Halott apjával utazza be a világot a gyászoló lány

075 írta:

Ezt mondtam mindig a feleségemnek is. De sosem értette. Most sem érti. Mindig csak hajszolt engem mindenre, hogy többet és többet... Rá is ment az egészségem. De még most se elég neki... De magát se kíméli, neki is kezd már ez meglátszani az egészségén, panaszkodik is erre-arra, de amikor mondom neki hogy ezt én mind előre megjósoltam akkor mérges, és az nem is úgy van ahogy mondom (szerinte), és nem is azért van, és nem hagyja abba akkor se a hajtást... A hülye állatja. Tudom, nem szép dolog ilyet mondani a saját nejünkre, de néha e csúnya szavakat igenis a szeretet hozza ki belőlünk. Attól hogy szeretünk valakit, még nem kell vaknak lenni a hibáira.

Kattints a kibontásához...

Ha itt így beszélsz a feleségedről, hogy beszélhetsz vele otthon. ? ( semmi közöm hozzá csak gondolkoztam) Mondjuk azt azért mondom, hogy itt lett volna a jó alkalom számodra amikor ismeretlentől kérsz valamit gyakorolhatnád mi a külömbség a számonkérés és a kérés között. De ne legyünk masnis kislányok a 8C-ből, igaz? Mindegy, ezt a tanácsot csak mint ajándék extra kaptad a könyv mellé.

Lacika69 írta:

Ha itt így beszélsz a feleségedről, hogy beszélhetsz vele otthon. ?

Kattints a kibontásához...

Lehet, hogy a hangnem nem a legmegfelelőbb, de Lacika69 elkeseredése jogos. Nem kéne a másikból keresőgépet csinálni. Akármilyen fontos a megélhetés, annál is fontosabb, hogy a szűk időből, ami adva van, minél többet töltsünk egymással, és a szeretet, amit adhatunk egymásnak nagyobb kincs legyen, mint az anyagiak.

Nem értem, hogy miért vagytok megdöbbenve a történeten. A mi szélsességi-körünkön sokkal bizarrab halotti kultuszt gyakorolnak az emberek már kétezer éve. A figurával a kezünkben foglaltunk el kontinenseket amiröl a megboldogult nem is halott az életében. (A Papkammerádot egyébbként összelehet hajtogatni)
-

-
Vagy vegyük az Indonéziában, pontosabban a Sulawesi szigeteken lako Toroja nép szokását ök rendszeressen kiássák a halottaikat, megmozsdatják, felöltöztetik. A képen láthato, hogy ezeknek a halottaknak jobban megy mind akiket nem ápolunk.
-

-
http://www.20min.ch/diashow/55018/55018-FOte0knwn_baaVjZhLC3wQ.jpg
-
http://www.20min.ch/diashow/55018/55018-APGipobqNFTVp2TeFNIJSg.jpg

Néhány írást olvasva egy történet jut eszembe

Egy fiú bámult ki a vonat ablakán.
„Apa nézd, azok ott hátul a fák!”
Az apja elmosolyodott. Egy fiatal házaspár ült mellettük és figyelték a fiú nagyon gyerekes viselkedését.
Ismét kiáltás…
„Apa nézd, a felhők olyanok, mintha velünk jönnének!”
A fiatal pár nem tudott már tovább ellenállni:
„Miért nem viszi el a gyerekét egy jó elmeorvoshoz?” – kérdezték az apját.
Az idős ember mosolyogva válaszolt:
„A kórházból jövünk. A fiam vakon született, és csak pár nap telt el a műtét óta. Ma van az első napja, hogy láthatja a világot körülötte.”
Tanulság:
Minden embernek megvan a maga története. Ne ítélkezzünk felettük, ne bántsuk őket, mert nem tudhatjuk, hogy mit éltek át, vagy mi történt velük. Az igazság néha megdöbbentő is lehet!"

Szerintem manapság túl sokszor használjuk ezt az úgy nevezett Ne ítélkezz... elvet.
Az nagy baj,hogy a nem szokványos tetteken való gondolkodást,az indítékokon való meditálást,a logikusságon,hasznosságon,megérthetőségen való vitatkozást,és úgy általában az érdeklődést is elutasítjuk ezzel.
Igazából ez lehet,hogy nem más mint közömbösség;hogy azt mondjuk,csináljon mindenki,amit akar,ne is törődjünk vele.

