Írj ide saját verseket, hogy más is örüljön a szépnek amit írsz.

timep

Állandó Tag
Állandó Tag
tegnap születtem és holnap meghalok
s nem maradnak utánam dalok
sem emlékek, mely éltem kuszaságát rejtik
ha emlegetnek is, szemem színét felejtik
 

orsi baba

Állandó Tag
Állandó Tag
Csak egyszer

Boldog csak veled lehettem,
Így még senkit sem szerettem.
Lelkem most gyászba borul,
Hisz becsaptak nagyon rútul.

Azt mondtad Örökké együtt,
Az a szörnyű nap mégis eljött.
Azt mondtad:Sosem bántalak, Szeptember harmadikán eljött az a nap.

Csak egyszer bántottál, azon a hajnalon,
Lelkemben örökre ott marad a fájdalom.
Hiába ver a szívem, mégis halott vagyok,
Mert Te vagy az Élet, és én rabod vagyok.

Bántottál volna százszor,és ezerszer,
De csak szavakkal, nem az életeddel.
Hívjál magaddal,és együtt repülünk,
Itt a földön nem,de az égben együtt lehetünk.

(vőlegényem emlékére)

Még nem tudtam minden verset végig olvasni, de gratulálok mindenkinek, mert gyönyörű szép verseket, gondolatokat írtatok.
 

orsi baba

Állandó Tag
Állandó Tag
Eső

Nézem az esőt az ablakon át hogy csepeg,
S te nem tudhatod a szívem mennyire fáj, a könnyem pereg.Nézem az esőt, mely tiszta és végtelen,
A fájdalommal együtt élni kell, hisz a szív védtelen.

Hull az eső csendesen, és tisztán
Engem a fájdalmas utam visz már.
Nézem az esőt az ablakon át hogy csepeg,
S te nem tudhatod, a szívem fáj, s te érted remeg.
 

orsi baba

Állandó Tag
Állandó Tag
Eső 2

Eső,eső szakadjál!
Sírjál helyettem is.
Sírj, ha sírnod kell!
Sírj ha fáj!
Sírj, hogy ne lássák könnyemet.
Sírj, hogy ne lássák szívemet.
Sírj, hogy ne lássák bánatom.
Sírj, mert nem múlik a fájdalom!
 

dreaming58

Állandó Tag
Állandó Tag
Pernye hull...

látod
eltűntek már
a valódi szavak

nem vagy más
csak röpke gondolat -
- két szemhunyás közt
fogva tartalak

pillám a rács
börtönöd ablakán
szemedben csillog
sosemvolt éjszakám

(tombol a tűz,
de csak
pernye hull rám)
 

dreaming58

Állandó Tag
Állandó Tag
Újhold idején

felhőszemhéját bezárva
gubbaszt fenn az ég - az árva -
hold sincsen most, végtelen
üresség van odafenn

- nem nagyobb mint idelenn -

csillagékét is levette
gomolyognak árnyak itt

- éj nyugalma hol lakik? -

távol látszik - enyhül a táj -
oszlik már a rideg homály
holnapra tán a csillagok
s a holdsarló is itt ragyog
 

dreaming58

Állandó Tag
Állandó Tag
párhuzamosok

"a párhuzamosok a végtelenben összeérnek"
de addig mit tegyek, míg egyszer odaérek
- és egyáltalán hol a végtelen,
ki az ki megmutatja énnekem -
hol kutassak, hol lelhetek választ,
melyik falra festették a vének,
mely ősregében szól erről az ének,
merre induljak - áruld el nekem

(hogy összeérhessen szíved s szívem)
 

Tanarilla

Állandó Tag
Állandó Tag
Csendes éj

Asztal mellett, fiatal nőalak
Magába roskad, terhek súlya alatt.
Előtte könyvek, papírok, tollak.
Némán alusszák igaz álmukat.

