Rinka sajátos humora

Rinka témája a 'Humoros írások' fórumban , 2006 November 18.

  1. Amigo

    Amigo Állandó Tag

    No,ezt jol megaszontad.
     
  2. EDIT-TIDE

    EDIT-TIDE Állandó Tag

    Nekem mondod, hat tudom En azt!:D
    Amigo draga, tessek somolyogni, valahogy igy--:grin:
     
  3. Amigo

    Amigo Állandó Tag

    Hat probalgatom.probalgatom de meg nemsargulok.
     
  4. Rinka

    Rinka Állandó Tag

    Ma csak picit ugrottam be hozzátok, egy kis mosolyt hoztam Nektek.

    Polgármester-választás Kerekerdőn.

    Kerekerdő ünnepre készült ezen a szép tavaszi napon. Ma lesz a polgármester-választás, de a Nagytanácsot is ma választják meg. Kiosztásra kerülnek a közintézmények vezetői posztjai is. Már hetek óta ez a téma egész Kerekerdő területén. Barátságok köttetnek, és szakítódnak szét, érdekszövetségek jönnek létre. Mindenki számára van hőn áhított tisztség.
    Oroszlán újból polgármester szeretne lenni, de az ellenzék polgármester-jelöltje, Medve nagyon feljött az utóbbi időben. Nem is csoda, mert ígérget fűt-fát a megválasztása érdekében. Pedig fű és fa a természettől függ, semmiképpen nem az ígéretektől.
    Oroszlán nagy harcra számít. Ezért kötött szövetséget Tigrissel. Ha hajlandó őt támogatni, minden tigrisnek naponta jut legalább egy nyúl, hetente egy kecske. Ezt már csak a nyulakkal és kecskékkel kell egyeztetnie. És ez a legnehezebb, mert őket leginkább a fű és fa érdekli, egyáltalán nem biztos, hogy belátással lesznek a közérdekre. Minden esetre, őket le kell kenyerezni az áldozatvállalás érdekében. Majd megmondja nekik, ők és közvetlen családjuk diplomáciai védettséget élveznek a Tigrissel szemben.
    Tigris igényt tart még a rendőrség vezetésére is, de ezt a posztot már odaígérte Elefántnak.
    Az egészségüggyel is gondok vannak. Mind Bagoly, mind Kígyó egészségügyi miniszter akar lenni. Bagoly a tudására hivatkozik, Kígyó pedig arra, hogy ő maga állítja elő a szervezetében a gyógyászati anyagot. Az igaz, hogy a kígyóméregtől általában meghalnak a betegek, de végül is így van ez más gyógyszerekkel is.
    Hangya és Méh munkaügyi miniszterek lehetnének, ha meg tudnának egyezni egymással, ki legyen a miniszter, és ki a helyettes.
    Oroszlán nagyot ásított, majd megérdeklődte a pontos időt.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Kakukk, kakukk, kakukk- jött a válasz.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Oh, már három óra? Akkor indulnom is kell a gyűlésre - mondta Oroszlán, még a végén elkések.
    Odasétált a barométerhez. Béka kétségtelenül jó időt jelzett a polgármester-választás idejére.
    A tisztás már tele volt az egybegyűltekkel. Oroszlán elfoglalta a helyét, letelepedett a miniszteri bársonyfa árnyékába.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Tisztelt egybegyűltek, azt javaslom, először a kisebb posztok kerüljenek kiosztásra, a nagy vitát hagyjuk a gyűlés végére.
    A hallgatóság helyeslően mormogott.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Akkor nézzük azt meg, ki az, aki maradhat a régi posztján, akit nem akarunk leváltani.
    Kezdjük a takarítókkal. Úgy gondolom, Sakál és Hiéna maradhatnak a takarítóink, az ő posztjukra senki nem is nyújtott be pályázatot.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Naná, senki nem akar dögöt enni - morogta Róka.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Akkor menjünk tovább. A Köjál féregirtói állására egyedül Görény nyújtotta be pályázatát. Az elmúlt években meg voltunk elégedve a hatékonyságával. Még valaki? Senki, akkor ez is rendben van. Nézzük a többi higéniával kapcsolatos dolgot. Az erdei WC takarítói állására ismét csak Sün jelentkezett.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Ez ellen a legmesszebb menőkig tiltakozom – mondta Róka – Sün folyton ott alszik a WC- ben, a múltkor is toalattpapírnak néztem, Bagoly szedte ki a sejhajomból a tüskéit.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Akkor kit javasolnál?
    -[FONT=&quot] [/FONT]Legyen Róka a takarító, ő a bozontos farkával hamar kitakarítana- mondta kuncogva Medve.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Hogyne, hogy megint a farkamat használd papír helyett, mint a múltkor, amikor a melletted lévő fülkében végeztem a dolgom.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Legyen nyuszi, neki jó selymes a bundája- mondta álmodozva Farkas.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Azt lesheted - vágta rá Nyuszi. Én a népszaporulatért felelős miniszter leszek. Hasznos tanácsokkal szolgálhatok ez ügyben bárkinek.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Állatok, vegyük komolyabbra a figurát, ne vicceljétek el a dolgokat. Szóval, ki lesz a takarító?
    -[FONT=&quot] [/FONT]Maradjon csak Sün továbbra is, Róka meg kapjon szemüveget- kuncogott Medve.
    Csak egy gyilkos pillantást kapott válaszul Rókától. Végül megszavazták Sünit jövőre is.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Meteorológusunk, azt hiszem, ezután is Béka lesz. Kap egy új létrát az üvegébe, mert tavaly arra hivatkozva felejtette el nekünk jelezni az időjárás-változást, hogy néhány foka hiányzott a létrájának. – folytatta Oroszlán. Ki vezesse az erdei boltot? Tudtommal, Szarkával nem voltatok megelégedve, mert leltározáskor nagy volt a hiány.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Legyen Teknőc, ő meg tudja oldani a szállítást is- mondta Nyuszi..
    -[FONT=&quot] [/FONT]De ki bírja kivárni, míg kiszolgál bennünket? – tette fel a kérdést Medve.
    Más jelölt híján, ezt is megszavazta a közösség. Mindenki türelmetlen volt már, a miniszterek kinevezése érdekelte inkább legtöbbjüket. Végre, most már sorra kerültek ezek a posztok is.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Az adóhatóság feje legyen Kenguru, jó nagy az erszénye- mondta Oroszlán.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Csak ne saját zsebre dolgozzon- tréfálkozott Medve.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Medve, muszáj neked mindenből viccet csinálni? Még azt találom hinni, hogy a Ludas Matyi szerkesztői posztjára fáj a fogad. Na, menjünk tovább, ha nincs ellenvetés. Rend és közbiztonság a következő.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Görényt használhatnánk vízágyú és könnygázgránát helyett – szólt közbe ismét Medve - ha nem neveztük volna ki féregirtónak.
    Oroszlán kezdte elveszteni a türelmét. Most főleg nem volt vevő Medve humorára.
    -[FONT=&quot] [/FONT]A féregirtást csinálhatná másodállásban is – szólt Süni.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Akkor ez is megvan. De ki legyen a rendőrfőnök?
    -[FONT=&quot] [/FONT]Én – mondta szinte egyszerre Tigris és Elefánt.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Arra gondoltam, ha Tigris lenne a rendőrfőnök, Elefánt lehetne a Postafőnök, ő tud legszebben trombitálni, ha megjön a postaautó - ravaszkodott Oroszlán.
    Az egyezség megköttetett. Már csak pár poszt várt elosztásra.
    -Gondolom, azzal mindenki egyetért, hogy Hangya és Méh osztozzanak a munkaügyi miniszteri poszton. Majd ők eldöntik maguk között, ki a főnök, ki a beosztott.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Az egészségügyet pedig úgy gondoltam, Bagoly legyen az orvos, Kígyó a gyógyszerész.
    -[FONT=&quot] [/FONT]És ki lesz a hullaszállító, ha ezek ketten elkezdenek gyógyítani? –szellemeskedett Medve.
    Csak egy dühödt pillantást kapott válaszként. Ebben a pillanatban valami eszébe jutott Oroszlánnak.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Új hír, hogy megkezdi működését az erdei TV adó. Javaslom kinevezni Medvét a parlamenti közvetítések élére, úgyis mindig a szórakoztatásunkra törekszik- mondta ki, amit kigondolt.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Oké, megszavaztuk, rendben - helyeseltek a többiek.
    Medve teljesen elképedt ekkora pimaszság láttán. Oroszlán szája szélén diadalmas vigyor jelent meg. Ezzel Medve el volt intézve.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Mezőgazdasági miniszter lehetne Kecske - vetette fel, mert a kecskéknek is kedveznie kell. Eszébe jutott ugyanis Tigrissel kötött egyezsége.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Kecskére a káposztát? –vidult már megint Medve, aki nem tudott ellenállni, ha jót poénkodhatott.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Medve, még egy poén, és a Mikroszkóp igazgatója leszel!- ígérte Oroszlán.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Hát, biztos több lenne a pénzem, mint a Királyi TV riportereként – vágott vissza, még nem felejtette el az előbbieket.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Nyuszi lehetne a védőnő, terhestanácsadó, és a mesterséges megtermékenyítő állomás vezetője – mondta tovább Oroszlán az elképzeléseit.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Oké, de remélem, megtermékenyíteni nem nekem kell?- dobbantott egyet Nyuszi idegesen.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Nem, arra ott van Nagyfarkas – természetesen, megint Medvétől jött a kontra.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Azt hiszem, ezzel akkor meg is volnánk, a gyűlést befejeztük- mondta Oroszlán-
    -[FONT=&quot] [/FONT]Ohó, és a polgármester! – vágott közbe izgatottan Medve.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Jé, tényleg, a polgármesterről teljesen el is feledkeztem. Javaslom, olyasvalaki kapja a posztot, akinek nincs semmi más tisztsége, mert ezt tapasztalatból mondom, sok elfoglaltsággal jár. Milyen kár, hogy Medve már elígérkezett a TV-be! Kinek nincs semmi posztja?- nézett körül, alig is titkolva vidámságát - Azt hiszem, én vagyok az egyetlen, aki még semmit nem vállalt. Ha megkértek rá, szívesen vállalom a következő évre is.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Micsoda alattomos, álszent, ravasz taktika – motyogta az orra alá Medve. Hangosan nem mert szólni, nem akart a végén a bolhacirkusz igazgatója lenni.
     
