Írj ide saját verseket, hogy más is örüljön a szépnek amit írsz.

Gyozi-Bp témája a 'Irodalom' fórumban , 2007 Június 20.

  1. Gyozi-Bp

    Gyozi-Bp Állandó Tag

    Kimondhatatlan kifejezhetetlen érzéseim…


    Megcsillannak a fények az ablakon,
    Átszűrődő mosoly arcodon.
    Minden, mi jó, mi szép,
    Most úgy érzed, csak a tiéd.

    Boldog vagy, mert érzed,
    A szeretet lángjai léteznek
    Szíved apró zugaiban,
    Mint szerető szerelmesed karjaiban.

    Mit akkor érez ő, mint kimondja,
    Ajkain égő szavak apró mondata
    Mit sugároz szerelmed felé
    Égő szavak reszkető özönét
    Forró érintésének áradatát
    Sugározza feléd ajkaiba
    Merített csóközön, mi szavakkal
    Aligha elmondható egyszerű ajakkal,
    Hacsak nem olyan isteni szókincse lévén,
    A tűz a tűzzel összeérve
    Valódi érzések kiváltójának atyja,
    Az őszinte szerelem valódi foganatja.
     
  2. Gyozi-Bp

    Gyozi-Bp Állandó Tag

    Az emberek…

    (Radnóti Miklós emlékének áldozva…)


    Dávid és Jézus log a szögeken,
    pislognak, hang nélkül mindketten,
    fényeik szétfolynak a szennybe,
    rablok tépik szét az árkokba.
    Gödrökbe őket, áldozattá, fagy és sár
    csapódik ember volt szemükbe,
    az ordítástól rettegő arcukba…

    Szakíts ki innen. a szennyből,
    hiába ne tépjék, inkább engem róla,
    a szó mely az agyamban van…
    ködbe szabadítottan, de nincs nekik mankója…
    mert ma is itt szolnak róla a hírek,
    kikötik azokat, lábon, kezüket béklyókban
    vigyázzák őket szögek, drótok és emberek…

    Félek megfesteni, mit még most sem lehet…
    Le nem mosott az a szenny és a vizelet.
    Mert őrült, ki vászonnal kezében.
    Mint-istent keres, mielőtt lelke hazaérkezne,
    A szögesdrótok rabszolgává
    hasogatják a lírát, hörgéssé fröcskölődnek.
    a hangok, dagonyázásoknál, csíkos jelmezekké
    vagy keresztekké feszíttetnek,
    uruk bocsánatára vár oknak, ... Hitetlenkedetőeknek…

    a munkából sohasem nyílnak szerelmek,
    csak salátás kerítésekre akadt üzenetek….

    Lebeg a szögek drótja a viharban,
    naptűzben, rajta száradt, zörög, csontokból,
    az ágyúkká vált csontokból…
    A düh, a fohász, millióké és millióknak,
    majd a megadás,
    és veszekedések múlt pillanataiért,
    és lemondása a lélegzésének…

    Kihullott fogak vigyort zabálnak az álmokra,
    festmények és sötétült képiek felhői közül,
    mindet sötéttél foltozza a szétporladó emlékeket,
    képpé felbukkanok agyak friss kereteiből,
    és anyák mellbimbóiból már mindegy tavaszukbol…

    Krisztusok, az oszlopokon itt is a sorsodra várnak,
    és az emberek, hogy titokban emberré lehessenek…

    Nem kérem, hogy helyettem is,és nem,
    mert én fel tudok kiáltani az Úrhoz,
    ha majd látom, nagyon fájok nekik,
    mert ma sem tudják, mit is csinálnak,
    ma sem, ... Huszonegyedik században is….
     
  3. elefantok

    elefantok Állandó Tag

    Vers ..

    Aki azt mondja szeret, talán igaz lehet,
    Aki azt mondja imád sose hidd szavát,
    De aki nem szól ,csak mélyen a szemedbe néz,
    Annak szivében örökre élsz !


    ----------------------

    Ha majd egyszer évek múltán ,
    Összehoz a sorsunk,
    Ne feledd el soha ,
    Hogy barátok voltunk.

