Bolond Istókné
Élt egyszer egy bölcs és okos férfiú, Bolond Istók volt a becsületes neve. A mi Istókunk elérte azt a kort, amikor mindenkinek el illik szakadnia az anyja kötényétől, betöltötte a negyvenkettőt. Elhatározta, hogy éppolyan eszes feleséget keres magának, mit amilyen okos ő maga.
Elindult hát a lányos házakhoz, próbára tenni a feleségnek valót.
Az első házban a falu legszebb lánya lakott, a Julcsa.
-[FONT="] [/FONT]Julcsa, tunná’-e engem szeretnyi? – tette fel az első kérdést Istók.
-[FONT="] [/FONT]Hogy a csudába tudnám, mikor nem is ismerem, ráadásul randa, mint a bűn, ostoba, mint a szamár!
Istók egyet sem kérdezett tovább, rögtön indult a második házhoz.
-[FONT="] [/FONT]Ilyen hazudós lyánnyal még nem találkoztam, ráadásul vaksi is az istenatta- gondolta út közben – hát hogy lehet engem randának látni, az meg világosan lesütött az arcárú’, hogy máris szerelmes belém. Hazudós az istenatta, nem felesígnek való.
A második háznál egy fiatal özvegy lakott.
-Terka húgom, kell-e neked egy új fírj? –tette fel az első kérdést Istók.
A 23 éves özvegy jól megnézte a negyvenes évei elején járó kérőt.
-[FONT="] [/FONT]Az attól függ- felelte Terka – ki lenne az a fírj. Tán a kend öccse?
Istók teljesen kétségbeesett.
-[FONT="] [/FONT]Hát ez bolond, az isten áldotta. Mit kezdjek ín egy bolonddal? Hát hogy lenne az öcsím a kérője, mikor nekem nincs is testvírem?
Búcsút intett a kapufélfának, és máris indult a harmadik házhoz.
Ott először a szülőkkel beszélt.
-[FONT="] [/FONT]A lyányukért gyüttem vóna, ha gyönne velem, mit mondanak rá?
-[FONT="] [/FONT]Oh, az isten is megálggya, ha rá tuggya beszélni – így az apa.
-[FONT="] [/FONT]És hun van a lyány?
-[FONT="] [/FONT]Ippeg bebújt a kutyaólba – felelte megilletődve az anya.- csak vigyen egy csontot, azzal előcsalogathassa.
-[FONT="] [/FONT]Alakulnak a dolgaim- gondolta Istók- az jó, ha az asszony nem igényes, ha beéri akármivel.
Előkereste a ganédomb tövéből a kutya elásott csontját, és benyújtotta az ólba a lánynak. Az kicsit morogva elő is négykézlábazott, megszaglászta a csontot, majd Istók nadrágját is. Először a sliccénél, majd a bokájánál is. Végül felemelte bal lábát, és lehugyozta Istók lába szárát.
-[FONT="] [/FONT]Huh, ez egy micsoda vérmes menyecske lesz, mit fogunk mi összehancúrozni- gondolta Istók, közben a szája szélét nyalogatva.- Most már csak azt kell kiderítenem, okos-e.
Elvette a lány szájából a csontot, és elindult befelé a házba. A lány négykézláb követte.
- Nincs itt semmi hiba, okosnak okos, megy az eledel után. De vajon tiszta-e, mert ez is fontos?
A tisztaszobában már várták a szülők, az arcukon kétség és remény váltakoztak. Apósjelölt a sarokba támasztotta a lányát. Az pedig, alighogy két lábra állt, az orrát kezdte túrni, közben kimeredt szemmel bámulta Istókot.
-[FONT="] [/FONT]Az látszik, hogy teccem, azért bámul így. Na meg tiszta is, hát nem míg most is az orrát takaríttya?- morfondírozott Istók
-[FONT="] [/FONT]Aztán e’gyünní-e velem? - fordult a lányhoz fennhangon.
-[FONT="] [/FONT]Hát hová?
-[FONT="] [/FONT]Hozzám e, felesígnek.
-[FONT="] [/FONT]Ammíg nem vótam - felelte Rozi.
-[FONT="] [/FONT]Akkó’ meg is vónánk – ennyi volt Istók hozzáfűzni valója.
