4.Maszat születésnapi ajándéka.
Ma elkezdtük számolni a napokat Karácsonyig. Én még számolni nem tudok, de kaptam egy naptárat, úgy hívják: ad-ven-ti naptár. Ez egy szép kép, Anya kis zsebeket készített rá, minden zsebecske be van gombolva egy szép színes gombbal. Ha kinyitjuk, lapul benne valami ajándék. Csoki, füge, apró kis játékok. Reggel nyitjuk ki, fogmosás előtt, mert az édességet csak akkor szabad megenni. Minden nap egyet nyitunk ki. Mire elfogynak a zsebek, itt a karácsony. Mondtam Anyának, kettesével nyitogassuk, hátha akkor előbb lesz, de Anya csak megborzolta a hajamat és azt mondta: a legszebb dolog az ajándék várása, légy hát türelemmel. Anya régen volt már gyerek, ha azt hiszi, olyan könnyű várni.
Reggel először az ablakhoz szaladok. Megnézem, esett-e már a hó. Utána kinyitom az egyik zsebecskét. Azután már készülni is kell. Most, hogy megjött a hideg, Apa visz az oviba autóval, értem pedig valamelyik nagyi jön. Anya már nem mer elindulni egyedül, bármikor kopogtathat az új gyerek, hogy ki akar jönni.
Esténként gyakran beszélgetnek a nevéről. Én felajánlottam nekik a Vilmost, de nem akarják elfogadni. Azt mondják, két Vilmos nem lehet egy családban. Apa azt is mondta, én egy u-ni-kum vagyok, belőlem nem lehet még egy. Csak tudnám, mi az az unikum. Anya a Rékát szeretné. Szerintem meg az Évi a legszebb, de ezt azért nem ajánlom fel nekik.
Ma az oviban karácsonyi ajándékokat csináltunk a szülőknek, testvéreknek. Óvó néni színes papírból fenyőfákat vágott ki, meg csillogós papírból csillagokat, gyertyát. Kaptunk ragasztót, meg egy tiszta papírlapot. Mindenki kedve szerint felragaszthatta a fenyőfáját, meg a csillagokat, gyertyákat a saját papírjára. Én három lapot kértem, mert az új gyereknek is készítek egyet. Még nem tudom, hogy odaadom-e neki, majd meglátom.
Ma megint a sarokban álltam, mert Bencus odaragadt a székéhez. Én csak úgy odatettem a ragasztót, de ő ült bele. Mégis én álltam a sarokban. Délben pedig valahogy kidőlt a paradicsomleves, én nem tehetek róla, ha Bencus éppen az asztal alá volt bújva a kanaláért, ami valahogy odaesett. Esetleg kicsit tehetek róla. Olyan muris volt a hátáról csöpögő piros lével. De nem nevettem. Csak mosolyogtam. Apa szerint vigyorogni szoktam ilyenkor. Bencust kimosták a paradicsomlevesből. Óvó néni annyit mondott: Maszat, kezdem azt hinni, hogy nem véletlenek ezek a balesetek Bencussal. Pedig még azt nem is tudja, hogy Bencus összes fogkrémjét belenyomtam a papucsába. Az majd csak délutáni alváskor derül ki. Szerencsére én nem leszek itt, mert ma Zsóka nagyi alvás előtt elvisz. Taxival megyünk, egy érdekes helyre, úgy hívják: báb-szín-ház. Az oviban mi is bábozunk, de ez érdekesebb lesz.
Ma ünnepeltünk az oviban. Ma van a születésnapom. Apa hozott egy óriási tortát, és üdítőt. Minden gyerek kapott belőle egy szeletet ebéd után. Évitől kaptam ajándékot is. Egy kis gyerek, lángoló vörös hajjal, tényleg olyan, mint én. Bencus persze vigyorgott: Pumuklit a Pumuklinak. De Évi azt mondta, ne törődjek vele, Pumukli egy aranyos mesefigura, és Bencus csak irigykedik, azért szekál. Ezt már Anya is mondta. Lehet, hogy igazuk van. Már sajnálom a fogkrémet, de nem tudom visszacsinálni.
