Sziasztok!
Most találtam a facebukon. Nagyon igaza van. Ideje már levenni Jézust a keresztről, hiszen amikor megfeszítették akkor sem volt fent egy napot sem. Majd 2 000 évig mégis fent függ a fán. Miért?
Vegyük le végre Krisztust a keresztről!
Nem én írtam, kaptam és adom tovább!
Drága Testvéreim!
Most elsősorban keresztény testvéreimhez szeretnék szólni. Tudom, hogy sokan vannak közöttetek, akik őszinte Istenkeresők, és akik igaz hittel próbáljátok keresni az igazságot. Kérlek Titeket, akkor is olvassátok végig és elmélkedjetek rajta, ha elsőre meghökkentő, netán eretnekségnek ítélnétek. Kérlek Titeket, ne elégedjetek meg a készen kapott válaszokkal, hanem keressétek az Élő Isten hangját a lelketek mélyén! Legyen bátorságotok felismerni, hogy az így felfedezett igazság nem minden esetben egyezik az egyházak által közvetített tanításokkal, még kevésbe a gyakorlattal. Gyümölcseiről ismerni meg a fát.
Nézzetek körül a környezetetekben! Hány ember él félelemben, szorongásban, még a magukat Jézus követőknek mondók között is, miközben mindannyian végtelen, szabad lelkek vagyunk, akik boldogságra vagyunk teremtve? Sokan vallják az egyház tanításai alapján, hogy Jézus megváltott minket, és közülük hányan vannak, akin ez látszik is. Hosszú évek óta meditálok a megváltás kérdésén. Arra jutottam, hogy Jézus nem úgy váltott meg minket, ahogy tanítják, hanem úgy, hogy kulcsot adott a kezünkbe, hogy megválthassuk magunkat. Önmagunkat megváltani nem csak egy lehetőség, hanem szent feladatunk az egész emberiség érdekében. Jézus Földi élete során saját példájával mutatta be, hogy hogyan. Ne becsüljük alá magunkat! Mindannyian képesek vagyunk rá, hiszen az Atya saját képmására teremtett minket, tehát ha Ő teremtő, mi is azok vagyunk! Nem kell lehajtott fejjel kullognunk, mint megvetett bűnös lelkeknek, hanem emelt fővel vállaljuk végre, hogy a teremtő Isten munkatársai vagyunk.
A legfontosabb üzenet most, 2015 Húsvétja előtt, hogy
VEGYÜK LE VÉGRE KRISZTUST A KERESZTRŐL!!!
Jézus Krisztus megváltó műve a SZÜLETÉS –TANÍTÁS – KERESZTHALÁL – FELTÁMADÁS- MENNYBEMENETEL folyamatában látható át, aminek a keresztre-feszítés csak egyetlen állomása, halott állapota csak 3 napig tartott. A templomaink mégis tele vannak a kereszten vérző Krisztus ábrázolásával. Alig található néhány élő Jézust megjelenítő alkotás! A lakásainkban, az utak mentén, a nyakláncunkon is ott a kereszt. Jézus holttestét istenítjük??? Annak idején Jézust levették a keresztről, kősírba fektették, ott történt meg a feltámadás. Mi miért tartjuk Őt még mindig a kereszten??? Hogyan lesz így feltámadás???
