dr. Tárnoki Gábor:
EGY ÓRA AZ ÓRAASZTROLÓGIÁRÓL
(előadás a Fészek klubban 2004. június 5-én)
Az óraasztrológia három ágazata: a kérdő-, a választó- és az eseményasztrológia közül most a kérdő, más néven horary témakörével szeretnélek kicsit közelebbről megismertetni benneteket, és amennyire lehet, kedvet is csinálni hozzá. Ez ugyanis egy rendkívül izgalmas, részletesen kidolgozott, könnyen elsajátítható és meglepően pontosan működő módszer, amely sok sikerélménnyel jutalmazza alkalmazóit. Jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ha arra gondolunk, hogy hajdanán az emberek még azt sem igazán tudták, mikor születettek, nemhogy születésük percre pontos ideje rendelkezésre állt volna, talán fogalmat alkothatunk róla, mennyi nehézségbe ütközött a radix technika alkalmazása. Minden további nélkül adva volt viszont a konkrét pillanat, amikor az ügyfél találkozott az asztrológussal, hogy választ kapjon életének épp legsürgetőbb kérdéseire. Innen már egyenesen következik, hogy az asztrológia tudománya első sorban azokat a módszereket volt kénytelen kikísérletezni az írott és elektronikus média nélkül, mai szemmel talán unalmasan hosszúnak tűnő évszázadok során, amelyek segítségével az ilyen jellegű kérdések "születési pillanatára" felállított képlet alapján is lehetett - úgymond hozott anyagból - rövid időn belül beigazolható, megbízható következtetésekre jutni. Úgy is mondhatnánk, hogy a horary volt "A" gyakorlati asztrológia - csupa nagybetűvel.
Kérdőasztrológiáról lévén szó, kezdjük talán egy kérdéssel: Lehet-e az elefánt relatív? Erre az első hallásra kissé meglepő kérdésre többünk önkéntelenül is rávágná, hogy lehet ekkora marhaságot kérdezni? Hát persze, hogy nem lehet az elefánt relatív! Pedig mindannyian ismerjük a szemléletes példát, amikor vakok ismerkednek az elefánttal, és egyikük, az ormányát tapogatva, megállapítja róla, ez egy kígyó. Másikuk a lábát tapogatva egy oszlopról beszél. A harmadik a fülét tapogatva egy sprőd ponyvának mondja, stb. Egyszóval minden relatív - állapítja meg a modern, felvilágosult ember, büszkén kihúzva magát, milyen messzire jutott már a valóság megismerésének útján. Pedig csak az izmusok számát sikerült szaporítania anélkül, hogy közelebb került volna a lényeg megértéséhez. Amióta elűztük királyainkat, papjainkat, sőt istenünktől is megszabadulunk lassan (lásd Európai Unió alkotmánya), a szabadság, egyenlőség és testvériség liberális jelszavaitól megittasulva immár mindenki azt gondol, és mond, amit akar. Szabadon elmondhatjuk a magunk véleményét. Ha úgy tesszük fel a kérdést, vajon ez rendjén van-e így, ki merné kétségbe vonni ezt az alapvető, emberi szabadságjogot, amit mint üveggolyót nyomott kezünkbe az új, arctalanná vált, és immár globálisra duzzadt, világi hatalom. Márpedig könnyen beláthatjuk: kígyóból, oszlopból, ponyvából, stb. nem lehet összerakni egy elefántot! Persze, a vélemény lehet szabad, de aki az igazság relativitását hirdeti, az már a szellemi káosz jutalékos ügynökeként bomlasztó téveszmék terjesztésén fáradozik. A "minden relatív" elve nem más, mint a kívülálló szemlélődés korlátoltságáról kiállított bizonyítvány. Abszolút igazság igenis létezik - a benne élő ezoterikusok ezt pontosan tudják. Ahogy az elefánt is zavartalanul üzemel, függetlenül attól, hogy ki, mit gondol vagy mond róla. Mindezt csak azért hoztam fel, hogy tudassam az örömhírt: az asztrológia mérhetetlenül sokszínű, mindenféle iskola, irányzat, nézet által ízekre szedett és keresztül kasul szabdalt térképén belül is létezik egy elefánt. És ez az "elefánt" pontosan azokban a tradicionális tanokban él - háborítatlanul -, amelyeket a legtekintélyesebb horay mesterek dolgoztak ki hosszú évszázadok gyakorlata alapján. Ennek csúcspontja, utolsó nagy koronázatlan királya volt William Lilly (1602-1681). Magyarországon, aki magát a tradicionális asztrológia hívének tekinti, Lilly húsz évvel idősebb, francia kortársa, Jean-Baptiste Morin de Villefranche (1583-1656) munkásságára vezeti vissza gyökereit. Jobb, ha tudjuk azonban, hogy ezt a két szellemóriást inkább az asztrológia nagy korszakváltása, vagy útelágazása megszemélyesítőinek kell tekintenünk. Ha Lilly a tradíció betetőzésének, akkor Morin a modern asztrológia előfutárának számít!
