Csatlakoznék az Estfen által idézett Lassuagyu 77 üzenetéhez. Régen (amikor végre elértem az állandó tagság státuszát) sokszor szemezgettem itt olvasván a magyar nyelv szépségével, gazdagságával, gazdagításával kapcsolatos írásokat. Ez a fórum adott helyet a nyelvvel kapcsolatos idézeteknek, verseknek.
Szeretném, ha ez a "hagyomány" folytatódna.
A különféle nyelvi játékoknak a Szójátékok fórumcsaládja biztosított helyet.
Úgyhogy én is szeretném feléleszteni a magyar nyelv dícséretére, ápolására, végső soron az elevenen tartását szolgáló fórumot.
Tegnap Anyanyelvi Nap volt.
"Banglades javaslatára az ENSZ 1999-ben február 21-ét NEMZETKÖZI ANYANYELVI NAPpá nyilvánította. 2000-ben ünnepelték először. 1952-ben Bangladesben az urdut nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé, noha a bangladesiek anyanyelve a bengáli. Február 21-én Dakkában a diákok fellázadtak az intézkedés ellen. Ekkor a rendőrség és a tüntetők összetűzésbe keveredtek, öt diák meghalt. A bangladesiek akkor az anyanyelv napjává nyilvánították a napot." Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség
És most egy kis írás a magyar nyelvről:
Kosztolányi Dezső: Ábécé a nyelvről és a lélekről
(részlet)
Magyarul: Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Fontosabb annál is, hogy magyar vagyok-e vagy alacsony, erős-e vagy gyönge. Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedülvaló életben csak így nyilatkozhatok meg igazán. Naponta sokszor gondolok erre. Épp annyiszor, mint arra, hogy születtem, élek és meghalok.