    --------------------
     
  4. Gyozi-Bp

    Gyozi-Bp Állandó Tag

    Szerelemem olyan legyen…


    Az én szerelmem tisztább legyen ezerszer,
    mint a kristálypoháron átszűröd fénysugara!
    Úgy éljen, konok szívvel, nyílttüzű szemekkel,
    hogy ne fertőzhesse a világszennyes árja!
    Az én szerelmem szép legyen, mint a dal,
    mely örömmel éled lélek mély örömből,
    S mikor már minden szépség mindenből kihal,
    tündököljön fényes csillag öröktől, örökkön!
    Az én szerelmem jó legyen. Nekem a legjobb!
    Jósága szégyenítsen öntépő szégyenekre,
    Mint aki mindenen túl... és bűne sohasem volt...
    haragja bocsánat, s végtelen kegyelme...

    Az én szerelmem maga legyen a Minden!
    Akárha semmi is... Engedje hinnem.
     
  5. Linda 57

    Linda 57 Állandó Tag

    Sziasztok!
    Ezt a verset az édesanyám írta.

    Anyám

    Törékeny termetű anyám
    hervadó őszi rózsaszál,
    kinek ifjú csacska életét
    nem kísérte színes tarka bál.

    Álmai álmok maradtak,
    reményei mi lettünk Neki
    az élet viharától tépázva
    mi jövőnket célul tűzte ki.

    Kis kezének puha bársonyát
    a nehéz élet nem kímélte meg
    éjszín haját ezüstre festette
    a háború, a gond és az öt gyerek.

    De hangja régi még ma is,
    melegen csengő gyermeteg,
    kacaja még ifjúkori,
    drága szíve csupa szeretet.

    Ég kék szeme, ha rám tekint
    napsugár ragyog le rám,
    legjobb Asszony a világon
    az én szerető jó Anyám!
     
  6. JULA56

    JULA56 Állandó Tag

    "Szeretem versedet"

    Köszönöm szeretet leveled!

    Eszperente...vers?...egyed lelkem...,
    nemzet nyelvem kedves egyvelege...:)
     
  7. Gyozi-Bp

    Gyozi-Bp Állandó Tag

    Kedvesem holdsugár
    szőtte hűs párnán alszik
    a fény, szép testén
    csupán a sötétség matat
    csillagos ujjaival.
     
  8. Osztin

    Osztin Állandó Tag

    Végre itt a listán egy jókedvű [barát],
    Kinek öröm olvasni sok-sok csípős sorát.
    Külön örülök a sok szellemességnek,
    "Üzenj hát hadat a prózai beszédnek"!
    Bár felhívták rád már a figyelmünk,
    Ijedős nem lévén, s mert meszet nem ettünk,
    Rímeid elől én el nem szaladok,
    S soraid közt "jogászként" olvasok.
    Örülök neki, hogy közöttünk itten vagy,
    Mikor a sok [barát] haragból el-elhagy,
    S feldobod a listát örömmel vigasszal,
    "Személyem" Téged itt jó soká marasztal!
     
  9. mutyike

    mutyike Új tag

    Én hoztam egy kis vidám verset

    Egy napon, mikor Micimackónak semmi dolga nem akadt,
    Eszébe jutott, hogy inni kéne valami nagyon habosat.
    Elment tehát a kocsmába, s rábukott tíz korsóra,
    S végül meredten tekintett az aznap evett borsóra.
    Így hát elindult, hazafelé, tök részegen, mint egy ló.
    Arra gondolt, otthon talán akad egy kis inni való,
    S, hogy jobban legyen ugrándozott, jó nagyokat esett,
    S a sörökre való tekintettel énekelni kezdett:


    nem saját versikém igaz nem én írtam nekem küldték s gondoltam megosztom veletek
    Refl.:

    Minél inkább habozik, annál inkább jó a sör,
    Minél inkább jó a sör, annál inkább habozik.
    Jó a sör és habzik - zik - zik,
    Micimackó elázik - zik -zik.

    Ismert kocsmai körökben az az általános nézet,
    S köztudott, hogy Micimackó is állandóan részeg.
    És ez nem csak afféle szerény vélemény,
    Határozottan állítom, hogy tény, tény, tény!
    Ezért, hogyha inni akarsz, mert nem vagy részeg, mint egy ló
    Kell, hogy legyen a bárszekrényben eltéve innivaló.
    Így aztán, ha a kocsma zárva, s Micimackó megszomjazik,
    Megkóstol egy hordónyi sört, alaposan, fenékig.
    Micimackó a barátom, s gyakran lerészegedünk.
    Másnap reggel az árokparton fejfájással ébredünk.
    és tanultunk egy verset is és most már kívülről tudom,
    Ha részeg vagyok, s van még hangom, mindiog ezt dúdolgatom!