  5. Puszedliufo

    Puszedliufo Állandó Tag

    Megintcsak gratulálni tudok:)
    Néha szeretnék belelátni abba a folyamatba, ahogyan a meséid születnek:) Érdekes lehet:)
     
  6. oma

    oma Állandó Tag

    Nagy vagy, Rinka! Gratula. :D
     
  7. Rinka

    Rinka Állandó Tag

    Ez úgy történik, gondolok valamire, ami foglalkoztat. Leírom az első mondatot, néha tízszer is. A többi adja magát. de az első mondat nehezen alakul.
    most kicsit már fáradt vagyok, ilyenkor a gondolataim sem olyan frissek, ez meg is érződik a történeteken.
     
  8. Rinka

    Rinka Állandó Tag

    Köszike, ígérem, lesz jobb is, de ezek éjszakai munka közben születtek. Azért talán nem aludtatok el rajta.:D
     
  9. Amigo

    Amigo Állandó Tag

    Rinka en mar az 5-nel megunnam.Pihend ki magad,nelegy faradt.:D
     
  10. Rinka

    Rinka Állandó Tag

    A mese Andersené, én csak a stílusát alakítottam a sajátoméra.

    Kis Kolos, Nagy Kolos.

    Ha láttatok két egymáshoz kevéssé hasonlatos embert, hát ők azok voltak. Kis Kolos szegény volt, mint a templom egere, vagy tán a papja. Nagy Kolos dúskált minden földi jóban. Mindketten kevés ésszel voltak megáldva; de míg Kis Kolos minden ostobasága szerencsét hozott, addig Nagy Kolos dőreségei vagyonát apasztották.
    Kis Kolos a lánya esküvőjére kölcsönkérte Nagy Kolos három lovát, hogy négyes fogattal szállíthassa az ifjú párt. Ő maga hajtotta a felsallangozott kocsit, közben egyfolytában azt ordítozta:
    -[FONT=&quot] [/FONT]Hej, én szép lovaim, de szépen is fut veletek a hintóm. Hej, de szépek vagytok, én drága lovaim!
    Nagy Kolost bosszantotta az igaztalan beszéd, a más tulajdonával dicsekvés, ezért az esküvő éjszakáján agyoncsapta Kis Kolos egyetlen lovát.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Na, most ordítozhatsz, hogy milyen szépek a lovaid – gondolta elégedetten
    Másnap reggel Kis Kolos, látva a ló kimúlását, megnyúzta az állatot, és elindult a vásárra a lóbőrrel. Mivel gyalogolnia kellett, az este az úton érte. Bekéredzkedett a szomszédos falu utolsó házába, éjszakai szállást akart kérni. A gazda is éppen a vásáron volt, a kikapós gazdasszonynak pedig vendége volt a harangozó személyében, ezért nem eresztette be a vándort, csak a tyúkól tetején kapott helyet.
    Kis Kolos éppen belátott a szobába az ól tetejéről. Nagy dínom-dánom volt, tyúkhúsleves, sült kappan, rétes, és jóféle bor is került asztalra. Vacsora után a harangozó és a háziasszony a szerelem oltárán áldoztak, amikor kocsizörgés hallatszott. Megjött a gazda a vásárból.
    A gazdasszony nem szeretett volna lebukni az ura előtt, ezért ételt-italt elrejtett, a meztelen harangozónak már csak a ládában maradt kevéske hely. Az asszony a láda tetejére ült, és hímzést vett a kezébe.
    A gazda elrendezte a lovakat, és éppen készült bemenni, amikor meglátta az atyafit a tyúkól tetején.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Hát maga? Tán a tyúkoknak akar udvarolni, vagy mit keres ott fent?
    -[FONT=&quot] [/FONT]Éjszakai szállást kértem, de a gazdasszony nem mert beengedni. Gazduram nem volt itthon, a gazdasszony pedig fél az ördögtől, ami néha vándor képében jelentkezik a magányos menyecskéknél.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Ördög nincs, ezerszer mondtam már az ostoba fehérnépnek. Talán saját kikapós vérétől félt inkább. Na, jöjjön be, akad étel is, tiszta ágy is.
    Kis Kolos nem mondatta magának kétszer.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Asszony, vendégünk van! Emeld fel a segged a ládáról, és adj ennünk!- kedveskedett a gazda, alig hogy beléptek.
    Az asszony dödöllét tett az asztalra, tejfelt adott hozzá, és visszaült a láda tejére. Kis Kolos eszegette a dödöllét, de gyomra a sült kappanért harmonikázott. Támadt is ötlete a kappan elővarázslására. Időnként lehajolt a táskájához, és suttogva beszélgetett valakivel. A gazda gyanakodva szemlélte.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Hát maga kivel társalog? – érdeklődött.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Oh, csak a segédemnek szóltam, tudna-e méltóbb ételt adni gazduramnak a fárasztó út után.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Miért, mi baj van a dödöllével? Én szeretem, kivált, ha van hozzá ebből a jó zsíros tejfölből.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Azért a sült kappant, a tyúkhúslevest jobban szeretné, nem?
    -[FONT=&quot] [/FONT]Sült kappant? Nem láttam már évek óta ilyesmit. De ha a segéde varázsolna, bizony megenném. – röhintette el magát.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Akkor nyissa ki gazduram a banyakemencét, ott találja a tyúkhúslevest, egy egész tyúk főt benne. Torma is van a tyúkhúshoz az almárium tetején. A kredenc alatt, egy tálon ott lesz a sült kappan is, szép pirosra sütve, körberakva apró krumplikkal.
    A gazda most már nyerítve röhögött, de a móka kedvéért kinyitotta a kemenceajtót. Az ünnepi fazekat meglátva, teljes elképedéssel emelte le a fedőjét. Most már, szaporázva a lépteit, alánézett a konyhaszekrény alá is. Maga sem hitt a szemének, amikor a nagy porcelántálon meglátta a sült kappan nagy részét.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Már csak egy kis káposztás rétes hiányozna - mondta, csak hogy néma ne maradjon.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Az is az almárium tetején van- felelte Kis Kolos.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Azért nagy disznó a maga segéde, mindenbe beleevett. Ennek a kappannak hiányzik mindkét combja – háborgott gazduram.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Hát neki is kell falásnyi étel. De maradt nekünk így is elég.
    Megfeleltek a várakozásnak, bedörgölték a maradékot. Az asszony a láda tetején csak rágta a szája szélét, de nem szólalt meg. Kis Kolos megint sugdolózni kezdett a táskájával.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Mit akar a segédje? – kérdezte gazduram.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Azt mondja, a kamarába rakott nekünk jó kis borocskát, nem valami lőrét.
    A gazda már meg sem lepődött, indult tüstént a borért. Furdalta a kíváncsiság, szerette volna látni a segédet, aki így tud varázsolni.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Szívesen megmutatnám, de nagyon ijesztően néz ki. Olyan, mint maga az ördög. Nem akarnám gazduramat megijeszteni- felelte Kis Kolos.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Ugyan már! Nem félek én az ördögtől sem!
    -[FONT=&quot] [/FONT]Hát, ha biztosan így van, akkor először az ördögöt mutatom meg. Ha nem ijed meg tőle, megnézheti a segédem is. Tudja-e gazduram, hogy az ördög legtöbbször az asszonyok szoknyája alá bújik? Mivel gazdasszony itt üldögél a láda tetején, nézzünk bele ebbe a ládába, biztosan ide bújt az ebadta.
    Gazduram vigyorogva indult a ládához. Ijedten csapta le a láda fedelét, alig hogy kinyitotta.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Huh, be csúf az istenadta, és ráadásul teljesen olyan, mint a mi harangozónk. Mondtam is mindig az asszonynak, kerülje a harangozót messzire, még a szeme sem áll jól. És ráadásul tiszta meztelen az istenadta ördöge - vihogott.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Na látja, hogy megijedt az ördögtől. Én sem nyitom ki a táskámat, amibe a segédem van, csak belesuttogom a kívánságomat, és megvan. De a világ minden pénzéért sem akarnám látni.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Hallgasson ide! Megvenném magától a segédjét, egy véka aranyat adnék érte. Ha ráadásul elvinné innen az ördögöt ládástul- mindenestül, még adnék egy véka aranyat ráadásnak. Csapjon a tenyerembe!
    Így esett, hogy a harangozó ládástól a folyóba került, Kis Kolos pedig két véka arannyal tért haza a falujukba. Nagy Kolos persze szerette volna tudni, hogyan tett szert ennyi gazdagságra.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Nem is hinnéd, a lóbőr milyen érték, főleg a szomszéd falu utolsó házában tartják nagy kincsnek. Ha azt mondod, hoztál még egy lóbőrt, és üdvözli gazduramat a harangozó, meglásd, milyen megtiszteltetésben lesz részed!
    Nagy Kolos agyoncsapta mindhárom lovát, és el is indult a lóbőrrel a szomszédos faluba. Addigra már mindenki a harangozó furcsa eltűnéséről beszélt, gazduramnak is kezdett világosodni az ördög kiléte. Meg sem lepődött, amikor a táskában egy lóbőrt talált a segéd helyett. Nagyon felvidult, amikor Nagy Kolos elmondta neki jövetele okát. Rég vertek el úgy embert, ahogy Nagy Kolossal elbánt gazduram. Késő éjszaka volt, amikorra visszasántikált a saját falujukba. Egyenest a színbe ment, fogta a fejszét, és elindult Kis Kolost agyoncsapni.
    Kis Kolos azonban ezen az éjszakán nem aludt az ágyában. Halott anyósa volt benne felravatalozva. Másnap reggel felravatalozott anyósát egy fejszével a homlokában találta. Nem sokat tétovázott, szekérre ültette az öregasszonyt, kendőjét mélyen a homlokába húzta, hogy elrejtse annak fejsebét. Elindult megint a szomszéd faluba. Megállt az első kocsmánál, betért egy pofa sörre, a kocsmárost pedig megkérte:
    -[FONT=&quot] [/FONT]Vigyen már az anyósomnak egy nyelet vizet, eltikkadt a hosszú úton. Hangosan beszéljen neki, mert nagyot hall. De vigyázzon ám, mert makrancos egy fehérnép, úgy tesz, mintha nem hallaná, bárhogy is ordít!
    -[FONT=&quot] [/FONT]Hát majd nekem nem fog makrancoskodni- gondolta a kocsmáros.
    Amikor két-három felszólításra sem válaszolt semmit a mama, a képébe vágta a poharat. Az ütéstől a kitámasztott halott eldőlt, mint egy krumpliszsák.
    Kis Kolos pedig kirohant, a mama fejsebét mutogatva szidta a gyilkos kocsmárost. Csak egy véka arannyal tudták befogni a száját.
    Gondolhatjátok Nagy Kolos megdöbbenését, amikor meglátta Kis Kolost élve, ráadásul gazdagabban, mint valaha. Legott érdeklődött az aranyak eredetéről.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Az anyósomat adtam el a szomszéd faluban. Azt mondják ott, a halott anyós aranyat ér. Te segítettél a sok pénzhez, mert az ő fejébe vágtad a fejszédet.
    Nagy Kolos csipetnyi tétovázás után feláldozta anyósát a nemes cél érdekében. Pár óra múlva már szekéren ült, és azt kiáltozta:
    -[FONT=&quot] [/FONT]Halott anyóst vegyenek! Halott anyóst vegyenek! Nem adom drágán, egy véka aranyért bárki megveheti!
    A rendőrségi fogdában kezdett arra gondolni, esetleg valami átverés lehet a dologban. Nem kapott sokat, 12 év után szabadult.
    Első útja Kis Koloshoz vezetett. Vitt magával egy jó nagy zsákot is. Kis Kolosnak nem sok választása volt, be kellett másznia a zsákba, olyan szépen kérték: vagy magától bemászik, vagy itt helyben elvágják a torkát.
    Nagy Kolos a vállára vette a zsákot, és elindult a Feneketlen-tó felé, hogy pontot tegyen kettejük csatározására. Útjuk éppen a templom mellett vitt el. Kis Kolos kikiabált a zsákból:
    -[FONT=&quot] [/FONT]Nem venném a lelkemre, ha miattam vinne el az ördög. Térj hát be a templomba bűnbocsánatot kérni, mielőtt engem meggyilkolsz.
    Ebben nem látott semmi kivetni valót Nagy Kolos, csapdát sem sejtett benne, ezért szót fogadott. A zsákot a templom lépcsőjén hagyta. Kis Kolos siránkozni kezdett:
    -[FONT=&quot] [/FONT]Nem, én nem akarok a mennyországba menni! Én a pokolba akarok kerülni!
    Meghallotta ezt egy vén tehénpásztor, aki egész csordányi tehenet mondhatott magáénak.
    -[FONT=&quot] [/FONT]De jó neked, én meg nem győzök érte imádkozni, hogy a mennyországba kerülhessek.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Mi lenne, ha helyet cserélnénk?
    -[FONT=&quot] [/FONT]Jó ötlet, de akkor neked kell gondoskodnod a csordámról – felelte a pásztor.
    Így is tettek, Kis Kolos elhajtotta a csordát, a pásztor pedig várta a mennyországot.
    Nagy Kolos még egy nagy követ is kötött a zsákhoz, mielőtt a vízbe hajította volna. Gondolhatjátok elképedését, amikor meglátta Kis Kolost a békésen legelésző marhákkal.
    -Hát Te? Nem fulladtál a vízbe? És honnan ez a sok marha?
    -[FONT=&quot] [/FONT]Ezt ott lent adták, a tó fenekén. Aki oda lemegy, mindenki kap egy egész csordát. Esetleg kettőt is, ha kiérdemli.
    Nagy Kolost majd szétvetette a méreg. Már megint ő járt rosszul. De nincs veszve még semmi. Zsákot lehet szerezni.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Hajlandó lennél engem bedobni a tóba? Ha megteszed, tiéd lehet minden vagyonom.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Beszélhetünk róla, de ugorj be magad, én majd megmutatom, hol kell ugrani. Egy követ is kötünk a lábadra, nehogy feldobjon a víz.
    Nyári napokon, ha szélcsend van, a víz sima tükrén ma is látni lehet, ahogy Nagy Kolos terelgeti juhnyáját, odalent a mélyben. Vagy csak bárányfelhők tükröződnek a sima felületen? Meglehet.
     