Máshogy látom mint Te, Kedves magdusis
Nos, nem vagyok közömbös, máshogy látok, érzek dolgokat mint a többség, ha ez baj akkor a hiba nem az én szemléletemben van.
Az ember mielőtt véleményt nyilvánít valaki viselkedéséről tudakozódjon, nézzen utána mit miért tesz. Ez a lány Japán, és ott, mint tudjuk máshogy viszonyulnak a szülőkhöz, mint pl. nálunk. Azt az érzelemvilágot, tradíciót ismerni kell, mielőtt egy ottani emberről véleményt mondok. Ősidők óta beléjük nevelték az ősök, idősek, szülők mélységes tiszteletét. Dolgoztam együtt néhányukkal, tehát nem légből kapott elképzelésem van róluk. Ez a lány úgy nőtt fel, hogy édesapja álmait hallgatta, az egyiket valóra váltja, és nem egyedül, édesapja végig kíséri az úton. Ő így gyászol, és a gyászt mindenki máshogy dolgozza fel, arra nincs sablon.

magdusis írta:

Igazából ez lehet,hogy nem más mint közömbösség;hogy azt mondjuk,csináljon mindenki,amit akar,ne is törődjünk vele.

Kattints a kibontásához...

Én nem hinném, hogy ugyanaz. A közömbösség az, hogy nem érdekel, mit csinál a másik. Az viszont, hogy nem ítélkezem felette, azt jelenti, hogy igyekszem empátiával fogadni, amit csinál. Ezzel nem közömbös vagyok iránta, hanem éppenhogy az elfogadásomat, és az együttérzésemet fejezem ki.

Én nem állítottam,hogy ez közömbösség,csak azon gondolkoztam,hogy lehet,hogy az.
Akárkinek több haszna lehet abból,ha egybőli feltétlen elfogadás helyett inkább felteszik a kérdést,hogy biztos,hogy úgy,ahogy;mert mi lenne,ha....,és mi lenne,ha....
Mindenesetre ,ha én ennek a lánynak a helyében lettem volna,örültem volna,ha valaki segített volna a gyászom feldolgozásában,kitalálni a lehetőségek közül a nem csak a saját hasznomra szolgálót.
Igen,persze hogy mások a keleti kultúrák,elég sok könyv jelenik meg róluk,de ilyen nyugatias szokást nem láttam még említeni.Igaz,hogy éppen Japán az,ahol az utóbbi időben terjed a Kodály módszerrel való énekoktatás,nem tudom mennyit érthetnek belőle,de büszkén szolmizálnak a zeneiskolákban.
Az empátia meg talán nem mással indul,mint a konkrét helyzetbe ,annak legpitiánerebb részleteibe is magunk bele képzelésével;és itt kezdődnek az én problémáim ezzel az esettel.

magdusis írta:

Mindenesetre ,ha én ennek a lánynak a helyében lettem volna,örültem volna,ha valaki segített volna a gyászom feldolgozásában,kitalálni a lehetőségek közül a nem csak a saját hasznomra szolgálót.

Kattints a kibontásához...

Nincs itt semmi ami hasznára lenne ennek a lánynak. Valahogy el kell engedni az apját, Ő így engedi el.

Beka Holt írta:

Nincs itt semmi ami hasznára lenne ennek a lánynak. Valahogy el kell engedni az apját, Ő így engedi el.

Kattints a kibontásához...

Szerintem meg nem. Nem engedi el, sőt azzal, hogy a képét hurcolja szerte a világon, itt tartja a szellemét.

Beka Holt írta:

Az ember mielőtt véleményt nyilvánít valaki viselkedéséről tudakozódjon, nézzen utána mit miért tesz. Ez a lány Japán, és ott, mint tudjuk máshogy viszonyulnak a szülőkhöz, mint pl. nálunk. Azt az érzelemvilágot, tradíciót ismerni kell, mielőtt egy ottani emberről véleményt mondok. Ősidők óta beléjük nevelték az ősök, idősek, szülők mélységes tiszteletét. Dolgoztam együtt néhányukkal, tehát nem légből kapott elképzelésem van róluk. Ez a lány úgy nőtt fel, hogy édesapja álmait hallgatta, az egyiket valóra váltja, és nem egyedül, édesapja végig kíséri az úton. Ő így gyászol, és a gyászt mindenki máshogy dolgozza fel, arra nincs sablon.