    Refl.:

    Minél inkább habozik, annál inkább jó a sör,
    Minél inkább jó a sör, annál inkább habozik.
    Jó a sör és habzik - zik - zik,
    Micimackó elázik - zik -zik
     
  10. nagy.apa

    nagy.apa Állandó Tag

    AZ EMBEREK

    1

    Hallgassatok, ne szóljon a dal,
    Most a világ beszél,
    S megfagynak forró szárnyaikkal
    A zápor és a szél,
    Könyzápor, melyet bánat hajt,
    Szél, melyet emberszív sohajt.
    Hiába minden: szellem, bűn, erény;
    Nincsen remény!

    2

    Hallátok a mesét: a népnek
    Atyái voltanak,
    S amint atyáik vétkezének,
    Ők úgy hullottanak:
    A megmaradt nép fölsüvölt:
    Törvényt! s a törvény újra ölt.
    Bukott a jó, tombolt a gaz merény:
    Nincsen remény!

    3

    És jöttek a dicsők, hatalmas
    Lábok törvény felett.
    Volt munka: pusztított a vas!
    S az ember kérkedett.
    S midőn dicsői vesztenek,
    Bújában egymást marta meg.
    S a hír? villám az inség éjjelén:
    Nincsen remény!

    4

    És hosszu béke van s az ember
    Rémítő szapora,
    Talán hogy a dögvésznek egyszer
    Dicsőbb legyen tora:
    Sovár szemmel néz az ég felé,
    Mert hajh a föld! az nem övé,
    Neki a föld még sírnak is kemény:
    Nincsen remény!

    5

    Mi dús a föld, s emberkezek még
    Dúsabbá teszik azt,
    És mégis szerte dúl az inség
    S rút szolgaság nyomaszt.
    Így kell-e lenni? vagy ha nem,
    Mért oly idős e gyötrelem?
    Mi a kevés? erő vagy az erény?
    Nincsen remény!

    6

    Istentelen frígy van közötted,
    Ész és rosz akarat!
    A butaság dühét növeszted,
    Hogy lázítson hadat.
    S állat vagy ördög, düh vagy ész,
    Bármelyik győz, az ember vész:
    Ez őrült sár, ez istenarcu lény!
    Nincsen remény!

    7

    Az ember fáj a földnek; oly sok
    Harc- s békeév után
    A testvérgyűlölési átok
    Virágzik homlokán;
    S midőn azt hinnők, hogy tanúl,
    Nagyobb bűnt forral álnokúl.
    Az emberfaj sárkányfog-vetemény:
    Nincsen remény! nincsen remény!

    1846
     
  11. mikola

    mikola Állandó Tag

    gondolkozz el mindenen,
    gondold át mi az a szeretet,
    ha nem gondolod át,
    csak mész a fejed után,
    rájössz egyszer tán,
    hogy szükséged van rá.
     
  12. Minerva91

    Minerva91 Állandó Tag

    A lényeg lényege lényegében lényegtelen
    mert a deffiníció szubjektivitása
    annyira dekombinált, hogy nem fér össze
    a moláris exisztenciával...
     
  13. Nymeal

    Nymeal Állandó Tag

    Bár az "előzmények" nyomába sem ér, de gondoltam én is bedobom a "közösbe" kis szerzeményemet :) Íme:

    Esik

    Egyre hull csak, ontják a fellegek,
    Mint bánatos lelkek a könnyeket.
    Minden csepp más érzést rejt magában,
    Akár szivárvány a titkokat a nyárban.

    Sír az éji égbolt csillaga
    Könnyesen mered a tájra
    Bús arccal tekintünk aggódva,
    Fájón így, egy búcsúzó barátra.

    Ám hajnaltájt a mord felhők elmennek
    Az éj hangjai még megremegnek
    S már mosollyal köszönt a kelő nap sugára
    És táncol ezüstös cseppek csillogása.

    A jóbarát is visszatér majd egyszer,
    Régvárt örömtől reszkető szívével.
    A gyermeki lelkek egymásra találnak,
    S talányokat súgnak egy új szivárványnak.
     
  14. Fernik12

    Fernik12 Állandó Tag

    Nyár

    Elkezdődött a nyár,
    unom magam már,
    nem tudok mit csinálni
    csak verset formálni.
    Időközben megtanultam,
    hogy foglaljam el magam.
    unatkozom nincs mit tennem
    jövőre is itt kell lennem.
    Hallgathatom már a dumám
    de jó lenne ha befognám a pofám.
     