Mire megettük a tortát, már jött is nagyi. A bábszínház előtt egy cukrászdába mentünk. Zsóka nagyi csodálkozott, hogy nem kérek tortát. Mondtam neki, jobban tenné, ha ő sem kérne, mert hazafelé nem fog beférni a taxiba.
Az előadás érdekes volt, a bábok mindig tőlünk érdeklődték meg, hogy nem láttuk-e a gonosz farkast, aki meg akarja enni Nagyit és Piroskát. Oldalról rásandítottam Zsóka nagyira. Na, őt nem fenyegeti ez a veszély. De ha mégis, a farkas biztosan elcsapná a hasát, mint én, amikor három krémest megettem.
Otthon már vártak bennünket. Vendégek jöttek, az én szülinapomra. Volt torta is, csillagszóróval a közepén. Utána el kellett fújnom a gyertyát, és kívánnom valamit. Azt kívántam, Anya és Apa ne feledkezzen meg rólam akkor sem, ha már itt lesz az új gyerekük.
Apa véletlenül rálépett Kriszta nagyi új kalapjára, ami a földre esett a fogasról. Szerencsére csak Anya vette észre, nagy kuncogások közepette segített Apának kiegyengetni a horpadásokat. Kriszta nagyi búcsúzáskor csak a fejébe csapta, jó kedve volt, mert Apa főnöke haza akarta kísérni. Csak nem fog nagyi is megszerelmesedni? Jól néz ki Anya, ha most születik neki is testvére. De legalább megtudja, hogy milyen érzés.
Érdekes ez, a mi családunkban Apa az egyetlen férfi. Nekem nincs nagypapám, csak nagymamám van. Lehet, hogy a szüleimnek nem is volt apukája, csak anyukája? Kriszta nagyi teljesen feldobódva ment el, mintha nem is ő lett volna. Zsóka nagyi csak annyit mondott: azt reméltem, több esze van Krisztának, mint hogy ennyire odalegyen egy nadrágtól.
Én nem láttam semmi baját az igazgató bácsi nadrágjának. Teljesen rendes volt, nem is ette le.
Akkor mire gondolhatott Zsóka nagyi?
Anya este nagyokat nyögött. Megkérte Zsóka nagyit, hogy vigyen haza magával, mert ő és Apa bemennek a kórházba. Kriszta nagyi meg hátha nincs egyedül. Én is velük akartam menni, de Anya könnyes szemét látva, nem ellenkeztem. Anya megnyugtatott, nincs semmi baj, csak Réka kopogtat, ki szeretne jönni. De hát még nincs karácsony!
Nagyi hazavitt, mellette aludhattam a nagy ágyban, mesélt is nekem elalvás előtt. Reggel nem kellett óvodába mennem, sokáig aludtam. Zsóka nagyi azt mondta, éjjel Apa telefonált, Réka megérkezett. Anya puszil engem, és azt üzeni, csak addig maradok nagyinál, amíg ő a kórházban van, utána együtt leszünk otthon. Majd a mamák jönnek segíteni.
Megnyugodtam, hogy ha hetet alszom, addigra biztosan otthon lesz Anya.
Délután Apa jött értünk kocsival. Bevitt minket a kórházba, Anyához. Megnéztük Rékát is. Hát az biztos, hogy én le fogom tagadni, hogy a testvérem. Én ilyen ronda gyereket még nem láttam. A szeme csukva, nincs egy szál haja sem, ordítva bömböl. Az arca csupa ránc, és vörös, mint a mikulás-csomagok papírja. Lehet, hogy félreértettem a nevét, nem Réka, hanem Répa? Csak kalimpál össze-vissza a kezeivel, még az ujjai is ráncosak. Talán sokáig volt Anya hasában, attól. Esetleg öregen született?
A nagyik sírtak. Hát ezt legalább megértem. Ilyen ronda gyerek láttán, persze, hogy sírva fakadnak. Én nem sírtam, hogy ne szomorítsam Anyát. Bár Anya nem látszott szomorúnak. Úgy látszik, beletörődött már. Mint én, amikor elhagytam a kis piros autómat.