  11. Rinka

    Rinka Állandó Tag

    Makrancos Kata


    Élt valaha egy király, kinek két lánya volt. A kisebbik, Bianka , kedves és szép lány volt, kérőinek számát sem tudta. Az idősebb, Kata, kicsit kacifántos természete miatt minden kérőt messzire megfutamított. A szokások szerint előbb az idősebb leányt kell férjhez adni, így Biankának igen kevés esélye volt frigyre lépnie bárkivel is.
    A birodalom összes lovagja kísérletet tett már Kata akaratosságának leverésére, óhajainak teljesítésére, de minden hódítási kísérlet vége szégyenletes megfutamodás lett.
    A lovagi tornákon több sikeres bajnokot is avattak, de a tűzpróbáról mindegyik megnyúlt orral távozott. Némelyik levitézlett bajnokot maga Kata kísérte a város kapujáig, pici papucsával serkentve a lovagot gyorsabb haladásra. Néha a kezében volt a papucs, ilyenkor a sarkával ösztönzött; ha a lábán viselte, a helyes orr fúródott a lovag hátsó fertályába.
    Az öreg király mindent megtett, hogy idősebb lányától végre szabaduljon. Felkeresett egy társkereső irodát, hátha találnak egy megfelelő személyt. Sok száz adatlapot átforgattak, de senki sem keresett undok, kötözködő, zsémbes, fullánkos nyelvű házastársat. A király akkor elhatározta, egy internetes társkereső fórumhoz fordul. Hogy elejét vegye a bajnak, ő maga fogja megírni a válaszokat az érdeklődőknek.
    Három megfelelő jelentkezőt talált, akik elég szívósnak tűntek. Mindháromnak elküldte a lánya fényképét, kedves szöveg kíséretében. Hosszú levelezés után meghívta őket a királyi udvarba, figyelmeztetve őket, hogy gondosan titkolják el az ő közbenjárását.
    Lovagi tornát hirdetett, külhonból is számos vitézt meghívtak. A három jelöltnek el kellett vegyülni a többi vitéz között, és megpróbálni Kata figyelmét magukra irányítani.
    A három jelölt: Pinokkió, Hétfejű sárkány, és Cirano de Bergerac.
    Pinokkióban bízott a király leginkább, aki eleve olyan érzéketlen, mint egy darab fa. Talán őt nem töri le a csipkelődés, és neki csak a hazugságtól nyúlik meg az orra. Őt mutatta be Katának legelőször; megemlítve, hogy őt már ismerheti Bartók táncjátékából, mert ő egy fából faragott királyfi.
    Kata szavai mézbe mártott fúróként hatoltak Pinokkióba.
    -[FONT=&quot] [/FONT]Micsoda deli vitéz! Örülünk, hogy udvarunkban üdvözölhetjük, dicső lovag. Reméljük, hogy a hosszú utazás nem szárította ki túlságosan, mert akkor a tűzpróbát nem ajánlanám Önnek a lovagi torna számai közül.
    Másnak talán elvette volna a kedvét ez a fogadtatás, de amilyen fafejű volt Pinokkió, ki akart tartani a végsőkig. Az Íjászatban nem előny a fakéz; a táncban sem a faláb, de volt egy a tíz próba közül, ahol jeleskedhetett Pinokkió, ez pedig a tűzpróba. Aki Katát tűzbe tudja hozni, bajnoka lesz ennek a párviadalnak, övé a fele királyság, ráadásul Kata keze. Ez volt Pinokkió erőssége, a soha nem lankadó buzgalom. Kata számára kellemes meglepetést hozott az éjszaka. Eddig nem találkozott még percrekész lovaggal egyetlen próbán sem. Az éjszaka igazi tüzijáték volt Katának, néha még vízhűtést is kellett alkalmazni. A probléma másnap jelentkezett, amikor is az udvari orvosoknak bekötött szemmel kellett kihúznia 32 szálkát Kata nemesebb testtájaiból. Aki próbált már bekötött szemmel szálkát kihúzni, elképzelheti, hogy ez sem a betegnek, sem az orvosnak nem egyszerű feladat. Kata végül lemondott volna a bekötött szemről, de az udvari etikett nem engedi meg a teljes kitárulkozást még az orvos előtt sem. Mire Katát kifilézték, három orvos kapott sokkot a megerőltetéstől. Kata azért nem adta fel ilyen könnyen a dolgot. A délelőtt folyamán asztalos mesterek érkeztek, finomabbnál finomabb gyaluval felszerelkezve. Pinokkió a következő tűzpróbára fényesre lett gyalulva. A szálkától most már nem kellett tartani, ám a megvékonyult eszköz még szikrát vetni sem volt képes, nem hogy tüzet csiholni. Ezek után nem csoda, ha Pinokkió másnap összepakolta fényesre gyalult szerszámát, és búcsút intett a fele királyságnak.
    Cirano volt a következő jelölt, akire a király hatalmas orra miatt figyelt fel. Ugyanis az a mondás tartja magát a mesében, hogy aki hatalmas orral van felszerelve, más dolgokban is hatalmas tulajdonsággal rendelkezik.
    Kata, meglátva Ciranót, csak ennyit mondott:
    -[FONT=&quot] [/FONT]Hűha! Talán veled a tűzpróbánál fogom kezdeni, a többi ráér. Tegnap este úgyis hideg volt a szobámban, ma legalább melegednék kicsit.
    Azért a mesében sem minden igaz, vagy nem teljesen úgy igaz. Kata az orrhoz képest nem megfelelő méretű eszközt talált. Némi toporzékolás és gúnykacaj után azzal gyanúsította Ciranót, hogy nem igazi az orra. Végül kicsit megtekergette erre-arra, hátha kiderül a hamisítás ténye, de az orr határozottan ült a helyén.
    Kata dührohamot kapott csalódottságában, de végül kiötlötte a megoldást: mivel az orr volt a nagyobb méretű, mi akadálya lenne hát inkább azt használni, erre vonatkozólag nem ír semmit sem az etikett, sem a lovagi tornák szabálykönyve. Kis nehézséget okozott Cirano allergiája, aki többek között a keratin tartalmú anyagokra is allergiás volt. A tüsszögéskor az orr kimozdult a helyéről, így elölről kellett kezdeni az egész tűzpróbát. A folyamatos tüsszögést végül némi borotválás állította meg. Utólag Kata tetszelegve nézte új, lecsupaszított fazonját a tükörben, de ha az esténkénti borotválkozásra gondolt, elment a kedve a mindennapi tűzpróbától. Nem csodálkozhatunk hát, ha egy hét reménykedés után Cirano is kívülről csukta be maga után a városkaput.
    Most már Hétfejű sárkány volt a király és Kata egyetlen reménysége. Kata óvatos volt, utolsó feladatnak hagyta a tűzpróbát. Hétfejű sárkánynak minden évben egy szüzet kellett áldozni addig. Ha ez a frigy létrejön, nem lesz szükség több szűzre, a király ebben biztos volt. Ha Kata odakerül hozzá, a sárkány soha többet egyetlen nőt sem akar látni birodalmában. Aggodalomra az adott okot, hogy Kata már nem volt szűz. Összeültek hát a birodalom orvosai, hátha kitalálnak valamit ennek orvoslására.
    Kata nem egyezett bele a bekötött szemmel való bestoppolásba, a harisnyanadrágot nem ítélték elég erősnek egy sárkánnyal szemben, a timsó sem érte el a kívánt összehúzó hatást, más kivitelezhető ötlet nem volt. Végül úgy döntöttek, Kata hagyja magán erényövét, a sárkány még örülni is fog a nem mindennapi feladatnak. Hát ez nem volt szerencsés ötlet, majdnem kútba esett az egész terv emiatt. Hétfejű nekiveselkedett, de hiába kopogtatott, a kapu nem nyílott ki. Hétszer veselkedett neki, hét fejének megfelelően, de minden alkalommal az ajtó előtt volt kénytelen leborítani, amit hozott, mert nem nyert bebocsátást. Kata hisztériás rohamot kapott, szétkarmolta Hétfejű arcát, de hiába, nem és nem.
    Egyedül Hétfejű volt boldog, gyakorlata volt a szüzek betörésében, de ilyet még nem pipált.
    Nem is várt beleegyezésre, még az éjszaka folyamán hátára kapta Katát, és elrepült vele várába. A királynak csak egy levelet hagyott:
    „Az éjjel hétszer elmentem. Most, nyolcadikra, a lányodat is viszem magammal. Hét évig biztosan nem jövök új szűzért, mert ez a feladvány igen kemény diónak bizonyult.”
    Lett öröm a birodalomban! Hatalmas ünnepségeket, bálokat tartottak országszerte. Bianka végre lehetőséget kapott férjet választani magának. Kitűzték az esküvő napját is, egy hetes országos ünnep lesz ez alkalomból.
    Katától gratuláló távirat érkezett, egyben kérte az erényöv kulcsát, mert azt a sietségben apja elfelejtette akkor este odaadni neki. Másnap az udvar népe a kulcsot kereste, a jó király ugyanis elfelejtette, hova dugta. Végül a palotában található összes kulcsot elküldték, valamelyik csak beleillik az erényöv zárjába.
    A Hétfejű Kata nélkül érkezett az esküvőre, mert az két hete a kulcsokkal bíbelődött, egyik sem nyitotta a biztonsági zárat. De nem is nyithatta. Az igazit Hétfejű találta meg, aki azonnal le is hajította a legmélyebb szakadékba, ahol még a madár sem jár. Megkedvelte a kemény dió típusú feladványokat.
     
