Weöres Sándor: A TELJESSÉG FELÉ című könyvéből
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o> </o>
ÖTÖDIK RÉSZ<o></o>
<o> </o>
A kristály <o></o>
<o> </o>
Találkozás egy fiúval<o></o>
<o> </o>
Jobb a hegyen lakni, mint a völgyben. De milyen gazdag a völgy is, lelkem, milyen gazdag. <o></o>
<o> </o>
Egy alkalommal egy fiatal szekerest figyeltem, nem a szememmel, csak a fülemmel, mert deszkafal volt közöttünk. Régebbről ismertem őt: tizenhat éves legényke, együgyű, tele az érzékek gabona-szín derengésével, mely valami ronthatatlan vígsággal öntötte el; amit megkívánt, ellopta, ha tehette, anélkül, hogy cselekedete rákérgesült volna; a szigorú hatalom tőle éppúgy nem kérdezte, mit honnan és miért vett, mint a madártól. Ezt a suhancot figyeltem én fülemmel; idősebb szekeres társával beszélgetni akart, soká noszogatta, de az nem felelt, csak aludt. Erre a legényke dalra zendített: ,,Iszom, mindig iszom; haragszik érte a feleségem...” Dehogy volt itala, dehogy volt felesége. Csak vágya volt; a vágy lehúz, mondja a bölcsesség; őt mégis emelte a vágy, hiszen nem volt honnan lehúzza, hiszen ő mindenestől a földön állt. És vágya nem csak az italig röpítette, nem csak a feleségig, de még azon is messze túl, mikor már régi veszekedő házasok s az asszony pöröl az italért. <o></o>
<o> </o>
Az angyal sem tud nagyobbat repülni, mint amekkorát ez a hím bogárka repült egyik fűszáltól a másikig. <o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Teljes gyönyörűség<o></o>
<o> </o>
Hogy mily tökéletes-ragyogású az élet minden dolga, csak az tudja igazán, aki már nem óhajtja őket. Egy rablógyilkos, mikor irgalmatlanul végez áldozatával: oly közösségben van vele, mint még az ágyban sem, soha; anélkül, hogy tudná, nem az áldozatát öli meg, de önmagát; aki ezt felfogja nem iszonyodik tőle, hanem megtelik áhítattal. Vagy gondoljunk a kufárra, aki rakásra gyűjti a pénzt, mint ha a felgyűlő vagyon valahová vezetne, valahol elegendő volna: a lehetetlennel harcol, egy parány szembe száll a mindenséggel. S hogy a nők milyen szépek, csak az tudja igazán, aki már nem vágyik rájuk: ahogy egy csont szépségét, finom tagozatát nem a kutya látja, mely rágni kívánja, hanem az ember, aki nem akarja rágni. <o></o>
<o> </o>
<o> </o>
A nagy látvány<o></o>
<o> </o>
Fényes arc néz az erdő-borította völgyre. A tengerszem asszonyként felel. <o></o>
<o> </o>
<o> </o>
A rossz létjoga<o></o>
<o> </o>
Mindenki pokollal táplálkozik, még akkor is, ha a menny felé növekszik. <o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Az értelmét-adó s a lényét-adó<o></o>
<o> </o>
,,Nő vagyok”, sugározza a virág; ,,virág vagyok”, sugározza a nő. ,,Férfi vagyok”, sugározza a teremtő fa törzse; ,,teremtő fa törzse vagyok”, sugározza a férfi. <o></o>
<o> </o>
Ha faggatni akarod: a rózsa eltűnik illata, színe, formája mögött; a gyümölcsfa kitárul. Ha élvezni akarod: a rózsa kitárul; a gyümölcsfa eltűnik gyümölcsei mögött. <o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Három vízszintes, egy függőleges<o></o>
<o> </o>
Egyetlen érzés mindent elhomályosít. Egyetlen hang mindent elsüketít. Egyetlen szó mindent eltakar. Mégis: érzésen, halláson, beszéden át vezet az út. <o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Párbeszéd<o></o>
<o> </o>
,,A jázmin gyengéd-e, vagy bennem van-e a gyengédség, mit a jázmin felidéz? A kökörcsin alattomos-e, vagy bennem van-e az alattomosság, mit a kökörcsin felidéz?” ,,A külső és belső lényegében ugyanaz.” <o></o>
<o> </o>
,,A porszem kicsiny-e, vagy bennem van-e a kicsinység, mit a porszem felidéz? A hegy nagy-e, vagy bennem van-e a nagyság, mit a hegy felidéz?" <o></o>
<o> </o>
,,A külső és belső lényegében ugyanaz.” <o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Genesis<o></o>
<o> </o>
A lámpa nem látja önmaga fényét. A méz nem érzi önmaga édességét. <o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Metamorphosis<o></o>
<o> </o>
A szivárványhíd az egyetlen, ahol angyalok és ördögök úgy járnak-kelnek, hogy alig lehet szétismerni őket. <o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Apocalypsis<o></o>
