Írj ide saját verseket, hogy más is örüljön a szépnek amit írsz.

timep

Állandó Tag
Állandó Tag
Meg-meglebben előttem szempilláid ködös árnya,
mint az éjjeli nagypápaszem cifra fátyolruhája;
egy szárnyrebbenésig még látlak, ha behunyom szemem;
Nélküled Kedves éltem, üres és élettelen.
 

timep

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy fénykép hátoldalára

E fényképen ha meglátod arcom,
s hátoldalán olvasod karcom,
eszedbe jutok én kis árva,
nélküled itt holtra válva.
 

timep

Állandó Tag
Állandó Tag
Az Úr adta, az Úr elvette.
Áldott legyen az Úrnak neve.
Szeresd, ha jót ad,
szeresd, ha rosszat!

Az Úr elveszi, de újra ad:
Lehull a lomb és rügy fakad.
Remélj ha jót ad,
remélj, ha rosszat!

Az Úré vagyok, ha kell, ha nem,
és Ő az enyém, ha elhiszem.
Hidd el, ha jót ad,
Hidd el, ha rosszat!

-Mezítelen jöttem ki anyám méhéből,
és mezítelen térek a földbe már.
Mezítelen vagyok Uram a színed előtt.
Ha mezítelen maradok országod vár.
 

timep

Állandó Tag
Állandó Tag
Egyszer így szólt a Brontosaurus:
- Legnagyobbnak kijár a KIRÁLY titulus.
Vezetésemmel végre
érhet ez ország népe révbe.
Bevezetjük az új rendet,
a vegetáriánus étrendet...
- Nem hallom jól, mit is mekegsz?
S szétharapta a Tyranno REX.
 

Myprospero

Állandó Tag
Állandó Tag
megérző szín

megérző szín



vad rudakat szúrsz majd mélyembe

néma hangok morognak rám
szemedből, vérzek

nem akarom, hogy ráncigálj bennem

megelőzd saját alakom...

harcolj velünk..

mégis.

itt

van

nálam

kezed, rajtam

nőnek szárnyaim

érintésed nyomán...

talán akarom majd,

légy olyan, mint én..

öltözz velem egy reggelen,

halkulj magammá,

s légy csenddé alattam...

hogy kövess, kövess mindíg

hangok mélyére,

melyet szemedbe vérzek...

mégis..

ott

van

mélyedben

egyetlen,

gyönyörű

szárnyam...
 

Myprospero

Állandó Tag
Állandó Tag
Búcsú egy gyermektől

Búcsú egy gyermektől


nyaram tért vissza
egy pillanatra szerettem
jó volt, jó volt szeretni őt;
karcsú fái kezembe nyíltak,
napjának ragyogása még szememben

könnyű zápora arcomat sebezte,
gyors futása csontom törte:
én mégis, mégis szerettem őt

vezetted kezem
a lelkekhez, egy voltál
velünk...

elhagylak kedvesem,
kicsi baljós gyermek,
örökszerető
éjszaka bennem

szárítsd fel mégis könnyeink:
halálig viszlek
napodból készített
zsákom mélyén...
 

Myprospero

Állandó Tag
Állandó Tag
mágus
(kép)