  12. Rinka

    Rinka Állandó Tag

    Maszat bemutatkozik.

    Ha valaki még nem ismerne, Maszat vagyok. A mamám, amikor születtem, a Vilmos nevet adta nekem. Hülye név, nem? Az oviban először úgy hívtak: „Vili, a veréb”, de amikor egy páran kaptak egy fülest érte, abbahagyták. A Piri néni, aki az én ovónénim, mindig azt mondta; hát ez nem igaz, ez a gyerek folyton csupa maszat. Így lettem Maszat. Ez azért egy fokkal jobb, mint a Vili, nem? Volt közben még más is, de azért nagyon megraktam Bencust.
    Ti nem tudjátok, de lángoló vörös a hajam, és csupa szeplő a képem. Emiatt kezdtek Pumuklinak szólítani. Két verekedés után megjegyezték, hogy velem nem lehet kukoricázni. Ezt aputól hallottam otthon, ő a főnökére mondta, csak ő nem verekedett. A felnőttek gyávák, nem mernek verekedni. Apa nem gyáva, csak fél összepiszkolni a ruháját, meg attól is fél, ha elszakítja. Olyankor anya mindig lama… lamentál vagy mi, és az apát idegesíti. Éntőlem lamentálhat anya, ha akar, csak ne büntessen meg, mert azt nem szeretem. De ha megbüntet is, nem fogom hagyni, hogy valaki Pumuklinak hívjon. Bencusnak akkorát behúztam, hogy csak na. Ő meg lekarmolta az orrom. Én meg elszakítottam a pólóját. Direkt.
    Anya nem érti, miért haragszom a Pumukliért, mikor az egy aranyos kis mesefilmben szerepelt, és éppen olyan vörös hajam van, mint neki. Nem tudom, észre vettétek-e, de az anyák semmit nem értenek. Apa is mindig magyaráz neki valamit, hogy megértse. Fiacskám, így szólítja olyankor Apa. „Fiacskám, hát megértheted, ez egy üzleti vacsora, ide feltétlenül el kell mennünk. Nem, fiacskám, te sem maradhatsz itthon, mindenki viszi a feleségét. Jaj, fiacskám, ne légy értetlen, az a párját viszi, akinek nincs felesége.”
    Mi azért szeretjük anyát, hogy egy kicsit buta. Apa azt is szokta mondani, amivel elárulja, mennyire szereti: „Fiacskám, milyen kár, hogy nem te vagy az egyetlen nő a családodban”, de anya olyankor mindig hátba vágja. Ez valahogy Kriszta nagyival is kapcsolatos, aki az anyukám anyukája. Apa ugyanis mindig olyankor mondja ezt, ha nagyi hosszabb időre be-kvár-té-lyoz-za magát hozzánk, vagy mi.
    Én azért örülök, hogy nem anya az egyetlen nő. Kriszta nagyi szeret engem, mindig hoz nekem valamit. Apát is szereti, azt hiszem, mert mindig őt emlegeti, ha nincs otthon. Meg más miatt is örülök, hogy nem Anya az egyetlen nő. Van egy lány az oviban, aki majd a feleségem lesz. Persze, csak ha megnövök. Először anyát akartam elvenni, de neki már van férje. De lehet, hogy már nagyon öreg is lesz, mikorra én megnövök, és akkor esetleg kimegy a formájából, mint Apu anyukája, Zsóka nagyi. Az anyu mindig fogyózik, és ha apa emiatt veszekszik vele, anya mindig azt mondja: „azt akarod, hogy úgy kimenjek a formámból, mint Zsóka?” Apa erre már nem szól semmit a fogyózás miatt, mert Zsóka nagyi szuszog, ha fel kell jönnie a második emeletre.
    Az oviban a lányt Évinek hívják. Hosszú copfja van, szép szőke haja. Szerintem, tudja, hogy el akarom venni, mert mindig megrángatom a copfját. Anya szerint mát nem divat az Évi név, és copfot sem hordanak a kislányok. Anya nem ért ehhez. Pont az a jó, hogy Évi mindenben egyetlen. Ha Renit , Krisztit, Bogit, Virágot mond az óvó néni, mindig több gyerek is odanéz. Ha Évit mond, csak egyedül ő néz oda.
    Otthon én is egyetlen vagyok. Egyelőre. Képzeljétek el, Anya és Apa egy szerelmespár voltak régen. Akkor még én nem voltam a világon. Anya Kriszta nagyinál lakott, aki akkor még nem volt nagyi. Egy iskolában tanította a sok rossz kölyköt. Ezt Kriszta nagyi mondja mindig. Apa egy másik iskolában tanított, de ő nem kicsiket, hanem nagy szamarakat a gimnáziumban. Ezt is Kriszta nagyi mondja. Apa azóta már nem tanít, egy művelődési házban dolgozik, úgy kell mondani, népművelő. Nem ő az igazgató, azt Apa főnöke csinálja, aki egy bunkó. Ezt nem Kriszta nagyi mondja, hanem Zsóka nagyi.
    Szóval Apa és Anya megszerelmesedtek, annyit jártak együtt színházba. Aki szerelmes lesz, előbb-utóbb gyereke születik, így lettem én. Nem igaz ám a gólyamese, azt csak a felnőttek találták ki a gyerekek becsapására. Én Anya hasában voltam, onnan másztam ki. Hogy miért kell ebbe a gólyát belekeverni, amikor ez így olyan izgalmas?! Úgy látszik, Anya és Apa megint szerelembe estek, mert megint lakik valaki Anya hasában, aki állítólag az én testvérem lesz. Mondtam Anyának, legalább megkérdezhettek volna, akarok-e testvért. Azért lehet, hogy jó lesz. Lehet vele majd játszani. De ha elveszi a játékaim, megrúgom, az biztos.
    Kriszta nagyi és Zsóka nagyi soha semmiben nem értenek egyet. Szerintem nem bírják egymást. Ettől függetlenül, amikor Anya köztölte velük a tesót, mind a kettő csak csóválta a fejét. Ebből gondolom, hogy nem lehet az jó, ha az embernek testvére van. Bár, nem tudom, hogy honnan tudják, hiszen nekik nincs is testvérük. Az Évinek vannak nagyobb testvérei, ő azt mondja, jó dolog, főleg az ünnepeken. Neki anyukája is kettő van, nagyija meg három.
    Nálunk azért más, mert az új gyerek kisebb lesz, mint én vagyok. A Bencus azt mondja, onnantól kezdve majd az lesz a kedvenc, úgyhogy ne nagyon örüljek neki.
    Ha meglesz a tesó, engem egy hétre elvisz Zsóka nagyi magához, hogy ne legyek láb alatt, Kriszta nagyi pedig idejön segíteni anyának. Egy hét után cserélnek. Már a kiságyamat is előkészítették a másik gyereknek, én kaptam egy újat, aminek nincsenek rácsai. Heverő, úgy hívják. Ha nagyon akarják, a nevemet is odaadhatják neki. Legyen ő a Vilmos. Én úgyis a Maszatot szeretem inkább.
    Azért majd tanítgathatom is, mert semmit nem fog tudni. Sem egyedül enni, sem fürödni. Pelenkázni is kell majd, mert még nem tud a bilire ülni. Majd segítek anyának tisztába tenni, ha nem keni nagyon össze magát. Ha nagyon összekeni, akkor csak csinálja anya, elvégre ő akart új gyereket. Szagolhatja majd a büdit.
    Szerintem tesó fiú lesz, mert csak úgy rugdalja anya hasát belülről. Anya ilyenkor messzire néz, mint ha nem is lenne itt. Néha Apa is odahajtja a fejét, és suttognak neki. Ezt nem szeretem, mert ilyenkor elfeledkeznek rólam. De azután észreveszik magukat, és engem is odahívnak. Ha ilyenkor kicsit dacoskodom, anya elszomorodik, ezért mindig azonnal odamegyek. Anya megsimogat, és azt mondja, ne legyek féltékeny, mert engem ugyanúgy szeretnek, mint eddig, csak kétfelé osztják majd a szeretetüket. Szerintetek, ha valamit kétfelé osztanak, akkor nem jut kevesebb egy gyereknek? Majd meglátjuk, de ha az új gyerek el akar tőlem venni valamit, akkor megtudja, hogy velem nem lehet kukoricázni.
    Holnap jó lesz, mert nem megyek oviba. Hét vége, úgy hívják. Reggel sokáig alszunk, délelőtt anya főz valami finomat, délután pedig megyünk az állatkertbe. Ezt nagyon szeretem. A rókákat nem, ott mindig nagyon büdi van. De a majmok csuda érdekesek. Tisztára olyanok, mint egy ember. Az egyik úgy vakargatja a feje tetejét, mint Nándi bácsi szokta. Bár Apa szerint ilyet mondani illetlenség. Miért illetlenség kimondani azt, ami igaz? Mindig azt mondják, kisfiam, meg kell mondani az igatat, ha rossz is. Ha megmondom, hogy a majom Nándi bácsira hasonlít, illetlen vagyok. Ti értitek a felnőtteket?
     
