Morzsi.
Kicsi koromtól fogva nagyon szerettem az állatokat. Gyerekkoromban mindig volt kutyám, macskám. Később, már felnőtt fejjel kaptam egy 6 hetes tacskót a férjemtől.
Morzsi, mivel a nagyon kicsi volt még, a lakásban kezdte meg életét nálunk Első két éjszakáját egy dobozban töltötte az ágyam mellett, a kezem lelógott az ágyról, ha sírt, megsimogattam. Így nem igazán tudott aludni a párom sem, ezért a következő éjszakára kiköltöztettem az új kosarával a fürdőszobába. Másnapra elrágta a mosógép vízkivezető műanyagcsövét. Most az előszobába költözött, ahol a vadonatúj szandálom talpbélését találta rágásra érdemesnek. Beláttam, őt nem lehet bezárni, had aludjon, ahol szeretne. Szerte is hagyta nyomait, amerre csak járt. Mert persze, mindenfelé járhatott, hamar kiismerte természetemet, ami nem parancsolásra teremtődött. A kérést viszont ő nem ismerte, így átvette az uralmat a házban. Hát még, amikor felügyelet nélkül maradt! Annyi fél pár zoknit, cipőt az óta sem láttam. Egy este rohanunk haza (látogatóban voltunk, ahova nem vihettük magunkkal), gyors simogatás, aztán rohanok a szobába, bekapcsolni a TV-t, mert a kedvenc filmem már el is kezdődött. A TV előtt, a szőnyegen valami puhát tapint mezítelen lábam, sőt az ujjaim között is feltüremkedik valami képlékeny massza. Csodálkozva lepillantok, majd kérdőn a férjemre nézek. - Engem ne bámulj, nézz inkább a kutyádra - így a férjem. Mintha valaki is őt gyanúsította volna, inkább megerősítést vártam, hogy az a barnás izé, amibe léptem, az, aminek gondolom...
Ebből azután rendszer lett, mindig így büntetett, ha nem vittem magammal. Nekem pedig, mintha csak beláttam volna a büntetés jogosságát, mindig sikerült beletapicskolnom.
Bár nagyon kevés hely volt, ahová nem vihettem el. Apu szerette, ha elviszem hozzá, neki is volt kutyája, a két jószág kedvelte egymást. Egy alkalommal Apunál, Morzsi beszabadult az éléskamrába, ahol talált egy zsák krumplit, rögtön rá is tette a névjegyét. Apu akkor kitessékelte az udvarra. Morzsi rögtön átásta magát a szomszédba, ahol razziát tartott az udvaron kapirgáló tyúkok között. A magukat megadó tyúkokat sorba fektette az ajtó előtt, le voltak tartóztatva. A szomszédot csak a pénztárcám teljes tartalma mentette meg az agyvérzéstől, de ki ment meg engem otthon? El is indultunk mindjárt hazafelé, pedig igencsak esőre állt az idő. Már félúton voltunk, amikor hatalmas égdörgés, villámlás kezdődött. Morzsi mindjárt el is foglalta helyét egy bokor alatt, innen semmi könyörgésre nem volt hajlandó előbújni. Eltettem hát az esernyőmet a táskámba, benégykézlábaztam a bokor alá, a sáros-vizes kutyát az ölembe vettem, így indultunk haza. Soha életemben nem áztam még el ennyire, a ruhám aljából is ömlött a víz. Mire véget ért a felhőszakadás; sárosan, vizesen hazaértünk. A férjem, meglátva a helyzetet, egyetlen mondatban foglalta össze a véleményét rólam, de azt most talán nem írom ide. Ennek szövegét csak a „18 éven felülieknek” című topikban lehetne kiírni, de ott is pironkodnám miatta. Némi utalás volt benne az észbeli képességemre is, valamint felszólítás egy nemi aktusra, ami már az animal-pornográfia műfajába tartozik.
