Zseniális! – Egy különleges pad segít a magányos gyerekeknek, akiknek nincs kivel játszaniu

A kanadai Willowgrove iskolában különleges módon oldják a gyerekek magányosságát: aki úgy érzi, nincs egyetlen barátja sem, leül egy különleges zöld padra, ahol biztosan nem lesz egyedül a szünetek alatt.

Az ötlet – ami eredetileg Németországból származik, s egyre több iskolában terjed el – ugyanis arról a kérésről is szól, hogy ha a gyerekek valakit a zöld padon látnak ülni, ahhoz menjenek oda, hívják játszani, barátkozzanak vele.

Elsőre furcsán hangzik mindez, de működik: a hétéves Matthew Henkelman azt meséli, csupán pár percig ült a padon, máris jöttek gyerekek, hogy bevegyék egy játékba. A gyerekek egyetértenek abban, hogy a különleges pad segít barátokat találni, amikor magányosnak érzed magad.

Az esetről készült videót 11 millióan nézték meg eddig, sok komment szól arról, hogy a felnőtteknek is kéne néhány ilyen barátság-pad.

http://www.cbc.ca/player/play/2685859877/

 

Kissé megcsavartam a mondani valómat, de jól értetted amit akartam mondani. A szülő csak ne plántálja a gyerekbe, hogy szerinte mi a szégyen. A szegénység nem szégyellni való, csak Lázár János szerint.

Az lehet hogy a szegénység nem szégyen, de nem is olyasmi amivel dicsekedni lehet, emiatt a legtöbb ember nem szereti mutogatni, tudod... És ha a szülő nem szégyelli is netán, a legtöbben tisztában vannak vele, hogy akik majd nézik őt, nem olyan okosak mint te, tehát azt hiszik a szegénység igenis szégyen, s nem óhajtják magukat kitenni ezen buták gúny-nyilainak...

 

Az lehet hogy a szegénység nem szégyen, de nem is olyasmi amivel dicsekedni lehet, emiatt a legtöbb ember nem szereti mutogatni, tudod... És ha a szülő nem szégyelli is netán, a legtöbben tisztában vannak vele, hogy akik majd nézik őt, nem olyan okosak mint te, tehát azt hiszik a szegénység igenis szégyen, s nem óhajtják magukat kitenni ezen buták gúny-nyilainak...

Szóval, akkor bele kell törődni és tűrni? Ez olyan ismerős elvárás... Hol is olvastam, hol is hallottam?

 

Szóval, akkor bele kell törődni és tűrni? Ez olyan ismerős elvárás... Hol is olvastam, hol is hallottam?

Épp a te elveidből következik hogy törődjünk bele és tűrjük! Hiszen ugye: „á, ez nem szégyen, semmi baj vele, csak a többiek hülyék ha szégyennek tartják, de én nem szégyellem, minden oké, elfogadom magamat ilyennek”. Ellenben aki szégyelli, talán tesz is ellene. Nem biztos persze, de a lehetősége máris adott!

Megjegyzem amúgy, ez már egy külön téma, eredetileg nem volt szó arról hogy tűrjük vagy ne tűrjük, meg hogy beletörődjünk-e, ezt csak te keverted bele most. Én azt próbáltam csak bemutatni, miként és miért éreznek a szülők.

 

Épp a te elveidből következik hogy törődjünk bele és tűrjük! Hiszen ugye: „á, ez nem szégyen, semmi baj vele, csak a többiek hülyék ha szégyennek tartják, de én nem szégyellem, minden oké, elfogadom magamat ilyennek”. Ellenben aki szégyelli, talán tesz is ellene. Nem biztos persze, de a lehetősége máris adott!

Megjegyzem amúgy, ez már egy külön téma, eredetileg nem volt szó arról hogy tűrjük vagy ne tűrjük, meg hogy beletörődjünk-e, ezt csak te keverted bele most. Én azt próbáltam csak bemutatni, miként és miért éreznek a szülők.

Nem tudom miből következtetsz az én elveimre és azt hiszem hogy válaszodban a saját gondolataidat fejezted ki. Jól is van ez így, hiszen a vélemény szabad kifejezése fontos dolog,
És ezzel vissza tértünk az elejére. A gyerek a szűk közösségből - család- hozza a tanult mintát.
"Ellenben aki szégyelli, talán tesz is ellene". Igen, az is a tevés egy formája, hogy nem tesz semmit.

 

Nem tudom miből következtetsz az én elveimre és azt hiszem hogy válaszodban a saját gondolataidat fejezted ki. Jól is van ez így, hiszen a vélemény szabad kifejezése fontos dolog,
És ezzel vissza tértünk az elejére. A gyerek a szűk közösségből - család- hozza a tanult mintát.
"Ellenben aki szégyelli, talán tesz is ellene". Igen, az is a tevés egy formája, hogy nem tesz semmit.

Beidézted a válaszomat, s azután amit te írtál, az olybá igyekezett feltüntetni engem, mintha én azt preferálnám, hogy bele kell törődni és tűrni, holott marhára semmi ilyet nem írtam fentebb. Erre válaszoltam, hogy ez a „beletörődés és tűrés” inkább azon elvek folyománya, amikről te értekeztél hosszan és meglehetősen homályosan korábban.

Most pedig terelni igyekszel, gyakorlatilag ugyanolyan félrevezető manővereket alkalmazva a társalgásban, mint amiket a politikusok művelnek. Nem szeretem az ilyesmit. Ha így folytatod, kénytelen leszek ignorálni a hozzászólásaidat. Szeretem tudod, ha amit írok, nem magyarázzák félre DIREKT, hanem pontosan azt értik amit odaírtam.

 

Beidézted a válaszomat, s azután amit te írtál, az olybá igyekezett feltüntetni engem, mintha én azt preferálnám, hogy bele kell törődni és tűrni, holott marhára semmi ilyet nem írtam fentebb. Erre válaszoltam, hogy ez a „beletörődés és tűrés” inkább azon elvek folyománya, amikről te értekeztél hosszan és meglehetősen homályosan korábban.

Most pedig terelni igyekszel, gyakorlatilag ugyanolyan félrevezető manővereket alkalmazva a társalgásban, mint amiket a politikusok művelnek. Nem szeretem az ilyesmit. Ha így folytatod, kénytelen leszek ignorálni a hozzászólásaidat. Szeretem tudod, ha amit írok, nem magyarázzák félre DIREKT, hanem pontosan azt értik amit odaírtam.

Érzékeny vagy és becsületes. Nem folytatom.