lesz aztán az eltorzult alkat, a zsákutcás történelem. Bibó egész életművével heroikus küzdelmet folytatott azért, hogy ez megváltozzon. Tanulmányaiban a történelemtudomány, a pszichológia, a politológia és a filozófia területéről származó, imponáló tudását felhasználva írta meg kegyetlenül őszinte, mégis mélyen empatikus látleleteit Európáról, főleg Közép- és Kelet-Európáról, azon belül is leginkább Magyarországról.
Egyik írásának végén Moltkét, a porosz hadvezért említi, aki azt tanácsolta egy fiatal katonának, hogy ókori történetírókat olvasson, mert ők még nem vesztették el azt az érzéküket, hogy a dolgokat a saját okaikra vezessék vissza. Bibó életművének ez a rövid mondás lehetne a leghívebb mottója.

Székely András : Veszélyes viszonyok

Visszaemlékezések Karády Katalinra, Ujszászy Istvánra, a második világháborúra és a szovjet hadifogság éveire

Székely András (külföldön André de Székely, 1919-2008), az egyik legnagyobb amerikai televíziós társaság, az ABC filmprodukciós osztályának alelnök-producere élete kalandokban és sikerekben egyaránt gazdag volt, miként ezt az utolsó hónapjaiban vele készített interjúk is alátámasztják. A hihetetlen önbizalomról tanúskodó, gyakran svejki hangvételű elbeszélésekből kibontakozik a színiakadémiát végzett aranyifjú befolyásos arisztokraták, híres színészek és színésznők társaságában töltött pályakezdő, bohém éveinek története a háború előtti Budapesten és külföldön. Megismerkedhetünk a francia idegenlégiótól a kiugrási kísérletig ívelő második világháborús „kalandjaival”. Ezt az időszakot az ötéves szovjet hadifogság zárta le. Különösen érdekes részleteket olvashatunk Ujszászy Istvánnal való kapcsolatáról, akivel a kransznogorszki fogolytáborban találkozott, valamint a legendás „kémtábornok” menyasszonyáról, Karády Katalinról. Utóbbihoz a harmincas évek második felétől a színésznő haláláig tartó jó viszony fűzte. A sorok között felsejlik az 1950 és 1956 közötti budapesti színházi világ képe is, s szó esik az emigrációt követő beilleszkedéséről az Egyesült Államok művészi-kulturális életébe.
Hosszú élete során Székely András ismételten kapcsolatba került a francia, magyar, német, szovjet és amerikai titkosszolgálatokkal. A beszélgetésekből erről csak homályos, gyakran megtévesztő kép bontakozik ki – izgalmas kalandra híva az olvasót.

Erwin Rommel - Háború gyűlölet nélkül

1941 tavasza; tombol a második világháború. az észak-afrikai hadszíntéren drámai fordulatok sorozata kezdődik: néhány hét alatt kiűzik Líbiából a diadalmasan előretörő brit 8. hadsereget, ám az rövidesen újra támad, s ismét elfoglalja az olasz gyarmat jelentős részét. Ellenoffenzíva következik, s a német-olasz csapatok 1942 nyarán már a Nílus-deltát, s a Szuezi-csatorna földközi-tengeri kijáratát fenyegetik… aztán 1942 őszén El Alameinnél megvívták a második világháború egyik legvéresebb csatáját…
Mi történt ezekben a hónapokban Észak-Afrika földközi-tengeri partvidékén és kietlen, sivatagi tájain? Mi játszódott le a kulisszák mögött? Milyen stratégiai elképzelések vezették a szembenálló vezérkarokat? Mi lett a sorsa a küzdelemben elcsigázott hadosztályoknak?
Ezekre és más kérdésekre kap választ az olvasó a hadjárat egyik főszereplőjének, Erwin Rommel német vezértábornagynak az emlékirataiból, melyeket röviddel – állítólag Hitler parancsára elkövetett – öngyilkossága előtt vetett papírra.
1991

Tangl Balázs : Iratok Bárdossy László népbírósági peréhez

Hetvenöt évvel ezelőtt végezték ki Bárdossy Lászlót, aki Magyarország egyik sorsfordító és meghatározó időszakában, 1941 áprilisa és 1942 márciusa között volt az ország miniszterelnöke. Hivatali ideje alatt lépett be Magyarország a második világháborúba, üzent hadat két világhatalomnak, ekkor történt a hontalannak minősített zsidók deportálása, a harmadik zsidótörvény elfogadása, ekkor született döntés a magyar 2. hadsereg felállításáról és frontra való küldéséről, valamint ekkor játszódott le a több mint háromezer halálos áldozatot hozó dél-bácskai tömeggyilkosság-sorozat.

