Írj ide saját verseket, hogy más is örüljön a szépnek amit írsz.

Gyozi-Bp témája a 'Irodalom' fórumban , 2007 Június 20.

  1. timep

    timep Állandó Tag

    Meg-meglebben előttem szempilláid ködös árnya,
    mint az éjjeli nagypápaszem cifra fátyolruhája;
    egy szárnyrebbenésig még látlak, ha behunyom szemem;
    Nélküled Kedves éltem, üres és élettelen.
     
  2. timep

    timep Állandó Tag

    Egy fénykép hátoldalára

    E fényképen ha meglátod arcom,
    s hátoldalán olvasod karcom,
    eszedbe jutok én kis árva,
    nélküled itt holtra válva.
     
  3. timep

    timep Állandó Tag

    Az Úr adta, az Úr elvette.
    Áldott legyen az Úrnak neve.
    Szeresd, ha jót ad,
    szeresd, ha rosszat!

    Az Úr elveszi, de újra ad:
    Lehull a lomb és rügy fakad.
    Remélj ha jót ad,
    remélj, ha rosszat!

    Az Úré vagyok, ha kell, ha nem,
    és Ő az enyém, ha elhiszem.
    Hidd el, ha jót ad,
    Hidd el, ha rosszat!

    -Mezítelen jöttem ki anyám méhéből,
    és mezítelen térek a földbe már.
    Mezítelen vagyok Uram a színed előtt.
    Ha mezítelen maradok országod vár.
     
  4. timep

    timep Állandó Tag

    Egyszer így szólt a Brontosaurus:
    - Legnagyobbnak kijár a KIRÁLY titulus.
    Vezetésemmel végre
    érhet ez ország népe révbe.
    Bevezetjük az új rendet,
    a vegetáriánus étrendet...
    - Nem hallom jól, mit is mekegsz?
    S szétharapta a Tyranno REX.
     
  5. Myprospero

    Myprospero Állandó Tag

    megérző szín

    megérző szín



    vad rudakat szúrsz majd mélyembe

    néma hangok morognak rám
    szemedből, vérzek

    nem akarom, hogy ráncigálj bennem

    megelőzd saját alakom...

    harcolj velünk..

    mégis.

    itt

    van

    nálam

    kezed, rajtam

    nőnek szárnyaim

    érintésed nyomán...

    talán akarom majd,

    légy olyan, mint én..

    öltözz velem egy reggelen,

    halkulj magammá,

    s légy csenddé alattam...

    hogy kövess, kövess mindíg

    hangok mélyére,

    melyet szemedbe vérzek...

    mégis..

    ott

    van

    mélyedben

    egyetlen,

    gyönyörű

    szárnyam...
     
  6. Myprospero

    Myprospero Állandó Tag

    Búcsú egy gyermektől

    Búcsú egy gyermektől


    nyaram tért vissza
    egy pillanatra szerettem
    jó volt, jó volt szeretni őt;
    karcsú fái kezembe nyíltak,
    napjának ragyogása még szememben

    könnyű zápora arcomat sebezte,
    gyors futása csontom törte:
    én mégis, mégis szerettem őt

    vezetted kezem
    a lelkekhez, egy voltál
    velünk...

    elhagylak kedvesem,
    kicsi baljós gyermek,
    örökszerető
    éjszaka bennem

    szárítsd fel mégis könnyeink:
    halálig viszlek
    napodból készített
    zsákom mélyén...
     
  7. Myprospero

    Myprospero Állandó Tag

    mágus
    (kép)