Felmerül hát a kérdés: akkor mit is tekinthetünk tradicionális asztrológiának? Hisz régen is volt már számtalan irányzat, iskola, nézetkülönbség, szerteágazó gondolat. A válasz kézenfekvő. A tradíció lényege nem a régiség, hanem a maradandóság! Tradicionális asztrológia tehát azon tanítások összessége, amelyek kiállták az idők próbáját. Amit már nem kell és nem is lehet meghaladni! Ezt az asztrológiát művelte Lilly, és vele kíván lépést tartani horary iskolánk is az ITA. Ha valaki máris lesajnálná őt, az , és fölényes ismeretének birtokában, csak lépjen oda a tükör elé és kérdezze meg magától, vajon mit adott hozzá modern civilizációnk az emberi lét alapminőségéhez?! Hacsak nem a mesterséges eszközökkel előidézett (), narkomán (), tömegmanipuláció () pillérein nyugvó, individualista, természetidegen, környezetszennyező, gigantomániás, globálisan gagyi kultúrát? Igen, a köztársaságpárti kis Napóleon nagy álma mára megvalósult...
E kis mennydörgő bevezető után következzenek a konkrétumok. Az egyik legdurvább, modernkori elhajlás a tradicionális felfogáshoz képest a horizont házak és az állatövi jegyek szerepének összemosásában érhető tetten. Azt mondják a modernek, hogy a kardinális Kos és az I. sarokház, a fix Bika és a 2. követő ház, a változó Ikrek és a 3. hanyatló ház, . stb. természete, jellege gyakorlatilag fedi egymást. Sőt, mára már az adott jegyek urait egyenesen be is költöztetik az illető házba, mármint egy adott házban álló planéta automatikusan olyanná válik, amilyen a háznak megfelelő jegyben szokott lenni az égen. Anélkül, hogy minősíteném ezt a tételt, álljon itt egy mindennél beszédesebb eszmefuttatás a tradíció - megmásíthatatlan tényeken alapuló - felfogásának illusztrálására.
Ha feltekintünk az égre, két, egymástól élesen elkülöníthető mozgást észlelhetünk minden különösebb segédeszköz nélkül. Mindenekelőtt azt látjuk, hogy az egész égbolt, minden "reácsavarozott" égitesttel egyetemben, keleten felkel, delel, majd nyugaton lenyugszik, tehát az óramutató járásával egyezően áthalad a 12., 11., X., 9., 8., végül a 7. ház felett! Mint az óramutató, a számlapon! A házak így az égbolt kelet - nyugati irányú, napi forgásának "mércéjéül" szolgálnak. Leolvashatjuk róluk, hányadik órában (házban) jár a kismutató: a Nap (vagy bármely, megfigyelt égitest). Ez a legközvetlenebbül megtapasztalható, legmindennaposabb jelenség, ami földi életünkkel, így sorsunkkal is közvetlen kapcsolatba hozható! Mondhatnám, ez a sorsszerűbb irány, a befelé csavarodás, az anyagba zuhanás iránya! Ez a primer direkció alapja is, amely leginkább az elháríthatatlan, sorsszerű, kifejezetten eseményszintű "jóslásra" használatos! Figyeljünk fel egy lényeges mozzanatra: itt nem az égitestek mozognak, hanem maga az egész égbolt! Mindennel együtt! Ezért is hordozza ez az irány a megmásíthatatlanság analógiáját!
