Nagyon fogtok neki örülni!Le se merem írni, de ma, talán, végre, KÖLTÖZÜNK!!! Ez valami egészen hihetetlen ennyi idő után. Bár dobozok itt, dobozok ott ahova megyünk, a bútorok is mindenhol szanaszét, de már nagyon várom. Ma alig aludtam. A gyerekektől félek, hogy viselik majd, de aztán lehet nekem lesz a nehezebb. Tegnap vittünk fel pár játékot, direkt úgy, hogy Döme is lássa, segítsen. Az utcától a bejárati ajtóig 3x kérdezte meg, hogy mért hoztuk ide az alagutat. Pedig részese volt az építkezés minden fázisának, tudja hol lesz a szobája, stb, ettől valahogy mégis megijedtem. Úgy tervezem, hogy itt lesz, amikor az ágyát, meg a kis bútorait felpakoljuk az autóra, hogy lássa, itt már tényleg nem lehet többet aludni.
Megyek, még utoljára nyugodtan megiszom itt a reggeli teámat, aztán viszlát kis lakás.
Az első pár nap esetleg pár hét és olyan lesz mintha állandóan ott laktatok volna!
Írj ,hogy milyen volt az első éjszaka és a gyerekeknek hogy tetszik az új otthon!