Kleonides
Kleonides: Bevezetés a harmónia tudományába
Eisagoge Harmonike
[Athanasiou G. Siamakes florinai kolostorfőnök Úr fordítását követve.(Szaloniki, 1990.)]
A harmónia tudománya teoritikus és praktikus tudomány, mely a harmónia természetét vizsgálja. A harmónia az, ami phtongusokból és diasztémákból áll, melyeknek valamely rendje vagyon.
A harmónia tudományának hét része:
a phtongusok
a diasztémák
a genusok
a szisztémák
a tónusok
az áttranszponálások
a zeneszerzés
A harmónia tudománya, ez a józan és gyakorlatias, de ugyanakkor 'égbenjáró' 'episteme':
a phtongusok,
diasztémák,
a genusok,
a szisztémák,
a tónusok,
az áttranszponálások,
a zeneszerzés művészetének 'techné'-je.
Egy szóval a "nagy varázslók", a theoretikusok titka...
A phtongus a dallamos mozgása, érkezése, a hangnak egy hangfokra.
A diasztéma az, ami két különböző, magasabb és mélyebb phtongus közt van.
Genus a négy phtongus valamely osztása.
A szisztéma egy diasztémánál több összetétel.
A tónus a hang valamely helye, mely nem "ingadozik" és melyet egy szisztéma elfogad.
Matabole (transzponálás) mikor a hang egy "homogén" helyről egy ettől elütő rendszerbe illeszkedik.
Végül, 'melopoiia', zeneszerzés, mikor a harmónia tudományának részeit használjuk, alkalmazkodva a kívánalmakhoz.
...phtongus, diasztéma, genos, szisztéma, tónus, metabole, melopoia, mind arra jó, hogy:
vizsgáljuk a hang minőségét, melynek két mozgása létezik, az egyik a 'sinehes', folyamatos, másképp mondva 'logike', és a diasztematikus vagy 'melodike'. A 'sinehes' mozgásnál oly módon magasodik vagy mélyül a hang, hogy nem áll meg sehol, csak a csöndben. A diasztematikus mozgásnál ezzel ellenkezőleg, használja a megállást, a két állomás közti távolságnál, felváltva, hol az egyiknél, hol a másiknál időz. Genos három létezik: diatonikus, chromatikus és enharmónikus. A diatonikus, ereszkedve, tónus, tónus és féltónus. Felfele haladva a magas felé ellenkező módon énekelt, tehát féltónus, tónus, tónus.
A chromatikus genos a mély fele: triimitonio, féltónus és féltónus, a magas felé pedig féltónus, féltónus, triimitonio.
Az enharmónikus genos a mély felé, ditono, diesi, diesi, emelkedve diesi, diesi és ditono.
A diatonikus genosban a következő phtongusok vannak:
proslambanomenos
hypate hypaton
parhypate hypaton
lichanos hypaton diatoniki
hypate meson
parhupate meson
lichanos meson diatoniki
mese
trite sinimmenon
paranite sinimmenon diatoniki
nite sinimmenon
paramese
trite diezeugmenon
paranite diezeugmeno diatonos
nite diezeugmenon
trite hyperboleon
paranite hiperboleon diatonos
nite hyperboleon.
A chromatikus genos phtongusai:
proslambanomenos
hypate hypaton
parhipate hypaton
lychhanos hypaton chromatiki
hypate meson
parhypate meson
lychanos meson chromatiki
mese
trite synimmenon
paraniti sinemmenon chromatiki
nite synemmenon
paramese
trite diezeugmenon
paranite diezeugmenon chromatiki
nite diezeugmenon
trite hyperboleon
paranite hyperboleon chromatiki
nite hyperboleon.
Az enharmónikus genos phtongusai:
proslambanomenos hypate hypaton
parhypate hypaton
lichanos hypaton enarmonios
hipati meson
parhipati meson
lichanos meson enarmonios
mesi
triti synemmenon enarmonios
paraniti synemmenon enarmonios
nite synemmenon
paramese
trite diezeugmenon enharmonios
paranite diezeugmenon enharmonios
nite diezeugmenon
trite hyperboleon enharmonios
paranite hyperboleon enharmonios
nite hyperboleon.