Az állatövi jegyek ezzel szemben az égitestek éves tovahaladásának "havi számlapja", amin épp ellenkezőleg, nyugat - keleti irányban araszolnak a bolygók (kivéve, ha retrográd mozgást végeznek). Az égitestek mozgását megfigyelve azt látjuk, hogy a bolygók, amennyiben természetes állapotuk szerint előre, direkt irányban haladnak az állócsillagos égbolt hátteréhez képest, akkor ez az éves tovahaladás - szakszóval: progresszió már az állatövi jegyek sorrendjében, az óramutató járásával ellentétesen zajlik! Ez már egy kifejezetten égi, odafönti jelenség, amely - jóllehet - szintén a Föld mozgásával, ezúttal másodlagos - szekunder - éves, Nap körüli keringésével függ össze, de itt már a többi szereplő is kering, mozog a "maga szuverén jogán". Tehát megelevenedik a színtársulat és beindul egy izgalmas cselekmény, ahol e mozgások minden kiszámíthatósága ellenére mindig újabb és újabb, azelőtt sohasem volt konstellációk - drámai helyzetek - alakulnak ki! Ebben rejlik a progresszió sajátos analógiája is: a szabadság, a választás lehetősége, és persze felelőssége (!), az indetermináció, a fejlődés, a lélek felülemelkedésének, kiszabadulásának, "kicsavarodásának", megváltásának iránya ez, ami tehát nyugatról kelet felé, a sötétségből a fény szülőhelye felé - egyébként pedig jobbra, egy jobb, szebb jövő irányába tart!
Történik mindez a fix; kvázi mozdulatlan horizontházak felett. A házak ugyanis egyhelyben állnak! Mint a ház... Ez a hagyományos geocentrikus - sőt geostacioner szemlélet egyenes következménye. Ami mozog, az a 12 jegyre felosztott égbolt és bennük az égitestek! (Persze, tudjuk, a Föld forog, de ez a megfigyelő és témánk szempontjából édes mindegy!) A négy sarokpont nem más, mint a a négy főirány, a négy égtáj, a TÁJÉK-ozódás négy sarkalatos pillére. A kelet mindig keletre van, ahol először pillanthatjuk meg a felkelő égitesteket. Ugyanígy a dél is az ég mindenkori közepét jelzi, bármely égitest vagy állatövi jegy deleljen is éppen rajta. Velük pontosan átellenben van a nyugati ill. északi irány. E főirányokból adódik a sarokházak kiemelkedő jelentősége. A sarokházak dinamikailag mindig is a kardinális jegyek analógiájával bírtak! A "cardo": latin szó, jelentése ajtópánt; ti. amin fordul az egész szakramentum. Éles, markáns, dinamikus, egyértelmű, határozott fordulatot vesznek bennük a folyamatok. Itt a promptság, az átütőerő a kulcsszó. Eldőlnek a dolgok, így vagy úgy. A négy kardinális jegy = a négy ÉVSZAK fordulópontja. A -ban egyértelműen eldől, hogy attól kezdve hosszabbak lesznek a nappalok, és itt a tavasz; nincs az a felemás mismásolás, mint pl. a -ban, amikor nem tudni, télvíz idejénél tartunk-e még, vagy már mehetünk kapálni a kiskertünkbe. Ugyanígy a négy sarokház = a négy NAPSZAK fordulópontja. Reggel vagy fent van már a , vagy még nincs. Ez a kérdés azonnal eldől, mihelyst a együttállásba kerül az AC-sel. Az sem kérdés, mikor éri el delelő pontját. És a változás ott is hirtelen fordulatot vesz! Mindaddig délelőtt volt, de attól kezdve már biztos, hogy egészen estig délután lesz! A sarokházas jelölők tehát mindig gyorsan, határozottan, erőteljesen, dinamikusan, hatékonyan fejezik ki magukat. Átfutási idejük a legrövidebb! Térbeli távolságuk pedig a legközvetlenebb!