Rajzolok, de nem tudok rajzolni. Festek, de nem értek hozzá. Nem teremtem az életet, nem élek benne, csupán követem. Igyekszem alázatot tanulni az előttünk álló egyszerű napokra. Figyelem e távoli csillagokat, emberek, emberek ők, a Kedveseim. Előttem vászon, csupa-csupa Semmi, palettán itt pedig egyszerű, kikevert illatok színei: belemártom magam ez első gondolatba, üvegcséjén hajnalt cseppen egy szelíd, tovahagyott illúzió. A Könny. Ez ad alapot minden élet képéhez, a szenvedés, mellyel jöttél, s a csodálkozás fájdalma, a szülésé, s ó igen, a halálé, mely a kép már alig hallható része. Ecsetként siklok, sikoltok második színemben; ő a Vér. A leggyönyörűbb üvegcse, nevet rád színe, ó igen, pedig halál lakik benne, a tiéd. Szenvedést hoz e szín a Semmi közepén, alaktalan, összetört magányt, és belőle életre sajadzó új, áldott életet, életre síró vért és küszködést, mely csodálatos halálod hordozza, s melyen csak mosolyogsz csendesen, új, üres képet adva életed alá, halott vagy, végre.
Kiáradok a tubusból, új szín röppen a tavaszba: a Teremtés nedűje. Mégis, mégis mintha... teremtenél, életeket, halálokat a föld mélyéről, méhek gyümölcsét, Nap vagy, a leggyönyörűbb kiolthatatlan élet mely belőlem árad, könnyeket szárítok hegyek elvadult tetején, én vagyok a vér alapja, mely keveredik szűz fehérségemmel, tánc, Tánc vagyok, ezernyi, ezernyi szín egyben, fehér élet lüktető gyönyöre, a legszentebb kéj, mely életet hoz rád, életet, el nem apadót!... Ám végezzük be a művet, eljő az utolsó szín, mely az alig hallhatóság alól küzdi fel magát hozzád, e tavaszi lény rejtett alakjáig, zene ő, az utolsó vagy első szín, végső látomás belőled felénk, átjár minket kicsiny hajnallénye, s finom gömb hűvösével fixálja e durván odacsapott színeinket, melyet érted követtem el; néha robban egyet-egyet, óvón töltve ki lényével a csendes magányokat, mellyel tehetetlenségemben töltöttem ki oly részeid, miket nem tudok színeimmel befedni, itt jár ő köztünk, lábnyomait halljuk napnak éjre síró színei közül, születésből és halálból, belőlem, feléd Kedvesem.
 

Myprospero

Állandó Tag
Állandó Tag
Portré a lányról
Szerző: Iványi Róbert Dátum: csüt. feb. 25, 2010 2:29 am

Portré a lányról

arcán mosoly lángol, kacag bőrén a tavasz
röppen melletted, nem is jár, suhan tengerhaján
varázsra görbül e száj, egy gyönyörű gyermeké


tiszta, barna-vízű forrás szemed tengerében úszom

hallgatlak, de nem tudom mit mondasz

érdekelne csak

úszom


bőrpuha szépség
csobban arcodból arcomba érint a mély

bőrödben úszom

kinyílik a fény
 

tövis

Állandó Tag
Állandó Tag
Koczeth László tövis

Narcissus dala



dombok mögül
száll a bús ének
Echo zengi
fájdalmas dallamát
fülembe nem ér el
- homályban
elillan
szerelmes szava

bolyongok
magányom erdejében
bokraim elhajtva
megcsillan a tó

holdsugár remeg
hold lányának
fényes mosolya
rezzen

s szalad szét
millió darabra
hogy összeállhasson
újra
bennem a kép

álom ez talán
ígéretek
csalárd visszfénye
lidérc
mit
a vágy örömmel
befogad

álmaim megírtam
boldogan
Nox csillagleple alatt
mit Héliosz napszekere
oly
durván széttiport

magam
vagyok csak
amit látok
a
szépvagy tükörben
- fölé hajolva
szétperegnek
felfűzött
gyöngyeim - könnyeim
kedvesem
bocsásd
meg
eltitkolt bűneim

</
 

tövis

Állandó Tag
Állandó Tag
Nyílj Jericho rózsája

nyílj
Jerichó rózsája
kín édes verejtékcseppjeitől

mit
csak egy Anya érez
ki
Megváltót hoz a világra
s hordoz tenyerén

hirdesd
száraz ágadon
bimbóval virulva

van élet
van szeretet
és
van feltámadás
 

Ryuu2525

Állandó Tag
Állandó Tag
A tölgy

Az öreg tölgy ott áll a réten
Immár több száz éve,
Lombja felnéz az égre
Őrzi csendben titkát a rétnek.