A genosok "vegyítése" (mixi) phtongusai:
proslambanomenos
hypate hypaton
parhipate hypaton
lychanos hypaton enharmonios
lichanos hypaton chromatiki
lichanos hypaton diatonos
hypate meson
parhypate meson
lichanos meson enharmonios
lichanos meson chromatiki
lichanos meson diatonos
mese
trite synemmenon
paranti syneemenos enharmonios
paranite synimmenon chromatiki
paranite sinimmenon diatonos
nite synemmenon
paramese
trite diezeugmenon
paranite diezeugmenon enharmonios
paranite diezeugmenon chromatiki
paranite diezeugmenon diatonos
nite diezeugmenon
trite hyperboleon
paranite hyperboleon enharmonios
paraniti hyperboleon chromatiki
paranite hyperboleon diatonos
nite hyperboleon.
A számba vett phtongusok közül egyesek "mozgók" köztesek (kinoumenoi), mások rögzítettek, szélsők (estotes). A rögzítettek, a mozdulatlan szélek a tetrachordban (viszonylagos értékállandóság) azok, melyek nem változnak a genosokkal, megmaradnak rögzítetten egy ponton (tasi). A mozgó phtongusok a tetrachordokban azok, melyek ezzel ellenkezőleg, genosról genosra változnak, nem maradnak állandók egy helyen.
A mozdulatlan (estotes) phtongusok száma nyolc:
proslambanomenos
hypate hypaton
hypate meson
mese
nite synemmenon
paramese
nite diezeugmenon
nite hyperboleon
Mozgó phtongusok, mindazok melyek az állandók után megmaradnak.
Ezek közül egyesek "barypikne", mások 'apikne' és a tökéletes szisztémák 'periehontes' phtongusai.
A'barypikine' phtongusok száma öt:
hypate hypaton
hypate meson
mese
paramese
nite diezugmenon.
"Apikine' és 'periehontes' phtongusok hárman vannak:
proslambanomenos
nite synemmenon
nite hyperboleone.
A mozgó phtongusok közül némelyek "mesopikne", mások 'oxipikni', vagy diatónikusok.
Az öt 'mesopikne a következő:
Parhypate hypaton
parhipate meson
trite synemmenon
triti diezeugmenon
trite hyperboleon
'Oxipikne" phtongusokból minden genosban öt van. Az enharmónikus genosban enharmónikusok, a chromatikusban chromatikusok. A diatonikus genosban nem létezik 'pykno'.
Az enharmónikus genos 'oxipyknoi' phtongusai:
lichanos hypaton enharmonios
lichanos meson enharmonios
parhipate synemmenon enharmonios
paranite diezeugmenon enharmonios
paranite hyperboleon enharmonios
A chromatikus genos oxypyknon phtongusai:
lychanos hypaton chromatiki
lychanos meson chromatiki
paranite synemmenon chromatiki
paranite diezeugmenon chromatiki
paraniti hiperboleon hromatiki.
A diatonikus phtongusok:
lychanos hypaton diatonos
lychanos meson diatonos
paranite synemmenon diatonos
paranite diazeugmenon diatonos
paranite hyperboleon diatonos.
