Megváltozott élet, nehézségek és pozitívumok, amiket a koronavírus miatti intézkedések okoztak. Folytatjuk a kitekintő sorozatot: ezúttal a kanadai mindennapokba tekinthetünk be, Nagy Beáta jóvoltából.
Kanadában élek, Calgaryban, Alberta államban. Hét éve lakom itt, férjnél vagyok, két gyermekünk van. Lányunk hatéves, a kisfiunk két és fél.
Jelenleg a vírus miatt nem tudok dolgozni, mint nagyon sokan mások. Saját takarító vállalkozásom van, és másodállásban egy szemészeti rendelőben dolgoztam, mint szemészeti asszisztens.
Március 13-tól kezdett minden megváltozni nálunk. Először is bezárták az összes iskolát, óvodát, day home-kat, ezzel rengeteg szülőnek nehezítették meg a mindennapokat.
Onnan már csak lefelé haladtunk. Lassan én is kaptam sorra az üzeneteket az ügyfeleimtől, hogy míg vírushelyzet van, állítsuk le a takarítást. Március végére a szemészeti rendelő is bezárt. Nem is gondoltuk volna, hogy milyen gyorsan fordulhat teljesen más irányba az életünk, egyik napról a másikra.
Jelenleg csak az orvosi rendelők, kórházak, patikák, bankok és az élelmiszerüzletek tartanak nyitva. Ha kinézek az utcára, alig látni embereket, ha elvétve van is egy-két ember, ők is betartják a távolságot.
Nagy ritkán én is kimerészkedek, mert el kell mennem bevásárolni. Na, az egy nehéz pillanat számomra, felszerelkezve kesztyűvel, fertőtlenítőszerrel.
Az üzlet bejáratánál egy asztalon fertőtlenítőszert lehet találni, amivel letörölhetjük „szekereinket”. A sorok nyilakkal vannak jelölve, merre lehet bemenni, és merre van a kijárat a sorból. Sajnos elég sok ember akad, aki nem tartja be ezeket a szabályokat. Az üzletekben egyre nehezebb vásárolni, mert az emberek úgy nekilendültek a vásárlásnak, hogy alig lehet kapni valamit. A legjobban a tojás fogy és a tej. Szerencséd van, ha mindkettőt megtalálod a polcon vásárlás közben.
A városunk polgármestere minden nap felvilágosít a helyzetünkről. Egyelőre minden rendezvényt töröltek június 30-ig. Az összejöveteleket csak maximum 15 emberig engedik meg, és a távolság megtartása kötelező. Ha ezt megszegjük, akkor 1200 dolláros büntetésre számíthatunk. A sporttermék-üzletek mind zárva vannak, a kocogásra készített járdák használata sem engedélyezett. Szabad kimenni kocogni, de csak a saját negyededbe.
Tagja vagyok egy pár csoportnak a közösségi oldalon, és észrevettem, hogy nagyon sokan felajánlják a csoporttagoknak, hogy ha van valaki vagy ismernek valakit, akinek nincs mit ennie, ők nagyon szívesen visznek nekik enni- vagy innivalót. Jó látni, hogy megvan az összefogás.
A betegek száma sajnos napról napra nő. Március végén 45-65 között volt a betegek száma Alberta államban. Mára már 300-nál tartunk.
Igazából az a probléma, hogy nem tartják be az emberek a szabályokat. Pont azért tartunk itt. Főleg a távolságtartás nehéz nekik, és a kijárási korlátozás.
Kanadában élek, Calgaryban, Alberta államban. Hét éve lakom itt, férjnél vagyok, két gyermekünk van. Lányunk hatéves, a kisfiunk két és fél.
Jelenleg a vírus miatt nem tudok dolgozni, mint nagyon sokan mások. Saját takarító vállalkozásom van, és másodállásban egy szemészeti rendelőben dolgoztam, mint szemészeti asszisztens.
Március 13-tól kezdett minden megváltozni nálunk. Először is bezárták az összes iskolát, óvodát, day home-kat, ezzel rengeteg szülőnek nehezítették meg a mindennapokat.
Onnan már csak lefelé haladtunk. Lassan én is kaptam sorra az üzeneteket az ügyfeleimtől, hogy míg vírushelyzet van, állítsuk le a takarítást. Március végére a szemészeti rendelő is bezárt. Nem is gondoltuk volna, hogy milyen gyorsan fordulhat teljesen más irányba az életünk, egyik napról a másikra.
Jelenleg csak az orvosi rendelők, kórházak, patikák, bankok és az élelmiszerüzletek tartanak nyitva. Ha kinézek az utcára, alig látni embereket, ha elvétve van is egy-két ember, ők is betartják a távolságot.
Nagy ritkán én is kimerészkedek, mert el kell mennem bevásárolni. Na, az egy nehéz pillanat számomra, felszerelkezve kesztyűvel, fertőtlenítőszerrel.
Az üzlet bejáratánál egy asztalon fertőtlenítőszert lehet találni, amivel letörölhetjük „szekereinket”. A sorok nyilakkal vannak jelölve, merre lehet bemenni, és merre van a kijárat a sorból. Sajnos elég sok ember akad, aki nem tartja be ezeket a szabályokat. Az üzletekben egyre nehezebb vásárolni, mert az emberek úgy nekilendültek a vásárlásnak, hogy alig lehet kapni valamit. A legjobban a tojás fogy és a tej. Szerencséd van, ha mindkettőt megtalálod a polcon vásárlás közben.
A városunk polgármestere minden nap felvilágosít a helyzetünkről. Egyelőre minden rendezvényt töröltek június 30-ig. Az összejöveteleket csak maximum 15 emberig engedik meg, és a távolság megtartása kötelező. Ha ezt megszegjük, akkor 1200 dolláros büntetésre számíthatunk. A sporttermék-üzletek mind zárva vannak, a kocogásra készített járdák használata sem engedélyezett. Szabad kimenni kocogni, de csak a saját negyededbe.
Tagja vagyok egy pár csoportnak a közösségi oldalon, és észrevettem, hogy nagyon sokan felajánlják a csoporttagoknak, hogy ha van valaki vagy ismernek valakit, akinek nincs mit ennie, ők nagyon szívesen visznek nekik enni- vagy innivalót. Jó látni, hogy megvan az összefogás.
A betegek száma sajnos napról napra nő. Március végén 45-65 között volt a betegek száma Alberta államban. Mára már 300-nál tartunk.
Igazából az a probléma, hogy nem tartják be az emberek a szabályokat. Pont azért tartunk itt. Főleg a távolságtartás nehéz nekik, és a kijárási korlátozás.