Ám ha karom átöleli törzsed,
Ujjaim tisztelettel érintik kérged,
Feltámad akkor a déli szél
Szótlan hallgatom lombod mit regél.

Az öreg tölgy csendben mesél,
Szava tiszta, mint az érett méz.
Korszakokról szól mik jöttek, mentek
Átélte mindet ahogy él, csendben.

Fiatalok jöttek hozzá minden évben,
Szalag rebbent a májusi égben.
Ágai közt a fény pajkosan játszott,
Törzsén egy kés mély árkot szántott.

Halkan sikított senki nem bánta,
Lombját a fájdalom némán rázta.
Kezek indultak, egymáshoz nyúltak,
Szerelmek szövődtek, múltak.

Ujjaimmal érzem, mit vésett
Egykor régen törzsedbe késem.
Fájdalmad csak most érzem át
Ahogy ölelem törzsed tétován.
 

Ryuu2525

Állandó Tag
Állandó Tag
Bíborban fekete

A hold kíváncsi arca
A zenitre ért.
Vörösen izzik a mágus szeme
Mézszínben ég a párducé.

Kozmikus erők az égen
Felmorajlik az óceán.
Sötét a varázslat
A mágus párduccá vált.

Két párduc a fövenyen
Két harci gép.
Duzzadó izmokon
Feszül a fény.

Szívek dobbannak
Két harci dob.
A szirtekről a visszhang
Az óceánba ront.

Szétválnak és összecsapnak.
Mancs emelkedik, lecsap.
Vörösben lángol a méz.
Örök a tánc. A násztánc.

Villámcsapás hasít az éjbe,
Együtt remeg a két test.
Bíbor olvad a feketében.
S vége.

A szirten állnak már
Kéz a kézben.
A mágus bíborban
A harcosnő feketében.


Lester
 

timep

Állandó Tag
Állandó Tag
Mit monhatnék, hisz szavam ismered,
s összenyom a város ezer zaja,
nem hallok mást, csak egy dallamot: neved.
Fáj, hogy vársz rám, s én nem mehetek haza.

Ülök némán és próbálok beszélni,
de remeg ajkam, s sírok is talán
hogy távol vagy tőlem, minden tagom megérzi,
s így nem jutok át a némaság falán.

S mert a csöndben minden szó elmondatott,
mint a szívünkhöz nőtt rossz lemezek,
csak ismétlek egy hangot, tört-mondatot:
Téged kedves szeretlek ... szeretlek ... szeretlek ...
 

Erona

Állandó Tag
Állandó Tag
…várakozás...
kop kop kop... lépteim zaja... sietek, mert még ezer dolgom van... emberek haladnak el mellettem.. mind sietnek, mindenkinek dolga van...néha úgy érzem hogy ha a nap 36 órából állna akkor sem lenne elég...kis millió dolgom van még....és akkor megpillantom őt... nyugodt és határozott... ott ül a padon.. és vár.... körbe nézek, de csak én figyelek fel rá... a többi ember megy tovább....hogy honnan tudom, hogy vár???? látszik a szemén... időnként balra majd jobbra néz, mintha keresni valakit vagy valamit... csak hogy az a valami nem jön.. egyre türelmetlenebb... ebben az egy percben legalább háromszor nézett az órájára...de a percek egyre csak telnek...a türelme fogytán... és amikor minden kötél szakad.. feláll és elsétál.... el is tűnt a tömegben... és én ott állok a hömpölygő tömeg kellős közepén... és nem értem... vajon mire vagy kire várhatott????? és miért nem jött el az a valaki???? és miért nem várt tovább????
..évek telnek el... akármikor arra járok.. várok pár percet, hátha azt az embert újra látom a padon... de hiába... a pillanat elszállt és nem marad más csak kérdések sora…
 

Ryuu2525

Állandó Tag
Állandó Tag
Esőcseppek

Napok óta esik az eső
Monoton zúgását hallgatom
Két esőcsepp versenyt fut
A párával bevont ablakon

Két könnycsepp indul szememből
Egy igaz emberre gondolok
Édesapámért sírok halkan
Ki meghalt egy téli napon

Két kezem közt tartottam
Mint tartott egykor régen ő
Ne add fel! - Ordítottam -
Nézz rám! Vegyél levegőt!