A diasztémákat öt csoportra osztjuk. Megkülönböztetjük őket nagyság, genos, szimfónia, diafónia, szintetikusság és aszintetikusság, szimmetrika ('rita') és asszimitrikusság ('arita') szerint. A nagyság szerinti megkülönböztetés az, mikor az egyik diasztéma nagyobb, a másik kisebb, mint például a 'ditono', 'tono', 'imitonio', 'diatessaron','diapente', 'diapason' stb. A genos szerinti különbség mikor egy diasztéma diatonikus, a másik chromatikus, vagy enharmónikus. A szimfonikus és a diafónikus diasztémák azok, mikor egyfelől szimfonikusak, másfelől diafonikusak. Szimfonikusak például a diatessaron, a diapente, a diapason stb. A diafonikus diasztémák a diatessaron-nál kisebbek. A diatessaron-nál kisebb diasztémák a 'diesis', az 'imitonio', a 'tónus'. Szimfonikusak a 'tritono',a tetratono, pentatono stb. A szimfónia két phtongus "összeillése", egy magasabb és egy mélyebb összesimulása. A diafónia ennek az ellenkezője, két egymást taszító, nem összeillő phtongus, kellemetlenül a hallásnak. A szintetikus és az aszintetikus különbsége, hogy szintetikus vagy aszintetikus diasztémákból tevődnek össze. Az aszintetikus diasztémák melyek egymást folyamatosan követő phtongusok sorából, láncából állnak, mint például a 'hypate' és a 'parhypate', a 'lichanos' és a 'mese'. Szintetikus diasztémák azok, melyek egymást nem folyamatosan követő phtongusokból állnak, mint a 'mese' és 'parhypate', a 'mese' és a 'nite', a 'paramese' és a 'hypate'. Léteznek még közös diasztémák, szintetikusak és aszintetikusak, azok melyek a 'hemitonio'-tól a 'ditono'-ig terjednek. Mert a 'hemitonio' az enharmonikus genosban szintetikus, a chromatikusban és a diatonikusban azonban aszintetikus. A tónus a chromatikus genosban szintetikus, a diatonikusban aszintetikus. A 'triimitonio" a chromatikaban aszintetikus, a diatonikusban szintetikus. A ditono az enharmonikus genosban nem szintetikus, a chromatikusban és a diatonikusban szintetikus. Az hemitonionál kisebb diasztémák mind aszintetikusak. Hasonlóképp a 'ditononnál nagyobb diasztémák mind szintetikusak. A szimmetrikus ('rita') és az asszimetrikus ('aloga') diasztémák azok, melyek diasztémái szimmetrikusak vagy asszimetrikusak. A szimmetrikus diasztémák azok, melyeknek meghatározható a nagysága, mint például a tónus, az 'hemitonio', a 'tritono' stb. Asszimmetrikus diasztémák azok, melyek nagysága nem szabályos, változó, növekvő, vagy csökkenő.
A genosok száma három. Ezek a diatonikus, a chromatikus, az enharmonikus nemek, vagy ezek összetétele 'mixis'. A diatonikus, diatonikus osztást, a chromatikus chromatikust, az enharmonikus enharmonikust használ. Közös a dallam mikor 'estotes' phtongusokból, vegyes mikor több genos jellemzőit tartalmazza, mint például a diatonikus és chromatikusét, a diatonikusét és az enharmonikust, a chromatikust és enharmonikust, vagy a diatonikust a chromatikust és az enhatmonikust. A genosok különbsége a mozgó 'kinoumeni' phtongusokból ered. A lichanos egy egész hangsávban 'topos', a prhypate egy diesisnyi helyközben mozoghat. A legmagasabb lychanos egy tónus távolságra, a legmélyebb ditonusnyira helyezkedik el a tetrachord szélétől. A legmélyebb parhypate egy diesisre, a legmagasabb egy féltónus távolságra esik a tertachord végétől.
A szín 'chroa' egy sajátos osztása a genosnak. A közismert színek száma hat, [tehát létezhettek mások is] egy enharmonikus, három chromatikus és két diatonikus. Az enharmonikus genos színének egy rá jellemző osztása van,'diesis', 'diesis', 'diesis isi' és 'ditonus'. A lágy chromatikus genos a legmélyebb a chromatikus osztások közt, diesi tritimoroio, diesi isi és egy diasztéma mely egy tónus egy féltónus és egy harmad tónus összege. A 'hemiolio' chromatikus genos (másfeles) egy 'hemiolio diesis', 'diesis isi' és egy aszintetikus diaszetémából, hét tetartimorion desisbol áll. A tonikus chromatikus genos a rá jellemző színt használja, féltónus, féltónus és triimitonio. A chromatikus genosok neve, 'malako',(lágy) 'toniaio'(egész hangnyi)- a nevüket arról kapták, milyen szerepet játszanak a tetrachord "sűrű" (pikno') felében,- az alsó két kis diasztéma közben. A tonikus chromatikus genosban az összetételben szereplő tónus, az hemiolion pedig a két diesis, az imiolikus és az enharmónikus diesis szerepel, mint támpont az elnevezéshez. A lágy chromatikus genos azért kapta a nevét, mert a legkevésbbé "sűrű", sűrűsége elgyengül, eltűnik. A diatonikus osztás lágynak nevezett genosa mellett a másik a 'syndono' a feszes fajta. A lágy diatonikus genos dallama féltónus, egy aszintetikus diasztéma három diesisből és még egy aszintetikus diaszte ma öt diesis nagyságban. A feszes (sindono) diatonikus genos hemitonion, tónus, tónus.
