El Greco
El Greco (er.: Domenikos Theotokopulos vagy Domenico Theotocopuli) (Kréta, Kandia (ma Heraklion), 1541 körül – Toledo, 1614. április 7.) görög származású reneszánsz festő, a spanyol manierizmus legnagyobb mestere.
Élete
Kréta
1204-től Velence fennhatósága alá tartozott. El Greco családjának
férfitagjai a Serenissima hivatalnokai voltak, és a katolikus vallású család aránylag jó anyagi körülmények között élt. El Greco valószínűleg a ferenceseknél tanult, ebből következik, hogy vonzódott Assisi Szent Ferenchez. Gyermek- és ifjúkoráról kevés adat áll rendelkezésre. Már Krétán elkezdte tanulni a mesterségét, majd húsz éves kora körül Velencébe mehetett, ahol Veronese, Tiziano és Tintoretto munkásságát tanulmányozhatta. 1566-ban már úgy említik Kandiában, mint festőt.
A Krétán elsajátított bizánci stílus mellett Tizianótól tanulta a színkezelést, a dramaturgiát, a testek mozgásának kifejezését. Valószínűleg a művész segédjeként dolgozott, erre utal néhány korabeli feljegyzés.
1617-ben a pápai orvos egy Grecónak nevezett tehetséges festőről ír, aki Tiziano műhelyében dolgozott. Bár a híradás késői, megbízható.
A Grecót vonzó manierizmus központja
Rómában volt, ahova
1570-ben érkezett meg Giulio Clovio miniátor ajánlólevelével.
Alessandro Farnese kardinális palotájában lakott, azon a szinten, amelyet
Michelangelo tervezett. A fiatal festő érezte, hogy nagynevű elődje árnyékában nem tudna érvényesülni. Miután egy megjegyzésével megbotránkoztatta a Michelangelo-hívő római
művészeket, 1575-76 körül Spanyolországba utazott. Remélte,hogy részt vehet az Escoriálban folyó katedrális felújítási munkálataiban.
Greco először
Madridba érkezett meg, ahol megismerkedett doña Jerónima de las Cuevas-szal, aki az élettársa, egyesek szerint felesége lett. Ebből a kapcsolatból 1578-ban egy fiú született. Valószínűleg erről az asszonyról festette ritka női portréi egyikét, a Hermelines hölgyet.
Rövid madridi tartózkodás után, 1576 végének környékén már Toledóban volt, ahol két megbízás is várta: egy kép készítése a katedrális sekrestyéje számára és a Santo Domingo el Antiguo-templom oltárának megépítése és festése. Greco nemcsak mint festő volt ismert kortársai között, hanem mint oltárépítő és szobrász is. Ez az oltár élete e korszakának legjelentősebb munkája, amelyen először jelenik meg El Greco hihetetlen színekben tobzódó színkultúrája. A képek többsége ma már nincs az eredeti helyén.
II. Fülöp spanyol király megbízására újra Madridba érkezett, és az Escorial számára egy nagyméretű festményt készített, a
Szent Mauitius és a thébai légió mártíromságát. Ezt a képet már manierista stílusban festette. A király nem volt teljesen megelégedve a művel, a kép ellen a legnagyobb kifogás az volt, hogy a szent nem sugall áhítatot, s ettől kezdve Greco minden szentje olyan ájtatos,hogy alkotójukat sokan misztikusnak hittek.
Mivel Greco érzékenységét sértette, hogy míg egyesek istenítik, mint művészt, mások számára csak mesterember, ezért néhány év múlva végleg
Toledóba költözött. Szép házat bérelt, s a soknemzetiségű város
humanista műveltségű értelmiségi körének tagja lett. Ebben az időben sok portrét festett a barátairól. Anyagi eredetű vitája támadt megrendelőivel, iakik sokszor nem akarták kifizetni a kért összeget. Ilyen megrendelő volt a Santo Tomé-templom plébánosa is, aki az
Orgaz gróf temetése c. képet rendelte. A kép Greco egyik legjelentősebb műve, amelyen több kortársa mellett saját magát és fiát is megörökítette.
A Hospital de la Caridad számára készített oltár is pereskedés forrása lett, mert a megbízók különböző hibákra hivatkozva nem akarták kifizetni a kért összeget. Pedig a négy kép, amely az oltárt díszítette, Greco művészetének legkitűnőbb alkotása nagyvonalú ecsetkezelésével, erős koloritjával. Barátain kívül egyházi személyektől kapta a legtöbb megbízását. Több
Apostol-sorozatot is festett, a legutolsó ma a toledói Greco-múzeumban látható.
Magánéletéről nem tudunk sokat. Fia apja munkatársaként dolgozott, s emellett jelentős építészként is ismert volt.El Greco festményeit sokszor átdolgozta, soha nem érezte őket befejezettnek. Műveiről kisebb méretű másolatokat készített, amelyet reménybeli megrendelőinek úgy mutatott, mint egy katalógust, amelyből választani lehet. Ezért fordul elő oly sok ismétlés Greco művein.
Élete vége felé egyre kevesebbet festett, egyre inkabb csak sajat
kedvtelésére dolgozott, így született a
Laokoón, egyetlen mitológiai tárgyú képe, amelyen ötvözi
hellenisztikus neveltetését velencei tanulmányaival. Utolsó éveiben még egy oltárra kapott megbízást, de már nincs ideje befejezni. 1614. április 7-én halt meg, és a Santo Domingo el Antiguo-templomban temették el. Anyagi viták miatt azonban néhány év múlva kihantolták és ismeretlen helyre szállították.