  13. Puszedliufo

    Puszedliufo Állandó Tag

  14. Rinka

    Rinka Állandó Tag

    :D
     
  15. Rinka

    Rinka Állandó Tag

    2.Maszat az állatkertben.

    Anya nagyon finomat főzött. Zöldborsóleves volt, krumplipüré és fasírozott. Alig akartam enni, annyira siettem volna. Anyának sem volt étvágya, de Apa azt mondta, addig sehova nem együnk, amíg mindenki meg nem eszi az ebédjét. Anya kicsit ellenkezett, hogy már így is olyan, mint a víziló. Majd megnézem, hogy tényleg hasonlít-e. Apa győzött a vitában, mindenki evett, és végre elindultunk.
    Ma nem kocsival mentünk, Apa szerint egészséges egy kis séta. Metróra, majd földalattira ülünk, ami nagyon izgalmas dolog. Sokan voltak, Apának fel kellett vennie az ölébe, mert én még nem érem el a kapaszkodót. Anyának nem adták át a helyet, ezért Apa egy fiatalembert letolt, aki ezután felállt, de akkor meg Anya nem akart már leülni. Ki érti a felnőtteket?
    A mozgólépcsőt nagyon szeretem, de sajnos, nem rohangálhatok össze-vissza. Fognom kell Apa kezét, és illedelmesen menni mellette. A sor megakadt, éppen előttünk. Egy öreg néni nem mert rálépni, csak nézte a lefelé menő lépcsőt. Apa akkor Anya mellé rendelt engem, ő meg a nénibe karolt, és segített neki. Szigorúan rám nézett, amikor meglátta, hogy nevetek az ijedten kalimpáló nénin. Ezt megint nem értem. Ő is nevetett a Balatonon, amikor Nándi bácsi beleesett a csónakból a vízbe, és mulatságosan kalimpált.
    A földalatti megállójától már csak kis séta az állatkert. Apa megállt a Vajdahunyad-vár előtt, és magyarázni kezdett, hogy ez az igazinak pontos mása, de Anya megfogta a kezét. Most ne tanuljunk, mondta, most csak nézelődjünk. Hát ebben igaza van Anyának.
    Az állatkerti pénztár előtt hosszú sor állt. Hogy el ne unjuk magunkat, Apa vett nekünk perecet. Jó lesz majd etetni az állatokat, mondtam. Láttam, hogy erre Apa mondani akart valamit, de Anya a karjára tette a kezét, ezért csak legyintett egyet, és nem szólt semmit.
    Végül sorra kerültünk, és már sodort is befelé a tömeg bennünket.
    Legelőször a vízilót szeretném látni, hogy tényleg hasonlít-e Anyára. Anya ezen szívből derült, de Apa mérges lett rám. Szerintetek miért nem szabad azt kimondania egy gyereknek, amit a felnőtteknek igen? A víziló kifutójánál hosszasan kellett időznünk, mire kijött a vízből. Alaposan szemrevételeztem, de semmi hasonlóságot nem láttam. Megnyugodtam, mert nem egy szép állat.
    Egy kislány ment el mellettünk, alaposan megnézett, majd megrántotta a barátnője könyökét is. „Nézd, csak, a szeplős pulykatojás”, mondta neki súgva, de én meghallottam. Persze, hogy elgáncsoltam, mit pimaszkodik velem. Apa megint mérges lett rám. Anya azt mondta Apának, ez a gyerek igazi kis hörcsög lesz, nem tudom, kinek a természetét örökölte, és Apára nevetett. Erre végre Apa is elnevette magát. Összedugták az arcukat. Csak nem állnak neki itt szerelmeskedni? Még a végén két tesóm fog születni az egy helyett, akkor azután jól nézek ki. Gyorsan közéjük fúrtam magam, hogy velem is foglalkozzanak.
    A jegesmedvéknél láttam valami érdekeset. Egyik vitte a hátán a másikat. Amikor megkérdeztem, miért teszik ezt, Anya csupa piros lett, Apa pedig elvonszolt onnan. Már megint a felnőttek egyik titkába botlottam, úgy úúúútálom ezt. Engem folyton kifaggatnak mindenről, ők meg folyton titkolóznak. Apa persze egyből a majomházhoz vette az irányt, hogy elfeledkezzem a medvékről.
    Anya alaposan elfáradt, leült egy padra, Apa is mellé telepedett, én pedig kedvemre nézelődhettem. Ha valami kérdésem volt, visszafutottam hozzájuk. A legelső dolog, ami feltűnt, hogy néhány majomnak hiányzott az, amit nem illik fogdosni, pedig néha megteszi az ember. Apa szerint a kislányoknak hiányzik az a részük. Kicsit sajnálkozva néztem Anyára, aki megint piros volt. Püff neki, megint egy titok. Apa nem jött oda velem, pedig láthatta volna, hogy a majom is fogdossa.
    Hamar másra terelődött a figyelmem. Egy majom a hátán vitte a kicsike majmot, úgy ugrált ágról-ágra. Egy magas ágon azután leült, ölébe vette a kicsikét, és etetni kezdte. Szoptatja, mondta Anya. A kicsi babák még nem tudnak enni, őket az anyukájuk így szoptatja.” Te is így?” kérdeztem Anyától. Hát persze, gondolhattam volna, hogy csak nekem kell illedelmesen a tányérból ennem, vigyáznom, hogy ne csöpögtessem el. Az új gyerek majd mindig Anya ölében lesz, és így eszik.
    Anya akkor megsimogatta a fejem, és elmesélte, hogy kicsi koromban én is így ettem. De ha megnőnek a gyerekek, akkor már tányérból esznek. Apát is így etették egyszer? Anyának valami eszébe juthatott, mert megint piros lett, Apa válaszolt a kérdésemre. Zsóka mama etette így Apát, amikor icike-picike volt még. Fura elképzelni Apát ilyen icike-picikének.
    Zsóka mama most alacsonyabb Apánál, csak sokkal szélesebb.
    A perec még mindig a kezemben volt, átizzadt markomban szorongattam. Apa, jobb meggyőződése ellenére segített nekem a majmokat etetni. Picike darabokat tört le, amit behajított a ketrecbe. Muris volt nézni, ahogy elkapdossák a levegőben.
    A zsiráf tetszett a legjobban. Olyan magas volt, mint egy ház. A lábait szétterpesztette, úgy tudott lehajolni a felkínált ennivalóért. Egy darab perecet én is adhattam neki, a nyelve olyan volt, mint a smirgli, ahogy a kezemhez ért.
    Én is elfáradtam már, Apa a nyakába ültetett. Kár, hogy engem nem tudsz felvenni, mondta neki Anya. Apa szorosan az oldalához szorította Anya karját, és összemosolyogtak.
    Leültünk egy étterem előtt a székekre. Ezt úgy hívják, kerthelyiség. Apa fagyit és ásványvizet rendelt. Egy csinos néni hozta ki, aki kacér pillantást vetett Apára, Anya pedig az asztal alatt bokán rúgta Apát. Megint összemosolyogtak. Hogy mit tudnak a felnőttek ennyit vigyorogni?
    Hogy engem is észrevegyenek végre, feldöntöttem a poharamat, a sok víz rám folyt. Furcsa módon, Apa nem lett mérges, hanem kuncogott. „Ha most találkoznánk egy kislánnyal, azt hinné, bepisiltél.” Legszívesebben én is bokán rúgtam volna. Apa durcás arcomat látva, egy barackot nyomott a fejemre, és elővett a reklámszatyorból nekem egy másik rövidnadrágot, hogy levethessem a vizeset. Annyira szerettem ezért Apát!
    Az úton, hazafelé, már nem történt semmi érdekes. A mozgólépcsőnél Apa egy pillanatra elengedte a kezem, én pedig odanyújtottam egy néninek, hogy segítsek neki fellépni. Nem néztem hátra, de a tarkómon éreztem, hogy Anya és Apa összemosolyognak a hátam mögött.
     