Minden sarokház jobbján van egy szervesen hozzá tartozó követő, balján pedig egy hanyatló ház! A középkorban általánosan elterjedt kocka alakú horoszkópábra mindannyiunk számára világossá teszi ezt a nyilvánvaló, szemléletmódbeli tényt!
1. ábra
A szó szerint "jobbik" követő házaknak van jövőjük; hisz tartalmuk az égbolt óramutató járásával egyező, kelet-nyugati irányú, látszólagos napi forgása következtében egykor majd be fog lépni a sarokházakba, fel fog kapaszkodni a csúcsra, ezért követők = ők következnek a trónon, mint a feltörekvő, nagyreményű, új generáció (NB: 11. ház = vágyak, remények!); övéké a jövő! Ebben rejlik viszonylagos erejük is. Dinamikájuk azonban már távolról sem a kardinális jegyek után sorrendben következő fix jegyekkel van analógiában. Épp ellenkezőleg! A követő házakban mindig folyamatban, átalakulóban vannak a dolgok, valami nagyon készülődik, jön felfelé, de még nem alakult ki teljesen, mert még nem jött el az ideje. Mint a változó (labil), kettős jegyek: köztes-átmeneti értelmet hordoznak! Vegyük észre, hogy a és uralta változó jegyek az évszakok közötti átmenet hónapjai:
= június = már nem tavasz, még nem nyár, pontosabban ez is, az is.
= szeptember = már nem nyár, még nem ősz, pontosabban ez is, az is.
= december = már nem ősz, még nem tél, pontosabban ez is, az is.
= március = már nem tél, még nem tavasz, pontosabban ez is, az is!
Ezért nevezi kettős jegyeknek őket a hagyomány! Dinamikájuk tehát nem olyan gyors, látványos, mint a kardinális jegyeké, de nem is olyan lassú, komótos, megállapodott, mint a fix jegyeké. Kettejük között van, pontosabban változékony, kettős, ilyen is, meg olyan is - ettől kiújulhat, visszaeshet, újra meg újra! Ezért kerülnek a követő házakkal "egy lapra"! A követő házakban álló jelölők jelentése: közepes távolság térben és időben egyaránt. Már nincs a közelben, de még nem távolodott el teljesen.
A sarokházak baljára eső hanyatló házak tartalma már túl van a sarkokon, a csúcsponton. A csúcsról márpedig csak lefelé vezet az út! Ők már a meghaladott múlt képviselői. Ezért nevezték el ezeket a házakat hanyatló házaknak! Ettől gyengék, balosak, balgák. Erejük már a múlté; eljárt felettük az idő. Nincs visszaút, nem tud változtatni helyzetén, minden annyiban marad, beáll a status quo. Mint a lassú, tehetetlen, változni, változtatni képtelen, fix jegyekben! Beláthatatlan távolság ez, térben és időben egyaránt.
A jobb és bal egyébként szó szerint irányhatározóként is értendő: egy elveszett tárgy jelölője követő házban jobbra van, hanyatló házban balra, sarokházban pedig pont ott, ahol lennie kell, nagyon közel a kérdezőhöz! Mindig arra gondoljunk, hogy a Sarokház = főnök. Követő ház = samesz; a főnök jobb keze, "fegyverhordozója". Innen van a követő házak "eszköz" analógiája is! Hanyatló ház = balga, lecsúszott nímand; mint akinek nem osztottak lapot, vagy aki már kijátszotta lapjait; nem oszt nem szoroz, inaktív, tehetetlen, eljárt felette az idő, minden annyiban marad, vagy alig-alig változik.
Összességében tehát a házak és jegyek - ha mindenáron sorrendiségben akarjuk összevetni őket - pont fordított irányúak! A jegyek és házak dinamikai sorrendje ellenkező irányú!