A szisztémák különbsége hét. Négy ebből a diasztémák különbséghez hasonló, mint a nagyság, a genos, a szimfónia és a diafónia, a rito és alogo felosztásnál. Három megkülönböztetési mód a szisztémákra jellemző, így a folyamatosság ('exis'), a 'hyperbatikus', a 'synemena', a 'diazeugmena', a 'ametabola, és 'emmetabola'. Nagyság szerint különböznek a nagyobb szisztémák a kisebbektől, mint ahogy a dia pason a tritonótól, a diapentétől és a diatessarontól, stb. A genosok szerint elkülönítünk diatonikus, enharmonikus és chromatikus szisztémákat, vagy a chromatikust és enharmonikust a többitől. A szimfónia szerint szétválasztjuk a szisztémákat diafonikus és szimfonikus phtongusokból állókra. Az ametabolo szisztémában hat szimfonikus létezik, mely két és fél tónusból áll, pl. a hypate hypatontól a hypate mesonig. A második a diapente, mely három és fél tónusból áll, pl. a proslambanomenostól a hypete mesonig. A harmadik a diapason, mely hat tónusból áll, pl. a proslambanomenos a meséig. A negyedik a diapason és egy diatessaron, mely nyolc és fél tónusból áll, pl. proslambanomenostol a diezeugmenikus diatonikusig. Ötödik a dia pason egy dia pentével, mely kilenc és fél tónus, pl. a proslambanomenostól a nite diazeugmenosig. Hatodik a 'dis dia pason', mely tizenkét tónusból áll, pl. a proslambanomenostól a nite hyperboleonig. A 'sinemmeno' szisztéma a negyedik szimfóniáig halad. Első a dia tessaron, második a diapente, harmadik a diapason, negyedik a diapason egy diatessaronnal. A hang magassága a nyolcadik szimfóniáig ér, mely 'dis diapason' és egy diatessaron, és dis diapason és diapente. Diafonikus szisztéma a diatessaronnál kisebb, és valamennyi szimfóniák közti szisztéma.
Létrejöhetnek sémák hasonló nagyságokból, melyek ugyanolyan aszintetikus diasztémákból állnak, ugyanannyi számú dodekatimorionból, ha létezik valamely nem hasonló, mely megbontja ezt a rendet.
Mert nem idéznek elő szétesést azok az aszintetikus diasztémák, melyek mind hasonlóak, a sémájuk egyforma. Létezik tehát a diatessaronnál négy fajta séma. Az első az, melyből ered a 'baripykna', pl. az mely a hypate hypatontól a hypate mesonig terjed. Második séma az, mely a'mesopykno'-ból származik, pl. a parhypate hypatontól a parhypate mesonig. Harmadik séma az, mely 'oxypykna', pl. a lichanos hypatontól a lichanos mesonig. Az enharmonikus genosban es a chromatikusban a szimfónia sémák a pyknonhoz igazodnak, míg a diatonikus genosban nincs séma mely a pyknonnal helyzetbe kerülhet, hanem a genos megtartja a fél és egész tónusát. A diatesszaron szimfóniában egy féltónus és két tónus van. A diapenteben egy féltónus és három tónus található. A diapason két féltónusból és öt tónusból áll. Megvizsgálhatók a sémák a féltónussal való helyzetük szerint is. A diatessaron szisztémában a féltónus a mély tónus felé esik. Más fajta diatessaron, mikor a féltónus a tónus magas részén van. A harmadik fajta diateszaron, melynél a féltónus a tónusok közt található. Hasonló történik a többi genosban is, ahol a hasonló phtongusok a hasonlókhoz haladnak.