Morzsi a szarkákat megszégyenítő képességgel lopott. Egy alkalommal éppen a bevásárolt élelmet akartam a hűtőbe pakolni, amikor a postás ajánlott levelet hozott. Pár percig nem figyeltem a kutyára, majd folytattam a rakodást. A kutya beült a kosarába, de szeme fehérje gyanúsan villogott. - Mit csináltál már megint?- morfondíroztam magamban. Addig derüljön ki, amíg kettesben vagyunk, mert a gazdi már éppen elég pipa az eddigiekért is. Este a családfő kereste kedvenc kenőmájasát, amiből aznap egy egész szálat vásároltunk aznap. – Megettem - mondtam neki hirtelen ötlettel, mert már világossá vált az eltűnés oka. A párom először rám nézett, azután a kutyát keresték szemei, de nem találták. Morzsi el volt foglalva holmi bélhurut okán, amit az ellopott fél kilónyi kenőmájas okozott.
Az állatorvos gyakori vendég volt nálunk, mert Morzsi mindent megevett, amit emészthetőnek gondolt, és a mennyiség soha nem volt elég számára.
A legnagyobb cirkusz az oltásokkal volt. Először elvittem az oltásokra, ahol is azonnal megszökött tőlem, amint ő került volna sorra. Ha sikerült elcsípnem, három markos, kesztyűs legény fogta le, így is nehezen bírtak vele. Amilyen kicsi volt, olyan öntudatos.
Tavasszal, mikor jött a szerelem időszaka, egy skót juhászt választott magának, a gazdája legnagyobb elképedésére. Csak gyors közbelépése mentette meg a kutyáját a megkezdett akciótól, Morzsi minden áron be akarta fejezni az elkezdett munkát.
Ha nyaralni mentünk, nem vihettük magunkkal, ilyenkor egy általa kedvelt emberre volt bízva az élelmezése, és a lakásban maradt. Unalmában mindent szétrágott. Legutoljára a fotelek szövetét. Akkor a férjem megígérte, ha nem nevelem meg a kutyámat, ő elköltözik. Bíztam benne, hogy talán sikerül valamelyik a kettő közül, de nem jártam szerencsével. Maradt Morzsi is, a férjem is.
Egyszer elvittük magunkkal nyaralni, egy ismerős adta kölcsön a nyaralóját. Vigyáztam nagyon, ne történjen semmi baleset a lakásban. Amikor hazafelé készültünk, a kutya nem volt hajlandó beszállni az autóba. Próbáltam megfogni, de amikor kicsit a közelébe értem, azonnal tovább futott. Pár kilométer hajszolás után a férjem úgy döntött, akkor jár a legjobban, ha mindkettőnket otthagy. Morzsi, mintha csak ezt várta volna, egyből odajött hozzám. Lehet, hogy el akarta üldözni mellőlem a páromat? Amikor a férjem, lehiggadva visszajött értünk, ott talált bennünket a nyaraló előtt az árokparton békésen birkózva. A guta akkor csak azért nem ütötte meg, mert mindig alacsony volt a vérnyomása.
Morzsi 11 évet élt és uralkodott nálunk, több embert is megharapva, a kerítést szétszaggatva, néhány hatósági büntetést begyűjtve. Végül már meg kellett kötnöm az udvaron, ha felügyelet nélkül engedtem ki, mert kiásta magát a kerítés alatt. Mindenkinek szót fogadott, de nekem soha.
Amikor anyósom a combnyak-törése után nálunk lábadozott, Morzsi komoly veszélynek tette ki azzal, hogy folyton a járókeret lábai körül ugrált, bármit mondtam neki, nem volt hajlandó kicsit sem visszavonulni. Nem fogadott el "főnöknek". Be kellett látnom, amíg anyósom nálunk van, Morzsinak az udvaron a helye, még éjszakára is. Szokatlan helyzet volt Morzsi számára, hogy csak elé teszem az ételt, aztán már futok is az egyéb dolgaim után. Sétálni is s férjem vitte.
Egy vasárnap, munkából hazatérve a férjem azzal fogadott, Morzsi nem ette meg a reggelijét, csak fekszik a házikójában. Amikor megnéztem, már nem élt.
Azóta nem volt másik kutyám, nem is vágyom rá egyelőre. Ha én nem is tanítottam meg sok mindenre, ő két dolgot megtanított nekem:
Az állattal törődni kell, foglalkozni vele, ha már a miénk. Ostoba szeretet az, ahol a nevelés elmarad. Nevelni szép szóval is lehet, nem csak paranccsal.