Kissé szomorúan...
Kedves Mindenki! Immár 20-ik hozzászólásomhoz fogok,-bár kezdeti lelkesedésem-megvallom derekasan-kissé alábbhagyott...
Senkit nem akarok megbántani, hisz' magamról tudom, micsoda "rohamtempóban" kell (??!!) élni pedagógusi napjainkat. Engem most persze, hogy rendkívül inspirál, hogy eljuthassak a z értelmes 20-ik hozzászóláshoz, hiszen nagyon meg szeretném már nyitni a csatolt üzeneteiteket. Kívánok Számotokra sok erőt, kitartást, hogy bírjátok a mai világ "taposómalmát" úgy túlélni, hogy közben legyen időnk egymásra, legyen időnk kicsit megbeszélni dolgainkat...
Talán nem kell ehhez sok, csak egy-két mondat,- és mehetünk tovább... Vágyom az igazi társakra,- olyanokra, akik nem csak a pénzkereseti lehetőséget látják a gyerekek körüli tevékenység kapcsán, hanem valami mást is, ami őket és minket is boldoggá tudna tenni ebben a sok nyomorúsággal megterhelt világunkban...
Nagyon sok szeretettel gondolok Rátok: Cirma