Amíg Anya a kórházban volt, Apa minden nap bevitt bennünket hozzá. Nem néztem meg még egyszer Répát, nehogy Anya észre vegye rajtam a csalódást. Na, ez a gyerek nem lesz a vetélytársam, az biztos. Egyáltalán hazahozzák Anyáék, hogy ennyire rosszul sikerült? Apa is eldobta egyszer a fényképésztől hazafelé az igazolványképeit, mert rosszul sikerültek.
Figyeltem a felnőtteket. Nagyon furcsán viselkedtek. Áradoztak Répáról, hogy milyen szép, milyen aranyos. Lehet, hogy ők nem látják?
Még valami eszembe jutott. Egyszer Keresztanyus panaszkodott, hogy Bélust nem találták iskolaérettnek, ezért még egy évet kell járnia oviba. Anya és Apa akkor azt mondták, ne bánja, legalább tényleg megkomolyodik, mire az iskolába kerül. Amikor elment Keresztanyus, összenéztek, és azt mondták, szegény Bélus az életben nem lesz iskolaérett, mert … és itt egy idegen szót mondtak. Sajnálták Keresztanyust a gyerekéért. A felnőttek néha nem azt mondják, amit gondolnak. Lehet, hogy kímélni akarják Anyát? Szegény, milyen csalódott lesz, ha végre rájön.
A tél újabb ajándékot hozott nekem. Egyik reggel ott láttam a piros zacskókat az ablakban. Télapó megérkezett. Valószínűleg nagyon jó voltam, mert sok nagy zacskó volt, és csak egy kicsi virgács.
A hét végére hazaengedték Anyát, Répát is hozták. A két nagyi beköltözött a vendégszobába, én visszaköltözhettem végre a sajátomba. Répa kiságya egyelőre a szüleim szobájába került.
Apa az első éjszaka után a gyerekszobába költözött a párnájával, mert nem tudott aludni Répa bömbölésétől. Neki reggel dolgozni kell menni. Én kicsit kárörvendően vigyorogtam. Megmondtam előre, de ők mindenáron még egy gyereket akartak.
Anya látni akart, ahogy hazaértek a kórházból, szinte azonnal. Gyere, nézd meg a húgod, hívott, de én csak ráztam a fejem. Hagyj neki időt, mondta Apa. Anya bólintott.
A két nagyi átvette az irányítást, sütöttek, főztek. A látogatók egymásnak adták a kilincset.
Mindenki hozott valami ajándékot Répának, és persze, nekem is. Kezdtem örülni Répa jelenlétének. Mintha mindig karácsony lenne.
Apa minden este beszélgetett velem kicsit, de fél hatkor felállt, és ment nézni Répa fürdetését. Pár nap múlva én is utána mentem. Tudni akartam, mit lehet nézni egy fürdetésen. Egy pisis fürdetésén.
A kiskádamban egy nagyon szép kis baba rugódozott a lábaival. Alig volt nagyobb Apa tenyerénél. Egy csepp ránc sem volt rajta. Ha tetszett neki valami, furcsa hangokat adott.
Odanyújtottam neki az ujjamat. Úgy megszorította azonnal, el sem akarta engedni. Szerintem a szüleim kicseréltették a gyereket, mint Kriszta nagyi szokta az ajándékait. Gondolatban bocsánatot kértem tőle, hogy Répának hívtam. Erre gurgulázott egyet, és már barátok is voltunk.
Fürdés után anya megetette. Már csak kicsit irigyeltem, de ez is elmúlt, mert segíthettem tisztába tenni. Csak pisis volt, szerencsére. Én szórtam a hintőport, Anya pelenkázott. Közben beszélgettünk. Legalább megoszthattam az aggodalmamat vele. A szülinapom, ami eddig egyedül az enyém volt, most már közös lesz Rékával? Anya megnyugtatott. Réka éjfél után született, ezért az enyém után következő napon lesz a szülinapja. Ezt ugyan nem értem, de ha Anya azt mondja, akkor biztosan így van. Megnyugodva mentem aludni, Rékának is adtam egy esti puszit. Elalvás előtt még kilestem az ablakon. Nem hittem a szememnek. Mindent fehér takaró borított. Ez a hó.