Lilly Keresztény Asztrológia c., 1647-ben kiadott művéből kimásolt, 1. ábrán szereplő, eredeti kérdőhoroszkóp egyébként így néz ki modern változatban:
2. ábra: 1643 április 27 18:48 LMT, London
A kérdés így szólt: Sikerül-e Essex grófjának elfoglalni Readinget? A képletről Krisztina Waardahl Klasszikus Kérdőasztrológia c. könyvének 259. oldalán olvashatunk bővebben. Itt most a tradicionális asztrológia egy másik fontos tanát szeretném csak bemutatni rajta működés közben. A recepciókról van szó. A témáról egyébként részletes és terjedelmes cikk jelent meg a Radix 10. számában. Ezúttal arra szeretném felhívni figyelmeteket, hogy a horary képletek elemzésében a recepciók fejezik ki a leglényegesebb mozzanatot: a bolygók érdekeltségi viszonyait. Ehhez a bolygók esszenciális és akcidentális helyzete cselekvőképességük mércéjét teszik hozzá. A fényszögek pedig alkalmat teremtenek a kapcsolat létrejöttéhez. Mármint a közeledő fényszögek. E három, különböző síkon kell megítélni minden egyes konstellációt.
Morin sokat idézett tétele, miszerint minden planéta úgy hat, ahogy az ura áll, egyrészt könnyen félreérthető leegyszerűsítés, másrészt nem is állja meg a helyét! Minden planéta a maga szuverén jogán hat. Eközben persze egyikük sem vonhatja ki magát a csapatmunka alól, tehát az eredő bolygóhatást valóban az egész pillanatnyi viszonyrendszer alakítja. Ebből nem szabad egyetlen párost, a bolygót és urát kiragadni. Még egy saját uralmában lévő bolygó felett is diszponál az adott helyen valamilyen méltóság (exaltáció, triplicitás, terminus, és arculat) szerint illetékes planéta. Továbbá minden planéta maga is diszponál az állatöv megfelelő helyein számára fenntartott méltóságokban álló planéták felett. Ez a bonyolult érdekeltségi rendszer alkotja az egyoldalú vagy kölcsönös, egyenrangú vagy vegyes, azonos vagy ellentétes előjelű recepciók bonyolult hálózatát, ami megmutatja, valójában ki, kihez, hogyan viszonyul; mit akarnak egymástól a szereplők.
A kérdezőt mindig az Ascendens, annak jegye és uralkodó bolygója jelöli; esetünkben ez a , ill. a .
Láthatjuk, hogy a király = főnök = X. ház = ura: az ellenfél oldalán áll. Maga az ellenfél a VII. ház jegye és ura, esetünkben a , mint látjuk saját exaltációs jegyében eléggé elbizakodott önmagában. Hozzá képest a jóval gyengébb, saját triplicitásában, de falljában állva szó szerint hadilábakon áll - nyilván ezért volt szüksége némi bátorításra is a csillagok tudójától. A kérdés lényege azonban a város sorsára vonatkozott, amit a IV. ház mindenkori jegye és ura jelöl; esetünkben a . Ha ránézünk, máris elmondható róla, hogy saját falljában - magyarul esésében áll, tehát a város szó szerint elesik. Történik mindez épp a kérdező () uralmi jegyében! Vagyis a kérdező ölébe hullik. E mindennél beszédesebb jelzés volt az igenlő válasz lényege! Szaknyelven ezt a helyzetet, mint kölcsönös, ellenkező előjelű recepciót definiálhatjuk a résztvevők fall helyzetében. Azaz a kérdező () saját uralmi jegyében () fogadja a várost (), a város pedig saját exiliumának jegyében () fogadja a kérdezőt, miközben mindketten saját falljukban állnak - tehát meglehetősen kimerült, elcsigázott állapotban, mondhatni maguk alatt vannak. Megfordítva: a kérdező abban érdekelt, hogy a várost száműzze, kiiktassa az útból. A város pedig abban érdekelt, hogy felette a kérdező uralkodjon - jóllehet nagyra tartja (exaltálja) a királyt is ().
Egy harmadik, ősi technika - amit a modern asztrológusok szintúgy, alaposan összekutyultak - az antiscia vizsgálata. Mint ismeretes, az ekliptika minden egyes foka rögzített deklinációval rendelkezik.