A diapente szisztémában négy séma van. Az első 'barypykno' phtongusokból áll, ahol az első tónus a magas felé esik, a hypate mesontól a parameséig terjed. A második a 'mesopykno', ahol a második tónus a magas felé található. A parhypate mesontól a trite diezeugmenonig terjed. A harmadik az 'oxypykno', ahol a harmadik tónus a magas felé tart, a lychanos mesontol a paranete diezeugmenonig terjed. A negyedik séma a 'baripykna', ahol az első tónus a mély felé helyezkedik el, a mesétől a nite diezeugmenonig, vagy a proslambanomenostol a hypate mesonig terjed. A diatonikus genosban az első séma az, ahol az első féltónus a mély felé esik, a második séma, mikor az első féltónus a magas felé tart, a harmadik mikor a második féltónus a magasnál van, a negyedik séma mikor az első féltónus a mély felé helyeződik.
Hét diapason fajta létezik. Az első az, mely 'baripykno' phtongusokból áll, ahol az első tónus a magas felé tér, a hypate hypatontól a parameséig terjed, a régiek által mixolydio sémának nevezve. A második fajta séma az, mely 'mesopykno' phtongusokból ered, ahol a második tónus a magasnál áll, a parhypate hypatontól a trite diazeugmenonig, a régiek által lyd sémának híva. A harmadik fajta séma az, mely 'oxypykno' phtongusokból ered, ahol a harmadik tónus a magasnál található, a lychanos hypate és a paranete diezeugmenon közt, régen phryg sémának nevezték. A negyedik séma az, mely 'baripykno' phtongusokból áll, ahol a negyedik tónus a magas felé tevődik, a hypate mesontól a nite diezeugmenonig, régről dór sémának keresztelték. Ötödik fajta séma az, mely 'mesopykno' phtongusokat használ, ahol az ötödik tónus a magasan áll, a parhypate mesontól a trite hyperboleonig található sávban, régről való neve hypolyd séma. Hatodik fajta séma az mely 'oxypykno' phtongusokból ered, ahol a hatodik tónus magasra kerül, a lychano mesontól a paranete hyperboleonig, neve ősidőkben hypophryg volt. Hetedik fajta séma az, mely 'barypykno' phtongusokkal, a mély felöl tónussal rendelkezik, a mesétől a nite hyperboleonig, neve a múltban lokriszi vagy hypodor séma.
A diatonikus genos első sémája a diapason, melynél az első féltónus a mély felé esik, a negyedik a magas részen van. A második fajta séma, mikor a harmadik féltónus a melynél található, az első a magasnál. A harmadik séma mikor a második féltónus a mélynél és a magasnál is elhelyezkedhet. A negyedik séma, mikor az első féltónus a mélynél van, a harmadik féltónus a magasnál. Ötödik fajta séma, ahol a negyedik féltónus a mélynél, az első pedig a magasnál található. Hatodik fajta séma, mikor a harmadik féltónus a mély felé, a második féltónus a magas felé esik. Hetedik fajta séma, mikor a második féltónus a mély, a harmadik féltónus a magasnál időz. Nevük, csakúgy mint az enharmonikus és chromatikus genosban ugyanaz, hasonló phtongusok és kiterjedések.
A 'rito' és 'alogo' sémái elkülönülnek, aszerint, hogy rita vagy arita diasztémákból állnak. Mert amelyek rita diasztemakból állnak, rita szisztémák, amelyek pedig aloga diasztémákból tevődnek össze, aloga szisztémák. A 'synehos' és 'hyperbato' különbség a szisztémáknál azt jelenti, hogy vagy synehes, vagy hyperbaton modor, phtongusokkal énekelhetők. A synemmena és diazeugmena különbségéről, hogy azok a szisztémák, melyek synemena tertachordokból állnak, megkülönböztetendők azoktól, melyek diazeugtikus tetrachordokból épülnek. Két tetrachord synemmenikusan egyesül ha 'sinehos' dallamba kerül, ekkor sémájuk hasonló, és egy közös phtongus van köztük. Diazeuxis, mikor két tetrachord, melyek folyamatos dallamot alkotnak, hasonló sémájúak, és egy tónus található köztük. Három fajta kapcsolás van, a mese, az oxytate és a barytate. A barytate az, mikor a kapcsolódó tetrachordok a hypaton és a mese közt vannak. A közös phtongus, mely összeköti őket a hypate meson. Mese a kapcsolat a tetrachordok közt a meson és niteval. A közös phtongus mely összekapcsolja őket a mese. Oxytat az illesztés a tetrachordoknál, mikor a diezeugmenikus és a hyperboleonnál vagyunk. A közös phtongus, mely összeilleszt, a nete diezeugmenon. A diazeuxe csak egyféle, az, amely a tetrachord meson és nite közt van. A választóvonalon áll a közös tónus, a mese és a paramese közt.
