A
ab ovo
Vendég
Az ego játéka
Azon gondolkodtam, hogy miért írok le bármit is.
Amit leírok, az már nem igaz, mert elmúlt. Ami igaz, az éppen történik. Az bennem van. Élő, eleven, friss. Amit leírtam, már most nem úgy gondolom, ahogy szerettem volna. Nem azt írtam le, amit akartam. Azok a betűk nem azok, azokban nincs érzés, nem vibrál. Az nem én vagyok. Én én vagyok. Ez még csak az ego. Mert én több vagyok, mint az én. Egyszerűen hagyom, hogy az a másik én kiáramoljon belőlem.
Magamnak írok elsősorban. Hogy lássam, mi zajlik bennem, utólag megnézve, hogy mit is teremtettem. Amit teszek, azért nem hibáztathatok mást. Jót akarok, de rossz lesz belőle. Ki a hibás?
És írok neked is. Nem tudom, ki vagy, de furcsa érzés, hogy megszólítalak, így ismeretlenül. Már nem vagy ismeretlen. Nem kívánom a szeretetedet, a részvétedet, az érzéseidet, a testedet, egyszerűen csak vagy. Nincs elvárásom. Tudom, hogy bármit megkaphatok. Mit kívánjak? Ismerem önmagam.
Miért csinálom ezt, miért írok, lélegzek? Érdekes. Nem érdekel. Jó játék. Bizonyára más is átment ezen, de nem érdekel, az Ő volt, de én én vagyok.
Őszinteség, igazság. Nincs tabu téma, igen, én erről nem beszélek, én nem ez vagyok, nem ismerek magamra, ez nem én vagyok. Ki vagyok?
Nem érdekel, mit gondol rólam más, hogy hányas csakra van zárva, egyszerűen csak nevetek önmagamon, hisz már rájöttem, hogy ez csak egy játék egy olyan valakivel, aki azt, hiszi, hogy az én vagyok.
Szánalmas, hogy bizonyítani akarok, megfelelni. Mit, kinek? Aztán jön a boldogtalanság kérdése. Megint egy érdekes próbálkozása az egonak.
Segíteni akarok a másiknak. Ez is ego? Nem tudom, tehát a tudás ego. Tisztulás. Zsibbad az orrom. Csapong az elmém. Megállt.
Törődés, érdekek.
te aztán nem vagy semmi sólymocskám!
annyira sajnálom hogy a legjobb hozzászólásnak járó aranyérmet a napokban már kiosztottam
de alighogy ezt leírtam máris meggondoltam átértékeltem már mégsem sajnálom mert az legalább annyira jó volt mint a tied
pedig mennyire más, ohó! ugyanazon latin bötük ugyanilyen magyar szavakká álltak össze, pedig írócskája nem volt ioneco is meg nitsche is sólymocska,
egy teljes más galambocska volt ő, és ő is nagyon jól tudja a választ a ki vagyokra, nos ő is tud egyet s mást akárcsak te,
ha többet nem is de azt mindenképp igen hogy egy sokkal nagyobb játék icipici játékocskáját játszuk
itt ezen a fórumon amit kár volna túllihegni, inkább játszani kék mielőtt meglepne a boldogtalanság érzése
s ha mégis igen, kérdem tőled miért nem nevetsz a randa pofájába?
mégiscsak kell neked is az az aranyérem ha már játék legyen kövér, és elő is került mert van másik mert jár az ilyen írásnak, szeretem az ilyen hozzászólásokat mert élő mert eleven mert friss mert írójuknak még a testszagát is érezni na jó az illatát ha úgy jobban tetszik de értesz te engem mert te is ismered ezt az érzést s ha nem az sem baj mert te te vagy és én én vagyok és ő a galambocska az ő és milyen szerencse hogy azér' van itt pár ilyen arc és és van mindenhol is például az utcán, de maradjunk csak az itt-ben ahol nem fenyeget hogy megcsap már az első soroknál vagy az első saroknál a tömény izzadságszag diszkrét bája, de nem izzadhat minden játékos frissességet hová lenne a világ ha mindenki egyforma volna?