Hi meg háj meg minden, kedves mindenki! E topik azon célból lett nyitva, mert világunkban és életünkben oly sok a bánat és a bú... Illik tehát hogy legyen egy olyan hely is benne, ahol a kedves Olvasó és Idelátogató kizárólag - értitek KIZÁRÓLAG!!!! - csak JÓ hírekkel szembesülhet! Méghozzá kéretik kerülni a politikát meg az általánosságokat: kizárólag oyan hírekre azaz örömökre gondolok, amik SZEMÉLYESEN ÁTÉLTEK, tehát amik konkrétan megtörténtek valakivel!
Példákkal élve: Az nem e topik témája hogy „jaj de jó mert ma Zambezi árvaházaiban minden kisgyereknek jutott reggeli kakaó”. Ez általánosság. Hovatovább, az se biztos hogy igaz, mert aki ideírja, vélhetőleg csak a hírekből értesült róla, de a médiák gyakran hazudnak.
Ha azonban valaki azt mondja, épp kakaóra vágyott, de üres volt már a pénztárcája, ekkor talált a földön kétszáz forintot, s ebből megvolt a maga kakaója, az személyes élmény, jó hír, ezért e topikban van a helye!
Mindezzel az a célom, hogy ha valaki teljesen depi már, végigolvasgathassa e topikot, s rájöjjön, igenis történik egy rakás JÓ IS minden emberrel! Van öröm az életben!
Kezdem is akkor. Most az iménti pillanatokban engem nagy öröm ért - persze, csak mert alaposan megdolgoztam érte: befejeztem legújabb regényemet. A tizedik leghosszabb művem. A címe: Aspia.
Amiatt ez a címe, mert arról szól, hogy egy rakás asperger-szindrómás illető kivándorol egy idegen bolygóra hogy ott olyan társadalmat építsen fel, melyben ők jól érzik magukat, melyben rájuk szükség van, ahol ők megbecsült személyek. A sztori az ő kalandjaikról szól.
A mű 154816 szó, azaz tényleg jó hosszú. Körülbelül 2 éven át írtam (igaz hogy közben sok minden máson is dolgoztam), s teljes egészében itt az USA-ban született meg, azaz itt kezdtem el, s itt fejeztem be, azaz teljes joggal mondhatjuk hogy a mű léte az Egyesült Államoknak köszönhető, hálás is vagyok érte ennek az országnak.
Nekem mindig roppant öröm amikor befejezek egy művet, gondoltam megosztom az örömömet veletek is, s akkor jött az ötlet hogy efféle örömei másnak is lehetnek, miért is ne születhetne ezek megosztására egy dedikált topik is, elvégre a közmondás is úgy tartja, hogy az örömöt a bánattól épp az különbözteti meg elsősorban, hogy az örömből annál több lesz, minél többfelé osztják!
Példákkal élve: Az nem e topik témája hogy „jaj de jó mert ma Zambezi árvaházaiban minden kisgyereknek jutott reggeli kakaó”. Ez általánosság. Hovatovább, az se biztos hogy igaz, mert aki ideírja, vélhetőleg csak a hírekből értesült róla, de a médiák gyakran hazudnak.
Ha azonban valaki azt mondja, épp kakaóra vágyott, de üres volt már a pénztárcája, ekkor talált a földön kétszáz forintot, s ebből megvolt a maga kakaója, az személyes élmény, jó hír, ezért e topikban van a helye!
Mindezzel az a célom, hogy ha valaki teljesen depi már, végigolvasgathassa e topikot, s rájöjjön, igenis történik egy rakás JÓ IS minden emberrel! Van öröm az életben!
Kezdem is akkor. Most az iménti pillanatokban engem nagy öröm ért - persze, csak mert alaposan megdolgoztam érte: befejeztem legújabb regényemet. A tizedik leghosszabb művem. A címe: Aspia.
Amiatt ez a címe, mert arról szól, hogy egy rakás asperger-szindrómás illető kivándorol egy idegen bolygóra hogy ott olyan társadalmat építsen fel, melyben ők jól érzik magukat, melyben rájuk szükség van, ahol ők megbecsült személyek. A sztori az ő kalandjaikról szól.
A mű 154816 szó, azaz tényleg jó hosszú. Körülbelül 2 éven át írtam (igaz hogy közben sok minden máson is dolgoztam), s teljes egészében itt az USA-ban született meg, azaz itt kezdtem el, s itt fejeztem be, azaz teljes joggal mondhatjuk hogy a mű léte az Egyesült Államoknak köszönhető, hálás is vagyok érte ennek az országnak.
Nekem mindig roppant öröm amikor befejezek egy művet, gondoltam megosztom az örömömet veletek is, s akkor jött az ötlet hogy efféle örömei másnak is lehetnek, miért is ne születhetne ezek megosztására egy dedikált topik is, elvégre a közmondás is úgy tartja, hogy az örömöt a bánattól épp az különbözteti meg elsősorban, hogy az örömből annál több lesz, minél többfelé osztják!