Vajh, min merenghet ily hosszasan?
Életunt,borús arcán könnypermet szárad.
Szerelmi bánat? Szegénység? Halál?
Mi okozza iszonyú bánatát?

Hirtelen feláll, székét ellöki
Dühösen tép szép hajába,
Szoba puha csendjét, zihálás zöreje ketté töri
S az idilli kép eltűnik.

Fújtatva keres valamit, nem leli
Talán...maga se tudja, hogy mit.
Mérges sóhaj, csapkodás száll fel-alá
S a végtelen tanácstalanság.

De csitt! Dermedté válik,
Csak a szeme parázslik,
Héjaként csap le a gubbasztó kupacra,
Karomként zárul keze egy fekete borítóra!

Kinyitja-becsukja, ezt játsza percekig.
Haraggal mered rá, csendben átkozódik.
Visszahajítja. Újra felveszi.
Legvégül...miszlikbe tépi.

Asztal mellett fájón zokogó nőalak.
Magába roskad láthatatlan terhek súlya alatt.
Vajh, mi okozza iszonyú bánatát?
Mereng a tovahaladó holdsugár.
 

róozó

Állandó Tag
Állandó Tag
Megvilágosodás
Mikor megtudod, megvilágított kövek a csillagok,
s a por tesrészeidben, megvakított csillagszemcse.
Mikor megértett bűneid belédsimulnak,
s szívedet nem vérzi karcuk.
 

hoporty

Állandó Tag
Állandó Tag
Melindának

Minden könnyem lám újra sírom,
mióta itt hagytál.
Midőn vetted kezemből kezed.
Nem is vigasztaltál.

Távol a fák között, úgy tűnt el
semmibe, szőke árnyad,
mint ahogy est lepi fekete
lepellel, lombos fákat.

Szerettél? felsóhajt nyelvemről
halkan csendesen.
Elmentél. Nincs kitől révedőn
megkérdezhetem.

Szögeket kalapált szívembe
minden búcsú szavad.
Kezemet arcomhoz szorítom
melyen illatod maradt.

/Hosszúfalusi Hoporty/
 

orsi baba

Állandó Tag
Állandó Tag
Vallomás

Már egy éve, hogy elmentél, hogy nem vagy velem,
Mégis érzem féltő tekinteted.
Még mindig tudom, hogy mellettem állsz,
Még mindig várom, hogy egyszer megtalálsz.

Már nem fogod kezem, de érzem illatod,
Már nem hallom hangod, de várlak oly nagyon.
Hisz még szeretlek, és szeretni is foglak,
Míg csak élek, míg a szívem dobban.
 

orsi baba

Állandó Tag
Állandó Tag
Mi az a szerelem?

Mi az a szerelem?
Nem tudom mit jelent.
Számomra végtelen
Csillogó fényedet.

Mi az a szerelem?
Nem tudom mit jelent.
Számodra végtelen
Sötétlő kínverem.

Nekem sokat, neked egyet ér,
Mégis szeretlek, de nem tudom miért!?
 

orsi baba

Állandó Tag
Állandó Tag
Viszonzatlan szerelem

Kértem egy párt, egy szerelmet, Téged!
Mindent adtam, és feláldoztam Érted!
De nem fájt, nem bántam mert csak téged szeretlek,
Még akkor is ha viszonzást nem kap a szerelmem.
Hiszen nem szeretsz, tudom és érzem,
Nem tettél meg soha semmit értem.
Neked ez volt a szerelem!
Kihasználtál, és becsaptál kedvesem.
 

orsi baba

Állandó Tag
Állandó Tag
Akkor és most

Sírni volna jó, de nem tudok.
Sírni, sírni, amíg szívem dobog.
De nem lehet, mert nem hagyod tudom,
Ezt mondtad egy nyári hajnalon.

