Minél stresszesebben él a család annál nagyobb stressz éri a velük élő állatokat is. Az egyedül élők többet foglalkoznak az állataikkal, beszélnek hozzájuk, ha kirándulni mennek, vagy nyaralni viszik magukkal a kutyát, néhányan a cicát is. Belföldi nyaralásnál egyéb állatkák is együtt nyaralnak a gazdival. Az egyedül élők hagynak a kedvenceiknek magánéletet élni, nyugodtan pihenhetnek, nincs aki kénye kedve szerint nyúzza. A családoknál főleg ahol a gyerekek még kicsik ez már gondot okozhat. Hol az egyik hol a másik gyerek nyúzza a kutyát vagy a cicát, ettől ingerlékenyek lesznek egy idő után, a ricsaj, a hangoskodás egy újabb stressz náluk, és ha nem tudják kipihenni magukat előbb utóbb viselkedészavar lép fel náluk. Sokszor mondják, hogy semmi szokatlan nem történt, a gyerek játszani akart a kutyával, és a kutya megharapta. Igen, odakap, vagy csúnya sebet ejtve harap is, de ennek oka van! Nem tud elhúzódni sehova, nem tud pihenni! Nem biztos, hogy kedve van játszani!
Nagyon sokszor mondjuk, hogy háziállattartásból le kellene az embereknek vizsgázniuk mielőtt bármiféle állatot hazavisznek. Úgy tudom ez már Svájcban kötelező! Nálunk soha a büdös életben nem lesz az!
*
Sajnos nekem is vannak - emberekkel, családokkal - rossz tapasztalataim. Csak azért vásároltak méreg drága kutyát, hogy a gyereknek legyen ÉLŐ JÁTÉKSZERE. S, amikor a kiskutya bepisilt a félelemtől, mert a gyerek nyomkodta a szemeit, húzta a fülét, bele is rúgott, a szülők vihogtak. Én pedig felemeltem a hangom, sőt akkor a kutyát is felkaptam, el is hoztam. Nem is tudtam, hogy ilyen idióta család, csak amikor szembesültem ezzel, sejthetitek, hogy a kiskutyát felkaptam és azonnal el is hoztam. (Különben azért hívtak, mert valamilyen hivatalos levelet kellett volna megfogalmaznom, de sejthetitek, hogy sorsukra hagytam őket, ezek után). Első utam az állatorvoshoz vitt, de sajnos, már nem tudta megmenteni. A belei sérültek a sok csirkecsonttól, amit adtak a szerencsétlennek, no meg csokoládét is fogyasztott, az tette be a "kaput",. Sajnáltam, hogy nem előbb jártam ott.
Széles ívben elkerülöm ezt a családot, még az utcába sem megyek be. Nagyon állatszerető vagyok, mert egy kutya, cica u.olyan kiszolgáltatott, mint egy gyerek v. egy idősebb ember. Így neveltek, sőt a gyerekeimet én is ilyennek neveltem. A fiamnak nagy termetű kutyája van, a neve Soma, a lányomnak kiskutyája van a neve: Mira. Az én kutyámnak a lábát megoperálták, daganat volt rajta. Szerencsére az operáció jól sikerült. Nem ez okból, de másból, a két hátsó lába, most már másod ízben, nem működik. Bitang nehezen cipelem, mert 12-13 kiló között van, s a gerincem, no hagyjuk... De viszem ki és hozom be, ápolom, kötözöm, KÉK KENŐCCSEL kenem, gyönyörűen gyógyul. A két hátsó lábára most már a második fajta gyógyszert kapja, jövő hétig. Remélem talpra áll. Az is igaz, hogy a 12. évében van, és fr.bulldog. Végtelenül okos, erős akarata van, húzza magát, fókázik. Látom rajta az akaratot, bár sok emberben lenne annyi erő és határozottság, mint ebben a kutyában. Max. megbízik bennem, nyújtja a lábát, tudja, hogy nem dörzsölöm, de szinte érintve mosom le, érintve krémezem. Vettünk neki a nyakába felfújhatós nyakra valót, ez sokkal jobb, mint a tölcsér. Erre rá tudja fektetni azt az okos fejét. Sokat alszik, igaz, ha beszorozzuk a 12 évet 7-tel, akkor már eléggé idős öreg úr. De nagyon szeretem, a hortyogása nekem muzsika, szó szerint. Minden szót megért. Azt is, ha elmondom, hogy "mamuska most elmegy vásárolni és hozok haza finomat". Tudja, érti, soha nem csapom be, ha ígérem, mindig kap valami csemegét. Itt küldöm a fotóját, ő az én Röffffögém=Röfim=CsiliViliMalacVirágom és még sok más neve is van... De persze a macsek is a szívem csücsöke. Ő pedig a MicóCicó névre hallgat. Ráadásul nagyon szeretik egymást, mert Röfi max. elfogadta a cicát, amikor az még picike volt. Az első fotón MicóCicó farka lóg le a szekrény tetejéről. Olyan vastag, mintha mosómedve lenne... Már írtam róluk az állatos fórumban, de szerettem volna ha elolvassnátok itt is. Köszöntem.