Én nem állítottam,hogy ez közömbösség,csak azon gondolkoztam,hogy lehet,hogy az.
Akárkinek több haszna lehet abból,ha egybőli feltétlen elfogadás helyett inkább felteszik a kérdést,hogy biztos,hogy úgy,ahogy;mert mi lenne,ha....,és mi lenne,ha....
Mindenesetre ,ha én ennek a lánynak a helyében lettem volna,örültem volna,ha valaki segített volna a gyászom feldolgozásában,kitalálni a lehetőségek közül a nem csak a saját hasznomra szolgálót.
Igen,persze hogy mások a keleti kultúrák,elég sok könyv jelenik meg róluk,de ilyen nyugatias szokást nem láttam még említeni.Igaz,hogy éppen Japán az,ahol az utóbbi időben terjed a Kodály módszerrel való énekoktatás,nem tudom mennyit érthetnek belőle,de büszkén szolmizálnak a zeneiskolákban.
Az empátia meg talán nem mással indul,mint a konkrét helyzetbe ,annak legpitiánerebb részleteibe is magunk bele képzelésével;és itt kezdődnek az én problémáim ezzel az esettel.