Akkor még kék volt az ég, s zöld volt a fű.
Akkor még boldog volt szívem, és nem keserű.
Most ha behunyom szemem, lelkem téged megtalál,
Hisz csak téged várlak minden nyári éjszakán.
 

orsi baba

Állandó Tag
Állandó Tag
Ősszel

Fáj az őszi szellő, s fáj hogy nem vagy már,
De nekem az ősz az élet, s nem a halál.
Ősz volt mikor kimentem a temetőbe,
Ősz volt mikor elvittek a zöld mezőre.

Ősz volt, de nem bántam, nem féltem én tőle.
Nekem az ősz az élet, s nem a halál őre.
Őszi szellő simogassad arcomat,
Őszi napfény te hozod el múltamat.
 

orsi baba

Állandó Tag
Állandó Tag
Temetőben

Temetőben áll egy kis sír, a tied,
Szerelmes szívem úgy lenne még veled.
Kimegyek oda, minden nap kijárok,
Sírodat nézem, s csak egy dolgot kívánok.

Kívánok szépet, s neked boldog létet.
Mennyországba vár a boldog, igaz élet.
Szeretteid vigyázzanak rád,
És majd vigyen hozzád a megváltó halál.
 

szhofi

Állandó Tag
Állandó Tag
Vágyakozás
Szeretnék könnycsepp lenni szemedben Istenem,
Szeretném kezedbe tenni az életem.
Úgy gördülnék le csendben Arcodon,
Mint folyó, lassan a vízparton

Szeretnék a Napnak egy sugara lenni,
Békességben, boldogságban, itt a Földön élni.
Melegséget adni, s sok-sok szeretetet,
Istenem! Ugye megengeded mindezt?

Szeretnék a széllel együtt tombolni,
Feledni a múltat, s szomorúságot feledtetni.
Hűs perceket adni, megtisztítva önmagam,
Úgy, hogy üzeneted mindig tovább adjam.

Szeretnék egy gyermek boldog ölelése lenni,
Szívem- lelkem baját, örökre félretenni.
Alázattal élni, mindig csak Neked,
Áldva hűen, szent Neved.

Szeretnék a szerelmes beteljesülés forró tüze lenni,
A Szent szövetséget, a szívben megteremteni.
Szeretnék könnycsepp lenni szemedben Istenem,
Szeretném kezedbe tenni az életem.
 

sue325

Állandó Tag
Állandó Tag
KIKELET


Jég húsába vájva milliónyi szétszórt gyöngyszem:
Számtalan kis üvegbe zárt pillanat,
Őszi ködök várják így az első langyos, tavaszhívó sugarat.
Hínárszálak görcsbe rándult teste melegíti őket,
Vacognak és összebújnak, végül mégis szétszakadnak:
Elfelejtik téli álmuk, a bizsergés jelzi már az új időket.

Ködcafatkák eszmélnek a csikorgó jég alatt:
Sóhajtanak, nyújtózkodnak, fáj még minden mozdulat.
Novemberi rozsda-órák szülnek zsenge perceket és ébredést,
Kristály mélyén fogant reggel tölti ki a fel-felfeslő repedést.
Széttört tükör mögül felbukkan a megszülető március
És friss tüdejét feszíti az oxigén,
Ropogós, zöld tavasz-illat száll a széltől fodrozódó víz színén.
 

timep

Állandó Tag
Állandó Tag
Búcsúzó hexameterek

Szeretetlen lettél hozzám egykor hű szeretőm,
Eleresztlek téged utadra, hogy ne neheztelj,
Bár örömök közt éltünk, mégse lehettél boldog,
Bocsáss meg kérlek ezért, s ne felejtsd el e szívet.
 

timep

Állandó Tag
Állandó Tag
Sötétlő hieroglifák kúsznak a falon fel-le:
a cigarettafüst ráncokat mar árnyékhomlokomra.
S továbbkavarog, mint árnyékmásom árnyéklelke
A könnyeket torkomban gyűjtöm csikkhalomba.
 
Oldal tetejére