Sziasztok! Elke, szerintem jókat "mondott", jól érzékeltette a lényeget. Az alázat, nem is biztos, hogy a legjobb szó ide, a mi kultúránkban ez talán áthallásos a szolgalelkűség felé. Igen a másik ember és általában minden élet tisztelete, szeretete a lényeg, amikor viszonzás várása nélkül adok szeretet, segítséget, bármit, ami szükséges, akkor ez az önzetlenség önzés is, mert az a felismerés motiválja, hogy a másik is én vagyok, ha segítek rajta, magamon is segítek, mert mindnyájan részei vagyunk a nagy egésznek, összetartozunk, és ez jó érzés, felemelő, boldogság-hormonokat termel, feloldja a görcsöket, "kitágítja" a szívet, egy magasabb, spirituálisabb létállapotba hoz, könnyebbé válik a ráhangolódás a magasabb világok felé.