3. ábra
A legmagasabb ill. legmélyebb pont a nyári ill. téli napfordulók helyét összekötő - tengely két végpontja, míg a 00 deklináció a tavasz ill. őszi napéjegyenlőség - tengelyéhez tartozik. Valamely jegyben álló planéta antiscionja a - tengelyen tükrözött átellenes jegy azonos deklinációjú (magasságú) fokára esik, ahol tehát ugyanolyan hosszúak a nappali órák és persze az éjszaka hossza is egyező. Ha úgy tetszik: amennyire "világos" egy gazdaplanéta, ugyanennyire "világos" az antiscionja. Az antiscion tehát olyan, mint az eredeti, mintha ott is állna az eredeti, gazdaplanéta. Ezért szokták róla mondani némileg joggal, de igen félreérthetően és megtévesztően, hogy az antiscion olyan, mint az eredeti szextilje, vagy trigonja, értve ez alatt az eredeti jelentőségeinek harmonikus kifejeződését. Ha azonban az eredeti egy rosszul álló, rossz determinációkat hordozó, vagy eleve kártevő planéta, akkor bizony az antiscionja is ilyen lesz! Amikor pedig egy másik planéta beáll erre a helyre, akkor az ő antiscionja ugyanúgy rávetül magára az eredeti gazda planétára, mint annak az antiscionja erre a planétára! A kapcsolat tehát mindig kétoldalú lesz! A kapcsolat minősége pedig a résztvevők minőségétől, természetétől és persze helyzetétől függ! Ezért nagyon fontos, hogy csak az együttállásokat ismerjük el a bolygó és egy másik bolygó antiscionja között! Csakis így tud ez a fajta kapcsolat is kellőképp szorossá, és erőssé válni, sokszor erősebbé, mint a fényszögkapcsolat! Ezért és ettől tud hatni az ilyen nehezen észrevehető, latens kapcsolat akkor is, amikor közvetlen fényszögkapcsolat nincs is a két jelölő között. Mert: oda-vissza, kölcsönösen együttállnak egymás antiscia pontjaival, tehát azonos dekliációval rendelkező ekliptikai fokokon állnak, azonos magasságban köröznek az égen!
Valamely planéta kontra-antiscion pontja viszont a - tengelyen tükrözött átellenes jegy ellenkező előjelű deklinációval rendelkező fokára esik, ahol tehát a nappali órák hossza a kontra-antiscion fok éjszakai óráinak hosszával egyezik, és viszont. Hangsúlyozni kell, hogy a konta-antiscion nem egyszerűen csak az antiscion oppozíciója, hanem ugyanannak a gazda planétának egy másik, éppoly valóságosan létező, csakhogy homlokegyenest ellenkező értelmű, visszájára fordult megjelenése, egy ténylegesen és önállóan, a maga jogán létező, saját jelentőséggel bíró ekliptikai helyen! Amennyire világos az eredeti, ugyanennyire sötét annak kontra-antiscionja! Tehát olyan, mintha saját visszája, önmaga kifordítottja lenne! Ezen a helyen mintha az eredetivel kerülnénk szembe! Ha egy másik bolygó együttállásba kerül ezzel a kontra-antiscionnal, akkor ez az eredeti bolygóval való oppozíció jelentőségével bír!
És most lássunk egy gyakorlati példát az antiscion kapcsolat működésére. Egyik rendkívül tehetséges, fiatal diákunk küldte be az alábbi példahoroszkópot, ahol vegytisztán megfigyelhetjük az antiscia kapcsolatok hatékonyságát!
