Sziasztok!
Nem rég ötlött fel bennem a gondolat, koffein túladagolások és éjszakázós tanulás közben, hogy a férfi akiről egész kis korom óta álmodok, biztos a szellemi vezetőm.
Legelső maradandó emlékem róla, 5 éves koromról való, egy réten álltunk, gyönyörű rét volt pipacsokkal, ő ott állt előttem, egy ázsiai kisfiú képében.Akkor tudtam,hogy nem először látom, és nem is így néz ki. (akkoriban nagyon szerettem a ninjás,karatés filmeket
)
Sosem szavakkal kommunikáltunk, ahogy emlékszem, bár akkor ez valahogy nem tűnt fel, mintha lelkeink kapcsolódtak volna mindig össze, mindig éreztem a szeretetét és támogatását. Ahogy emlékszem, sose jelent meg csak úgy, csak ha segítség kellett, vagy rágondoltam. Sose volt bőbeszédű, magától sose beszélt, sokszor még akkor se ha kérdeztem. bizonyos dolgokat nem volt hajlandó elmondani. Mindig a jobb oldalamon volt, ha épp nem védelmeznie kellett.
Azon a réten többször is jártunk, bár sosem nézett ki ugyanúgy. Konkrétan 2 alkalomra emlékszem, de tudom, hogy többször jártam ott, és hogy néha rét nem is rét volt. (általában csak átutaztam rajta, mikor nem rét volt, nem tudtam megragadni a pillanatot, vagy angyon mély álomba merültem)
Eddig sosem érdeklődtem a lelki vezetők iránt konkrétan, valahogy kizártam ezt a lehetőséget. Eddig úgy tudtam, h a lelki vezetők nem éltek velünk egyszerre a földön. De azt nem tudtam, hogy lehetett olyan életünk, mikor ismertük egymást és kapcsolatban voltunk. Ha ezt hamarabb tudom...nem tudtam, h ismerhetem a lelki vezetőmet régről.
Mindig úgy gondoltam rá, mint valaki a múltból.
Alteregom semmiképp, vagy kitalált alak, akkor jobban kötődne hozzám, de mindig tudtam, hogy ő önálló, nem formálhatom, nem részei az álmaimnak, kívül álló, nem érzem részemnek.
De ha az előző életeimről kérdeztem sose árult el semmit, nem kellett tudnom. Zavarta, ha arról kérdezem, néha egészen szomorúnak éreztem. azt is tudtam elmondaná, ha elmondhatná.
Aztán kezdtem idősebb lenni, és egyre kevesebbet jelent meg álmaimban. Mindig hívtam, megjelent, de csak kevés időre. Mondta, hogy nem maradhat, fel kell nőnöm, amit érzek, gondolok, az nem teljesen az, aminek hiszem. Nem akartam megérteni. Hogy egész pontos legyek, idealizáltam, mint tökéletes férfi. Naiv a leány lélek, könnyen "szerelmes" lesz. Főleg, ha túl sok romantikus regényt olvas, és túl élénk a fantáziája.
Ezért nem tudott tovább ilyen kedves maradni velem, hogy megértsem.
Emlékszem egyszer egy beszélgetés alkalmával mondta, hogy majd meg fogom tapasztalni, találni fogok olyan élő férfit, nem kell aggódnom. S hogy mi találkozni fogunk e valaha, az nem valószínű, de sosem lehet tudni...és hogy el kell hogy hagyjon, nem maradhat velem tovább, már így is többet tett, mint ami szükséges lett volna.
Innestől jött az én buta kombinációm, hogy tényleg szeretett, tényleg úgy éreztem, és h ez nem volt tervben. Elsősorban ezért is mondott búcsút nekem, mert ez már káros, nem szolgálja a fejlődésem. És hogy tényleg ismertük egymást egy előző életből, talán többől is. talán majd gyermekemként, vagy unokámként újjászületik, ha ez lehetséges.
Kutakodtam én előző élet után is, akkor "haragudott" rám, bár nem mutatta konkrét jelét, de valahogy mindig annyira közel éreztem magamhoz, hogy lelkének legkisebb rezdüléseit, érzelmeit is éreztem. tudtam, hogy mikor csinálok, olyat amit nem kellene, és hogy mindig beszéltünk róla, mindig figyelmeztetett, bár mindig az én döntésem volt mit teszek. Emiatt sok negatív tapasztalat élt :S. Egyszer tényleg feladtam, mikor álmomból arra riadtam, hogy kiröhög egy nőszemély, megfenyegetett, nem tudtam megmoccanni, majd akaratommal úrrá lettem rajta, megmozdult a karom, és ahogy befejezte beszédét elment kacagva. Azért röhögött, mert tudatlan szánalmas ember vagyok.
Az aljaaas :O egyébként Ő megnyugtatott, Rebeka, így nevezetem el, nem tud valóban ártani nekem.
Valahogy csak most sikerült összegeznem. Már nem álmodok vele, de szükségét érzem vagy, tényleg valami gondom van, mintha érezném még jelenlétét. Több hamis képet láttam, abban hittem ő, de mindig rájöttem, hogy nem.
Most is olyan távolinak, és csak egy nagyszerű álomnak tűnik az egész? Mennyi igazság lehet benne? Tényleg jól gondolom? Ki lehetett Ő? Találkozhatok vele ismét álmaimban? Vagy az életben? Kérlek adjatok tanácsot
Köszönettel,
Ági/rin
ui: Ha lehetne akkor mailben tudnátok válaszolni, nem sűrűn járok erre mostanság
(...)
Köszönöm.