  16. Rinka

    Rinka Állandó Tag

    Maszat az óvodában

    Reggel Anya keltett, új hét kezdődik, menni kell az óvodába. Nem nagyon örültem ennek, de eszembe jutott Évi, és máris kipattantam az ágyból. Öltözködés közben beszélgettünk. Nem Anya fog értem jönni, hanem Kriszta nagyi, mert Anya egy vizsgálatra megy az új gyerekével. Ult-ra-hang, így hívják. Gondolhattam volna, Anya most már csak vele törődik, meg persze Apával. Hiába simogatja a fejem, én akkor is bánatos vagyok. Aha, ez érdekes. Szóval itt megtudja, hogy kisfiú lesz-e, vagy kislány. Hát akkor nem bánom, menjen. Remélem, kapnak egy nyávogós lányt, és akkor majd megtudják, milyen jó volt, amíg csak én voltam nekik. Én még akkor sem sírtam, amikor úgy elestem, hogy a doktor bácsi kapoccsal tűzte össze a térdem. Bezzeg Anya sírt. A nők folyton nyávognak valamiért.
    Az óvodában Anya megpuszilt, és megkért, ne az óvodás ruhámban menjek haza, mint a múlt héten, amikor Apa abban vitt haza. Ne verekedjek, mert akkor ő szomorú lesz. Csak egy gyors puszit intettem neki, és máris otthagytam, azért kicsit megbüntetem most. Éreztem a pillantását a hátamban. Gyorsan visszafutottam, megöleltem.
    Évi már itt volt. Bencussal beszélgettek. Azt hiszem, ma belerúgok Bencusba. Csak úgy. Megérdemelné. De Évinek is jól megrángatom a copfját. Na lám, Évi egyből otthagyta Bencust, ahogy engem észrevett. Évi nagyon szép. A szeme egészen különlegesen nagyra van nyitva, azt hiszem, kék színű. Még nem ismerem pontosan a színek neveit. Anya vett egyszer nekem egy szem őszibarackot a piacon. Két piros folt volt a barackon, kicsi apró pihék borították. Anya nem értette, mit lehet nézni ennyire egy barackon, de szó nélkül megvette nekem. Olyan volt a barack, mint Évi arca. Anya egészen furcsa megérzésekre képes, ilyenkor nem kérdez semmit, csak megteszi, amit gondolok. Azt sem kérdezte meg, miért nem eszem meg a barackot.
    Reggelinél egy asztalkánál ülünk Évivel. Nagyon szépen tud enni, nem keni össze magát. Most én is nagyon vigyáztam, hogy ne egyem le magam, ne morzsázzak össze mindent. Óvó néni meg is dicsért, amiért ma nem érdemeltem ki a Maszat nevet. Remélem, azért nem fog Vilinek szólítani, mert akkor inkább összekenem magam
    Délelőtt verset tanultunk. Én már sokat tudok, Apa és Anya megtanították azokat a verseket, amiket ők mondtak az óvodában. Óvó néni ma megkért, hogy mondjak el egyet. Évi annyira nézett, hogy belezavarodtam. Nem tudtam folytatni, de óvó néni sem tudott segíteni, mert ő nem ismerte. Bencus kinevetett. Hanyatt vágta magát székestől, úgy nevetett; és közben megint Pumuklinak hívott. Egyből rávetettem magam, és jól elpáholtam. Elszakadt a pólója is, de ez most véletlenül volt. Megkarmoltam az orrát, ez nem volt véletlen. Óvó néni szétszedett bennünket, engem büntetésből külön ültetett. Amikor nem nézett oda, sikerült jól bokán rúgnom Bencust. Erre vágytam már reggel óta.
    Most majd megint panaszkodni fognak Anyának, hogy verekszem. Azt senki sem kérdezi, miért verekszem mindig. A felnőttek hogy intézik el, ha bántják őket? Apa azt tanította, védjem meg magam, de azt is, hogy ne árulkodjak. Nem mondhatom meg, miért mentem neki Bencusnak. Ez árulkodás. És az nem árulkodás, ha elmondják Anyának a verekedést?
    Erről eszembe jutott, hogy ma nagyi jön értem. Na, neki beszélhet óvó néni. Ha valaki rosszat mond rólam, Kriszta nagyi olyan harciasan kel a védelmemre, hogy azt várom, mikor veri laposra az illetőt. Az egyik fülén be, a másikon ki; ő aztán nem mondja el Anyának.
    Az ebéd spenót volt tükörtojással. Nem szeretem a spenótot. Azt játszottam, hogy kifújtam a kanalamból, rá egyenesen Bencusra. Mire óvó néni észrevette, Bencus már csupa zöld volt. Jól nézett ki a zöld képével. Évi szemrehányóan nézett rám. Ezek szerint mégis Bencust szereti. Már az sem érdekelt, hogy az egész meseolvasás alatt a sarokban álltam.
    Óvó néni azt mondta, ilyet egyéves korukban tesznek a gyerekek, nem óvodás korban.
    Mese után mentünk aludni. Kezeket a paplanra, alszik mindenki. Hogy miért kell ehhez a kezünket a paplanra tenni? A felnőtteknek különös ötleteik vannak. Egyáltalán nem voltam álmos, de valahogy mégis elaludtam.
    Ébredés után uzsonnát kaptunk. A mézes kenyeremet Évinek adtam, ő pedig nekem adta az almáját. Alig végeztünk, már jött is értem Kriszta nagyi. Futottam ki hozzá. Nagyi persze megint nem tudja, melyik ruhában kell hazamennem. Naná, hogy nem szólok neki. Legalább holnap reggel nem kell öltöznöm kétszer, majd ebben jövök el otthonról. Ki találta ki ezt a sok átöltözést, el sem tudom képzelni.
    Nagyon örültem, hogy kicsit elmegyünk vásárolni Nagyival. Biztosan megint új kalapot akar venni, szokta mondani Apa ilyenkor. Ha Anya nem hallja, még azt is hozzáteszi: madárijesztő-kalapot. De ez csak vicc, mert Apa szeret viccelni. A vicc olyan dolog, amit nem gondolunk komolyan, csak meg akarjuk nevettetni a másikat. Azért én tudom, Apa néha komolyan gondolja a vicceit. Nagyi kalapjait azóta nem szereti, amióta egyszer véletlenül ráült az egyikre, és a kalaptű megszúrta a popóját. A kalap olyan lett, mint egy félresikerült palacsinta. Nagyi meg ájuldozott, amikor meglátta. Pedig Apa még kicsit ki is igazgatta rajta a horpadásokat. Mi lett volna, ha előtte látja meg?
    Nagyinak van egy nagyon szép kalapja, sajnos, ritkán veszi fel. Erre Apa egyszer azt mondta, inkább el sem megy a színházba, ha Nagyi abban akar jönni. Pedig gyönyörű. Két tarka madár ül rajt, vannak cseresznyék, meg virágok is, a tetején pedig három szép színes toll van.
    Mentünk vásárolni, Nagyi közben egyfolytában mondta a magáét. A ruhámat is kritizálta, meg a cipőmet is. Meg kellene mondani, hogy ez az óvodai, de majd úgyis megtudja, ha Anya meglát benne. Nagyi nagyon okos, azt mondja, annyi élet-ta-pasz-ta-la-ta van, mint három más embernek. Ezért nem érti, hogy Anya miért nem hallgatott rá, amikor a professzorhoz akarta férjhez adni. Most arany élete lehetne az ő szépségével és eszével, nem egy népművelői keresetből nyomorogna. Én nem szeretném, ha más lenne a papám, azt a professzort nem is ismerem. Remélem, Anya sem akar nekem másik apát.
    Nagyi vett nekem fagyit is, meg sütit is. Azt mondja, ő felnevelte a lányát; engem már nem akar nevelni, csak szeretni. Ezért mindig azt teszi velem kapcsolatban, amit a szüleim megtiltanak neki. Például a süti és fagyi is tilos vacsora előtt. Csak egy kicsit ettem le magam. Ugye, milyen jó, hogy nem a szép ruhám van rajtam, csak az ovis? Anya panaszkodna, hogy nem jön ki a csokifolt.
    Mire hazaértünk, már Anya is otthon volt. Főzte a vacsorát. Mire Apa hazajön, meg lesz terítve az asztal, és együtt eszünk. Kriszta nagyi nem várta meg Apát, elköszönt. A madaras kalap volt rajta, és nem akarta, hogy Apa madárfészeknek hívja, vagy ráüljön. Direkt. Anya egy szóval sem marasztalta. Különös fények égtek a szemében, nem is nagyon figyelt rám, csak a csengetésre fülelt. Nem beszélt az ultramicsodáról sem, majd ha Apa is megjön.
    A szobámban játszottam, mikor Apa csengetett. Én is kifutottam, de Anya már beengedte.
    Apa egy csokor rózsát hozott. Anya úgy nézte hol Apát, hol a rózsát, hogy el kellett fordulnom. Kettesben hagytam őket, mert úúútálom, ahogy ilyenkor szerelmeskednek a szemükkel.
    Az ebédlőben az asztal ünnepre van terítve, gyertya is ég. Mi van ma, talán Karácsony? Az nem lehet, mert előtte számolni szoktuk a napokat, hányat alszunk még. Most még el sem kezdtünk számolni. Miért nem jönnek már?
    A szobában találtam meg őket, megint szerelmeskedtek, vagy mi. Apa magához ölelte Anyát, Anya arca csupa fény volt, ahogy felnézett rá. Közéjük fúrtam magam. Apa Anyát nézte, és azt kérdezte, mit szeretnék Karácsonyra, öcsikét, vagy hugikát? Jókor kérdezik meg, amikor az új gyerek már Anya pocakjában van! Esetleg oda lehetne ajándékozni valakinek? Barbi például szeretne kistesót. De ezt valahogy mégsem lehet most megmondani nekik. Nem kaphatnék inkább szánkót, azzal legalább tudnék mit kezdeni?! Apa barackot nyomott a fejemre, és azt mondta, a szánkón kívül lesz az ajándékom egy hugi, mert kislány lakik Anya hasában. Amennyit ők szerelmeskednek, még odakerülhet egy öcsi is, gondoltam. Azért titokban örültem. Egy nyávogó lány nem ellenfél. Simán lebokszolom, ha nem fogad szót nekem.
    De anyáék is jól kifogták a lánnyal. Majd most megtudják. Pelenkázhatják a pisist. Törölgethetik a büdit a popójáról, mint a szomszédban a kisbabáét az anyukája. Majd örökké bömbölni fog nekik, és akkor lehet, hogy vissza is adják.
    Megvacsoráztunk. Anya nagyon finomakat főz, Apa mindig megdicséri. Én is mindig utána mondom, hogy lássa Anya, én is tudok jól viselkedni. Szerencsére Nagyi nem mondta el a verekedést, így most Anya vidám. Közösen fürösztöttek meg, nagy pancsolás volt a kádban.
    Hívtam Anyát is, hogy fürödjön velem, de azt mondta, bele sem férne már a kádba, és elpirosodva nevetett. Persze, a víziló, gondoltam. Elalvás előtt mindketten mondtak nekem egy mesét. Apáét már nem hallottam a végéig, közben elaludtam.
     
  17. Rinka

    Rinka Állandó Tag

    4.Maszat születésnapi ajándéka.

