teljesen szertefoszlott. Csak ő maradt egyedül és a forgóajtó. Már-már sikerült visszafordítania az ajtót. Már majdnem sikerült, csupán centik kérdése volt... Mindenét odaadta volna azokért a centikért. Teljesen megfeszült. Maradék erejét összeszedve apjára gondolt és a Doxára. Egyetlen ami megmaradt a Doxa. Nem, nem engedhetem, hogy elhagyjam az időt. Ha mégegyszer születhetne, ha mégegyszer megpróbálhatná...Szédülni kezdett, a lefolyó jelent meg szeme előtt, a zuhanycső és az örvény, amint éppen magával ragadja. Ahogy akkor a lefolyócső oldalfalába, úgy próbált most belekapaszkodni a forgóajtó sikamlós fogantyújába. Érezte már, hogy semmi esélye, nem fog bírni vele, de nem eresztette. Szája szélén keskeny sugárban kibuggyant a vér, izmai megmerevedtek, szeme elhomályosult.