Olvasgatom itt a napelemes rendszerrel kapcsolatos vitákat.
Javaslom tegyünk tisztába néhány műszaki (és néhány gazdasági) kérdést:
A klasszikus értelemben vett házi napelem rendszer 3-4 fő elemből áll.
Úgymint panelek, tartószerkezet, inverter és (ha vannak) akkumulátorok. Ez a rendszer a paneleken egyenáramot állít elő, amit vagy az inverter váltóárammá alakít és azonnal felhasználásra keról vagy egyenáramként az akkumulátorokban eltároúsra kerül. Ugyanis a váltóáramnak a kedvező továbbíthatósági tulajdonsága mellett megvan az a rossz jellemzője, hogy nem tárolható el.
Tehát aki ilyen rendszerben gondolkodik és szigetüzemben üzemelteti (azaz nem összekötve az elektromos hálózattal), annak úgy kell kalkulálnia, hogy a csúcsterhelést is képes legyen kiszolgálni.
Ez viszont alapból túlméretezettséget igényel, ami felesleges költség.
Erre találták ki a hálózattal való összekötést átlag fogyasztásra méretezett rendszerrel, melynek segítségével a felesleget "beadja" a rendszer a közösbe, míg, ha szükséges, plusz áramot vesz fel a hálózatból az extra igény fedezésére.Tehát nem szükséges az eltárolás, de más viszont annál inkább - engedély.
Ehhez tkp két fontos dolog kell. Egy oda-vissza fogyasztásmérő és egy szabályzó elektronika, ami biztosítja a szinkronizációt a hálózattal (ugyanis ha rossz pillanatban kapcsolódik, akkor akár 4oo V feszültségkülönbség mellett villámlik egyet és hazavág(hat)ja az elektronikai elemeket + kigyulladhat az egész).
A magyar kormány, hogy "segítse" a hálózatra csatlakozás lehetőségét, adminisztrációs nehézségek garmadáját írja elő, hogy elijessze a próbálkozókat és, ha ez nem elég, akkor azzal is számolni kell, hogy, ha szufficites vagy, azaz többet adtál le a hálózatba, mint vételeztél, az számodra jövedelem és még ÁFA is terheli.
Ha már áttértem a műszaik dolgokról másra, egy kis gazdasági lamentálgatás:
Régebben akár 2o-25 év megtérülési idővel kalkuláhatott, aki ilyen rendszert. Az inverterek átlagosan 5 éves MTBF-el számoltak (két meghibásodás közötti átlagidő), valamit a panelek hatásfoka is 15-25%-ot is romolhatott ezen időszakban. Mára az első megduplázódott, a másik, több, mint feleződött. Így a megtérülési idő, akár 5 év alá is csökkenhet, ha jól megtervezett és jól megépített (no meg jól karbantartott) a rendszer.
Ha ennek szabad utat engedne a kormány, akkor a hajára kenhetné Paks -II-t, mert , ahogy egy átlag család megengedhet magának egy átlag autót, úgy ezt is megvehetné 1-2 millióból (és ez csak a napelemes rendszer, egy szót nem ejtettünk a házi szélerőművekről vagy vízi-erőművekről).
Persze lehet azzal operálni, hogy központosított rendszerben mind a logisztika, mind a járulékos feladatok jobban kezelhetők a koncentráció miatt.
Csakhogy a távfűtési rendszer már bizonyította, hogy ez nem igaz (hisz, ha jobb és gazdaságosabb lenne, akkor nem lennének a magánházaban saját kazánok, de még a társasházakban sem).
Azon kívül van egy üzembiztonság nevű valami is, ami egy "neadjistenterror" esetén komoly ellátási gondot jelentene centralizált erőforrás használatakor.
(Hogy azok is értsék, akik netán nem mélyültek el a témában: a paksi blokkok 1o-1o%-t, azaz az össz elektromos igény kb 4o%-t adják. Egy blokk kiesése még nem okoz gondot, de mindé már a rendszer leülését jelentené, ha rosszándékú ártó emberek elrontanák.)