<o> </o>
Kinek nevük a ruhájuk, fejüket szárnyuk alá rejtik, visszabújnak álmaikba. <o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Tíz erkély<o></o>
<o> </o>
A teljes lét: élet-nélküli. <o></o>
<o> </o>
A teljes öröklét: idő-nélküli. <o></o>
<o> </o>
A teljes működés: változás-nélküli. <o></o>
<o> </o>
A teljes hatalom: erő-nélküli. <o></o>
<o> </o>
A teljes bölcsesség: gondolat-nélküli. <o></o>
<o> </o>
A teljes szeretet: érzés-nélküli. <o></o>
<o> </o>
A teljes jóság: irány-nélküli. <o></o>
<o> </o>
A teljes boldogság: öröm-nélküli. <o></o>
<o> </o>
A teljes zengés: hang-nélküli. <o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Összefoglalás<o></o>
<o> </o>
Van valami, mely változatlan – <o></o>
<o> </o>
Mindennek lényege ez a változatlan – <o></o>
<o> </o>
Ha minden esetlegestől mentesülök: nem marad belőlem más, csak a változatlan. <o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Az igazságról<o></o>
<o> </o>
A szavak különlevők és gyöngysor-szerűek, a dolgok összefüggők és halom-szerűek. Ezért a szavak és dolgok csak súrolják egymást. <o></o>
<o> </o>
A gondolat összetett és kimondható, az igazság egyszerű és kimondhatatlan. Igazságot csak beszéd nélkül tudhatsz meg, tehát csak önmagadtól. Tedd alkalmassá lelkedet arra, hogy az igazságot tudhasd benne. <o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Befejezés<o></o>
<o> </o>
Amit itt olvasol: több mint világnézet, és kevesebb mint vallás. <o></o>
<o> </o>
Több mint világnézet, mert általa a dolgokat nem valamely irányból látod, hanem közös gyökerüknél tapintod. <o></o>
<o> </o>
Kevesebb mint vallás, mert nincs benne szó az isteni misztériumokról, melyekről csak jelképekben lehet beszélni. Nincs benne szó Krisztusról, a testet öltött Istenről, aki szakadatlanul meghal és poklot jár az emberekért. <o></o>
<o> </o>
Az itt-mondottaknak nem az a rendeltetésük, hogy elhidd őket, hanem hogy igazi lényedre, igazi világodra eszméltessenek. <o></o>
<o> </o>
Csönge, 1944-45 <o></o>
<o> </o>
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o> </o>
ÖTÖDIK RÉSZ<o></o>
<o> </o>
A kristály <o></o>
<o> </o>
Találkozás egy fiúval<o></o>
<o> </o>
Jobb a hegyen lakni, mint a völgyben. De milyen gazdag a völgy is, lelkem, milyen gazdag. <o></o>
<o> </o>
Egy alkalommal egy fiatal szekerest figyeltem, nem a szememmel, csak a fülemmel, mert deszkafal volt közöttünk. Régebbről ismertem őt: tizenhat éves legényke, együgyű, tele az érzékek gabona-szín derengésével, mely valami ronthatatlan vígsággal öntötte el; amit megkívánt, ellopta, ha tehette, anélkül, hogy cselekedete rákérgesült volna; a szigorú hatalom tőle éppúgy nem kérdezte, mit honnan és miért vett, mint a madártól. Ezt a suhancot figyeltem én fülemmel; idősebb szekeres társával beszélgetni akart, soká noszogatta, de az nem felelt, csak aludt. Erre a legényke dalra zendített: ,,Iszom, mindig iszom; haragszik érte a feleségem...” Dehogy volt itala, dehogy volt felesége. Csak vágya volt; a vágy lehúz, mondja a bölcsesség; őt mégis emelte a vágy, hiszen nem volt honnan lehúzza, hiszen ő mindenestől a földön állt. És vágya nem csak az italig röpítette, nem csak a feleségig, de még azon is messze túl, mikor már régi veszekedő házasok s az asszony pöröl az italért. <o></o>
<o> </o>
Az angyal sem tud nagyobbat repülni, mint amekkorát ez a hím bogárka repült egyik fűszáltól a másikig. <o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Teljes gyönyörűség<o></o>
<o> </o>
Hogy mily tökéletes-ragyogású az élet minden dolga, csak az tudja igazán, aki már nem óhajtja őket. Egy rablógyilkos, mikor irgalmatlanul végez áldozatával: oly közösségben van vele, mint még az ágyban sem, soha; anélkül, hogy tudná, nem az áldozatát öli meg, de önmagát; aki ezt felfogja nem iszonyodik tőle, hanem megtelik áhítattal. Vagy gondoljunk a kufárra, aki rakásra gyűjti a pénzt, mint ha a felgyűlő vagyon valahová vezetne, valahol elegendő volna: a lehetetlennel harcol, egy parány szembe száll a mindenséggel. S hogy a nők milyen szépek, csak az tudja igazán, aki már nem vágyik rájuk: ahogy egy csont szépségét, finom tagozatát nem a kutya látja, mely rágni kívánja, hanem az ember, aki nem akarja rágni. <o></o>