    Rajzolok, de nem tudok rajzolni. Festek, de nem értek hozzá. Nem teremtem az életet, nem élek benne, csupán követem. Igyekszem alázatot tanulni az előttünk álló egyszerű napokra. Figyelem e távoli csillagokat, emberek, emberek ők, a Kedveseim. Előttem vászon, csupa-csupa Semmi, palettán itt pedig egyszerű, kikevert illatok színei: belemártom magam ez első gondolatba, üvegcséjén hajnalt cseppen egy szelíd, tovahagyott illúzió. A Könny. Ez ad alapot minden élet képéhez, a szenvedés, mellyel jöttél, s a csodálkozás fájdalma, a szülésé, s ó igen, a halálé, mely a kép már alig hallható része. Ecsetként siklok, sikoltok második színemben; ő a Vér. A leggyönyörűbb üvegcse, nevet rád színe, ó igen, pedig halál lakik benne, a tiéd. Szenvedést hoz e szín a Semmi közepén, alaktalan, összetört magányt, és belőle életre sajadzó új, áldott életet, életre síró vért és küszködést, mely csodálatos halálod hordozza, s melyen csak mosolyogsz csendesen, új, üres képet adva életed alá, halott vagy, végre.
    Kiáradok a tubusból, új szín röppen a tavaszba: a Teremtés nedűje. Mégis, mégis mintha... teremtenél, életeket, halálokat a föld mélyéről, méhek gyümölcsét, Nap vagy, a leggyönyörűbb kiolthatatlan élet mely belőlem árad, könnyeket szárítok hegyek elvadult tetején, én vagyok a vér alapja, mely keveredik szűz fehérségemmel, tánc, Tánc vagyok, ezernyi, ezernyi szín egyben, fehér élet lüktető gyönyöre, a legszentebb kéj, mely életet hoz rád, életet, el nem apadót!... Ám végezzük be a művet, eljő az utolsó szín, mely az alig hallhatóság alól küzdi fel magát hozzád, e tavaszi lény rejtett alakjáig, zene ő, az utolsó vagy első szín, végső látomás belőled felénk, átjár minket kicsiny hajnallénye, s finom gömb hűvösével fixálja e durván odacsapott színeinket, melyet érted követtem el; néha robban egyet-egyet, óvón töltve ki lényével a csendes magányokat, mellyel tehetetlenségemben töltöttem ki oly részeid, miket nem tudok színeimmel befedni, itt jár ő köztünk, lábnyomait halljuk napnak éjre síró színei közül, születésből és halálból, belőlem, feléd Kedvesem.
     
  8. Myprospero

    Myprospero Állandó Tag

    Portré a lányról
    Szerző: Iványi Róbert Dátum: csüt. feb. 25, 2010 2:29 am

    Portré a lányról

    arcán mosoly lángol, kacag bőrén a tavasz
    röppen melletted, nem is jár, suhan tengerhaján
    varázsra görbül e száj, egy gyönyörű gyermeké


    tiszta, barna-vízű forrás szemed tengerében úszom

    hallgatlak, de nem tudom mit mondasz

    érdekelne csak

    úszom


    bőrpuha szépség
    csobban arcodból arcomba érint a mély

    bőrödben úszom

    kinyílik a fény
     
  9. tövis

    tövis Állandó Tag

    Koczeth László tövis

    Narcissus dala



    dombok mögül
    száll a bús ének
    Echo zengi
    fájdalmas dallamát
    fülembe nem ér el
    - homályban
    elillan
    szerelmes szava

    bolyongok
    magányom erdejében
    bokraim elhajtva
    megcsillan a tó

    holdsugár remeg
    hold lányának
    fényes mosolya
    rezzen

    s szalad szét
    millió darabra
    hogy összeállhasson
    újra
    bennem a kép

    álom ez talán
    ígéretek
    csalárd visszfénye
    lidérc
    mit
    a vágy örömmel
    befogad

    álmaim megírtam
    boldogan
    Nox csillagleple alatt
    mit Héliosz napszekere
    oly
    durván széttiport

    magam
    vagyok csak
    amit látok
    a
    szépvagy tükörben
    - fölé hajolva
    szétperegnek
    felfűzött
    gyöngyeim - könnyeim
    kedvesem
    bocsásd
    meg
    eltitkolt bűneim

    </
     
  10. tövis

    tövis Állandó Tag

    Nyílj Jericho rózsája

    nyílj
    Jerichó rózsája
    kín édes verejtékcseppjeitől

    mit
    csak egy Anya érez
    ki
    Megváltót hoz a világra
    s hordoz tenyerén

    hirdesd
    száraz ágadon
    bimbóval virulva

    van élet
    van szeretet
    és
    van feltámadás
     
  11. Ryuu2525

    Ryuu2525 Állandó Tag

    A tölgy

    Az öreg tölgy ott áll a réten
    Immár több száz éve,
    Lombja felnéz az égre
    Őrzi csendben titkát a rétnek.