Két tökéletes szisztéma van, egy nagyobb és egy kisebb. A kisebb azon összetételből ered, mely a proslambanomenostól a nete synemenonig tart. Ezen szisztéma három tetrachord egyesülése, a hypate, a mese és a synemmena tetrachorde, valamint egy tónusé, mely a proslambanomenostól a hypate hypatonig tart. A diapason és diatesszaron szisztéma határozza meg.
A legnagyobb tökéletes szisztéma diazeugtikus, a proslambanomenostól a nete hyperboleonig terjed. Négy diazeugtikus tetrachord párból áll, hypaton, meson, diezeugmenon, hyperboleon tetrachordok, két tónussal kiegészülve, egyfelől a proslambanomenos és hypate hypaton, másfelöl a paramese és mesénél. A dis diapason szisztémával határozzuk meg.
Az ametabola szisztéma öt tetrachordból áll, mely a tökéletes szisztéma összetételből ered. Az öt tetrachord közül kettő, a hypate és a meson közös mindkét szisztémában. Eme közös tetrachordok a nite synemmenon, a nite diezeugmenon és a nite hyperboleon.
Az 'ametabolo' és 'eumetabolo' különbség alapja, az egyszerű és a nem egyszerű szisztémák mássága. Egyszerű az, mely egy mesével egyesül, dupla, mely kettővel, tripla mely hárommal, sokszoros mely sokszoros középpel kapcsolódik. Mese a phtongus 'dinamis'-a, mely mikor diazeuxis történik, a magas tetrachordban egy tónus található az aszintetikus szisztémában, mely passzív, míg a mély tetrachordnál egy ditónus található, vagy triimitonio vagy tónus aszintetikus. Az egyesülésnél, mikor három tetrachord synemmenikus, a közép synemenikus a magassal, a magas a méllyel. A mesétől ismerhető fel a phtongusok 'dinamisa’. Mert nyilvánvaló, hogy másként viselkednek minden alkalommal ezek a középek, 'mese'.
A tónusnak négy jelentése van. Mint phtongus, diasztéma, hangmagasság, és hely. Mikor a phtongust jelenti, a tónus fogalmat használva például azt mondják: hét phtongusú phrominx, mint Terpandros és Ion. Mert Terpandros azt mondja:
"Mi most elhagyjuk a négy phtongusú zenét, és a következőkben himnuszokat énekelünk az új hét phtongusú zenével."
Ion pedig:
"A tízhúrú lyrán mindig három utas szimfonikus harmóniáid vannak, tizenkét fokú rendben. A hét phtongussal kitharázás előtt, mind, négy phtongussal kitharáztak a görögök, a legszebb zenét használva."
De sokan mások használták még a fenti jelentésben a tónust. A diasztéma jelentés értelmében a tónus az, amikor azt mondjuk, hogy a mesétől a parameséig létezik egy tónus.
A hang tónusa értelemben használatos a tónus szó, mikor a dór, a phryg, a lyd vagy valamely más tónusról szólunk. Arisztoxenosz szerint, ezen tónusok száma tizenhárom.
A hypermixolyd, mely azonos a hyperphryggel.
A két mixolyd, a magas és a mély, melyek közül a második másképpen a hyperiasztios, a mélyebb pedig a hyperdor.
Két lyd, a mély és a magas, a mély másképpen eol.
A két phryg, a magas és a mély, a mely más néven iastios.
Egy dór.
Két hypolyd, a magas és a mély, utóbbi meg hypoaiolios.
Két hyperphryg, a magas és a mély, a mély más néven még hypoiastios.