Kattints a kibontásához...

A japánok valóban tisztelik az ősöket és mélységes tisztelettel viseltetnek irántuk. De, kérdem én, milyen tisztelet az, amikor nem hagyja megpihenni az őse szellemét, naponta feltámasztja? Én már biztos kisérteném, hogy hagyjon már békét nekem!
A lány az édesapja álmait be tudná teljesíteni úgy is, hogy ő maga elmegy oda, ahova az apja nem tudott és minden helyen meggyújt egy füstölőt, egy gyertyát, vagy elmond egy imát. Az ős így is biztosan meghallgatná és támaszul szolgálhatna neki. De nem, ő mutogatja, ami szerintem és talán a japánok szerint is - ahogy én ismerem a kultúrájukat - illetlenséggel felér. De hijába," Modern világ, italunk a Pepsi!" , a világ előtt neki mutogatni kell, hogy mennyire szerette és bizony, a világ erre vevő. Engem meg a hideg kiráz tőle - de nem vagyunk egyformák.

Elnezest az ekezetek nelkuli betuk miatt, uton vagyok es kozben olvasgatok. Van egy film, Martin Sheen a foszereplo azt hiszem. Nos, a filmbeli fia elindul az El Caminon, utkozben meghal, az apja ugy dont vegigjarja a zarandok utat, helyenkent itt is, ott is letesz a fia hamvaibol par csipetnyit. Az ut vegen kap egy bizonyitvanyt, hogy vegigment az El Caminon, beiratja a sajat nevet, de kijavittatja, sajatja helyett a fia neve kerul a papirra. Nos, ot is ertetlenul figyelik, nem ertik miert cipeli magaval a fia hamvait, pedig egyertelmu a valasz. Igy dolgozza fel magaban a veszteseget, igy tudja elengedni a fiat.

A Japanok tobbsege Buddhista, tudjak hogy a lelek nem hal meg a testtel, de mas a tudat, es mas a ragaszkodas! Mas ami az agyban zajlik, es mas ami a szivben, az agyammal tudom hogy nincs velem akit szerettem, de a szivem mast mond. Az apa kepe nem egy Murti, megis viszi magaval, mert a szive ezt diktalja. Az ut vegen majd osszhangba kerul az agy es a sziv, de az utat vegig kell jarni, es vinni kell a kepet magaval. Ez nem hivalkodas! Ez a kettejuk kozos utolso utja. Ezt vegig kell jarni, hogy fajdalom nelkul elengedje az apjat. Nincs itt illetlenseg, itt tisztelges van, es hala az Apa emleke elott.

Beka Holt írta:

Elnezest az ekezetek nelkuli betuk miatt, uton vagyok es kozben olvasgatok. Van egy film, Martin Sheen a foszereplo azt hiszem. Nos, a filmbeli fia elindul az El Caminon, utkozben meghal, az apja ugy dont vegigjarja a zarandok utat, helyenkent itt is, ott is letesz a fia hamvaibol par csipetnyit. Az ut vegen kap egy bizonyitvanyt, hogy vegigment az El Caminon, beiratja a sajat nevet, de kijavittatja, sajatja helyett a fia neve kerul a papirra. Nos, ot is ertetlenul figyelik, nem ertik miert cipeli magaval a fia hamvait, pedig egyertelmu a valasz. Igy dolgozza fel magaban a veszteseget, igy tudja elengedni a fiat.

Kattints a kibontásához...

És utána elkezdhetett gyászolni.Igaz?

Beka Holt írta:

A Japanok tobbsege Buddhista, tudjak hogy a lelek nem hal meg a testtel, de mas a tudat, es mas a ragaszkodas! Mas ami az agyban zajlik, es mas ami a szivben, az agyammal tudom hogy nincs velem akit szerettem, de a szivem mast mond. Az apa kepe nem egy Murti, megis viszi magaval, mert a szive ezt diktalja. Az ut vegen majd osszhangba kerul az agy es a sziv, de az utat vegig kell jarni, es vinni kell a kepet magaval. Ez nem hivalkodas! Ez a kettejuk kozos utolso utja. Ezt vegig kell jarni, hogy fajdalom nelkul elengedje az apjat. Nincs itt illetlenseg, itt tisztelges van, es hala az Apa emleke elott.

Kattints a kibontásához...