    Ma elkezdtük számolni a napokat Karácsonyig. Én még számolni nem tudok, de kaptam egy naptárat, úgy hívják: ad-ven-ti naptár. Ez egy szép kép, Anya kis zsebeket készített rá, minden zsebecske be van gombolva egy szép színes gombbal. Ha kinyitjuk, lapul benne valami ajándék. Csoki, füge, apró kis játékok. Reggel nyitjuk ki, fogmosás előtt, mert az édességet csak akkor szabad megenni. Minden nap egyet nyitunk ki. Mire elfogynak a zsebek, itt a karácsony. Mondtam Anyának, kettesével nyitogassuk, hátha akkor előbb lesz, de Anya csak megborzolta a hajamat és azt mondta: a legszebb dolog az ajándék várása, légy hát türelemmel. Anya régen volt már gyerek, ha azt hiszi, olyan könnyű várni.
    Reggel először az ablakhoz szaladok. Megnézem, esett-e már a hó. Utána kinyitom az egyik zsebecskét. Azután már készülni is kell. Most, hogy megjött a hideg, Apa visz az oviba autóval, értem pedig valamelyik nagyi jön. Anya már nem mer elindulni egyedül, bármikor kopogtathat az új gyerek, hogy ki akar jönni.
    Esténként gyakran beszélgetnek a nevéről. Én felajánlottam nekik a Vilmost, de nem akarják elfogadni. Azt mondják, két Vilmos nem lehet egy családban. Apa azt is mondta, én egy u-ni-kum vagyok, belőlem nem lehet még egy. Csak tudnám, mi az az unikum. Anya a Rékát szeretné. Szerintem meg az Évi a legszebb, de ezt azért nem ajánlom fel nekik.
    Ma az oviban karácsonyi ajándékokat csináltunk a szülőknek, testvéreknek. Óvó néni színes papírból fenyőfákat vágott ki, meg csillogós papírból csillagokat, gyertyát. Kaptunk ragasztót, meg egy tiszta papírlapot. Mindenki kedve szerint felragaszthatta a fenyőfáját, meg a csillagokat, gyertyákat a saját papírjára. Én három lapot kértem, mert az új gyereknek is készítek egyet. Még nem tudom, hogy odaadom-e neki, majd meglátom.
    Ma megint a sarokban álltam, mert Bencus odaragadt a székéhez. Én csak úgy odatettem a ragasztót, de ő ült bele. Mégis én álltam a sarokban. Délben pedig valahogy kidőlt a paradicsomleves, én nem tehetek róla, ha Bencus éppen az asztal alá volt bújva a kanaláért, ami valahogy odaesett. Esetleg kicsit tehetek róla. Olyan muris volt a hátáról csöpögő piros lével. De nem nevettem. Csak mosolyogtam. Apa szerint vigyorogni szoktam ilyenkor. Bencust kimosták a paradicsomlevesből. Óvó néni annyit mondott: Maszat, kezdem azt hinni, hogy nem véletlenek ezek a balesetek Bencussal. Pedig még azt nem is tudja, hogy Bencus összes fogkrémjét belenyomtam a papucsába. Az majd csak délutáni alváskor derül ki. Szerencsére én nem leszek itt, mert ma Zsóka nagyi alvás előtt elvisz. Taxival megyünk, egy érdekes helyre, úgy hívják: báb-szín-ház. Az oviban mi is bábozunk, de ez érdekesebb lesz.
    Ma ünnepeltünk az oviban. Ma van a születésnapom. Apa hozott egy óriási tortát, és üdítőt. Minden gyerek kapott belőle egy szeletet ebéd után. Évitől kaptam ajándékot is. Egy kis gyerek, lángoló vörös hajjal, tényleg olyan, mint én. Bencus persze vigyorgott: Pumuklit a Pumuklinak. De Évi azt mondta, ne törődjek vele, Pumukli egy aranyos mesefigura, és Bencus csak irigykedik, azért szekál. Ezt már Anya is mondta. Lehet, hogy igazuk van. Már sajnálom a fogkrémet, de nem tudom visszacsinálni.
    Mire megettük a tortát, már jött is nagyi. A bábszínház előtt egy cukrászdába mentünk. Zsóka nagyi csodálkozott, hogy nem kérek tortát. Mondtam neki, jobban tenné, ha ő sem kérne, mert hazafelé nem fog beférni a taxiba.
    Az előadás érdekes volt, a bábok mindig tőlünk érdeklődték meg, hogy nem láttuk-e a gonosz farkast, aki meg akarja enni Nagyit és Piroskát. Oldalról rásandítottam Zsóka nagyira. Na, őt nem fenyegeti ez a veszély. De ha mégis, a farkas biztosan elcsapná a hasát, mint én, amikor három krémest megettem.
    Otthon már vártak bennünket. Vendégek jöttek, az én szülinapomra. Volt torta is, csillagszóróval a közepén. Utána el kellett fújnom a gyertyát, és kívánnom valamit. Azt kívántam, Anya és Apa ne feledkezzen meg rólam akkor sem, ha már itt lesz az új gyerekük.
    Apa véletlenül rálépett Kriszta nagyi új kalapjára, ami a földre esett a fogasról. Szerencsére csak Anya vette észre, nagy kuncogások közepette segített Apának kiegyengetni a horpadásokat. Kriszta nagyi búcsúzáskor csak a fejébe csapta, jó kedve volt, mert Apa főnöke haza akarta kísérni. Csak nem fog nagyi is megszerelmesedni? Jól néz ki Anya, ha most születik neki is testvére. De legalább megtudja, hogy milyen érzés.
    Érdekes ez, a mi családunkban Apa az egyetlen férfi. Nekem nincs nagypapám, csak nagymamám van. Lehet, hogy a szüleimnek nem is volt apukája, csak anyukája? Kriszta nagyi teljesen feldobódva ment el, mintha nem is ő lett volna. Zsóka nagyi csak annyit mondott: azt reméltem, több esze van Krisztának, mint hogy ennyire odalegyen egy nadrágtól.
    Én nem láttam semmi baját az igazgató bácsi nadrágjának. Teljesen rendes volt, nem is ette le.
    Akkor mire gondolhatott Zsóka nagyi?
    Anya este nagyokat nyögött. Megkérte Zsóka nagyit, hogy vigyen haza magával, mert ő és Apa bemennek a kórházba. Kriszta nagyi meg hátha nincs egyedül. Én is velük akartam menni, de Anya könnyes szemét látva, nem ellenkeztem. Anya megnyugtatott, nincs semmi baj, csak Réka kopogtat, ki szeretne jönni. De hát még nincs karácsony!
    Nagyi hazavitt, mellette aludhattam a nagy ágyban, mesélt is nekem elalvás előtt. Reggel nem kellett óvodába mennem, sokáig aludtam. Zsóka nagyi azt mondta, éjjel Apa telefonált, Réka megérkezett. Anya puszil engem, és azt üzeni, csak addig maradok nagyinál, amíg ő a kórházban van, utána együtt leszünk otthon. Majd a mamák jönnek segíteni.
    Megnyugodtam, hogy ha hetet alszom, addigra biztosan otthon lesz Anya.
    Délután Apa jött értünk kocsival. Bevitt minket a kórházba, Anyához. Megnéztük Rékát is. Hát az biztos, hogy én le fogom tagadni, hogy a testvérem. Én ilyen ronda gyereket még nem láttam. A szeme csukva, nincs egy szál haja sem, ordítva bömböl. Az arca csupa ránc, és vörös, mint a mikulás-csomagok papírja. Lehet, hogy félreértettem a nevét, nem Réka, hanem Répa? Csak kalimpál össze-vissza a kezeivel, még az ujjai is ráncosak. Talán sokáig volt Anya hasában, attól. Esetleg öregen született?
    A nagyik sírtak. Hát ezt legalább megértem. Ilyen ronda gyerek láttán, persze, hogy sírva fakadnak. Én nem sírtam, hogy ne szomorítsam Anyát. Bár Anya nem látszott szomorúnak. Úgy látszik, beletörődött már. Mint én, amikor elhagytam a kis piros autómat.
    Amíg Anya a kórházban volt, Apa minden nap bevitt bennünket hozzá. Nem néztem meg még egyszer Répát, nehogy Anya észre vegye rajtam a csalódást. Na, ez a gyerek nem lesz a vetélytársam, az biztos. Egyáltalán hazahozzák Anyáék, hogy ennyire rosszul sikerült? Apa is eldobta egyszer a fényképésztől hazafelé az igazolványképeit, mert rosszul sikerültek.
    Figyeltem a felnőtteket. Nagyon furcsán viselkedtek. Áradoztak Répáról, hogy milyen szép, milyen aranyos. Lehet, hogy ők nem látják?
    Még valami eszembe jutott. Egyszer Keresztanyus panaszkodott, hogy Bélust nem találták iskolaérettnek, ezért még egy évet kell járnia oviba. Anya és Apa akkor azt mondták, ne bánja, legalább tényleg megkomolyodik, mire az iskolába kerül. Amikor elment Keresztanyus, összenéztek, és azt mondták, szegény Bélus az életben nem lesz iskolaérett, mert … és itt egy idegen szót mondtak. Sajnálták Keresztanyust a gyerekéért. A felnőttek néha nem azt mondják, amit gondolnak. Lehet, hogy kímélni akarják Anyát? Szegény, milyen csalódott lesz, ha végre rájön.
    A tél újabb ajándékot hozott nekem. Egyik reggel ott láttam a piros zacskókat az ablakban. Télapó megérkezett. Valószínűleg nagyon jó voltam, mert sok nagy zacskó volt, és csak egy kicsi virgács.
    A hét végére hazaengedték Anyát, Répát is hozták. A két nagyi beköltözött a vendégszobába, én visszaköltözhettem végre a sajátomba. Répa kiságya egyelőre a szüleim szobájába került.
    Apa az első éjszaka után a gyerekszobába költözött a párnájával, mert nem tudott aludni Répa bömbölésétől. Neki reggel dolgozni kell menni. Én kicsit kárörvendően vigyorogtam. Megmondtam előre, de ők mindenáron még egy gyereket akartak.
    Anya látni akart, ahogy hazaértek a kórházból, szinte azonnal. Gyere, nézd meg a húgod, hívott, de én csak ráztam a fejem. Hagyj neki időt, mondta Apa. Anya bólintott.
    A két nagyi átvette az irányítást, sütöttek, főztek. A látogatók egymásnak adták a kilincset.
    Mindenki hozott valami ajándékot Répának, és persze, nekem is. Kezdtem örülni Répa jelenlétének. Mintha mindig karácsony lenne.
    Apa minden este beszélgetett velem kicsit, de fél hatkor felállt, és ment nézni Répa fürdetését. Pár nap múlva én is utána mentem. Tudni akartam, mit lehet nézni egy fürdetésen. Egy pisis fürdetésén.
    A kiskádamban egy nagyon szép kis baba rugódozott a lábaival. Alig volt nagyobb Apa tenyerénél. Egy csepp ránc sem volt rajta. Ha tetszett neki valami, furcsa hangokat adott.
    Odanyújtottam neki az ujjamat. Úgy megszorította azonnal, el sem akarta engedni. Szerintem a szüleim kicseréltették a gyereket, mint Kriszta nagyi szokta az ajándékait. Gondolatban bocsánatot kértem tőle, hogy Répának hívtam. Erre gurgulázott egyet, és már barátok is voltunk.
    Fürdés után anya megetette. Már csak kicsit irigyeltem, de ez is elmúlt, mert segíthettem tisztába tenni. Csak pisis volt, szerencsére. Én szórtam a hintőport, Anya pelenkázott. Közben beszélgettünk. Legalább megoszthattam az aggodalmamat vele. A szülinapom, ami eddig egyedül az enyém volt, most már közös lesz Rékával? Anya megnyugtatott. Réka éjfél után született, ezért az enyém után következő napon lesz a szülinapja. Ezt ugyan nem értem, de ha Anya azt mondja, akkor biztosan így van. Megnyugodva mentem aludni, Rékának is adtam egy esti puszit. Elalvás előtt még kilestem az ablakon. Nem hittem a szememnek. Mindent fehér takaró borított. Ez a hó.
     
