mágus
(kép)
Rajzolok, de nem tudok rajzolni. Festek, de nem értek hozzá. Nem teremtem az életet, nem élek benne, csupán követem. Igyekszem alázatot tanulni az előttünk álló egyszerű napokra. Figyelem e távoli csillagokat, emberek, emberek ők, a Kedveseim. Előttem vászon, csupa-csupa Semmi, palettán itt pedig egyszerű, kikevert illatok színei: belemártom magam ez első gondolatba, üvegcséjén hajnalt cseppen egy szelíd, tovahagyott illúzió. A Könny. Ez ad alapot minden élet képéhez, a szenvedés, mellyel jöttél, s a csodálkozás fájdalma, a szülésé, s ó igen, a halálé, mely a kép már alig hallható része. Ecsetként siklok, sikoltok második színemben; ő a Vér. A leggyönyörűbb üvegcse, nevet rád színe, ó igen, pedig halál lakik benne, a tiéd. Szenvedést hoz e szín a Semmi közepén, alaktalan, összetört magányt, és belőle életre sajadzó új, áldott életet, életre síró vért és küszködést, mely csodálatos halálod hordozza, s melyen csak mosolyogsz csendesen, új, üres képet adva életed alá, halott vagy, végre.
Kiáradok a tubusból, új szín röppen a tavaszba: a Teremtés nedűje. Mégis, mégis mintha... teremtenél, életeket, halálokat a föld mélyéről, méhek gyümölcsét, Nap vagy, a leggyönyörűbb kiolthatatlan élet mely belőlem árad, könnyeket szárítok hegyek elvadult tetején, én vagyok a vér alapja, mely keveredik szűz fehérségemmel, tánc, Tánc vagyok, ezernyi, ezernyi szín egyben, fehér élet lüktető gyönyöre, a legszentebb kéj, mely életet hoz rád, életet, el nem apadót!... Ám végezzük be a művet, eljő az utolsó szín, mely az alig hallhatóság alól küzdi fel magát hozzád, e tavaszi lény rejtett alakjáig, zene ő, az utolsó vagy első szín, végső látomás belőled felénk, átjár minket kicsiny hajnallénye, s finom gömb hűvösével fixálja e durván odacsapott színeinket, melyet érted követtem el; néha robban egyet-egyet, óvón töltve ki lényével a csendes magányokat, mellyel tehetetlenségemben töltöttem ki oly részeid, miket nem tudok színeimmel befedni, itt jár ő köztünk, lábnyomait halljuk napnak éjre síró színei közül, születésből és halálból, belőlem, feléd Kedvesem.