    Ám ha karom átöleli törzsed,
    Ujjaim tisztelettel érintik kérged,
    Feltámad akkor a déli szél
    Szótlan hallgatom lombod mit regél.

    Az öreg tölgy csendben mesél,
    Szava tiszta, mint az érett méz.
    Korszakokról szól mik jöttek, mentek
    Átélte mindet ahogy él, csendben.

    Fiatalok jöttek hozzá minden évben,
    Szalag rebbent a májusi égben.
    Ágai közt a fény pajkosan játszott,
    Törzsén egy kés mély árkot szántott.

    Halkan sikított senki nem bánta,
    Lombját a fájdalom némán rázta.
    Kezek indultak, egymáshoz nyúltak,
    Szerelmek szövődtek, múltak.

    Ujjaimmal érzem, mit vésett
    Egykor régen törzsedbe késem.
    Fájdalmad csak most érzem át
    Ahogy ölelem törzsed tétován.
     
  12. Ryuu2525

    Ryuu2525 Állandó Tag

    Bíborban fekete

    A hold kíváncsi arca
    A zenitre ért.
    Vörösen izzik a mágus szeme
    Mézszínben ég a párducé.

    Kozmikus erők az égen
    Felmorajlik az óceán.
    Sötét a varázslat
    A mágus párduccá vált.

    Két párduc a fövenyen
    Két harci gép.
    Duzzadó izmokon
    Feszül a fény.

    Szívek dobbannak
    Két harci dob.
    A szirtekről a visszhang
    Az óceánba ront.

    Szétválnak és összecsapnak.
    Mancs emelkedik, lecsap.
    Vörösben lángol a méz.
    Örök a tánc. A násztánc.

    Villámcsapás hasít az éjbe,
    Együtt remeg a két test.
    Bíbor olvad a feketében.
    S vége.

    A szirten állnak már
    Kéz a kézben.
    A mágus bíborban
    A harcosnő feketében.


    Lester
     
  13. timep

    timep Állandó Tag

    Mit monhatnék, hisz szavam ismered,
    s összenyom a város ezer zaja,
    nem hallok mást, csak egy dallamot: neved.
    Fáj, hogy vársz rám, s én nem mehetek haza.

    Ülök némán és próbálok beszélni,
    de remeg ajkam, s sírok is talán
    hogy távol vagy tőlem, minden tagom megérzi,
    s így nem jutok át a némaság falán.

    S mert a csöndben minden szó elmondatott,
    mint a szívünkhöz nőtt rossz lemezek,
    csak ismétlek egy hangot, tört-mondatot:
    Téged kedves szeretlek ... szeretlek ... szeretlek ...
     
  14. Erona

    Erona Állandó Tag

    …várakozás...
    kop kop kop... lépteim zaja... sietek, mert még ezer dolgom van... emberek haladnak el mellettem.. mind sietnek, mindenkinek dolga van...néha úgy érzem hogy ha a nap 36 órából állna akkor sem lenne elég...kis millió dolgom van még....és akkor megpillantom őt... nyugodt és határozott... ott ül a padon.. és vár.... körbe nézek, de csak én figyelek fel rá... a többi ember megy tovább....hogy honnan tudom, hogy vár???? látszik a szemén... időnként balra majd jobbra néz, mintha keresni valakit vagy valamit... csak hogy az a valami nem jön.. egyre türelmetlenebb... ebben az egy percben legalább háromszor nézett az órájára...de a percek egyre csak telnek...a türelme fogytán... és amikor minden kötél szakad.. feláll és elsétál.... el is tűnt a tömegben... és én ott állok a hömpölygő tömeg kellős közepén... és nem értem... vajon mire vagy kire várhatott????? és miért nem jött el az a valaki???? és miért nem várt tovább????
    ..évek telnek el... akármikor arra járok.. várok pár percet, hátha azt az embert újra látom a padon... de hiába... a pillanat elszállt és nem marad más csak kérdések sora…
     
    KicsiTigris kedveli ezt.
  15. Ryuu2525

    Ryuu2525 Állandó Tag

    Esőcseppek

    Napok óta esik az eső
    Monoton zúgását hallgatom
    Két esőcsepp versenyt fut
    A párával bevont ablakon

    Két könnycsepp indul szememből
    Egy igaz emberre gondolok
    Édesapámért sírok halkan
    Ki meghalt egy téli napon

    Két kezem közt tartottam
    Mint tartott egykor régen ő
    Ne add fel! - Ordítottam -
    Nézz rám! Vegyél levegőt!

