(csak zárójelben: nagyon köszönöm
!Az jut eszembe erről, ahova nemrégen vezettek el egy hatalmas mese kapcsán...., a címe Szép Miklós Benedek Elek gyüjtéséből...
http://mek.oszk.hu/04800/04865/04865.htmMegkerestük a tündér minőség mélységeit, amely a nőiség egy mélységes forrású arca, olyan minőség, ami befogadó, és mégis változékony, varázsló, a dolgok mélységes saját szépségének fölragyogása az arcok változékonyságában, ...És megkerestük a cselekvő én, a mindent földelő, mindent előről kezdő, előről érzékelő és formába teremtő férfi minőséget. Szó sem volt benne külső történetről. Amíg a két minőség férfiban és nőben, vagyis
az Egy emberben nincs a helyén, és nem tud találkozni, addig kint sem tud találkozni férfi és nő... Ebben a kiegészülésben elvész az ego, ami addig van, amíg szomjúság van...Az égi szerelem belső ügy, ha a belső térben megtörténik, lehet kint magától megjelenik, akkor is ha nem cél...A súlypont a belső történésen van, ahol az ember egésszé lesz, kiegészül..., mert ha szomjazik, még nem egész, s szomja tárgya Ő maga...)
a megosztásaink időpontjait nézve mindketten mesék közt kolbászoltunk
erőst komoj fölnőttek lehetünk mű, hajja-e kend ténsasszony...
, no, de nem baj...
a meséje ütős. ilyenkor mindig restelkedek egy cseppecskét...
no, ezt se üsmerem
együltömbe el es olvasám s erőst teccet!
egyetlen egy dolgot a mesécskéből azé' lereakcionálnék (persze, nem a legfontosabbat)
amikor a mi Szép Miklóskánk (ej be szerencsés legény, ejsze Tündér Ilonka a fészen látta meg az ő ábrázatát?)
elkezdi a csitkócskák alól a ganyét hányni kifelé, de úgy, hogy a estáló majd esszeduvad,
s a hidlás es szinte bészakad, nos amig Miklós a ganyéval foglalatoskodék
beugrott szandinak valami: nem akarta, de jött az magától...
[video=youtube;_WnWXaGvrr4]http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=_WnWXaGvrr4[/video]
a másik gondolkodás nélküli asszociációm a maga azon megjegyzésére villant be, de azonnal...
éspedig arról, amit a férfi-női principíomokról mondott:
Aki tudja, mi a férfiasság, mégis megőrzi a nőiességet, az hegyipatakká lesz az égalatti számára. Aki az égalatti hegyipatakja lett, azt nem hagyja el az örök erő (cs'ang-tö), és visszatér a csecsemőállapotba.
(ez Tőkei Ferenc Tao prózafordítása, de most olyan a hangulatom, hogy még egy pár fordítást idemásolok)
Karátson Gábor
ismerd meg férfivoltodat
őrizd nőiségedet
hegyifolyó-szakadék lehess az Ég alatt
hegyifolyó-szakadék
az örök erény el sose hagy
hazatérsz s mint a kisgyerek újra olyan vagy
Stoits István
Az az ember, aki elérve férfikorát, a női tulajdonságokat is ápolja
lelkében, olyan lesz, mint a hatalmas birodalmi csatorna.
Az isteni erő sohasem fogja őt elhagyni, mert átjáróúl szolgál neki.
Az ilyen ember újra gyermekké válik
Szentmihályi Szabó Péter
Ismerd a hímét,
De tartsd magad a nőstény szerepéhez,
S légy a birodalom szakadéka.
Ha a birodalom szakadéka vagy,
Akkor az állandó erény nem fog elhagyni,
És újra az leszel, ami voltál: csecsemő.
Hatvany Bertalan
Ki, tudva férfi-létét,
vállalja női sorsát,
világok szakadéka:
világok szakadéka,
örök Igék edénye
gyermekkorába tér meg.
no van még egy csomó, de jóból is megárt...
kösz a mesét is, és a hozzáfűzötteket is.