A háborút követően, mint „háborús főbűnöst” állították az újonnan létrehozott népbíróság elé. Szerepével és népbírósági perével kapcsolatban számos kiadvány jelent meg.

Tangl Balázs a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltárban és a Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtárban lelt rá több olyan iratra, amelyek újabb adalékokkal szolgálhatnak a per és Bárdossy tevékenységének árnyaltabb megértéséhez és értékeléséhez. A bevezető tanulmányt követően a volt miniszterelnök amerikai fogságban tett két vallomása, az elsőfokú tárgyaláson az utolsó szó jogán elmondott beszédének kézirata és a hozzá készült jegyzetek, a vádirat jegyzetekkel ellátott példánya, Bárdossy búcsúlevelei, végül pedig Werner Alajosnak, Bárdossy gyóntatójának a kivégzésről írt feljegyzése olvasható. A magyarázó jegyzetekkel ellátott kötetet névmutató egészíti ki.

Kelly M. Greenhill - A tömeg pusztító fegyver?
A migrációs nyomás mint külügyi stratégia

Létezik kapcsolat aközött, hogy 1989-ben Magyarország lebontotta a szögesdrótkerítést az osztrák határon, s hogy 2002-ben hogyan tevékenykedtek a civil szervezetek Észak-Koreában?
Greenhill kutatása, amelyet még a migrációs válság előtt folytatott, úttörő módon kapcsolja össze a migrációkutatás területét a biztonsági tanulmányokéval. A szerző történelmi eseményeken keresztül vizsgálja, hogyan befolyásolható egy másik ország politikája a kikényszerített és felé irányított migráció révén. Elsőként Kuba, Haiti, Koszovó és Észak-Korea stratégiáját, illetve annak eredményességét elemezi, majd az 1951-es genfi menekültügyi egyezmény óta azonosított összes eset rövid leírásával világítja meg, hogy a szándékosan előidézett népességmozgás egy olyan eszköz, amelyet igazolhatóan nyomásgyakorlásra használtak az elemzett helyzetekben.
Ennek a széles körben alkalmazott, ám jobbára fel nem ismert eljárásnak az első rendszerszerű és tárgyilagos vizsgálatát tarthatja kezében az olvasó, amely számos nemzetközi szakmai elismerésben részesült.
2024

Csunderlik Péter - A „vörös farsangtól” a „vörös tatárjárásig”
A Tanácsköztársaság a korai Horthy-korszak pamflet- és visszaemlékezés-irodalmában

Amióta végigzúgott szerencsétlen hazánkon a vörös orkán, alig van hét, hogy meg ne jelenne egy-két füzet vagy könyv, amely az októberi forradalomtól a proletárdiktatúra bukásáig lezajlott eseményekkel foglalkozik” – írták 1919 késő őszén a Tanácsköztársaság bukása után is még évekig áradó kiadványtengerről.
A kiadványok között voltak rövid propagandafüzetek, szenzációhajhász bulvárkiadványok és részletes beszámolók is. Ezek különböző céllal születtek, de mind egy addig példátlan tapasztalat, a proletárdiktatúra értelmezésére tettek kísérletet akkor, amikor még nem jött létre a kommün történetének „hivatalos” elbeszélése. Így alakulásukban követhetjük nyomon a Tanácsköztársaság ellenforradalmi toposzait.
A tartalmi elemeket és a használt stilisztikai eszközöket is feltáró elemzés kitér a kiadványok szerzőire és céljaikra, hogy miként magyarázták a Tanácsköztársaság létrejöttét és bukását, milyen torzképet rajzoltak a kommün vezetőiről és miként értékelték a Forradalmi Kormányzótanács intézkedéseit. Külön fejezet foglalkozik a kommün alatti terror és a Vörös Hadsereg harcainak ábrázolásaival is.
A Galilei Kör történetét feldolgozó fiatal történész, Csunderlik Péter új könyve bemutatja, hogy miként forgatták fegyverként az 1919 utáni magyarországi emlékezetpolitikai küzdelmekben a kommün sokszor tudatosan meghamisított történetét, és arra is rámutat, hogy a Horthy-kori ellenforradalmi elitet bármennyi ellentét is szabdalhatta, abban egységes volt, hogy magát az 1918–1919-es forradalmakkal szemben meghatározva sosem késlekedett a „csak vissza ne jöjjenek” ultima ratiójához, a Tanácsköztársaság teljes elutasításához folyamodni: a magyar nép „nem kér abból, hogy Kun Béláék valaha is visszatérjenek”. Hiszen a „tatárjárásként” beállított proletárdiktatúrához képest bármilyen politikai berendezkedést elfogadhatónak lehetett feltüntetni.
2019