Utoljára még rám nézett
Beszélni már nem tudott
Ott halt meg kezemben
Lelke csendben távozott

Napokig csak sírtam
Néztem erős két kezem
Hiányod Öreg megszokni
Míg élek nem lehet

Lester
 

Ryuu2525

Állandó Tag
Állandó Tag
Numa El Andrea

A sivatagot jártam
Föld az éggel összeért
Vörösen lángolt a nap
Homokot szitált a szél

Lándzsámon fény csillant
Turbánom fölött
Oroszlánt kerestem
A dűnék között.

A mesék hősét
Kutattam merre jár
A sivatagi legendát
Numa El Andreát

Eljött az este
A levegő lehűlt
Ordítást hozott a szél
A dűnék közül

Ott volt előttem
Megleltem a királyt
Meg fogom ma ölni
Numa El Andreát

Lándzsámra szorult kezem
Futottam a dűnék során
A szél arcomba fújt
Éreztem illatát

A dűnéhez lapultam
Felkúsztam oldalán
A hold fényében megláttam
Numa El Andreát

Ott lapultam fent
Meglestem a királyt
A kölykével játszó
Fekete óriást

Lester
 

Ryuu2525

Állandó Tag
Állandó Tag
A kakukk

Megölhetném a kakukkot
Az éjben kiáltson utánam
De a szerelmet ölném meg
Mit oly régen vártam

Kényszeríthetném a kakukkot
Az éjben kiáltson utánam
Ám a pillanat elmúlna
S ott maradnék magányban

Megvárom tehát csendben
A kakukk míg magától kiált
Kelljen bár várnom
Az idők végéig reá.


Három Japán főúr a legenda szerint egyszer összeült és egy-egy mondatot
mondott önmaga jellemzésére. Valószínű, hogy egy negyedik személy
találta ki az egészet aki mindhármat ismerte.

Nakaneba koroszu hototogiszu. - Megölöm a kakukkot, ha nem kiált.
Nakasite mijó hototogiszu. - Kényszerítem a kakukkot, hogy kiáltson.
Naku made mató hototogiszu. - Megvárom míg a kakukk kiált.


Sayonara

Lester
 

Ryuu2525

Állandó Tag
Állandó Tag
1,
To ga aita ,....................... Az ajtó kinyílt,
mado ga kowareta,....................... betört az ablak,
kaze ga tsuyomatta........................ a szél felerősödött.

2,
Ame ga futta,....................... Esett az eső,
kaminari ga natta........................ dörgött.
Niwa no ki ga taoreta,....................... A kertnek fái ledőltek,
ai wa kyonen shinismashita....................... meghalt a szerelem tavaly......

3,
Yoru wa me wo hiraita Az éjszaka kinyitotta a szemét,
machi ga yatto shizumatta. a város végre elcsendesedett.
Watashi wa tai wo hossuru....... Vágyom a tenger fuvallatára.........

4,
Tori wa sora wo tobimasu,....................... Madár repül az égen,
boku wa ikimasu yo....................... én persze gyalog megyek

5,
Kóri ga toketa,....................... A jég elolvadt,
kareki ni hana ga sakimashita........................ kiszáradt fákon virágok nyíltak.
Haru ga fuyu wo koroshita........................ A tavasz megölte a telet......



Lester
 

Ryuu2525

Állandó Tag
Állandó Tag
Ame ga futta, ,
kaminari ga natta.
Niwa no ki ga taoreta,
ai wa kyonen shinismashita .......

Esett az eső
dörgött.
A kertnek fái ledőltek,
meghalt a szerelem tavaly......

Lester

--
 
Oldal tetejére