  18. Táltos

    Táltos Vendég

    Kedves Rinka!

    Hát ez a Maszat történet csodás. :D
    Örülök, hogy megírtad. :D
     
  19. Rinka

    Rinka Állandó Tag

    Köszönöm. Én is szeretem Maszatot.:D
     
  20. Rinka

    Rinka Állandó Tag

    5. Maszat Karácsonya

    Aznap reggelre vastag, fehér takaró borította a tájat. Bámultam az ablakbon, és vágytam kicsit kimenni. De senki nem ért rá velem foglalkozni. Apa dolgozott, Anyát lefoglalták a Réka körüli teendők, a két nagyi főzött, mosott, takarított. Kibontottuk az utolsó zsebecskét a naptáron. Pici kis csengettyű volt benne, piros masni díszítette. Rázogattam Rékának, aki már figyelt a hangokra.
    Egyszer a telefon is csengett. Igen, persze, készen lesz, így jó lesz - hallottam Anya hangját, de nem mentem ki megkérdezni, ki telefonált.
    Kis idő múlva Zsóka nagyi jött be a szobámba, hogy felöltöztessen. Nem árulta el, hova megyünk, de azt mondta, menjek le a ház elé. Mire leértem, egy csilingelő szán állt meg a ház előtt, ló húzta, sok gyerek ült már rajta. A szánt Télapó hajtotta. Apa is ott ült a bundájában. Intett, fussak oda, felemelt, és már mentünk is. A ló rázta a sörényét, a nyakában csilingelt a csengő.
    Apa munkahelyén, a művelődési házban tartottak Karácsonyt a gyerekeknek. A kicsiket, mint én is, a szánnal gyűjtötte össze Télapó, hogy senki le ne maradjon. Apa vigyázott ránk, nehogy valakit elveszítsünk út közben. A nagyok gyalog jöttek, ők szerepeltek is. Végén minden kicsi kapott ajándékot, én Rékáét is elkértem, hiszen ő is kicsi.
    Már sötétedett, mire vége lett az ünnepélynek. Sajnáltam, hogy nem szánnal megyünk haza. Apa azt mondta, Télapó már más gyerekeknél jár azóta.
    A lakásban minden tiszta, ünnepélyes külsőt öltött. A felnőtteken valami feszült várakozást láttam. Az ebédlőben ünnepi teríték az asztalon, megint gyertya ég középen. Csak nem még egy gyerek?- vizsgáltam Anya arcát. De Anya visszanézett rám, és elvetettem ezt a gondolatot. Valami más. Apa is izgatott, a nagyik is. Miért nem mondja senki, hogy gyertek vacsorázni?
    Bementem a szobámba, és akkor megértettem. Hiszen ma bontottuk ki az utolsó zsebecskét a naptáron, ma van Karácsony. Reggeli bús hangulatomban, hogy nem mehetek ki a hóba, teljesen megfeledkeztem erről. A szoba közepén mennyezetig érő fa. Csillog minden, égnek a gyertyák, Anya rázza a kicsi csengettyűt, amit reggel találtam a naptárban. A fa alatt sok becsomagolt ajándék, mindenkinek.
    Nagyik kedvéért elénekeltük a „mennyből az angyalt”. Apa nem énekelt, de nem is fintorgott. Apa szerint a Télapó hozza az ajándékot, a nagyik szerint a Jézuska. Anya azt mondta, ő nem tudja az igazat, majd ha nagy leszek, én eldöntöm. Behozták Rékát is, aki édesdeden aludt Anya vállán. Őt még nem érdekelte a Karácsony.
    Apa átvette a csengettyűt. Felemelt egy csomagot, megrázta a csengőt, és megmondta, kinek a neve van ráírva. Mire végzett az összes csomag kiosztásával, már mindenki előtt nagy halom ajándék volt. De senki nem bontogatott, mindenki engem nézett. Várták, hogy elkezdjem. Rettenetesen kíváncsi voltam, de először még én is előhalásztam a rumlis fiókomból az én ajándékaimat, amit az oviban készítettünk. Anya, Apa, és Réka egy-egy fenyőfás képet kaptak. A két nagyi piros papírból ragasztott papucsot, benne egy szem szaloncukorral.
    Végre nekiállhattam bontogatni a csomagokat. Anya vidám szemmel figyelte, ahogy türelmetlen kezem nyomán hasad a papír a gondosan becsomagolt ajándékokról. Aztán Apára kapta a szemét, picit megmozdult a szája, de nem szólt. Most az mondja neki – gondoltam - nem tudom, kire ütött ez a gyerek a türelmetlenségével? Apa visszamosolygott, ebből láttam, hogy nem tévedtem.
    A legnagyobb csomaggal kezdtem. Nem csalódtam, a szánkó volt benne. De volt ott több mesekönyv, Anyutól. Egy piros tűzoltóautó szirénával, ezt Kriszta nagyitól kaptam. Kis idő múlva ő maga kérte, hogy tegyem le, mert megőrül a szirénától. Apa szemében némi cinkos fényt láttam felvillanni, de gyorsan elfordult. Talán szerette volna látni az őrülési jelenetet, de azért Karácsonykor mégsem illendő gonoszkodni. Máskor talán igen? –kérdeztem egyszer.
    Zsóka nagyitól egy gitárt kaptam. Egy darabig pengettem, de Zsóka nagyinak kötélből voltak az idegei, meg sem rezdült a cincogásomat hallgatva. Keresztanyu ajándéka egy Macis hátizsák volt. Még a vacsorához is úgy mentem, hogy a hátamon volt. Egy másik csomagban kifestő könyvek, színes ceruzák. Ezt Apa főnökétől kaptam, aki majd tiszteletét teszi a vacsoránál, előbb nem akar zavarni. Erre Kriszta nagyi elpirult, mint egy kislány, Zsóka nagyi meg azt mondta, nagyon örülünk, de az arcára valami egészen más volt írva. Hiába, a felnőttek nem mindig azt mondják, amit gondolnak. Végül még egy nagy csomag volt előttem. Ezt már Apa segített kibontani. Igazi, kétkerekű bicikli volt benne, amire mindig vágytam a háromkerekű után.
    Réka sok szép ruhát kapott. Anya főleg kozmetikát, hogy szép és illatos legyen. Apa nyakkendőket, zoknikat, és egy elegáns karórát. Zsóka nagyi porcelánokat, mert ő gyűjti őket. Kriszta nagyi két blúzt, és külön Apától egy dobozban egy nagy karimájú kalapot. Nem szólt semmit, csak megpuszilta Apa feje búbját. Könyvet mindenki kapott, hogy legyen mit olvasni a hosszú, téli estéken.
    Végül Apa egy kicsi csomagot vett elő a zsebéből. Anyára nézett, aki átadta az alvó Rékát Kriszta nagyinak, és felállt. Álltak egymással szemben egy ideig, azután Apa odaadta neki a dobozkát. Anya kibontotta, szemét elfutotta a könny. Vékony aranyláncon három szívecske volt, mindháromban egy-egy kép. Az én csecsemőkori képem, Rékáé, de a harmadikat nem ismertem fel. Apa azt mondta, Kriszta nagyi az egész padlást feltúrta, hogy előkerítse azt a képet, ami Anyát ábrázolja egy hetes korában. Anya azt hitte, már nincs is meg az a kép. És tudjátok, mi az érdekes? A három képen a három arc szinte egyforma. Ezek szerint Anyára hasonlítunk.
    Most már mehettünk vacsorázni. Én is éhes lettem. Apa főnöke is megérkezett. Kriszta nagyi egészen kivirult, össze-vissza beszélt mindenféléket, és folyton a haját igazgatta. Zsóka nagyi pedig teletömte magát krumpli-salátával bánatában, hogy pár nélkül maradt. A vacsora finom volt, az igazgató bácsi is mindenből kétszer vett. Nekem külön sütöttek ki olyan halat, amiben nincsen szálka. Mindenféle sütemény is volt, meg italok is.
    Vacsora után a felnőttek beszélgettek, én pedig az új kerékpáromat kezdtem nézegetni. Apa azt mondta, mire tavasz lesz, éppen akkora leszek, hogy jó lesz a mértet. Ő fog megtanítani. De végül mégsem úgy alakult. Némi kísérletezés után már össze-vissza kerekeztem az egymásba nyíló helyiségekben. Nem győztek félreugrálni előlem. Igazgató bácsinak áthajtottam a lábán, aminek hatására csillagokat látott a tyúkszeme miatt. Mit keres a lábán egy tyúk szeme? Ez megint valami titok? De most nem értem rá ezen törni a fejem. Sikeresen áthajtottam nagyi vadonatúj kalapjának dobozán. Persze, a kalap is benne volt még. „Te is, fiam, Brutus?” kérdezte nagyi, de egyáltalán nem haragudott a szeme. Végül hatalmas huppanással estem Zsóka nagyi puha ölébe, aki harmadszorra próbálta párnáit felemelni a mély fotelből. Mondtam neki vacsoránál, hogy ne egyen annyi krumpli-salátát, de hiába.
    Később hol gitároztam, hol a tűzoltó autót tologattam. Apa főnökének már remegtek a szemhéjai egy idő után. Biztosan nincs gyereke. Apa megállapította, megint sikerült olyan ajándékokat venniük nekem, amitől majd meg fog őrülni a család. Kár, hogy a dob kimaradt. Kriszta nagyi szemvillanásán láttam, hogy Apa jó tippet adott neki, jövőre nem fog kimaradni. Anya erre azt mondta, nem baj, egy gyerek legyen is eleven, onnan tudni, hogy egészséges. Erre igazgató bácsi kicsit felhúzta a szemöldökét, de meglátta Zsóka mama unokáitól elragadtatott arckifejezését, és helybenhagyólag bólintott egyet
     

Megosztás