4. ábra: 2004. május 3. 16:25 CEDT, Nagykanizsa
Példahoroszkópunk kérdezője ( Ascendens, ) testvéréért aggódik, aki épp börtönben csücsül - igazságtalanul. A jelölő választásnál el kellett dönteni, hogy a 3. ház ura (-) vagy társura (-) legyen-e a testvér jelölője. Lám, arra is jó ez a példa, hogy belássuk, olykor hagynunk kell magunkat a csillagok által vezérelni; hisz ők jobban tudják, mikor, hogyan kívánják értésünkre adni üzeneteiket. Itt a 12. hanyatló ház csúcsán álló, saját exil jegyében, retrográd mozgásban, pontosabban már második stacioner pozícióban, szó szerint börtönben csücsülő bolygó ennél beszédesebben ki sem fejezhetné a szerencsétlen testvért. A kérdező mindenkori társjelölője a Hold, amely a leggyorsabb járású planéta lévén a cselekmény, a történések, az ige jelölője is egyben. Ahol áll, az megmutatja, mire gondol a kérdező valójában. Hold a 2. ház csúcsán pénzügyekre gondol. Kérdése ugyanis arra vonatkozott, hogy testvére nevén lévő ingatlant, mint egyetlen megfogható vagyontárgyat, megterhelték a hatóságok és hamarosan elárverezik, hacsak valaki le nem teszi a követelt összeget. Ezt a és az ingatlan jelölő távolodó szextilje jelzi: a testvért leválasztják az ingatlanról. Szerencsére ez egy ideiglenes távolodás; a és között újraszerveződik a kapcsolat. A kérdező apai nagymamájának, akit, mint a IV. ház X. háza, szintúgy az Ascendens jelez, van egy külföldön élő testvére. Ha most visszamegyünk a 3. ház főurához, láthatjuk, a benn áll a 9. házban! Nyilván ez akart lenni a szóban forgó testvér a csillagok nyelvén! Ez a kölcsönös uralmi recepcióban van a -ral, amely a legerősebb érdekeltségi viszony két bolygó között. A a VII. házban áll, ami a 3. testvérház 5. gyerekháza. Csodák csodájára ennek a külföldi testvérnek van két gyermeke (). Nos ez a Merkúr és a börtönben csücsülő testvér egy fokon belül együttáll egymás antiscionjával! Nincs más kapcsolat közöttük, leszámítva persze a korántsem leszámítható recepciót: a saját uralmi jegyében fogadja a -t, aki teljesen ki van szolgáltatva urának. Ez a bizonyos antiscia kapcsolat tette lehetővé, teremtette meg az alkalmat, hogy a külföldi nagynéni gyerekei kifizessék az ingatlanra terhelt összeget!
Végül álljon itt két másik példahoroszkóp, amely jól demonstrálja, milyen tarthatatlan nézet a planéták esszenciális jelentőségeit, egyszerűbben szólva, természetes jelölői mivoltát lebecsülni. Morin lokális determináció tana ugyanis teljesen háttérbe szorította a planéták természetes analógiáiról szóló ősi tanítást! A , vagy a pl. nem lehetett többé apa vagy anya jelölő, ha nincsenek valamilyen szinten a IV. ill. X. házra lokálisan determinálva.
5. ábra: 2004. március 11. 14:59 CET, Budapest
Az első kérdést egy Kanári szigetekre igyekvő turista tette fel kolleganőmnek, Herbály Zsuzsinak, hogy melyik szállodát válassza, ti. kettőt ajánlottak fel neki. Ahogy otthonunkat a IV. ház jelzi, úgy külföldi szálláshelyünket is itt kell első nekifutásra keresni, pláne így, hogy beszédes példaképletünkben a IV. és a 9. háznak ugyanaz a az ura; külföldi szálláshelyről lévén szó! A Hold a IV. házban állva jelzi, valójában mire gondol a kérdező: hát persze, hogy a szálláshely kérdése izgatja. Ha mint cselekményjelölőt nézzük, első fényszöge a kérdező főjelölőjével, a -pal alkotott partill trigon utána viszont oppozícióba kerül majd, épp a kérdezett dolog jelölőjével a -sal. Ez utóbbi nyilván nem ígér sok jót, nemcsak az oppozíció miatt, hanem leginkább saját exil helyzete miatt: a egy száraz (föld elemű) jegy; tengerparti nyaralásra aligha alkalmas. A trigon vizes jegyekben viszont azt ígéri, jól fogja érezni magát a kérdező. De hol? A választ egy kiegészítő információ alapján sikerült megfejteni. Kiderült, hogy az egyik