    Utoljára még rám nézett
    Beszélni már nem tudott
    Ott halt meg kezemben
    Lelke csendben távozott

    Napokig csak sírtam
    Néztem erős két kezem
    Hiányod Öreg megszokni
    Míg élek nem lehet

    Lester
     
  16. Ryuu2525

    Ryuu2525 Állandó Tag

    Numa El Andrea

    A sivatagot jártam
    Föld az éggel összeért
    Vörösen lángolt a nap
    Homokot szitált a szél

    Lándzsámon fény csillant
    Turbánom fölött
    Oroszlánt kerestem
    A dűnék között.

    A mesék hősét
    Kutattam merre jár
    A sivatagi legendát
    Numa El Andreát

    Eljött az este
    A levegő lehűlt
    Ordítást hozott a szél
    A dűnék közül

    Ott volt előttem
    Megleltem a királyt
    Meg fogom ma ölni
    Numa El Andreát

    Lándzsámra szorult kezem
    Futottam a dűnék során
    A szél arcomba fújt
    Éreztem illatát

    A dűnéhez lapultam
    Felkúsztam oldalán
    A hold fényében megláttam
    Numa El Andreát

    Ott lapultam fent
    Meglestem a királyt
    A kölykével játszó
    Fekete óriást

    Lester
     
  17. Ryuu2525

    Ryuu2525 Állandó Tag

    A kakukk

    Megölhetném a kakukkot
    Az éjben kiáltson utánam
    De a szerelmet ölném meg
    Mit oly régen vártam

    Kényszeríthetném a kakukkot
    Az éjben kiáltson utánam
    Ám a pillanat elmúlna
    S ott maradnék magányban

    Megvárom tehát csendben
    A kakukk míg magától kiált
    Kelljen bár várnom
    Az idők végéig reá.


    Három Japán főúr a legenda szerint egyszer összeült és egy-egy mondatot
    mondott önmaga jellemzésére. Valószínű, hogy egy negyedik személy
    találta ki az egészet aki mindhármat ismerte.

    Nakaneba koroszu hototogiszu. - Megölöm a kakukkot, ha nem kiált.
    Nakasite mijó hototogiszu. - Kényszerítem a kakukkot, hogy kiáltson.
    Naku made mató hototogiszu. - Megvárom míg a kakukk kiált.


    Sayonara

    Lester
     
  18. Ryuu2525

    Ryuu2525 Állandó Tag

    A fájdalom

    Az idő végtelen tengerében
    Minden fájdalom eloszlik
    Mint könnyek az esőben.

    Lester
     
  19. Ryuu2525

    Ryuu2525 Állandó Tag

    1,
    To ga aita ,....................... Az ajtó kinyílt,
    mado ga kowareta,....................... betört az ablak,
    kaze ga tsuyomatta........................ a szél felerősödött.

    2,
    Ame ga futta,....................... Esett az eső,
    kaminari ga natta........................ dörgött.
    Niwa no ki ga taoreta,....................... A kertnek fái ledőltek,
    ai wa kyonen shinismashita....................... meghalt a szerelem tavaly......

    3,
    Yoru wa me wo hiraita Az éjszaka kinyitotta a szemét,
    machi ga yatto shizumatta. a város végre elcsendesedett.
    Watashi wa tai wo hossuru....... Vágyom a tenger fuvallatára.........

    4,
    Tori wa sora wo tobimasu,....................... Madár repül az égen,
    boku wa ikimasu yo....................... én persze gyalog megyek

    5,
    Kóri ga toketa,....................... A jég elolvadt,
    kareki ni hana ga sakimashita........................ kiszáradt fákon virágok nyíltak.
    Haru ga fuyu wo koroshita........................ A tavasz megölte a telet......



    Lester
     
  20. Ryuu2525

    Ryuu2525 Állandó Tag

    Ame ga futta, ,
    kaminari ga natta.
    Niwa no ki ga taoreta,
    ai wa kyonen shinismashita .......

    Esett az eső
    dörgött.
    A kertnek fái ledőltek,
    meghalt a szerelem tavaly......

    Lester

    --
     

Megosztás