Jóval azelőtt, hogy Szent István királyunk a római vallást államvallássá tette, az ősmagyarok sírjaiból tömegével kerültek elő olyan keresztek, aminek egyik oldalán a karját áldásra tartó élő Jézus, másik oldalán a Nagyboldogasszony látható. Ilyen kereszteket hordtak őseink a nyakukban. Nem lenne szabad úgy gondolnunk Jézus kereszthalálára, hogy ne lebegjen a szemünk előtt mindaz, amit az élő Jézus tanított nekünk halála előtt és után. Fektessük inkább arra a hangsúlyt, hogy megszületett értünk, hogy megmenthessen. Arra, hogy életében a feltétel nélküli önzetlen szeretetre tanított minket, aminek előfeltétele a megbocsájtás, (mindenkinek, önmagunknak is) hogy arra tanított minket, mindannyian testvérek vagyunk. És arra, hogy feltámadt a halálból, bemutatva, hogy halhatatlan lelkek vagyunk, akik földi testüket csak eszközként használják, mint egy „járművet”. Ezzel szemben nagyböjti időszakban a templomokban keresztutat járunk, és gyászos arccal emlékezünk a tragédiára. Majd a húsvéti körmeneten épp olyan gyászos arccal énekeljük, hogy „Krisztus feltámadott…”
Félreértés ne essék, senkit nem szeretnék megbántani, és nem szeretnék ítélkezni senki fölött, nem ez a célom. Ezt tanították, ezt láttuk szüleinktől, nagyszüleinktől. Ezért nem vagyunk felelősek, de azért igen, hogy felismerve ezt, benne maradunk-e, vagy változtatunk. Ha a templomok falairól az oltárképekről nem is áll módunkban levenni a Jézust a keresztről, a szívünkben megtehetjük. Rehabilitáljuk Őt! Értsük meg valódi üzenetét, és tapasztaljuk meg, hogy az igazság szabaddá tesz. A szobánk faláról, a nyakunkból azonban levehetjük a kereszteket és a helyére tehetjük az Élő Jézust. Persze ezek csak külsőségek, önmagukban semmit sem érnek, ha nincs mögötte lelki, szellemi tartalom. De tudjuk az ősi bölcsességet: „Ahogy fent úgy lent, és amint kint úgy bent” MOST van itt az ideje annak a döntésnek, amit mindannyiunknak meg kell hozni: a szeretet erejéből akarunk-e élni szabad, boldog emberekként, vagy továbbra is félelemben, szorongásban?
Drága Testvéreim! 2015 Húsvétja legyen végre igazi Húsvét! Amikor Nagypénteken Jézus perére és kivégzésére emlékezünk, azért lebegjen a szemünk előtt, hogy előre tudjuk, fel is fog támadni! Öltöztessük ünnepi díszbe a lelkünket, adjunk helyet benne az ÉLŐ, a feltámadott Jézusnak, hogy a Feltámadás valóban megtörténjen, mindannyiunk az újjászületése valóban végbemenjen. Mert akkor valóban megújul a Föld, ahogy Jézus ígérte. Ezt csak mi teremthetjük meg a szeretetünkkel! Teremtsünk végre együtt egy élhető világot, ahol mindenki jólétben, biztonságban, szeretetben élhet testvérként, származásra, vallásra, bőrszínre való tekintet nélkül. Áldott Húsvéti Ünnepet kívánok Mindannyiunknak!
Komlósi Ferenc
Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.
Jóval azelőtt, hogy Szent István királyunk a római vallást államvallássá tette, az ősmagyarok sírjaiból tömegével kerültek elő olyan keresztek, aminek egyik oldalán a karját áldásra tartó élő Jézus, másik oldalán a Nagyboldogasszony látható. Ilyen kereszteket hordtak őseink a nyakukban. Nem lenne szabad úgy gondolnunk Jézus kereszthalálára, hogy ne lebegjen a szemünk előtt mindaz, amit az élő Jézus tanított nekünk halála előtt és után. Fektessük inkább arra a hangsúlyt, hogy megszületett értünk, hogy megmenthessen. Arra, hogy életében a feltétel nélküli önzetlen szeretetre tanított minket, aminek előfeltétele a megbocsájtás, (mindenkinek, önmagunknak is) hogy arra tanított minket, mindannyian testvérek vagyunk. És arra, hogy feltámadt a halálból, bemutatva, hogy halhatatlan lelkek vagyunk, akik földi testüket csak eszközként használják, mint egy „járművet”. Ezzel szemben nagyböjti időszakban a templomokban keresztutat járunk, és gyászos arccal emlékezünk a tragédiára. Majd a húsvéti körmeneten épp olyan gyászos arccal énekeljük, hogy „Krisztus feltámadott…”