A hypodór.
Mindezek közül a legmagasabb a hypermixolyd, a legmélyebb a hypodór. A többiek a legmagasabbtól a legmélyebbig egy fél tónus távolságban sorakoznak. Két párhuzamos tónus pedig (egy tónussal és egy 'tritoi'-val) különböznek egy triimitónussal.[Ez a rész nem tiszta!] Valami hasonló történik a maradék tónusokkal. A hypermyxolyd a diapason szisztémában magasabb a hypodórnál.
Végül a tónus, mint a 'tasis' fogalma akkor használatos, mikor azt mondjuk, hogy valaki magas hangú, vagy mély hangú, (oxitonos, baritonos), vagy közép fekvésű a hang tónusa.
A 'metabole' fogalom a négy 'tropus'-hoz kapcsolódik. Lehetséges a genosban, a szisztémában, a tónusban, a 'melopoia'-ban. A genosnál metabole történik akkor, mikor a diatonikus genos chromatikusra vagy enharmonikusra vált, vagy a chromatikus és az enharmonikus valami másra alakul. A metabole a szisztemáknál úgy értendő, mint a váltás a tetrachod egyesülésénél diazeutikusra vagy az ellenkezőjére. A tónus metabole az, mikor a dór phrygre, a phryg lydre, a lyd hypermixolydre vagy hyperdórra, vagy bármely másra vált a tizenhárom tónus közül. Metaboli történhet a féltónusokkal kezdve egészen a diapason váltásig. Ezen változások lehetnek szimfónikus diasztémákkal, mások diafónikusokkal. Azok a dallamváltások melyek szimfónikus vagy tonikus diasztémákkal történnek melodikusak, a többiek diafonikusak. Ezen változások közül a közeliek kevésbé melodikusak vagy rossz hangzásúak, mások meg, melyek nagyobb távolságra vannak melodikusabbak. Az összes váltások közül azok a legdallamosabbak, melyek összetétele, kötése (syndesi) erős, míg a gyengébb kötésnél rossz hangzásúak, mert szükségszerű, hogy minden metabole közös phthongussal, diasztémával vagy szisztémával történjék. A kötés tehát a phtongusok hasonlósága alapján történik. Mert mikor a váltásnál hasonló phtongusok esnek egymásra, a pyknon mennyiségének arányában a metaboli melodikus. Mikor azonban nem hasonló phtongusok esnek egymásra, a metaboli rossz hangzást eredményez. Végül a váltás a melopoiia esetén úgy értendő, hogy a diastaltiko (fenkölt érzelmeket gerjesztő) ethos alázatosra, megnyugtatóra vált, vagy a megnyugtató valami másra. A diastaltiko ethos a melopoiiaban, a zeneszerzésben az, mikor a zene a lelket méltóságra, férfiasságra, hősiességre hangolja. Ezt főleg a tragédia használja és más költemények, melyek ilyen karakterűek. 'Sistaltiko' az ethosa a zenének, mikor a lelket alázatra inti, eltéríti a férfiasságtól. Ez a kifejezésmód a szerelmi pátoszhoz illő, a gyászhoz, a részvéthez s hasonlókhoz. 'Isihastiko" az ethos a melopoiiaban mikor a lélek megnyugszik, szabad és békés. Ez a himnuszok, a paian, ez enkomia ethosa.
A melopoiia a használata a fentebb elmondottaknak, a harmónia tudományának, részeinek az alkalmazása. A melopoiia négy része az 'agoge', a 'ploke', a 'petteia' és a 'tone'. Az agoge a dallam haladása folyamatos phtongusokkal. A ploke a párhuzamos helyzete az egymást váltó diasztémáknak. A petteia egy tónus ismétlődő megszólaltatása. A tone az elidőzése a hangnak, a megállása egy hosszabb időtartamra.
A diagramma egy sík séma mely tartalmazza a dallamvezetés lehetséges útját. 'Dinami' egy phtongus "ereje", jellege, lehetőségei egy szisztémában.
A melopoiia a használata mindazon részeknek mely a harmónia tudományát alkotja, figyelembe véve minden helyzetet.
Itt végetér a harmónia tudományának kézikönyve.