A szülők boldogok voltak mindkét részről. Azt hitték, már sohasem szabadulnak csemetéiktől
Az esküvő előtti estén Rozit oktatta az anyja:
-[FONT="] [/FONT]Tudod, kislyányom, a fírfiaknak furcsa szokásaik vannak. Holnap este az urad majd……hát hogy is monggyam……..akar majd tőled valamit. Nem tudom, lyányom, mire számítasz, de az a valami, amit az urad akar legelőször, az maga a házasélet. Nagyon a bolonggya minden fírfi. Ha ebben a kedvére teszel, lehetsz randa, rest, akármi. Úgyhogy csak engedd, hogy megtegye, és már alhatol is bíkíben.
Megvolt az esküvő, este Rozi már az új házban tért nyugovóra Istókkal. Levetkőztek, Rozi várakozásteljesen nézett Istókra. Kíváncsi volt, milyen is az a házasélet.
-[FONT="] [/FONT]Te, Rozi, te, megtenníl nekem valamit? –kérdezte félve Istók
-[FONT="] [/FONT]Há’ honne, mondta Ídesanyám, hogy kírni fog valamit.
-[FONT="] [/FONT]Te Rozi, tenníl-e úgy, mint amikó megismerkettünk? Tudod, amikor a lábamat le…..
-[FONT="] [/FONT]Hát ez is valami? – kérdezte Rozi, és egyből a tettek mezejére lépett.
Istókban egyből fölágaskodott a férfiúi önérzet, de nem férhetett Rozihoz, mert az dolga végeztével rögtön bemászott az ágy alá aludni.
-[FONT="] [/FONT]Gyer’ elő, Rozi, há’ most jön a házasélet!
-[FONT="] [/FONT]Nem úgy van a’! Ídesanyám megmondta, amit legelőször fog kírni, az a házasílet, ammeg má’ megvót. Úgyhogy aluggyon kend, és haggyon enegem bíkín, míg jó’ van dóga.
Rozi nem is jött elő az ágy alól semmi könyörgésre, egészen másnap reggelig. Istók hason töltötte az éjszakát, gyötrő gondolatok között. Valahogy azért csak rájuk virradt.
Istók elhatározta, reggel előveszi minden rábeszélő képességét, hogy végre felavathassa az új menyecskét.
-[FONT="] [/FONT]Te Rozi, te! Hát nem hattad az este befejeznyi a dógomat. Az, amit csinyátunk, az vót az előjáték, utána gyött vóna a házasílet!
-[FONT="] [/FONT]Az nem lehet, ilyen nem mondott Ídesanyám.
-[FONT="] [/FONT]Pedig így van, Rozi, ha hagyod, este megmutatom.
-[FONT="] [/FONT]Nem lehetne most?
Istókot nem kellett kétszer kérni, legott megmutatta. Rozinak megtetszett a dolog, rögtön haza is szaladt az anyjához újságolni az eseményeket. Az öregasszony elhatározta, ő is próbál egy kis színt lopni negyven éve tartó házasságába. Este szólt is a férjének:
-[FONT="] [/FONT]Hajja-e kend! Ín negyven íve meg vagyok lopva, há’ kend egy szót se mondott nekem az elűjátékrú! Pedig utána gyün a java, ha megvót az elűjátík!
-[FONT="] [/FONT]Osztán mi lenne az az elűjátík? - kérdezte az öreg.
-[FONT="] [/FONT]Há’ az úgy kezdődik, hogy ín lehugyozom a kend lábát…….
-[FONT="] [/FONT]Na, errűl osztán szó sem lehet! Nem elíg nekem, hogy Buksi is így kezdi a regge’t, akkor még az estét is így fejezzem be? Errül tegyík csak le!
Hiába volt minden, az öreg nem akart előjátékot. Rozi viszont annyira megszerette a házaséletet, hogy Istóknak némi pihenőt kellett beiktatni. Hetente kétszer ócskavasat gyűjtött a környező falvakban, ilyenkor egyedül hagyta otthon Rozit, kiadva neki a feladatokat.
Volt két lovuk, szekerük; Istók, amikor az ostort a kezébe fogta, úgy érezte, aznap övé a világ.
-[FONT="] [/FONT]Este jövök, addig vigyázz a házra. Etesd meg az állatokat, kapáld meg a konyhakertet, és főzzíl valami jót. De baj ne legyík, aszt ajállom, mert akkor este nem lesz hancúr!
Rozi mindig meg is fogadta, de valahogy soha nem jöttek össze jól a dolgok, ha Istók úton volt. Elhatározta, aznap valami igazán finom falattal várja majd haza az urát.