<o> </o>
<o> </o>
A nagy látvány<o></o>
<o> </o>
Fényes arc néz az erdő-borította völgyre. A tengerszem asszonyként felel. <o></o>
<o> </o>
<o> </o>
A rossz létjoga<o></o>
<o> </o>
Mindenki pokollal táplálkozik, még akkor is, ha a menny felé növekszik. <o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Az értelmét-adó s a lényét-adó<o></o>
<o> </o>
,,Nő vagyok”, sugározza a virág; ,,virág vagyok”, sugározza a nő. ,,Férfi vagyok”, sugározza a teremtő fa törzse; ,,teremtő fa törzse vagyok”, sugározza a férfi. <o></o>
<o> </o>
Ha faggatni akarod: a rózsa eltűnik illata, színe, formája mögött; a gyümölcsfa kitárul. Ha élvezni akarod: a rózsa kitárul; a gyümölcsfa eltűnik gyümölcsei mögött. <o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Három vízszintes, egy függőleges<o></o>
<o> </o>
Egyetlen érzés mindent elhomályosít. Egyetlen hang mindent elsüketít. Egyetlen szó mindent eltakar. Mégis: érzésen, halláson, beszéden át vezet az út. <o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Párbeszéd<o></o>
<o> </o>
,,A jázmin gyengéd-e, vagy bennem van-e a gyengédség, mit a jázmin felidéz? A kökörcsin alattomos-e, vagy bennem van-e az alattomosság, mit a kökörcsin felidéz?” ,,A külső és belső lényegében ugyanaz.” <o></o>
<o> </o>
,,A porszem kicsiny-e, vagy bennem van-e a kicsinység, mit a porszem felidéz? A hegy nagy-e, vagy bennem van-e a nagyság, mit a hegy felidéz?" <o></o>
<o> </o>
,,A külső és belső lényegében ugyanaz.” <o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Genesis<o></o>
<o> </o>
A lámpa nem látja önmaga fényét. A méz nem érzi önmaga édességét. <o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Metamorphosis<o></o>
<o> </o>
A szivárványhíd az egyetlen, ahol angyalok és ördögök úgy járnak-kelnek, hogy alig lehet szétismerni őket. <o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Apocalypsis<o></o>
<o> </o>
Kinek nevük a ruhájuk, fejüket szárnyuk alá rejtik, visszabújnak álmaikba. <o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Tíz erkély<o></o>
<o> </o>
A teljes lét: élet-nélküli. <o></o>
<o> </o>
A teljes öröklét: idő-nélküli. <o></o>
<o> </o>
A teljes működés: változás-nélküli. <o></o>
<o> </o>
A teljes hatalom: erő-nélküli. <o></o>
<o> </o>
A teljes bölcsesség: gondolat-nélküli. <o></o>
<o> </o>
A teljes szeretet: érzés-nélküli. <o></o>
<o> </o>
A teljes jóság: irány-nélküli. <o></o>
<o> </o>
A teljes boldogság: öröm-nélküli. <o></o>
<o> </o>
A teljes zengés: hang-nélküli. <o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Összefoglalás<o></o>
<o> </o>
Van valami, mely változatlan – <o></o>
<o> </o>
Mindennek lényege ez a változatlan – <o></o>
<o> </o>
Ha minden esetlegestől mentesülök: nem marad belőlem más, csak a változatlan. <o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Az igazságról<o></o>
<o> </o>
A szavak különlevők és gyöngysor-szerűek, a dolgok összefüggők és halom-szerűek. Ezért a szavak és dolgok csak súrolják egymást. <o></o>
<o> </o>
A gondolat összetett és kimondható, az igazság egyszerű és kimondhatatlan. Igazságot csak beszéd nélkül tudhatsz meg, tehát csak önmagadtól. Tedd alkalmassá lelkedet arra, hogy az igazságot tudhasd benne. <o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Befejezés<o></o>
<o> </o>
Amit itt olvasol: több mint világnézet, és kevesebb mint vallás. <o></o>
<o> </o>
Több mint világnézet, mert általa a dolgokat nem valamely irányból látod, hanem közös gyökerüknél tapintod. <o></o>
<o> </o>
Kevesebb mint vallás, mert nincs benne szó az isteni misztériumokról, melyekről csak jelképekben lehet beszélni. Nincs benne szó Krisztusról, a testet öltött Istenről, aki szakadatlanul meghal és poklot jár az emberekért. <o></o>
<o> </o>
Az itt-mondottaknak nem az a rendeltetésük, hogy elhidd őket, hanem hogy igazi lényedre, igazi világodra eszméltessenek. <o></o>
<o> </o>
Csönge, 1944-45 <o></o>
<o> </o>