  15. verselő59

    verselő59 Állandó Tag

    csendül a város

    csendül a város
    zsendül az élet
    reggeli fákról
    hullnak a fények

    álmos szemekből
    elfut az éjjel
    lassú lépések
    szaladnak széjjel

    virradnak tornyok
    égből a fényjel
    ébredő lombok
    nyújtóznak kéjjel

    árnyból árnyék lesz
    fal mellé térdel
    madárdal rikolt
    hallgassam: kérlel

    vöröslő felhők
    úsznak az égen
    köztük a "semmi"
    világít kéken

    lángol a távol
    egyre csak nézem
    új nap születik
    szép lesz úgy érzem
     
  16. verselő59

    verselő59 Állandó Tag

    fénycsapdák

    fénycsapdákat állított az Idő
    minden ami történt
    már sötétbe veszett
    a Múlt talán nem is létezett

    elnyúlt spirálok karjaival
    ölel a Végtelen
    megérthetném ami volt...
    a hamis hit ezzel ámít szüntelen

    elüldözött józan percek
    már az emlékek ködébe vesztek
    tudom, a Lehetetlen létezik
    csak azt nem, mikor érkezik

    hozzám talál megrettent szavak
    mélabús lemondása
    amikor bölcs életeknek
    már nincs maradása

    ugyan azt a játékot játszuk
    Teremtésünk kezdete óta
    néha még nevetünk is rajta
    mintha kellemes, mintha jó volna

    fénycsapdákban vergődik a Lélek
    egy-egy foglyul ejtett pillanatban
    sorvad el
    már alig pislákol az Élet
     
  17. verselő59

    verselő59 Állandó Tag

    hajnal igéző

    szemedbe néztem
    hajnalt igéztem
    ajkadhoz értem
    mámort ígértem

    feléd fordultam
    hajadba bújtam
    füledbe súgtam
    karodba hulltam

    védőn öleltél
    még sem kerestél
    sosem szerettél
    még sem feledtél

    mindig vártalak
    tűnő árnyalak
    ezer vágy szakadt
    sodró kéj patak

    sok ez néha már
    öröm ritkán vár
    álom füstként száll
    a perc földön jár

    erőm elfogyott
    hitem elhagyott
    büszke nem vagyok
    nem szólsz - hallgatok
     
  18. verselő59

    verselő59 Állandó Tag

    ziláld szét

    ziláld szét
    az éjszaka
    fülledt csendjét

    dobáld szét
    a nappal
    megszokott rendjét

    légy őrült
    érezd azt
    amit én adok Neked

    légy őrült
    kívánd azt
    amit én teszek Veled

    felzaklat
    elernyeszt
    ez a várakozás

    elemészt
    megőrjít
    ez a vágyakozás

    ziláld szét
    izzadt párnák
    csömörét

    dobáld szét
    vonagló testek
    örömét

    légy szellő
    járj ott
    ahol a vihar születik

    légy napfény
    perzselj
    amikor az enyhet keresik

    félre billent könyv legyél
    katonás polcokon
    kidőlt fa
    egyenes jegenye soron

    ülj
    ha mások mind állnak
    szeress
    ha mások utálnak

    nevetés legyél
    eljátszott könnyek között
    sajgó seb
    eltünt simogatások mögött

    megtalált titok legyél
    amit nem kerestem
    döccenő rím
    a vers végeken

    várj
    ha mások elhagynak
    érts
    ha mások csak olvasnak

    ziláld szét
    nyugalmam
    megmaradt morzsáit

    dobáld szét
    magány-váram
    egyedül-tégláit

    légy őrült
    ha türelmet
    súgok Neked

    őrült leszek
    egy percre
    én is Veled
     
  19. öregjacsó

    öregjacsó Állandó Tag

    Együtt ülünk majd a Szaturnusz peremén,
    Utánunk kullognak életünk kínjai
    Hárman leszünk: a Jóisten, Te meg én
    S megnyílnak előttünk világunk titkai.

    From me: Öregjacsó
     
  20. timep

    timep Állandó Tag

    Az
    árnyék
    kopár még.
    A Nap felkel
    opálos szemmel.
    A szobatiszta csend
    hófehéren összecseng.
    Ködben ázó téli reggel.
     

Megosztás