Kis gondolkodás után elhatározta, tyúklevest és sült tyúkot készít. Igen ám, de a tyúkokat már kieresztette, a disznóval együtt. Most hogyan fogjon meg egyet is közülük?
Pillantása a favágító tuskó mellé dobált fahasábokra esett. Felkapott egy jó nagyot, utána hajította a kiszemelt tyúknak. Az első dobása máris sikerrel járt, úgy fejbetalálta az ura kedvenc magkakasát, hogy az menten kinyúlott. Rozi tyúklevesről hallott, de kakaslevesről még nem, így folytatta a hajtóvadászatot. Csodák csodája, a második dobása is telibe talált, most az ellés előtt levő anyadisznót találta el, az menten követte malacostól együtt a kakast
a túlvilágra. Rozi nem bírt volna el egyedül a disznó feldolgozásával, ezért pici tétovázás után még egy kísérletet tett. Akkor a macska lett az áldozat. Rozi nézegette a macskát. Majdnem olyan, mint a nyúl, ami a testfelépítését illeti. A macska amúgy sem hajt hasznot, de nyúlpaprikásnak kiváló lehet.
Fél óra múlva meg volt nyúzva a vén kandúr, húsa felaprítva egy tálban. Már csak a disznó és a kakas tetemét kell eltűntetni valahová. Rozi ötletekben mindig is gazdag volt. Ásott egy gödröt a konyhakert közepén, nagy keservesen belehúzta a disznó tetemét, oda került a magkakas és a macskabunda is, majd betemette az egészet. Pár óra múlva a kora nyári konyhakert úgy nézett ki, mint máskor az őszi ásás után. Lealább ősszel már nem kell felásni, rántotta meg a vállát Rozi.
Odatette főni a paprikást. Hogy az ura ne legyen mérges, keresett magának valami szorgalmi feladatot is. Talán az udvart kéne rendbe szedni, szanaszét hever a sok ócskavas. Átment a szomszédhoz egy kis segítségért. Hamarosan meg is alkudtak. A szomszéd, a tehénért cserébe hajlandó a sok ócskavasat elszállítani.
Estére üres volt az udvar, az istálló, a tűzhelyen is megfőtt a paprikás. Istók első dolga volt a lovakat bekötni az istállóba. Hitetlenkedve bámulta az állatok hűlt helyét.
-[FONT="] [/FONT]Te Rozi, te! Hol az anyadisznó?
-[FONT="] [/FONT]Azt elvitte egy nagy…..egy rusnya nagy madár, úgy híják, hogy……..egy nagy sas vót az, na!
-[FONT="] [/FONT]És hol a magkakasom?
-[FONT="] [/FONT]Hát, hogy megállíccsam a sast, azt hajítottam utána!
-[FONT="] [/FONT]És?
-[FONT="] [/FONT]Hát a ronda madár nem azt is elvitte, aszitte, nekiattam!
-[FONT="] [/FONT]És hol a tehén?
-[FONT="] [/FONT]Hát azt a szomszídnak attam cserébe, hogy eltakaríccsa a sok ócskavasat az udvarrú.
-[FONT="] [/FONT]És a birkák?
-[FONT="] [/FONT]Azokat a másik szomszíd kapta meg, ő atta kölcsöny a szekeret az ócskavas elszállításáhú. De ne szomorkoggyík kend, imhol a vacsorája, jó kis nyúlpaprikás.
-[FONT="] [/FONT]Te Rozi, te, hát nekünk nincs is nyulunk!
-[FONT="] [/FONT]Tudom, azírt a vín kandúrbú csinyátam.
-[FONT="] [/FONT]Istenem, Rozi, mit tettél! Semmim sem maradt a világon!
-[FONT="] [/FONT]Ne szomorkoggyík kend, itt a kötél, amivel a tehín a jászolhó vót kötve. E’ a magáí lehet.
Istók egy darabig elgondolkozva bámulta a kötelet, majd a padláslétrához indult. Rozi ijedtem bámult utána, keresztet is vetett rémületében, miközben elmondott egy miatyánkot. Istókot azonban nem kellett félteni. Csak a kutyaólat hozta le a padlásról, kivitte az udvarra, majd bemászott, és kényelmesen elhelyezkedett. Amikor Rozi, kezében egy csonttal, kijött megnézni, mi van vele, négykézláb mászott elő. Megszagolta a csontot, majd Rozi bokáját, végül felemelte a bal lábát…