Ez szörnyű,hogy úgy néz ki ,hogy mindennel ellenkezem;bocs.
Hát nem a japánok a különlegesek abban,hogy népi vallásuk van,a shinto?Bár biztos ma már náluk is van mindenféle nem hagyományos vallás.De az biztos,hogy egyiknek sincs olyan útja a gyásznak,ami nem jár fájdalommal;az teljes képtelenség lenne.

Én nem látok semmi különöset a lány viselkedésében.
Vajon a mi kultúránkban nincsenek-e sokan, akik elhunyt szerettük fényképét őrizgetik a tárcájukban, és mindig maguknál hordják, mégse találjuk furcsának. Itt csupán annyi a különbség, hogy ez a fénykép nagyobb, mint egy igazolványkép.

Jaszladany írta:

Én nem látok semmi különöset a lány viselkedésében.
Vajon a mi kultúránkban nincsenek-e sokan, akik elhunyt szerettük fényképét őrizgetik a tárcájukban, és mindig maguknál hordják, mégse találjuk furcsának. Itt csupán annyi a különbség, hogy ez a fénykép nagyobb, mint egy igazolványkép.

Kattints a kibontásához...

Kedves Jászladány;igen,így van, őrizgetik,mindig maguknál hordják.A lényeg itt van;őrizgetik,mindig velük van.Nem mutogatják.
Maguk meg-megnézik,elgondolkodnak,de meg se mutatják mindenkinek,nemhogy mutogassák boldog-boldogtalannak;ugye?
Akinek a kép nem mond semmit -és aki őrizgeti,annak mond,ahhoz szól,igaz,hogy csak az hallja,aki őrizgeti - ,annak nincs is értelme mutogatni;mi értelme is lenne?
Bárki megmondhatja,aki valakinek-valakiknek a képét-képeit hordozza magával.

magdusis írta:

Maguk meg-megnézik,elgondolkodnak,de meg se mutatják mindenkinek,nemhogy mutogassák boldog-boldogtalannak;ugye?

Kattints a kibontásához...

Szerintem ez a lány nem "mutogatja" ezt a képet, de mivel a kép életnagyságú, mindenki láthatja.
Másfelől pedig szokták mutogatni mások is elhunyt szeretteik képét, ha nem is "boldog-boldogtalannak", de nekem is mutattak már így képet egy-egy beszélgetés során, még ismeretlenek is.
Nem azon van a hangsúly, hogy látja-e a képet más is, hanem azon, hogy aki magánál tartja a szerette képét, (akár élő, akár holt az illető), úgy érzi, hogy az a másik ilyen módon is vele van. Ez a lány közelebb érzi magához az apját a kép által, ami ugyanaz, mint amikor valaki a tárcájában tartja valakinek a képét, vagy az illető egy kedves tárgyát. Mindegy, hogy a kép mekkora, és hogy ki látja, ennek nincs jelentősége szerintem.

magdusis írta:

És utána elkezdhetett gyászolni.Igaz?

Kattints a kibontásához...

Jó neked hogy ilyen cinikus tudsz lenni! Ezek szerint csak az gyászol aki sírva veri magát a földhöz a koporsó mellett, és aki jajveszékelve, sokszor már csak mű könnyekkel sír? Miért akarod még a gyászt is sablonba rakni? Aki meg nem sír a temetésen az lelketlen? Mindenki máshogy gyászol, nem látsz senki szívébe.

Jaszladany írta:

Szerintem ez a lány nem "mutogatja" ezt a képet, de mivel a kép életnagyságú, mindenki láthatja.
Másfelől pedig szokták mutogatni mások is elhunyt szeretteik képét, ha nem is "boldog-boldogtalannak", de nekem is mutattak már így képet egy-egy beszélgetés során, még ismeretlenek is.
Nem azon van a hangsúly, hogy látja-e a képet más is, hanem azon, hogy aki magánál tartja a szerette képét, (akár élő, akár holt az illető), úgy érzi, hogy az a másik ilyen módon is vele van. Ez a lány közelebb érzi magához az apját a kép által, ami ugyanaz, mint amikor valaki a tárcájában tartja valakinek a képét, vagy az illető egy kedves tárgyát. Mindegy, hogy a kép mekkora, és hogy ki látja, ennek nincs jelentősége szerintem.

Kattints a kibontásához...

DE hát kedves Jászladány,hogy ne mutogatná;nem tudja nem mutogatni.Eleve a kép természeténél fogva,az a célja,igaz?