Kedves Éva!
Nekem úgy tűnt, hogy a két tant, a bibilait és a reinkarnációst megpróbálod összeegyeztetni, hisz az elmondásod alapján a hitedben vegyül a kétféle tanítás.
Azt mondod, reinkarnáció van, de ugyanakkor hiszel a mennyben, a pokolban, és az utolsó ítéletben is.
Számomra a kétféle dolog nem összeegyeztethető, de mint írod, Te nem is próbálod egyeztetni, akkor talán jobb, ha Rád hagyom. A kérdéseim csak a két tan vegyítésének a (számomra) logikátlanságaira vonatkozott, de ha számodra ez kristálytiszta, akkor bizonyára én nem értem jól.
Azt látom, hogy néhány helyen nem ugyanarról beszélünk.
Próbálkozok még egy kis értelmezéssel, ha nem bánod:
Én csak azt mondtam,hogy "többek között",tehát más dolgok is szerepet játszanak abban,hogy a mennybe jussunk.
Mi ezek a más dolgok a cselekedeteinken kívül, amik közrejátszanak abban, hogy a mennybe jussunk?
(Mivel Jézus áldozatában nem hiszel.)
Legfontosabb dolog tudni,és hinni,hogy Isten létezik,és mert tudjuk,azért tudunk benne hinni!
Azonban életünkben az Ő példája kell hogy vezéreljen.Ha feléje haladunk,ezt életünkkel mutatjuk meg,elsősorban őnmagunknak,és nem a külvilág felé tetszelegve..
Ez így igaz. De honnan tudod, milyen az Isten, hogy a példáját követhesd? (mivel Te nem a Bibliából ismered)
Ők is emberek.Nem??
Miért tehetett mást,ha egyszer elitélték?
.
Így van, a farizeusok is emberek, épp csak pontosítottam, mert az "emberek" megnevezést nagyon általánosnak éreztem.
Nem helyettünk halt meg,mondhatom miattunk,a sok elvetemült ember miatt,akik halálra itélték,és előtte megkinozták.
Végül is ezzel azt mondod, hogy Jézus hiába halt meg. Csak úgy halt meg, mint egy közönséges ember, egy mártír, vagy olyasvalaki, aki a kortárs politikai elitnek bökte az orrát.
A Biblia szerint Jézus viszont azt állította, hogy Ő a mi bűneinkért hal meg. Akkor Jézus tévedett?
Nem a bűneink miatt halt meg,hanem az emberek gyarló,és állati viselkedése végett,amiért ezt tették vele.
A bejegyzéseidből, mint ebből is kitűnik, hogy szereted Jézust. Én is szeretem.
Volt idő, amikor én is csak azt gondoltam, amit Te. Szegény, milyen jó ember volt, mindenkin csak segített, betegeket gyógyított, hallottakat támasztott, megetette az éhezőket, tanította az embereket, csupa jót tett, és ilyen gyalázatosan megölték. Nagyon sokat szenvedett, amíg meghalt. Függött kínok között, meztelenül, véresen a kereszten, haldoklott, és közben csúfolták. Átszegezték a kezét, amit a betegekre vetett, és oly sokakat meggyógyított, Ő mégis elhagyatva, gyötrelmek között halt meg. Ez nekem nagyon fájt.
Ahogy a Bibliát olvastam, megtudtam belőle, hogy Jézus azt állította, hogy értem vállalta ezt a halált. Miattam, az én bűneimért halt meg. Én nem értettem ezt. Egyáltalán nem.
Semmit sem tudtam a bűnről, meg a szellemi törvényszerűségekről, a Bibliát sem ismertem, csak annyit tudtam, hogy Jézus azt mondta, értem tette.
Azt gondoltam, nagyon kevesen vannak, akik ilyet megtennének értem. Ennyi szenvedést vállalnának, ilyen halált.
És akkor azt mondtam magamban: Jézus talán tévedett, talán nekem nincs is közöm a halálához, talán tévedés volt ez az egész bűnért való áldozat dolog. 2000 éve történt, hol van az már?
De azt gondoltam: Ha tévedett is, Ő akkor is azt gondolta, hogy értem teszi. Ha nem is volt értelme, Ő mégis miattam ment a keresztre.
Vajon aki ekkora áldozatot hozott értem (még ha tévedésből is), nem érdemel-e meg annyit, hogy elhiggyem-e neki, amit mond?
Hisz még egy olyan embert sem nevezek rögtön hazugnak, aki nem tett értem soha semmit. Ha nem is vagyok biztos az állításában, megtisztelem azzal, hogy megadom az esélyét, talán igaz, amit mond. Akkor nem érdemel-e meg Jézus is ennyi bizalmat?
És akkor azt mondtam: Úr Jézus, én nem értem, mit jelent az, hogy értem haltál meg. Nem értem, mit jelent a bűnért való áldozat. Nem értem, hogy ez hogyan lehetséges. Semmit sem értek. De nagyon nagyra becsülöm, amit értem tettél, még ha nem is tudom felfogni. És mert ekkora áldozatot vállaltál értem, én elhiszem Neked, hogy értem tetted. Nem értek belőle semmit... de elhiszem. Mert ez a minimum, amit cserébe adhatok neked. Hitet.
Így indultam el a hit útján. Jézus szeretete, amit a Golgotán fejezett ki irántam, mélyen szíven ragadott.
És akkor nyilatkozott meg előttem Ő Maga. És megtudtam, hogy él! Hogy a feltámadása is igaz! Tényleg feltámadt! És a fájdalmat bennem felváltotta egy óriási öröm. Jézus él!!! Ezt megtapasztalni a legcsodálatosabb élmény, amit ember átélhet! Ennek az öröme soha nem múlik el.
És elmagyarázott mindent, amit nem értettem, akárcsak az emmausi tanítványoknak. És megértettem mindent, tiszta és világos lett a megváltás előttem. Ma már "tudom, kinek hittem", ahogy Pál apostol is mondta. Már mindent értek.
Jézus meghalt helyettem, elhordozta a bűneim ítéletét, hogy nekem soha ne kelljen ítéletre mennem. Nagy árat fizetett értem. Megváltott, mint az ókori rabszolgákat, hogy szabad lehessek. Nem pénzért, hanem a vérével fizetett értem.
Sem Mohamed, sem Buddha, sem Zarahustra, sem senki nem tette ezt meg értem. Jézus volt az, aki "szeretett engem és önmagát adta érettem".
Ezért én tudom, hogy nincs reinkarnáció. Jézusnak hiszek. Ő elhordozta a bűneim büntetését, tehát nincs értelme karmának és leszületéseknek.
Aki pedig nem fogadja ezt el, aki meditációval, leszületésekkel, vagy vallási gyakorlatokkal akar megszabadulni a bűneitől, az próbálkozzon azzal. Én tudom, hogy ha lehetséges volna ilyen utakon megszabadulni a bűntől, Jézus nem halt volna meg a kereszten. Meg se született volna.
Ő tudta, miért született meg, és miért hal meg. Nem tévedett. A halála szükséges volt mindnyájunkért.
Ján. 3.16
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Nem kellett volna odaadnia, ha magunk is meg tudnánk szabadulni a bűneinktől. De nem tudunk. Milliónyi leszületés során sem tudnánk.
Ez az én hitem. Évám, Te pedig higgy abban, ami neked szimpatikus. kiss