Európa szívében van egy ország, ahol egy mezei politikus négy nap alatt eltapsol egy éves minimálbért, mert Új-Zélandon hallgatja Mick Jaggert.
Van egy ország, ahol a miniszterelnök elmegy valamiért, valahogy és valamivel családi ügyben Svájcba, aztán hazajön vonattal, hogy másnap mi az istent is csináljon egy azeri diktátorral.
Egy ország, amelynek kormányszóvívője egy Európa és világ előtt elismert idős magyar filizófusnőre azt mondhatta, hogy lejárt szavatosságú vén komcsi, és nem történt semmi.
Egy ország, melynek gyűlölettől elvakult polgárai mocskos politikai érdekük védelmében minden demokratikus ellenzéki jelöltet hazugsággal, hamis vádakkal, aljas rágalmakkal járatnak le, és megint nem történik semmi.
Egy ország, ahol az emberek a hírekből tudják meg, hogy folyamatosan emelkedik az átlagkereset, miközben naponta átlagosan 10 család lesz a nincstelenség rabja bilincs nélkül.
Egy ország, ahol a szavazás mindig egy utazó színházhoz, a tüntetések pedig egy előre megírt, időponthoz kötött zenés fesztiválhoz hasonlítanak.
Egy ország, ahol akkor van háború, amikor a kormány megmondja nekik, hogy ki az ellenség.
Egy ország, ahol meg nem született gyerekre lehet kérni jelzálogot, miközben egy maffia szervezet erővel vagy csellel megszerzi az ingóságaikat.
Van egy zsebrevágott hely, ahol néhány szemfüles élősködő felvásárolta az egész országot, miközben már “kétharmad” térdel vagy éppen már a földön csúszik.
Van egy ország, amely a stadionok, millárdos gázszerelők, családi bizniszek, államosítások, korrupció földje. A gyülölködés, irígység, bizonytalanság országa. A szervilis politikusok és a szervilis média otthona.
Egy ország, amely úgy rombol, hogy kifele osztogat, befele fosztogat. Ahol leszakadhat a kórház plafon, de van plakát.
Van egy ország, ahonnan mennek el a fiatalok, az orvosok, diplomások és szakmunkások, mégpedig tömegével.
Egy ország, ahol sem államosítások, sem jogfosztások, sem a magántulajdon szentségének eltörlése, a szólás-, vallás-, lelkiismereti- és gondolati szabadság eltiprása nem visz már senkit az utcára.
Egy ország, ahol szép csendben az egész világot felforgató tagadhatatlan diktatúra folyik, és mégis demokrácia van.
Európa szívében van egy ország, ahol bűn és életveszélyes nem kormánypártinak lenni.
Európa szívében van egy ország, ahol én élek….
Van egy ország, ahol a miniszterelnök elmegy valamiért, valahogy és valamivel családi ügyben Svájcba, aztán hazajön vonattal, hogy másnap mi az istent is csináljon egy azeri diktátorral.
Egy ország, amelynek kormányszóvívője egy Európa és világ előtt elismert idős magyar filizófusnőre azt mondhatta, hogy lejárt szavatosságú vén komcsi, és nem történt semmi.
Egy ország, melynek gyűlölettől elvakult polgárai mocskos politikai érdekük védelmében minden demokratikus ellenzéki jelöltet hazugsággal, hamis vádakkal, aljas rágalmakkal járatnak le, és megint nem történik semmi.
Egy ország, ahol az emberek a hírekből tudják meg, hogy folyamatosan emelkedik az átlagkereset, miközben naponta átlagosan 10 család lesz a nincstelenség rabja bilincs nélkül.
Egy ország, ahol a szavazás mindig egy utazó színházhoz, a tüntetések pedig egy előre megírt, időponthoz kötött zenés fesztiválhoz hasonlítanak.
Egy ország, ahol akkor van háború, amikor a kormány megmondja nekik, hogy ki az ellenség.
Egy ország, ahol meg nem született gyerekre lehet kérni jelzálogot, miközben egy maffia szervezet erővel vagy csellel megszerzi az ingóságaikat.
Van egy zsebrevágott hely, ahol néhány szemfüles élősködő felvásárolta az egész országot, miközben már “kétharmad” térdel vagy éppen már a földön csúszik.
Van egy ország, amely a stadionok, millárdos gázszerelők, családi bizniszek, államosítások, korrupció földje. A gyülölködés, irígység, bizonytalanság országa. A szervilis politikusok és a szervilis média otthona.
Egy ország, amely úgy rombol, hogy kifele osztogat, befele fosztogat. Ahol leszakadhat a kórház plafon, de van plakát.
Van egy ország, ahonnan mennek el a fiatalok, az orvosok, diplomások és szakmunkások, mégpedig tömegével.
Egy ország, ahol sem államosítások, sem jogfosztások, sem a magántulajdon szentségének eltörlése, a szólás-, vallás-, lelkiismereti- és gondolati szabadság eltiprása nem visz már senkit az utcára.
Egy ország, ahol szép csendben az egész világot felforgató tagadhatatlan diktatúra folyik, és mégis demokrácia van.
Európa szívében van egy ország, ahol bűn és életveszélyes nem kormánypártinak lenni.
Európa szívében van egy ország, ahol én élek….