szálloda neve: Conquistador, ami spanyolul hódítót jelent. Ha nem tudnánk, hogy ez egy tipikus analógia, akkor már el is akadnánk a lokális determináció labirintusában. Tradicionális asztrológusként azonban rögtön bevillant: bárhová, csak oda nem! Maradt tehát a másik szálloda, amit így, kizárásos alapon sikerült kiválasztani. A IV. ház társura azonban a . Ha a lokális determináció tana alapján folytatnánk a vizsgálódást, ezt szintén ki kellene zárnunk, hisz exil, sőt retrográd: így még rosszabb helyzetben van, mint maga a ! Főként pedig nincs se fényszög-, se antiscion kapcsolat közte és a kérdező jelölői között, ami összehozná őket egymással. Tudható volt viszont, hogy a másik szállodát Grand hotelnek hívták! Mint ismeretes, minden városban van egy központi, nagy, reprezentatív "Grand" hotel, amely, mint fogalom, a természetes analógia jogán, minden további nélkül hozzárendelhető a -hoz. Épp, ami a kérdezőt jelöli a lokális determináció szintjén, de még így sem vesztve el természetes jelölői funkcióit. A választás helyesnek bizonyult: a Conquistador egy lepusztult szálloda, távol a tengerparttól (szárazföld)! A Grand Hotel viszont kellemes körülményeket biztosított a nyaraláshoz. A teljes igazsághoz persze hozzátartozik, egy házban álló planétára fényszöget vető másik planéta - mint esetünkben a - Morin szabályai értelmében lokálisan is determinált a ház ügyeire. Fontossági sorrend szerint azonban így távolról sem lehetne a második helyezett. Egy planéta természetes analógiája azonban minőségi, nem mennyiségi kategória; érdemes tehát mindig komolyan venni.
6. ábra: 2004. március 26. 14:19 CET, Budapest
A másik példahoroszkóp egyben arra is jó, hogy bemutassa, milyen gyakorlatias, és bizony pénztárcánkat is érintő segítséget nyújthat a horary egy kérdező számára. A kérdés egy vízcsőtörés helyének megállapítására vonatkozott. Korántsem mindegy, hol kezdjük a falbontást: a kérdező lakásában vagy a szomszédjánál. A szomszédot itt a jelzi, aki saját jegyében és egyben sarokházban is állva a képlet egyik legerősebb bolygója. Ebből máris következik: egy ennyire jól álló planétával nem lehet semmi komolyabb baj! A falbontást tehát nyilván nem ott kell kezdeni, hanem a kérdező lakásában. De hol? A bolygók természetes jelölői mivoltának ismerete segít az eligazodásban. A -ról tudjuk, hogy a fémek közül ő az ólom természetes ura, különösképp az elöregedett ólomcsöveké, pláne így, saját exiliumában, a vizes -ban állva, ami egyébként eleve vizes helységre utal. A kérdező otthonát, egyben az otthonon belül keresetett dolgok hollétét közelebbről a IV. házba eső ill. írja le. A is megerősíti a vizes helységet; hozzá tartozik a konyha is és az ürítés helye, a lefolyók környéke. Láthatjuk, hogy az ólomcső és a hollét jelölő egymással kölcsönös recepcióban állnak triplicitás szerint. Ez még mindig egy nagyon erős egymásrautaltság két bolygóelv között. A levegős elemű -ben álló - szó szerint - a "levegőben lóg". A hely tehát a vizes blokkon belül a vakolat () padlószint feletti sávja. Még ez is persze túl tág terület lenne egy falbontáshoz. Használjuk hát itt is - csak meg ne tudja Morin nagymester - a természetes jelölői mivoltát! Mint ismeretes, ő a tűz, így minden melegítő eszköz, pl. kályha, bojler, stb. természetes ura. Különösen az -ben jelölheti a levegővé vált tűzet is, vagyis a kémény kürtőt. Ez tehát a kulcs, amivel sikerült leszűkíteni, behatárolni az ólomcső helyét. Középmagasságban, a kémény mellett, némi falbontás árán meg is találták végül az elöregedett ólomvezetéket!
Ízelítőként gondolom ennyi is elég; a téma iránt fogékony hallgatók, remélem, felismerik, milyen fantasztikus távlatokat nyit a horary. Az út nyitva áll mindenki számára!
a képleteket itt lehet megnézni:
